belépés | regisztráció RSS

Korábbi számok Elküld Nyomtat Áthallások

Hancsók Barnabás

Kütyüszerelem – A nő

Meghódít a szoftvered?

Ismersz szingliket? Tudod, ők azok, akik örök egyedüllétre rendezkedtek be és azt állítják, nekik jó így. És mingliket? Nem vicc, ilyen is van: azokat nevezik így, akik mindenféle elkötelezettség és közös háztartás nélkül élnek „házas" életet. És a cyberszex megvan? Amikor erre fogékony hölgyek és urak a virtuális világon keresztül kényeztetik „egymást". Botrányos, nem igaz? Pedig ezek mind múlt századbeli jelenségek. És hogy mivel tetézi mindezt a 21. század? Kütyüszerelemmel, többek között.

Spike Jonze A nő című, Oscar-díjra jelölt filmje félelmetes jövőképet vetít elénk. Főhőse, Theodore (Joaquin Phoenix) ugyanis, miután feleségével a válás mellett döntöttek és ő teljesen egyedül maradt, egy frissen piacra dobott és önmagát tanulással továbbfejleszteni képes operációs rendszerbe lesz szerelmes, aki Samanthának nevezi magát. Eleinte persze csupán csodálkozik a rendszer okosságán, majd élvezi, hogy van kivel beszélgetnie, végül azonban valósággal elvarázsolódik a számítógép generálta hangtól és fülig szerelmes lesz bele.

Viccesen hangzik, nem igaz? Elsőre talán igen, ám Jonze szinte egy pillanatra sem engedi, hogy filmjének nézője akár csak elmosolyodjon. Nem, ő sokkal inkább a jelenség drámaiságát próbálja kiemelni a pasztellszínű látványvilág és lágyabbnál lágyabb dallamok világából. Valamilyen varázslatos módon képes elérni, hogy a néző a film végére eljusson arra a pontra, hogy teljesen természetesnek és magától értetődőnek vegye ember és gép (helyesebben ember és szoftver) szerelmét. És ez a dologban a legszörnyűbb!

A mai rohanó világunkban, ahol napról napra találnak ki olyan családellenes eszméket, mint a gender-ideológia, a melegházasság vagy épp a fentebb már említett szingli-mingliség, elég mindössze szűk két óra ahhoz, hogy elfogadjuk: egy ember „teljes értékű" kapcsolatban élhet néhány megabájttal. Kapcsolatuknak nem lesz ugyan gyümölcse, de manapság ez egyébként sem cél – a lényeg, hogy jól érezd magad, akár a devianciáddal együtt is.

És akkor most fellélegezhetünk, hiszen A nő című film világa csak utópia. Nem találtak még fel (tudtommal) olyan operációs rendszert, amibe beleszerethetnénk, és az ember és gép közötti kapcsolat törvényesítésén sem gondolkoznak még (megint csak tudtommal). De korai lenne még hátradőlve kifújni magunkat, hiszen még mindig ott a kérdés, hogy nem efelé haladunk-e.

Nem efelé tendál-e, amikor tizenéveseket látunk egymás mellett ülni, és közben egymásnak okostelefonon keresztül írogatni? Vagy amikor felszállunk a metróra, és azt látjuk, hogy az emberek túlnyomó többsége nemhogy nem egymást, de még csak nem is a korábban megszokott napilapot bámulja, hanem az ilyen-olyan készülékének érintőképernyőjét tapogatja? Továbbá nem efelé mutat-e, hogy lassan jobban tudjuk okostévénk típusszámát (a rá elérhető frissítések miatt például), mint kedvesünk kedvenc könyvének címét? Ezekben nem a kütyüszerelem egy kezdetleges fajtáját vélhetjük felfedezni?

Ne értsük félre: a technika és annak fejlődése jó dolog. Addig legalábbis mindenképp, amíg a javunkat szolgálja, az életünket könnyíti meg stb. Akkor azonban, amikor elkezd bárkinél is fontosabbá válni, inkább dobjuk félre, és térjünk vissza kicsit a régihez! Hiszen mégiscsak kevésbé gáz egy „butatelefonnal" mászkálni az utcán, mint sétálni, vacsorázni vagy épp kirándulni vinni az operációs rendszerünket, nem igaz?

Hozzászólások

Jelenleg nincsenek hozzászólások.


Bejelentkezés után Te is hozzászólhatsz!

BEJELENTKEZÉS  REGISZTRÁCIÓ

További cikkek:
2019. április 25., csütörtök,
Márk napja van.
Tartalom
Vezércikk

Pete Violetta
Nyitnikék
Szűrők, zárak, levélszemét

Gondolkorzó

Bölcsföldi András
Szabálytalan lelkésztípusok
Nem a lelkésztípusok szabálytalanok, hanem a róluk kialakított kép.

Felszín

Fekete Zsuzsanna
A hercegnő fejlődéstörténete
Nőideál és a párkeresés

Sebesi Viktória
Leheletnyi köd
„valahol én is, és ne itt egyedül”

Magasság

Fekete Zsuzsanna
Jövőnk hajnala
Civilizációk örökös libikókán?

Pete Violetta
Szakadt
Az állandóság hiánya

Mélység

Tóth Sára
Nyisd ki a szíved és sose félj?
Relaxáció, meditáció, szemlélődő imádság – kell-e tőle félni?

Bölcsföldiné Türk Emese
Elég-e, hogy református vagyok?
Máriák, gyertek segíteni a Mártáknak! – reakció Tóth Sára cikkére

Miklya Luzsányi Mónika
Vigyázz! Életveszély!
Kamaszok és a határfeszegetés

Miklya Luzsányi Mónika
Csak őszintén
Igen és nem kihívása

Teljesség

Székely Tamás
Nyitott vagy rá?
Lőrések és vizesárok helyett

Üzenet

Szikszai Szabolcs
Gyülekezetek és bennük mi
Zárt és nyitott, integratív és profil – te hova jársz?

Thoma László
Nyitott iskolaajtók
A református bolygóról érkeztünk

Czapp Enikő
Spektográf
Színekhez juttatni a színvakot

Áthallások

B. Tóth Klára
Az igazság ösvényein
Nyílt terek a Bibliában és a művészetben

Hancsók Barnabás
Kütyüszerelem – A nő
Meghódít a szoftvered?

Kitekintés

Gueth Péter
Az istenek szigete
Rövid történet a kellemetlen sztereotípiákról

Látogatóink száma a mai napon: 4604
Összes látogatónk 2000. november 01. óta : 44211036

Copyright © 2009 Közös(s)Ég Magazin, Minden jog fenntartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat