belépés | regisztráció RSS

Korábbi számok Elküld Nyomtat Üzenet

Thoma László

Nyitott iskolaajtók

A református bolygóról érkeztünk

Egy iskola ajtaja mindig nyitva van. Reggeltől estig sok gyerek szalad ki és be rajta. Szépen nyitják sokan, mások ki- és becsapják. Játszanak vele, elbújnak mögé. Illedelmesen engedik egymást előre emberek, vagy épp vágnak be a másik elé sietve. Diákok lépik át naponta gondterhelten, feszülten, örömmel, várakozással teljesen. Ugyanígy a tanárok. És a szülők is.

Iskola. Nagyon sokféle van belőle ma Magyarországon. Igazi piac – akár egy nagyobb településen belül is. Amiben biztos, hogy hasonlítanak egymásra ezek a helyek, hogy a legtöbb iskola ma olyan nevelési feladatokkal néz szembe, amiket alapvetően a családban kellene megoldani. Furcsa és megterhelő helyzet. Emellett egyre emelkedő óraszámok, egyre összetettebb nevelési helyzetek és egyre speciálisabb gyermekek, egyedi családi hátterek. Ki akar ma iskolában dolgozni, ki szeretne tanár lenni…? Ha részleteire nézve ismernék, mivel jár ez, feltehetően kevesen.

És persze MINDENKI tudni véli, mit és hogyan kellene tanítani. Minden szülő, politikus, kívül és belül lévő, idős és fiatal. És ez tragikus. Egyértelmű az is, hogy nem a gyerekekkel a legnehezebb, hanem a szülőkkel, akiket megismerve az ember jobban érti sokszor, miért is olyan a gyermek, amilyen…

És ebbe a rendszerbe, ebbe a képbe jön a hittan, a lelkipásztor, a hittanoktató az iskolákba. „Áldás, békesség, itt volnánk. Jöttünk hittant tartani…” Mint valami kisbolygó, csapódik be az iskola világába. Felboríthat dolgokat, megrázó lehet. Néhol tényleg úgy tűnhet, egy idegen létforma jelent meg: „Áldás és békesség. A református bolygóról érkeztünk!” Ezerféle fogadtatás lehetséges, és ezerféle reakció a fogadtatásra. Sokan gyanakodhatnak, idegenkedhetnek. Lehet mindkét fél feszült vagy oldott. Hordozhatunk történelmi sebeket, feldolgozatlanságokat, kimondatlanságokat. És ez oda-vissza hat ránk. Nagyon sokesélyes hát ez a viszony az iskola és köztünk.

De hadd osszam most meg saját utunkat is, amiért sok hála van a szívemben. Isten kegyelmes volt hozzánk és nyitott iskolaajtókat adott nekünk. Amin bemehettünk, ahol szívesen fogadtak bennünket. Ahol már bent voltunk eddig is, ahol ismertek és ismertük mi is őket. Ismertük az örömöt és terhet is. Természetesen segítettük kölcsönösen egymást eddig is, ha tudtuk. Hordoztuk őket imádságban, odafigyelésben, hiszen ugyanazokkal a gyermekekkel, családokkal foglalkoznak, akikkel mi is a gyülekezet közösségében. És talán az a legfontosabb felismerése ennek az egész új helyzetnek, hogy igazából ugyanazt szeretnénk: segíteni a gyermekeket fejlődni, ép, egészséges, boldog felnőtté válni. Tudásban, érzelmekben, hitben.

Rá kellett jönnünk már az elején, hogy a nyitott iskolaajtók áldást jelentenek számunkra, de mindez igencsak a kezdet. Nyitottságunkat és szolgálatkészségünket meg kell tartanunk, mert nem csak azoknak a gyermekeknek szolgálunk, akiket szüleik beírattak a kötelezően választható foglalkozásokra. Ott van a többi gyerek is, aki érdeklődik, aki megállít a folyosón, aki látja kívülről, mi történik a hittanórán. Akik idővel vágyódhatnak is akár oda. Ott vannak a szülők, akik sokszor minket találnak meg és velünk osztják meg életüket, tőlünk kérnek konkrét segítséget. És ott van a tantestület, az iskola vezetősége is, akik  között szintén van szolgálatunk. Isten készítette lehetőség melléjük állni imádságban, figyelemben, szeretetben, meghallgatásban. Ránk bízottak ők is.

Nyitott iskolaajtókat kaptunk. Hála érte. És eközben nyitjuk a templomajtót is. Mert az is folyamatosan nyitva kell hogy legyen. Hogy bejöhessenek rajta. Gondterhelten, feszülten, örömmel, várakozással teljesen. Diákok, tanárok, szülők, a gyülekezet. Istentől rendelt idő és állapot ez. Minden nehézségével együtt. És hisszük és várjuk, hogy megáld mindannyiunkat az ajtókat megnyitó Isten!

 

 

 

Hozzászólások

Jelenleg nincsenek hozzászólások.


Bejelentkezés után Te is hozzászólhatsz!

BEJELENTKEZÉS  REGISZTRÁCIÓ

További cikkek:
2024. március 19., kedd,
József , Bánk napja van.
Tartalom
Vezércikk

Pete Violetta
Nyitnikék
Szűrők, zárak, levélszemét

Gondolkorzó

Bölcsföldi András
Szabálytalan lelkésztípusok
Nem a lelkésztípusok szabálytalanok, hanem a róluk kialakított kép.

Felszín

Fekete Zsuzsanna
A hercegnő fejlődéstörténete
Nőideál és a párkeresés

Sebesi Viktória
Leheletnyi köd
„valahol én is, és ne itt egyedül”

Magasság

Fekete Zsuzsanna
Jövőnk hajnala
Civilizációk örökös libikókán?

Pete Violetta
Szakadt
Az állandóság hiánya

Mélység

Tóth Sára
Nyisd ki a szíved és sose félj?
Relaxáció, meditáció, szemlélődő imádság – kell-e tőle félni?

Bölcsföldiné Türk Emese
Elég-e, hogy református vagyok?
Máriák, gyertek segíteni a Mártáknak! – reakció Tóth Sára cikkére

Miklya Luzsányi Mónika
Vigyázz! Életveszély!
Kamaszok és a határfeszegetés

Miklya Luzsányi Mónika
Csak őszintén
Igen és nem kihívása

Teljesség

Székely Tamás
Nyitott vagy rá?
Lőrések és vizesárok helyett

Üzenet

Szikszai Szabolcs
Gyülekezetek és bennük mi
Zárt és nyitott, integratív és profil – te hova jársz?

Thoma László
Nyitott iskolaajtók
A református bolygóról érkeztünk

Czapp Enikő
Spektográf
Színekhez juttatni a színvakot

Áthallások

B. Tóth Klára
Az igazság ösvényein
Nyílt terek a Bibliában és a művészetben

Hancsók Barnabás
Kütyüszerelem – A nő
Meghódít a szoftvered?

Kitekintés

Gueth Péter
Az istenek szigete
Rövid történet a kellemetlen sztereotípiákról

Látogatóink száma a mai napon: 5758
Összes látogatónk 2000. november 01. óta : 57377968

Copyright © 2009 Közös(s)Ég Magazin, Minden jog fenntartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat