belépés | regisztráció RSS

Korábbi számok Elküld Nyomtat Teljesség

Fikó Norbert

Mire készített fel engem a teológia?

A láng, amely nem éget meg

Ha egy szóban kellene megfogalmaznom azt, hogy mit jelentett az én életemben a teológia, akkor a katalizátor kifejezést használnám. A hittudomány tanulása nem volt más, mint egy változást elősegítő tényező az életemben. Hogy mi mindenben változtam, arról a továbbiakban.

Egy székelyföldi kisvárosból érkeztem a több százezres Kolozsvárra, hogy katolikus teológiát és magyar nyelv és irodalmat tanuljak. Gyerekkoromtól vallásos neveltetésben részesültem, kiskamasz koromban különböző vallásos ifjúsági közösségekhez és mozgalmakhoz csatlakoztam, így ismeretekkel és spirituális felkészültséggel a tarsolyomban vágtam neki a teológiai tanulmányoknak.

Nagyon nagy lelkesedéssel vágtam bele a teológiába, de már az első hónapokban szembesülnöm kellett azzal, hogy ez nem teljesen az, amire én számítottam. Olyan dolgokat kellett megtanulnom, amikkel én magam nem tudtam azonosulni, sőt ellenkezőleg, vitatkozni kezdtem a tanáraimmal, a legelismertebb teológusokkal, csak azért, hogy a lelkemet megbékítsem. A legelső nagyobb „traumát” az okozta, amikor a Kar bibliatudományok tanára elmondta, hogy az ószövetségi Emmanuel-prófécia eredetileg nem Jézus Krisztus megszületését vetíti előre, hanem valójában egy korabeli király (Hiszkija) koronázásán elénekelt méltatás. Az tehát, amiben szinte húsz éven keresztül töretlenül hittem, nem létezik… Legalábbis nem úgy, ahogy én hittem – csak erre később jöttem rá. Nem csupán Emmanuel, Hiszkija és Jézus, hanem a teremtéstörténetektől kezdve egészen a Jelenések könyvéig sok olyan kiábrándító ténnyel szembesültem, ami felvetette a kiiratkozás gondolatát. Végül nem iratkoztam ki, hanem próbáltam megkeresni, hogy vajon a két, látszólag ellentétesnek tűnő igazság közül melyik a számomra elfogadhatóbb.

Másfél évembe telt, amíg sikerült megtalálnom a választ: a két igazság nem mond ellent egymásnak, hanem kiegészíti egymást, így nem két-, hanem sokszínű igazságról beszélünk. A teológia tehát megnyitotta a világot előttem, a gyerekes meggyőződést kimozdította az addigi kényelmes voltából, és gondolkodásra, reflektálásra, nyitásra késztetett. Megingatta a gyerekkorból kapott hitrendszert, és a korábbi téglákból elkezdett építeni egy újat, egy szilárdabbat, amelynek az építése valószínűleg életem végéig fog tartani. Istenről, a Bibliáról, az egyházról, az egyháziakról szóló képem nagy átalakuláson ment át, s már nem egy, a távolban élő világ részei ezek, hanem a hétköznapjaimé.

A teológia mint katalizátor nem csupán az életem azon területeit mozdította elő, amelyek hitbeli kérdések, hanem szinte minden területen gyors ütemű változás indult el. A sok ismeret mellett nyitottságot, empátiát, elfogadást, odafordulást tanultam, ugyanakkor lehetőségem nyílt megismerni a világban jelen lévő aktuális kérdéseket, amelyekkel nekünk egyházi dolgozóknak, világi hívőknek foglalkoznunk kell. Arra készített fel a teológia, hogy a világ dolgaival foglalkozzak, úgy, ahogy más nem tud, hanem ahogyan csak én tudok. És hogyan tudok én? Isten üzenetét úgy szeretném elvinni a világba, hogy az senki meggyőződését ne sértse, mégis világosan tükröződjék belőle az evangélium szellemisége és lelkisége. Ezt a hozzáállást pedig egyértelműen a teológiának köszönhetem. Másrészt az emberekkel való bánásmód és a hozzájuk való viszonyulás változott meg bennem. Míg korábban nehézséget okozott egy más felekezetű, egy ateista vagy egy, a mi kultúránktól, meggyőződéseinktől eltérő emberrel való beszélgetés, anélkül, hogy az később hitvitává ne alakult volna át, mára már tud értékes eszmecserévé válni. Hogy mi változott? A teológiának köszönhetően nyitottabbá váltam, és nem akarom a saját meggyőződéseimről meggyőzni a másik embert, sőt, kíváncsi vagyok rá, az ő életfelfogására, világnézetére is.

Nemcsak a tanulmányok, hanem a teológia szellemisége is előremozdított a fejlődésben: a tanárok emberközelisége, a csoporttársakkal való közös célok és élmények, a közös kirándulások, lelkigyakorlatok és imák mind hozzájárultak ahhoz, hogy azzá váljak, aki most vagyok.

Mire készített fel engem a teológia? Hogy azzá váljak, aki most vagyok, hogy továbbfejlődjek, és így éljek ebben a világban, jel legyek az emberek számára, láng, ahol meg lehet melegedni, s mindezt úgy, hogy senkit se égessek meg. Mindehhez pedig megkaptam azt a hátteret, azt a hitet, ami mindahhoz szükséges, hogy ezt a lehetőségeimhez mérten a legjobban tegyem Isten nagyobb dicsőségére.

Hozzászólások

Jelenleg nincsenek hozzászólások.


Bejelentkezés után Te is hozzászólhatsz!

BEJELENTKEZÉS  REGISZTRÁCIÓ

További cikkek:
2024. március 19., kedd,
József , Bánk napja van.
Tartalom
Vezércikk

Szabó Julcsi
Mindenütt, amerre csak jársz
Mi van a batyudban?

Gondolkorzó

Záborszky Zsófia
A szabadság/rabszolgaság szigete
Sziget Fesztivál élménybeszámoló

Fekete Zsuzsanna
Ablak a végtelenre
Görbe tükörben az egyházi iskolák

Szakács Gergely
Ásó, kapa, nagykaland...
Mitől működik a házasság?

Herbert Dóra
Álmodtam egy iskolát magamnak...
Hátha egyszer ott állhatnak majd a gyerekeim (vagy unokáim?) a kapuja előtt

Felszín

Bella Violetta
Angyalok
Miről ismerjük fel őket?

Szoták Orsolya
Huszonévesként a világban
Mit tanulok abban az életszakaszban, amiben vagyok?

Fekete Zsuzsanna
Kikészítő kiképzés
Hogy érzi magát a menyasszony 3 héttel az esküvő előtt?

Magasság

Bölcsföldiné Türk Emese
Naomi útjai
Útra készen...

Horváth Zsuzsanna
Ő ugyanígy jön majd vissza
Gondolatfoszlányok egy hintaszékből

Győri Katalin
Szél úrfiak vizsgája
A jó öreg Szeptember...

Jezsoviczki Noémi
Kész vagyok?!
Jelenet egy házasság végén

Mélység

Záborszky Zsófia
Felkészülés az életre zárt ajtók mögött
Mi történik egy leánynevelő intézetben?

Miklya Luzsányi Mónika
Felkészülni a halálra
Mit jelent a „szép halál"?

B. Tóth Klára
Kórház, belülről
Mindennapok az elfekvőben

Teljesség

Fikó Norbert
Mire készített fel engem a teológia?
A láng, amely nem éget meg

Záborszky Dávid
Spárta és az Egyház
Hol vannak a férfiak?

Székely Tamás
Macska a fényképen
Kis mozaik-metafizika

Frederich Buechner
Várakozás
Frederich Buechner

Üzenet

Laczay Ágnes
„Megyek szerencsét próbálni!”
Hogyan lesz a mesehős?

Czapp Enikő
A hőssé válás útja (I.)
Mese, mese, mátka...

Géczy Ráhel
Az iraki helyzet margójára
.

Áthallások

Miklya Luzsányi Mónika
A végtelenség lovagja
Robin Williams halálára

Szakács Gergely
Üres tarisznya
Árral szemben vagy a hullám sodrásában?

Riport

Hajduk Zsófia
A Szabadulás útja
Merre tovább 35 év alkoholizmus után?

Kitekintés

Rácz Levente
Az iskolai erőszak
Könyvajánló

Látogatóink száma a mai napon: 5343
Összes látogatónk 2000. november 01. óta : 57377553

Copyright © 2009 Közös(s)Ég Magazin, Minden jog fenntartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat