belépés | regisztráció RSS

Korábbi számok Elküld Nyomtat Áthallások

Szakács Gergely

Üres tarisznya

Árral szemben vagy a hullám sodrásában?

Kétszer láttam A hullám című filmet. Mindkétszer megdöbbentett és elgondolkodtatott. Nemcsak a film vége, az események tragikus végkifejlete. Maga az egész folyamat. Ahogy a helyüket a világban nem találó, lézengő, kapaszkodót kereső fiatalok értelmet találnak egy tanórán, szemléltetés céljából kitalált eszmében. Felsorakoznak a fiktív értékrend mögé és egyre fanatikusabban követik. Csak akkor döbbennek rá, hogy rossz úton járnak, amikor egyikőjük meghal.

Ketten azonban ellenállnak az ideológiának, és próbálják a többieket ráébreszteni, hogy a vesztükbe rohannak. A kérdés az, hogy ők miért nem követték a Vezért? A többiek miért? Mi tartotta őket vissza? Mi volt vonzó az ideológiában? A filmben többször is elhangzik a közösség ereje, az összetartozás, az egységben lévő erő. Most mégis egy kicsit más szemszögből közelítsük meg a kérdést, és a nézőpontunkat is tágítsuk. Miért élünk céltalan életet? Miért nem találjuk a helyünket? Miért lehet minket könnyen befolyásolni, miért vonzóak számunkra az erőt, a közösséget sugárzó csoportosulások?

Mindenkinek ott lóg a vállán a mesebeli tarisznya, amibe bepakolta a hamuban sült pogácsát. Ebben a pogácsában van mindaz, amit otthonról kaptunk: szeretet, gondoskodás, törődés, értékrend, világnézet, viselkedésminták, kapcsolati rendszerek, sémák különféle élethelyzetekre. Az életutunk során ezekből táplálkozunk, ezeket vesszük elő, használjuk, osztjuk meg másokkal. Jó esetben a hamuban sült pogácsa kitart addig, míg legyőzzük a sárkányt és miénk lesz a királylány és a fele királyság.

A mesék, amellett, hogy lelkünk mélyebb rétegeiben rejlő húrokat pendítenek meg, idealizált, vágyott életutat mutatnak be. A valóság azonban sokszor messze van a halálig tartó boldog élettől. A valóság sokkal kiábrándítóbb. A hullámban üres tarisznyával lézengő, tekergő fiatalokat látunk konkrét ösvényen vándorló, tömött batyus harmadik fiúk helyett. Az üres tarisznyát pedig könnyű megtölteni édesnek, vonzónak tűnő csalfa tartalommal. Ha hiányzik a hamuban sült pogácsa, amiből lehet falatozni, lehet táplálkozni, meg lehet osztani másokkal, akkor az éhes gyomor, szív, lélek szinte bármit befogad, amit elé raknak. És így könnyen elcsábít a mézeskalács házikó ínycsiklandó édessége, utána pedig a vasorrú bába ketrecében találjuk magunkat.

Ezek a fiatalok tükröt tartanak elénk, milyenek vagyunk valójában. Nem ők, mi. Hiszen A hullám csupán lakmuszpapír, melyet társadalmunkban megmártott a rendező. Ma a tarisznya üres. Nincs mivel megtölteni, vagy ha van is, az nem elég a sárkány legyőzéséhez, sőt talán a szomszéd faluig sem. A családi kamra üres, a szülők nem tudják mivel megtölteni. Talán mert már ők is üres tarisznyával indultak el. Talán mert csak férges alma van a polcon, már a nagyszülők is csak azt adták tovább gyermekeiknek.

A népmesékben a kiindulópont mindig a család. Szegények, de együtt vannak. Ma a szegénylegény családjában is szegény. Sok helyen az egyik szülő hiányzik, többnyire anyu, néha apu neveli egyedül. De a családokban élő gyermekeknél is nagy kérdés, hogy van-e mit tenni a tarisznyába?

Bár a feltarisznyálás az anya dolga a népmesékben, mégis fontos örökséget ad át az apa. Mintát, példát ad akarva-akaratlanul. A gyermekek számára az apa mindig példakép, mintaadó személy, függetlenül attól, hogy fiúgyermekről vagy lánygyermekről van szó. Mit adnak át az apák? Törődést, gondoskodást? Mindig elérhetőek, szeretnek, tisztelettel és gyengéden bánnak feleségükkel? Hegyeket mozgató óriások gyermekeik szemében? Vagy elérhetetlenek? Igénytelenek? Lusták? Alkoholisták? Agresszívek?

A szülők fontos mintákat, szerepeket adnak tovább gyermekeiknek, amik olyanok, mint a hamuban sült pogácsa – útravalók egy egész életre. A használható minták, szerepek mellett a rossz mintákat is átörökítjük, ott lapulnak a tarisznyában.

Hátrébb lépve a családot nagyobb rendszerben látjuk. Közösségben másokkal. (Feltéve, ha van közösséggel, közösségekkel kapcsolata a családnak.) A közösségek megtartják a családokat, értékeket adnak, a családon kívüli kapcsolatok nyomán mind a családtagok, mind maga a család formálódik, változik. A közösség is tud mintát, értékrendet adni, és pozitív értelemben kontrollálja a családot. Természetesen van ennek árnyoldala is, de alapvetően a nagyobb közösség segíti a család életét. A családon kívüli felnőttek, a kortárscsoportok is hozzátesznek egy-két dolgot a tarisznya tartalmához.

Lényegében a család és a nagyobb közösség, ami körülveszi a családot, a gyermekeket, a hosszú útra készít fel. A kérdés azonban nyitva marad: mit viszek magammal? Milyen hamuban sült pogácsa lapul a tarisznyámban: molyrágta, vagy sárkánygyőző? 

Hozzászólások

Jelenleg nincsenek hozzászólások.


Bejelentkezés után Te is hozzászólhatsz!

BEJELENTKEZÉS  REGISZTRÁCIÓ

További cikkek:
2019. november 20., szerda,
Jolán napja van.
Tartalom
Vezércikk

Szabó Julcsi
Mindenütt, amerre csak jársz
Mi van a batyudban?

Gondolkorzó

Záborszky Zsófia
A szabadság/rabszolgaság szigete
Sziget Fesztivál élménybeszámoló

Fekete Zsuzsanna
Ablak a végtelenre
Görbe tükörben az egyházi iskolák

Szakács Gergely
Ásó, kapa, nagykaland...
Mitől működik a házasság?

Herbert Dóra
Álmodtam egy iskolát magamnak...
Hátha egyszer ott állhatnak majd a gyerekeim (vagy unokáim?) a kapuja előtt

Felszín

Bella Violetta
Angyalok
Miről ismerjük fel őket?

Szoták Orsolya
Huszonévesként a világban
Mit tanulok abban az életszakaszban, amiben vagyok?

Fekete Zsuzsanna
Kikészítő kiképzés
Hogy érzi magát a menyasszony 3 héttel az esküvő előtt?

Magasság

Bölcsföldiné Türk Emese
Naomi útjai
Útra készen...

Horváth Zsuzsanna
Ő ugyanígy jön majd vissza
Gondolatfoszlányok egy hintaszékből

Győri Katalin
Szél úrfiak vizsgája
A jó öreg Szeptember...

Jezsoviczki Noémi
Kész vagyok?!
Jelenet egy házasság végén

Mélység

Záborszky Zsófia
Felkészülés az életre zárt ajtók mögött
Mi történik egy leánynevelő intézetben?

Miklya Luzsányi Mónika
Felkészülni a halálra
Mit jelent a „szép halál"?

B. Tóth Klára
Kórház, belülről
Mindennapok az elfekvőben

Teljesség

Fikó Norbert
Mire készített fel engem a teológia?
A láng, amely nem éget meg

Záborszky Dávid
Spárta és az Egyház
Hol vannak a férfiak?

Székely Tamás
Macska a fényképen
Kis mozaik-metafizika

Frederich Buechner
Várakozás
Frederich Buechner

Üzenet

Laczay Ágnes
„Megyek szerencsét próbálni!”
Hogyan lesz a mesehős?

Czapp Enikő
A hőssé válás útja (I.)
Mese, mese, mátka...

Géczy Ráhel
Az iraki helyzet margójára
.

Áthallások

Miklya Luzsányi Mónika
A végtelenség lovagja
Robin Williams halálára

Szakács Gergely
Üres tarisznya
Árral szemben vagy a hullám sodrásában?

Riport

Hajduk Zsófia
A Szabadulás útja
Merre tovább 35 év alkoholizmus után?

Kitekintés

Rácz Levente
Az iskolai erőszak
Könyvajánló

Látogatóink száma a mai napon: 4100
Összes látogatónk 2000. november 01. óta : 45787601

Copyright © 2009 Közös(s)Ég Magazin, Minden jog fenntartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat