belépés | regisztráció RSS

Korábbi számok Elküld Nyomtat Áthallások

Fekete Zsuzsa

Balázs álma

Eltelt csaknem harminc év...

Jobb vállammal nekidőltem a templom hideg falának. Könnyek közt szűrtem át a régi ismerősök arcát. Mind ott voltak a fiúk a házból. Gábor, Norbi, Roli, Micu, Lacika és a többiek.

Eszembe jutottak a gyerekkori bandaháborúk. Területeket foglaltunk, komoly harcokat vívtunk a hatalmas, új lakótelepen. A gombamód szaporodó, még lakatlan panel bérházakat úgy védtük, akárcsak a grundot Bokáék a vörösingesek ellen. Foglyokat ejtettünk, s jól emlékszem, komoly vita folyt arról is, hogy kínozzuk-e őket, vagy egyszerűen csak megkötözzük. Végül a lányokra való tekintettel az utóbbinál döntöttek a bandavezérek. Tízévesek lehettünk, amolyan kulcsos gyerekek. A szocialista napközi sivárságát utáltuk, az őrsi gyűléseket nemkülönben, és kikönyörögtük a szülőktől, hogy otthon tölthessük a vakációkat. Balázzsal sokszor nevettünk, amikor nem tudta tartani az iramot a nagy ütközetekben. Néha megvártam őt, hiszen egy lánynál úgysem szégyen, ha kicsit lassabb a srácoknál. Meg hát a verekedés sem olyan lányos dolog. A legenda szerint egyszer egy kemény téli harcban nem vették észre a többiek, amikor Balázs beesett egy nagy gödörbe, nem tudott kimászni, s addig álldogált ott, míg a pocsolya a lábára fagyott. Besötétedett, mire kiszabadult és hazament...

Eltelt csaknem harminc év. Azt nem tudom, hogy Balázs hasonló hős volt-e, mint Nemecsek Ernő, talán butaság is párhuzamot vonni. De egyet tudok, azt, hogy hősiesen küzdött. Mélyen hitt Istenben és a gyógyulásban, abban, hogy legyőzi a kórt... Valahogy úgy vannak ezek a harcok, hogy megkínoznak, fájdalommal járnak, és mindig veszít valaki...

„Balázsnak azt volt az álma, hogy egyszer tele legyen ez a templom. Mióta itt szolgálok, most először van tele!" - mondta a népes gyászoló gyülekezethez szólva a lelkipásztor.

Bodgál Balázs református presbiter volt. 38 éves. Jó barát.

Elaludt. Azt mondták, hogy az arcán megbékélés volt.

Hozzászólások

Jelenleg nincsenek hozzászólások.


Bejelentkezés után Te is hozzászólhatsz!

BEJELENTKEZÉS  REGISZTRÁCIÓ

További cikkek:
2019. március 20., szerda,
Klaudia napja van.
Tartalom
Felszín

Pete Violetta
Emlékkapszula
Vajon a reformátorok, vajon az 56-osok tudták-e anno, mit vesznek be?

Magasság

Turcsik Ferenc
Bölcsészmatek
Így lesz a 2x2 néha 5

Mélység

Pete Violetta
Ismeretlen férfi ismerős illattal
Még az orrunk is emlékezik…

Kovács Szilvia
Tükör az ajtó mögött
Elég egy aprócska dolog, amellyel megindul az emlékek áradata.

Teljesség

Turcsikné Révész Judit
Emlékezés és felejtés
Az emlékezés mégiscsak kivételes dolog…

Dr. Michna Ottóné Ablonczy Ágnes
Ki visz virágot?
Mert mifélék Isten útjai?

Üzenet

Nagy László
Emlékezés a focistára
„a labda választott engem, s nem én a labdát"

Áthallások

Gueth Péter
Amíg élünk, emlékezünk
Eljövök egy idegen helyre, hogy olyan valakire emlékezzek, aki sohasem járt itt, amíg élt?

Fekete Zsuzsa
Balázs álma
Eltelt csaknem harminc év…

Turcsik Ferenc
Emlékezem, tehát vagyok
Nem bánom, hogy nemcsak a jóra emlékezem.

Hajdúné Tóth Lívia
Így van jól
Előbb a lábát add neki!

Riport

Szerkesztő
150 éves a Budapest-Németajkú Egyházközség
"Lesz ebből egyszer újra templom?"

Kitekintés

Fodorné Ablonczy Margit
Emlékeztetés által ébresztgetem tiszta gondolkodásotokat…
Emlékezés: áldás vagy átok?

Pete Violetta
Jubileum, visszaemlékezés
Valami elkezdődött egy negyed évszázada…

Látogatóink száma a mai napon: 3758
Összes látogatónk 2000. november 01. óta : 43906105

Copyright © 2009 Közös(s)Ég Magazin, Minden jog fenntartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat