belépés | regisztráció RSS

Korábbi számok Elküld Nyomtat Magasság

Jezsoviczki Noémi

Kész vagyok?!

Jelenet egy házasság végén

 

– Ezt nem hiszem el, kikészülök tőletek!
Anya beletúrt a hajába, és hangos csattanással letette a fakanalat a konyhapultra. Piros pörköltszaft-patak kezdett a padló irányába csörgedezni, de már nem látta, mert szaladt ki az udvarra. Gáborka és Fecó éppen vészjósló csatakiáltások közepette félig érett szilvákkal dobálta a szomszéd macskáját. A szegény pára menekült, nem akarta a párduccá átalakuló szörny szerepét játszani, aki éppen megtámadja a két hőst, és közben persze az egész világot sakkban tartja.

– Ne ordítsatok, tudjátok, hogy a nagymama alszik ebéd után!
Egyszerre volt haragos és kérlelő a hangja, közben odasandított a szobaablakra, vajon nem ébredt-e fel a harci zajra. Szerencsére nem libbent meg a függöny. A két gyerek átmenetileg elcsendesedett, Anya visszatért a pörkölthöz. A kis csermely közben már elérte a munkalap szélét, és csepegni kezdett lefelé, de nem törődött vele. Fájt a feje, egyre erősebben. Istenem, mikor lesz már vége a szünidőnek? Nyár elején még viszonylag könnyű volt. Kitört a vakáció, szervezték a nyaralást, pakolás, utazás, Balaton, táborok. Mostanra minden elfogyott. Szabadság, pénz, ötletek, türelem. Maradt a kert és a nagymama őrző-védő szolgálata.

A pörköltlé cseppjeit elkezdte felnyalogatni Buksi és Mackó, a két kutya, egymást kitúrni igyekezve a fentről érkező, ízes meglepetés mellől. Na, még ők is itt lábatlankodnak: hess, hess, kifelé!
Anya belekapaszkodott a konyhapult szélébe, és Apára gondolt. Bárcsak itt lenne! Bárcsak másként alakult volna minden! De nem is, ne legyen itt, nem akarja látni. Majd iskolakezdéskor felhívja, hogy ne feledkezzen meg az ígéretéről, hogy néha elmegy a fiúkért az iskolába. Ne érezzék meg annyira a változást, elég volt nekik a hirtelen sokk. A nyaralást még valahogy túlélték, boldog családot mímelve, de aztán tört minden. Kenyér, szív, s nemegyszer eltört a mécses is. Most is homályosan látszott a kert az ablakon át, elmosódott a műanyagból készült indiánsátor, ahol a nyáron szerzett kincsek rejtőztek. Nem szabad sírni, megijednek a gyerekek, ha így látják.

Teljesen kikészültem, mondta ki félhangosan Anya. Pedig nem szabad elhagyni magát, készülni kell az iskolára, s az őszre, ami már nem olyan lesz, mint az eddigiek. Sok mindent egyedül kell megoldania, amit néha ketten is nehezen tudtak. A harag a gyomrába mart, ökölbe szorult a keze. Az a nő, az a hibás mindenért! Nem törődött semmivel és senkivel. Nem is ember az ilyen, nincs lelke, önző ösztönlény!
Jaj, nem, ez nem vezet sehová. Lehet okolni a másikat, a harmadikat, mindenki hibás. Ő is hibás volt, bár ezt nem szívesen vallotta be magának. Lehetett volna kedvesebb, béketűrőbb, törődőbb, sok mindent csinálhatott volna másképpen, jobban. Akkor talán nem lett volna olyan erő, ami Apát elviheti mellőle. Most már mindegy, késő.

Bement a szobába fájdalomcsillapítóért. Ahogyan elhaladt a könyvespolc mellett, megakadt a pillantása a Biblián. Leemelte onnan, és lefújta a port a tetejéről. A zsoltároknál nyílt ki, ez a mondat ötlött a szemébe: „Kész a szívem arra, Istenem, hogy énekeljek és zengedezzek lelkesen!" Zengedezni? Lelkesen? Az most biztosan nem megy. Talán majd egyszer, ha jobb lesz, könnyebb, ha majd a gonosz elnyeri méltó büntetését, majd ha Apa rájön, hogy mit tett velük, esetleg bűnbánón visszatér, és ő meg tud neki bocsátani, majd akkor újra tud hinni és zengedezni. Majd, majd, majd... Még nem kész rá.

A nagymama megjelent az ajtóban. – Nem aludtam ám! Csak forogtam összevissza. Az én fiam ez a pernahajder, hát szeretem, akármilyen ostobaságot csinált is. De titeket is szeretlek. Látom, hogy mennyire odavagy, lányom, imádkoztam érted. Gyere, ülj le kicsit, megcsinálom a galuskát a pörkölthöz. 

Hozzászólások

Jelenleg nincsenek hozzászólások.


Bejelentkezés után Te is hozzászólhatsz!

BEJELENTKEZÉS  REGISZTRÁCIÓ

További cikkek:
2024. március 19., kedd,
József , Bánk napja van.
Tartalom
Vezércikk

Szabó Julcsi
Mindenütt, amerre csak jársz
Mi van a batyudban?

Gondolkorzó

Záborszky Zsófia
A szabadság/rabszolgaság szigete
Sziget Fesztivál élménybeszámoló

Fekete Zsuzsanna
Ablak a végtelenre
Görbe tükörben az egyházi iskolák

Szakács Gergely
Ásó, kapa, nagykaland...
Mitől működik a házasság?

Herbert Dóra
Álmodtam egy iskolát magamnak...
Hátha egyszer ott állhatnak majd a gyerekeim (vagy unokáim?) a kapuja előtt

Felszín

Bella Violetta
Angyalok
Miről ismerjük fel őket?

Szoták Orsolya
Huszonévesként a világban
Mit tanulok abban az életszakaszban, amiben vagyok?

Fekete Zsuzsanna
Kikészítő kiképzés
Hogy érzi magát a menyasszony 3 héttel az esküvő előtt?

Magasság

Bölcsföldiné Türk Emese
Naomi útjai
Útra készen...

Horváth Zsuzsanna
Ő ugyanígy jön majd vissza
Gondolatfoszlányok egy hintaszékből

Győri Katalin
Szél úrfiak vizsgája
A jó öreg Szeptember...

Jezsoviczki Noémi
Kész vagyok?!
Jelenet egy házasság végén

Mélység

Záborszky Zsófia
Felkészülés az életre zárt ajtók mögött
Mi történik egy leánynevelő intézetben?

Miklya Luzsányi Mónika
Felkészülni a halálra
Mit jelent a „szép halál"?

B. Tóth Klára
Kórház, belülről
Mindennapok az elfekvőben

Teljesség

Fikó Norbert
Mire készített fel engem a teológia?
A láng, amely nem éget meg

Záborszky Dávid
Spárta és az Egyház
Hol vannak a férfiak?

Székely Tamás
Macska a fényképen
Kis mozaik-metafizika

Frederich Buechner
Várakozás
Frederich Buechner

Üzenet

Laczay Ágnes
„Megyek szerencsét próbálni!”
Hogyan lesz a mesehős?

Czapp Enikő
A hőssé válás útja (I.)
Mese, mese, mátka...

Géczy Ráhel
Az iraki helyzet margójára
.

Áthallások

Miklya Luzsányi Mónika
A végtelenség lovagja
Robin Williams halálára

Szakács Gergely
Üres tarisznya
Árral szemben vagy a hullám sodrásában?

Riport

Hajduk Zsófia
A Szabadulás útja
Merre tovább 35 év alkoholizmus után?

Kitekintés

Rácz Levente
Az iskolai erőszak
Könyvajánló

Látogatóink száma a mai napon: 6381
Összes látogatónk 2000. november 01. óta : 57378591

Copyright © 2009 Közös(s)Ég Magazin, Minden jog fenntartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat