Korábbi számok Elküld Nyomtat Mélység

Szeptember elseje van, a reggel még csípős, de délre már egészen meleg van, hátunkon a frissen vásárolt táska, benne az üres füzetek és a jó illatú könyvek. A tolltartó feltöltve, benne minden ceruza a helyén van és tűhegyes... Bennünk pedig várakozás, lelkesedés és büszkeség van: íme, iskolások lettünk, belépünk a tudás „szentélyébe", ahol a Tanító néni megtanít írni-olvasni-számolni... Bizonyára mindannyian ismerjük az érzést, és valahogy ugyanúgy emlékszünk az első tanítási napra. De mi jön ez után a katarzis után? Sajnos nem minden gyereknek élmény a tanulás: sokuknak óriási nehézséget okoz lépést tartani társaikkal, és ez a legtöbbször nem dacból, lustaságból ered. Nem egyszer a tanulás egy vagy több területén is elmarad a társaitól egy átlagos vagy átlagon felüli intelligenciával rendelkező gyerek - miközben az iskolai és a nevelési körülmények megfelelőek. Nehézség jelentkezhet a kitartásban, az impulzivitásban, a szervezőkészségben, az írás, a számolás, vagy az olvasás területén. Ez utóbbi a diszlexia, az olvasászavar. Kutatása során eleinte, 1885-ben idiotizmusnak tekintették, 1896-ban már szóvakságnak; pszichológiai-pedagógiai nézőpontból csak Ranschburg Pál 1916-os tanulmányától kezdve tekintenek a diszlexiára. A legnagyobb hatású magyar olvasászavar-kutató Meixner Ildikó, akinek munkássága a mai napig meghatározza az olvasás-tanítást is: neki köszönhetően ma már jellemzően nem szóképes módszerrel tanulnak olvasni a gyerekek, hanem a magyar nyelvhez jobban testhezálló, ún. elemző módszerrel, melynek során betűnként és a már meglévő tudásra építve tanulnak - úgy, hogy a könnyen összetéveszthető betűket időben távol tanulják egymástól.

Minek „köszönhető" a diszlexia?
A kutatások eredményei azt mutatják, hogy kialakulása több tényezőtől függ, de annyi bizonyos, hogy közrejátszhatnak benne családi eredetű okok, tehát a felmenők közt is találunk diszlexiást, illetve a születés előtti, közbeni vagy utáni agykárosodás következménye is lehet - de nem tekinthető fogyatékosnak. Annyi bizonyos, hogy a szociokulturális helyzet nem oka a diszlexiának, tehát a sokat olvasó szülők gyermekei közt ugyanolyan arányban megjelenik, mint a keveset olvasóké közt. Végül egy igen ritka ok: ha a kis elsős szorong az iskolába járástól, a tanulástól, akkor félelmeit kivetítheti az olvasástanulásra. Érdekes tény, hogy a diszlexiások közt több (egyesek szerint háromszor annyi) a fiú, mint a lány, és a gyerekek 7-10%-a diszlexiás.

Melyek a diszlexia jellegzetes tünetei, miből vehetjük észre szülőként vagy tanárként?

A tüneteket csoportosítva azt láthatjuk, hogy vannak az olvasás-írásban, a beszédben és a magatartásban fellépő tünetek. A diszlexiás az olvasás során jellemzően összecserél betűket, melyek vizuálisan vagy fonetikailag hasonlóak. Előbbire példa az n-h , az utóbbira a p-t felcserélése. De ki is hagyhat, vagy betoldhat betűket: így lesz például a friss szóból fis. Minden jól olvasó a kombináció segítségével olvas, tehát nem betűzi végig a szót, hanem a karakteres betűk és a szövegkörnyezet segítségével „találja ki" azt - a diszlexiás esetében nagy számú rossz kombináció jön létre, például a szerkesztő szó helyett szakértő. Ilyen hibákat természetesen egy jó olvasó is vét - közte és egy diszlexiás közt a hibák számában van különbség. Az olvasás során jellemzően lelassul a tempó - ennek oka lehet az általános lassúság a pszichomotorikus mozgások területén, például evés és öltözködés esetén, de lehet az is az oka, hogy rossz az olvasási technikája, például minden szót először némán elszótagol, és csak ezután mondja ki hangosan. Ezek után nem csoda, hogy az ilyen gyerek szövegértése is rossz, nem tud következtetéseket levonni, vagy válaszolni egy szöveggel kapcsolatos kérdésre.

Diszlexiásnak akkor tekinthető a gyerek, ha a hibaszám, a tempó vagy a szövegértés területén akár egyben is súlyos lemaradást mutat - ami azért elgondolkodtató, mert tudjuk, hogy Magyarországon a tanulók nagy részének kiemelkedően rossz a szövegértése, és ez esetben felmerül a kérdés: a diákok nagy része diszlexiás lenne?

A diszlexiás gyerek beszédére jellemző, hogy nyelvileg fejletlenek és elmaradottak, nem ritkán beszédhibások, a szókincsük pedig gyenge, ami a kis számú aktívan használt szónak vagy a szótalálási nehézségeknek köszönhető. Emiatt szegényes a mondatalkotás, egyszerű mondatokban beszélnek, az alárendelőeket esetenként még 12 éves kor körül sem tudják könnyen megalkotni.

A diszlexiások 90%-ánál megjelenik valamilyen magatartási zavar, mint a dekoncentráltság, a fáradékonyság vagy a teljesítményingadozás, ami fakadhat a gyermek adottságaiból, de kialakulhat a kudarcélmények nyomán is. Ez utóbbi esetén nagy szerepe van az elfogadó környezetnek mind az iskolában, mind otthon. Nem hanyagságként vagy lustaságként kell felfogni, ha a gyerek rosszul olvas vagy mondja fel a leckét, vagy a füzete csúnya - szülőként és tanárként sem! Tanárként jó, ha az osztályban hangsúlyozzuk a gyerek pozitív tulajdonságait, így nem ő lesz a csúfolódások célpontja; szülőként pedig nem tesz jót, ha a magunk kudarcaként éljük meg, hogy a gyerek diszlexiás, főleg nem úgy, hogy büntetjük is őt ezért elutasítással, szeretetmegvonással...

Egyéb tünet lehet még a fejletlen ritmusérzék, a dominanciazavar (amikor a gyerek keveri a jobb és a bal oldalt), a nehezen kialakuló testséma, az ügyetlen finommozgás, és a rossz tájékozódás térben és időben.

Meixner Ildikó dolgozta ki a diszlexia-prevenció (megelőzés) és reedukáció (átnevelés) módszerét, amely egyaránt segítséget nyújt a felismerésben, a megelőzésben, a fejlesztésben, a kezelésben. Az általa létrehozott alapítványhoz érdemes fordulni elsősorban, ha a gyerek diszlexiás, vagy ennek gyanúja felmerül. http://www.meixner.hu/index.php
Létezik diszlexia-szemüveg is, amely színezett lencséjével segíti az olvasást. http://www.olvasasizavar.hu/chromagen.htm

A diszlexia mindig társul diszgráfiával, azaz az íráskészség zavarával - ugyanez fordítva azonban nem igaz. Ennek tünetei megjelennek mind az írás, mind a helyesírás területén. A gyerek írásképe nem szép: a betűk rendezetlenek, a szavak közti távolság egyenetlen, és sem a sor vonalát, sem a végét nem tudja tartani. A hasonlóan írandó betűket összetéveszti, például a v-t az u-val, az a-t az o-val; a ceruzát pedig görcsösen fogja, és erősen rányomja a papírra. A helyesírásban gondot okoznak az ékezetek és a központozás, a toldalékokat lehagyja, vagy a szótól különállva írja le. A már említett rossz ritmusérzék miatt nem tudja megállapítani a különbséget a hosszú és a rövid magánhangzók vagy mássalhangzók közt. Így nem csoda, ha a nyelvtani szabályok megértése és alkalmazása problémát okoz.

A diszgráfia okai közt - a diszlexiához hasonlóan - találunk genetikai, egészségügyi és lelki okokat is. Körülbelül 50%-ban öröklődik, és több a diszgráfiások közt a fiú. Egészségügyi oka lehet valamilyen látással, hallással kapcsolatos probléma, melyek vizsgálatokkal szűrhetők; esetleg a nem megfelelően kialakult kézügyesség, amelyet a gyöngyfűzéssel, gyurmázással lehet fejleszteni.

És hogy megnyugtassam az esetleg aggódó szülőket, hozzátartozókat: mivel a természet harmóniára és egyensúlyra törekszik, ahol valamilyen hiányosság van, ott kell lennie valamilyen kiemelkedő képességnek - a diszlexiások általában kreatívak, kiváló asszociációs képességekkel rendelkeznek, meglepő logikai kapcsolatokat képesek felfedezni, és többek közt jó a térlátásuk is. (Egy birminghami cég például előnyben részesíti a diszlexiás munkavállalókat, mert azok kreatívabbak.) Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint egy hozzám igen közel álló ember esete: őt másodikos korában a tanítónő kisegítő iskolába akarta küldeni, olyannyira nem ment neki a magyar nyelvtan. Hála Istennek a szülők átgondolták a javaslatot, így a gyerek éveken át külön tanárhoz járt, ahol, bár nem a Meixner-módszert alkalmazták (1992-ben járunk...), de hármas-négyes szintre jutott magyarból, és maradandó lelki sérüléseket sem szenvedett, és a szocializációja során sem sodródott perifériára. Eközben az osztályban kiemelkedő matekos volt, mára pedig, 25 évesen, három diploma boldog tulajdonosa, és örömmel fogadja (és olvassa) az én könyvajándékaimat. De tudjuk, hogy olyan emberek voltak diszlexiások, mint például Einstein, Andersen, Churchill vagy Walt Disney...