belépés | regisztráció RSS

Korábbi számok Elküld Nyomtat Felszín

Fekete Zsuzsanna

A hercegnő fejlődéstörténete

Nőideál és a párkeresés

Férjhez megyek szeptemberben – válaszoltam mosolyogva egy régen látott ismerősöm kérdésére, mikor a minap összefutottunk a körúton. Mosolya hirtelen sajnálkozóvá vált, majd kifejtette nézetét, arról, hogy ezzel polcra is teszem a lehetőségeimet. Már nem próbálkozom azzal, hogy magyarázkodjak ilyen helyzetekben vagy megpróbáljam megvédeni magam, hiszen igazából nincs rá okom. Azonban már régóta gondolkodom rajta, hogy mi történt a lányokkal, nőkkel, asszonyokkal, akik effélén gondolkodnak. 

Réges-régen, egy messzi-messzi galaxisban olyan kisfiúk éltek, akik felnőve hőssé akartak válni, harcossá, bajnokká, de legfőképpen férfivá. Eközben a kislányok egy virágillatú napról álmodoztak, amikor fehér ruhában állnak a hercegük mellett és kimondják az igent, ami után kezdődhet a boldogan éltek, amíg… Túlzón idilli kép, ami valahol gyerekkorunk ködében születik, aztán élesedik, változik, új részletekkel bővül, vagy éppen eltűnik. Normális dolog, ha rájövünk, hogy nem minden működik úgy az életben, mint a mesékben, de ma már olyan világba növünk bele, ahonnan kihalnak a régi történetek, ahol változnak a klasszikus erények és sokkal nagyobb úr a függetlenség, mint az elköteleződés valaki mellett. A mesékben mégis vannak igazságok, amiket nem szabadna a szőnyeg alá söpörni.

Korunk negatív tendenciái nem új keletűek, több tíz éves folyamat következményei, és torz képet adnak az élet értelméről. Letisztult jövőkép volt régebben, hogy a tanulás évei után következik a párválasztás, majd az esküvő, családalapítás és gyereknevelés. Természetesen ez is skatulya, ami nem feltétlen helyes és nem ad mindenki számára kielégítő mintát, de az a kitörési folyamat, ami az elmúlt 50 évet jellemzi, elkeserítő eredményeket produkál. A mérleg egyre inkább átbillen a másik oldalra és a követendő példa már csupán múltunk tűnni készülő árnya marad. Ami az új évezred generációinak örökségül marad, az a függetlenség görcsös imádata, az egyedüllét bálványozása és az önállóság kifacsart képéhez való ragaszkodás.

Nem meglepő tehát, hogy terjed a szingli világnézet, divattá, már-már életformává válik. Ezt terjesztik amerikai filmek, erről írnak a külföldi és a hazai lapok és erről szólnak az internetes bejegyzések is. Húszas éveink elején még könnyű belevetni magunkat az élet sűrűjébe és elhinni, hogy ez örökké tart: egyedül könnyebb; egy házastárs csak hátráltat; így a magam ura vagyok; ez nem azt jelenti, hogy nincs senkim, hanem hogy bárki az enyém lehet. – olvastam néhány megrögzött szingli gondolatait különböző blogokon és megdöbbentett, hogy mennyire magával tudja ragadni az embert ez az áradat. Bár az igazat megvallva nem is annyira megdöbbentő, hiszen a férfiak és a nők manapság annyira elbeszélnek egymás mellett, hogy lassan már maguk sem tudják, mit szeretnének valójában. A lányok már nem feleséggé és anyává szeretnének válni, hanem üzletasszonnyá, vállalkozóvá és megközelíthetetlen, hideg szépséggé. Eközben pedig a fiúknak férfivá érve nem meghódítani kell a nőket, hanem legyőzni a munkaerőpiacon és az élet más területein is. Természetes folyamat, hogy ez hosszú távon nem segíti elő az olyan párkapcsolatok kialakítását, aminek házasság a vége.

Ez jól működik 10, 20 esetleg 30 éven át. De vajon mi lesz azután? Aki minden nap azt várja, hogy a sarkon túl jöjjön a jobb, a szebb vagy csak a következő, az óhatatlanul is bennreked egy káros körforgásban, ami mókuskerékké válik. Nehéz ebből kitörni és nem segít benne a mai médiapropaganda sem. A jó hír, hogy a világban él valaki, aki miatt érdemes kitörni ebből, a rossz pedig az, hogy ezt a valakit fel kell ismerni.

„Végre a Disney is felfogta, hogy a gyerekeknek nem alvó, megmentésre váró hercegnőkre van szükségük, hanem vagány nőkre!” – jellemezte decemberben egy kritika a stúdió legújabb animációs meséjét. Amiben van némi igazság, mégis vizsgáljuk meg, hogy mit is üzennek manapság a meséken keresztül a gyerekeknek. Az első hercegnő, Hófehérke, korához hűen viselkedett, miután el kellett hagynia otthonát főzött, mosott és takarított a törpékre, majd az alma-fiaskó után holtan várta megmentő hercegét, aki feleségül is vette. Megfelel a XX. század eleji női modellnek. Őt követte Hamupipőke, aki nem arról híres, hogy nagyon kiállt volna magáért. Ő is mindent megtett, amit mostohája parancsolt, többször megbánta, hogy ellátogatott a bálra, aztán megvárta, míg eljött érte a herceg, aki megváltoztatta az életét. Csipkerózsika is beletörődött sorsába, majd a mese legnagyobb részét alvással töltötte, végül pedig feleségül ment megmentő szerelméhez. A fejlődési szakasz következő fokán áll Ariel, aki csetlik-botlik, de kiáll magáért és harcol szerelméért, akit végül el is nyer. A következő két szereplőnk nem annyira hercegnő, de megfelelően közvetítik a ’90-es évek üzenetét, hiszen Belle és Mulan kellően lázadók és bátrak, ahhoz, hogy kitörjenek a régebbi női keretből. Azonban az új ezred hercegnői már annyira önállóak, hogy már-már nincs is szükségük a hercegre. Vagy mégis? Aranyhaj és a tavaly decemberben vászonra kerülő Anna hercegnő nagyon jól boldogulnak egyedül, humorosak, kalandvágyók és végtelenül bátrak. Aranyhaj eléri céljait, végül ő menti meg szerelmét, Anna hercegnőnek pedig tényleg csak nyomokban van szüksége segítségre. Viszont a mese vége minden esetben hercegnő és herceg boldog egymásra találása, majd az a bizonyos boldogan, amíg…

Nem kell túlmagyarázni a modern meséket és nem baj, ha olyan képet kapnak a gyerekek, hogy a nők önállóak, bátrak és ki tudnak állni magukért. De mindig ott van az a pillanat, amikor a legbátrabb hölgynek is szüksége van egy férfi erős karjára és ez a kiváltság nem csak a hercegnőknek jár. Sőt. Isten a saját képmására teremtett minket férfivá és nővé, így mi csak együtt fejlődhetünk az Úr képmására. Ez nem a teremtés titka, hanem az üzenete, amit rohanó világunkban is meg kell hallanunk. Mindig van lehetőség nyitni egymás felé, ez nem kor kérdése.

Jó ötlet az önállóság, ameddig megtanulunk egyedül élni vagy egyedül döntéseket hozni, ez kell ahhoz, hogy felelősségteljes felnőttekké váljunk. Van, akinek több időre van ehhez szüksége, van, akinek kevesebb. Nem vágyik mindenki társra, nem is kötelező, de aki úgy érzi, hogy igen, az vállalja el ezt az érzést. Rosszak a terjedő minták és a szerepek, amikbe korunk kényszerít, de minden nap új lehetőséget jelent a nyitásra. Századunk legnagyobb csodája a sokszínűség: eldönthetjük, hogy milyen mértékben akarjuk követni a sztereotípiákat, milyen feleségek, anyák vagy dolgozó nők (esetleg mindezek együtt) szeretnénk lenni. És ezt még csak nem is kell egyedül véghezvinni.

Minden felnőtt nőben ott él az álmodozó hercegnő és minden férfiban a bátor herceg. Az élet nem lányregény, ez tény. De néha vissza kell térnünk a gyerekkori mesékhez, hinni a boldog végkifejletben, hogy ne legyen olyan monoton, gyors, magányos és XXI. századi az éltünk. A gyermeki hit az, ami mindig segíthet nyitni kopogtató lehetőségeink felé.

   

Hozzászólások

Jelenleg nincsenek hozzászólások.


Bejelentkezés után Te is hozzászólhatsz!

BEJELENTKEZÉS  REGISZTRÁCIÓ

További cikkek:
2024. március 19., kedd,
József , Bánk napja van.
Tartalom
Vezércikk

Pete Violetta
Nyitnikék
Szűrők, zárak, levélszemét

Gondolkorzó

Bölcsföldi András
Szabálytalan lelkésztípusok
Nem a lelkésztípusok szabálytalanok, hanem a róluk kialakított kép.

Felszín

Fekete Zsuzsanna
A hercegnő fejlődéstörténete
Nőideál és a párkeresés

Sebesi Viktória
Leheletnyi köd
„valahol én is, és ne itt egyedül”

Magasság

Fekete Zsuzsanna
Jövőnk hajnala
Civilizációk örökös libikókán?

Pete Violetta
Szakadt
Az állandóság hiánya

Mélység

Tóth Sára
Nyisd ki a szíved és sose félj?
Relaxáció, meditáció, szemlélődő imádság – kell-e tőle félni?

Bölcsföldiné Türk Emese
Elég-e, hogy református vagyok?
Máriák, gyertek segíteni a Mártáknak! – reakció Tóth Sára cikkére

Miklya Luzsányi Mónika
Vigyázz! Életveszély!
Kamaszok és a határfeszegetés

Miklya Luzsányi Mónika
Csak őszintén
Igen és nem kihívása

Teljesség

Székely Tamás
Nyitott vagy rá?
Lőrések és vizesárok helyett

Üzenet

Szikszai Szabolcs
Gyülekezetek és bennük mi
Zárt és nyitott, integratív és profil – te hova jársz?

Thoma László
Nyitott iskolaajtók
A református bolygóról érkeztünk

Czapp Enikő
Spektográf
Színekhez juttatni a színvakot

Áthallások

B. Tóth Klára
Az igazság ösvényein
Nyílt terek a Bibliában és a művészetben

Hancsók Barnabás
Kütyüszerelem – A nő
Meghódít a szoftvered?

Kitekintés

Gueth Péter
Az istenek szigete
Rövid történet a kellemetlen sztereotípiákról

Látogatóink száma a mai napon: 4826
Összes látogatónk 2000. november 01. óta : 57377037

Copyright © 2009 Közös(s)Ég Magazin, Minden jog fenntartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat