belépés | regisztráció RSS

Korábbi számok Elküld Nyomtat Áthallások

Hancsók Barnabás

Köszönjük, hogy rágyújtott!

„A szó veszélyes fegyver”

Nick Naylor (Aaron Eckhart) az egyik legellenszenvesebb szakmát űzi, amivel ember csak foglalkozhat: a Dohánytudományi Akadémia(!) vezető szóvivőjeként az a feladata, hogy minél több embert vegyen rá a füstölgésre.
A manipulációk, elmosások és kiskapuk mestereként remekül állja az ellene irányuló támadásokat, sőt, show-műsoros szerepléseit és iskolai előadásait is képes népszerűsítő kampányának egy-egy újabb állomásává varázsolni. Karrierjének egyetlen szürke foltja, hogy mindemellett példamutató szülőként is teljesítenie kellene. 

 A Köszönjük, hogy rágyújtott! című film mintapéldája annak a (nem elég) sokszor hangoztatott jelenségnek, melyet úgy hívunk: a szavak ereje. Főhősünk valósággal brillírozik a verbalitás terén, eredményesen hárítja a vádakat, és a szabad akarat jelszava mögé bújva győz meg mindenkit egy „másfajta” gondolkodásról, mely szerint nem szabad az előítéletekre alapozni, hanem ki kell próbálni, meg kell ismerni a dohányzás szertartását, és csak utána dönteni annak ártalmasságáról vagy élvezhetőségéről. 

Nick feladata azonban folyamatosan nehezedik, hiszen egyre több kutatás mutatja ki a dohányzás és a különféle (halálos) betegségek közötti egyértelmű kapcsolatot, egyre több daganatos gyereket mutogat elrettentésül a tévé, ráadásul Marlboro Man is a dohányipar elleni perrel fenyegetőzik tüdőrákja miatt. Mindezek mellett már csak hab a tortán, hogy Finistirre szenátor (William H. Macy) épp dohányzás elleni fellépésével próbál magának támogatókat és szavazatokat szerezni; és akkor még nem beszéltünk a 10 év körüli Joey-ról (Cameron Bright), akinek olyan apára lenne szüksége, akire valóban fel tud nézni. 

Jason Reitman első egész estés játékfilmje szarkasztikus és abszurd humor segítségével próbálja bemutatni azt a bizonyos másik oldalt, amelyről a témában készült filmek általában hallgatnak. Nem akar azonban a füstölgés mellett állást foglalni, sokkal inkább elgondolkodtatni próbálja a nézőket, akiknek többségében a főhős iránti ellenszenv nagy valószínűséggel keveredik némi irigységgel, látva a fényűző életet és a rohamosan felfelé ívelő karriert, ami Nicknek jutott. 

 De vajon ki lehet-e bújni a felelősségvállalás alól remekbe szabott kommunikációs húzásokkal? El lehet-e hessegetni lelkiismeretünket olyan magyarázatokkal, hogy abban vagyunk jók, amit csinálunk, és ha mi nem végeznénk el ezt a munkát, akkor lenne más, aki a helyünkbe lépne? Nicket a film kétharmadánál sajátos támadás éri: elrabolják, lefogják és testét nikotintapaszokkal ragasztgatják tele. A túladagolásba majdnem belehal, így nem csoda, hogy egy pillanatra elgondolkozik saját és családja jövőjéről. 

Cigarettamentes élet és új munka, vagy az eddigiekben épített karrier és a régi kerékvágás? – ezek közül kell választania hősünknek. Döntését nagyban befolyásolja fia, akinek szeretne még évek múlva is őszintén a szemébe nézni. De vajon megváltozhat-e egy olyan ember, akinek a vérében van a félremagyarázás és a manipulálás? Mivel a film ambivalens vége nem ad egyértelmű magyarázatot, nekünk kell megválaszolnunk a kérdést. Elsősorban magunkkal kapcsolatban.

 

Hozzászólások

Jelenleg nincsenek hozzászólások.


Bejelentkezés után Te is hozzászólhatsz!

BEJELENTKEZÉS  REGISZTRÁCIÓ

További cikkek:
2019. szeptember 20., péntek,
Friderika napja van.
Tartalom
Vezércikk

Bölcsföldi András
Idegesítő szeretet
Minden határon túl vagy éppen minden igényt alulmúlva

Felszín

Jakus Ágnes
„Tisztítsd meg…”
Hozzá lehet szokni a rendben tartáshoz és az elhanyagoláshoz is

Nagy Zsuzsanna
Megtartani az életet a csodának
Egy orvos álmatlan éjszakái

Erbach Viola
Életünk három legfontosabb szava
Igen vagy nem? Talán…?

Magasság

Székely Tamás
Ki hazudik nekünk a legtöbbet – talán mi magunk?
Önámítások, amelyeket legyőzhetünk

Miklya Zsolt
Túlontúl-mesék és ördögi körök
Kegyetlen mesék, kegyelmes Isten

Mélység

Bella Péter
Dimenzió-kereső
Böjt utáni önreflexió

Miklya Luzsányi Mónika
Továbbálmodott világ
A fantáziamese, füllentés, hazugság, átverés

Szakács Gergely
Az igazmondás szabaddá tesz
A Hanta boy tanulsága

Kedvek Vera
Münchausen-szindróma és társai
A törődés és a figyelem hiánya megbetegíthet

Teljesség

Koczor Tamás
A keresztyénség első halottjai
Pénzügyi (ön)gyilkosság az ősgyülekezetben?

Tóth Sára
Kereszt – a másság drámája
„Az egymással való közösség, a találkozás eleve áldozatra épül.”

Réz-Nagy Zoltán
A füstölgő mécsest kioltják?
A hit krízise nem ateizmus

Üzenet

B. Tóth Klára
Hímes Húsvét
Pop és antik értelmezés és ábrázolás

Szakács Gergely
Én védem magam
Istenismerettel és emberismerettel gyógyuló sebek

Pete Violetta
Igazság és szeretet mérlegén
Merre boruljon a protokoll?

Áthallások

Miklya Luzsányi Mónika
Változó előjelek
Egy jobb világ.Vagy: A gyűlölet? Susanne Bier Oscar-díjas filmje

Hancsók Barnabás
Köszönjük, hogy rágyújtott!
„A szó veszélyes fegyver”

Riport

Kojsza Péter
Konfliktuskezelés keresztyén módra
Megbékélés és a békéltetés tudománya

Kojsza Péter
Egy emberért is megéri!
Úgy érkezett, hogy már nem volt vesztenivalója

Kitekintés

Pete Violetta
Félreértett jelek
Kegyes hazugságtól a teljes őrületig, avagy így szeretnek a nők

Dobóczky László
Ígérem, nem halok meg
„Mardos belülről a gondolat, hogy mit csináltam rosszul…”

Látogatóink száma a mai napon: 4521
Összes látogatónk 2000. november 01. óta : 45335251

Copyright © 2009 Közös(s)Ég Magazin, Minden jog fenntartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat