2009. április
10. szám
Borzasztó érzés megvádolva lenni...
Tizenkét dühös ember
(Twelve Angry Men)
fekete-fehér magyarul beszélő amerikai filmdráma, 100 perc, 1957
rendező: Sidney Lumet
Melyikünk nem volt még a vádolt helyzetében? Mindegy, hogy munkahelyi konfliktusról beszélünk, bírósági tárgyalásról, vagy arról, hogy anyukánk cigizéssel gyanúsít.
Borzasztó érzés megvádolva lenni. Nem is tudom, hogy akkor rosszabb, amikor jogos, vagy akkor, amikor teljesen vétlenek vagyunk. Az egyiket a lebukás és hitelvesztés lehetősége teszi elviselhetetlenné, a másikat az, hogy a vádlónk nem szavaz nekünk annyi bizalmat, mint amennyit elvárnánk. Nem véletlenül használjuk azt a kifejezést, hogy sarokba szorítani. Bizony ilyenkor feszeng az ember, elszorul a torka, szeretne több teret, több levegőt, kiutat. Akkor is ég az arca a pirosságtól, ha a vallatólámpa csak képzeletbeli, és akkor is fél, hogy egyszer csak vége lesz, ha a puskacső, amelyet rászegeznek már csak nagymamák beszámolóiból rémlik.
Bizony egyetlen vádlóval szemben megállni is kemény feladat és bátorság, nem még 12-vel szemben. Hiszen itt már sokkal több az indulat, az érzelem, az ellentét - a tét is. Azonban akár egyetlen emberen megfordulhat a meccs, a tárgyalás kimenetele, ha mellém áll. Egyetlen személy is sokat jelent akkor, hogyha hajlandó a cipőmbe lépni, a fejemmel gondolkozni, ha hajlandó kilépni magából, az előítéletekből, a tizenkét fős tömegpszichózisból.
A tizenkettes teljességben elég egy pici hányad, aki nekem bizalmat szavaz, aki ártatlannak tart. Egy kis mustármag, egy kevés kovász.
Azon a tárgyaláson, amelyre mind hivatalosak vagyunk - megidéztettünk, nem lesz ekkora a létszám. Nincs esküdtszék, sem bírósági rajzolók, bilincses emberek az ajtóban, fotósok az ajtók előtt annak nyílására vára. Egy bíró előttünk, egy vádló velünk szemben, és egy Valaki, aki bizony járt a mi lábbelinkben is. Valaki mellettünk. Ha az előbb azt mondtam, hogy elég egyetlen személy mellettünk tizenkettő ellen, mennyivel jobb arány ez, nem?
Turcsik Ferenc
Remélni, de hogyan?
Nem csak az ember halott reménység nélkül, de a reménység is halott nélkülünk.
Turcsik Ferenc
Reménység-szavak
Szemezgetés egy furcsa szótárból, ahol minden mindennel összefügg és minden mindennek szinonimája.
Tóth Sára
"Csalfa, vak"?
Az ember csupán félig él, ha nem a jelenben él.
Czapp Enikő
Remény és pszichológia
A remény nem pszichológiai fogalom.
Nagy László
A reménységtől a reményvesztettségen át a bizalomig
A fel nem vállalt élet, a meg nem élt élet azonban csak olyan mennyországképig vezethet el téged, mely maga a pokol...
Turcsikné Révész Judit
Élő reménységgé válni...
Akinek nincs embere, annak nincs reménye sem?
Szerkesztő
Öt betű
A föld csendes. Minden alszik. Kezdődik a feltámadás.
Fekete Ágnes
Ég és Föld
"Bűneinket maga vitte fel a fára!"
Miskolczy József
Párhuzamok
Jézusnak semmi szüksége elképzeléseink szépen felvirágozott temetőkertjére.
Szerkesztő
Remény a reménytelenségben
Mintha Noé bárkájának fekete doboza lenne itt előttünk megnyitva.
Nagy Zsuzsanna
A balkonláda
Olyan árva volt az a láda, olyan elveszett, hogy jobban sajnálta már a ládát, mint saját, nyomorult életét, elhagyott otthonát
Réz-Nagy Zoltán
A Boldog Szigetek frankomán zarándoka
- tűnődések Paul Gauguin-ről -
Pete Violetta
Azon a tárgyaláson
Borzasztó érzés megvádolva lenni...
Pete Violetta
Homokóra
Rá kellett jönnöm: lefolyok én is...
Farkas Zsófia
Most elképzelem
- Dsida Jenő: Templomablak -
Szerkesztő
Közhely
(és ami mögötte van/ lehet)
Rácz Róbert
A reménység irányt mutat
Meghalni készül az utolsó is..(?)
Turcsik Ferenc
Fiatal reménység, reményteli fiatalság
A Fészek olyan hely, ami a miénk.
Miskolczy József
Reménység a nyitott koporsók mellett...
"Én vagyok a feltámadás és az élet, aki hisz énbennem, ha meghal is, él"
Látogatóink száma a mai napon: 439
Összes látogatónk 2000. november 01. óta : 59779668
Copyright © 2009 Közös(s)Ég Magazin, Minden jog fenntartva.
Jelenleg nincsenek hozzászólások.