2011. október
40. szám
Környezetbarát nap és panaszböjt
Egy környezetvédő szervezet kezdeményezésére megmozdult egy település apraja-nagyja. Ki-ki indult, hogy megtisztítsa a patakmedret az eldobott műanyag flakonoktól, az erdőt az elhajigált szemetektől. Mondta is Marika néni, a falu mindent „látó” asszonysága, hogy „végre valahára valakinek van szeme a szemétre”. Szép bolygónk, országunk, településünk tényleg szemétözönnel van elárasztva, amit egyre inkább észreveszünk, hiszen szemmel jól láthatóan belerondít a környezetbe, s tönkreteszi az egészséget. Ma már trendi környezetvédőnek lenni, s hálátlan olyan tuskónak lenni, aki tönkreteszi a gyermeke jövőjét.
Ragyogó kezdeményezések születnek: szelektív hulladékgyűjtés, tudatos fogyasztás-vásárlás, környezetbarát technológiák meghonosítása, valamint sok más egyéb is.
A környezetvédő napon azonban aki „fülel”, észrevehet egyet s mást. Júlia, a fiatal lány undorral emel ki a patakmederből egy elhajított sörösflakont: „Hülye alkoholisták!” – felkiáltással. Mónika, a barátnője halkan megjegyzi: „Sajnos mindig így van ez, a legpiszkosabb munkát nekünk kell végezni”. Bezzeg Oszi, aki éppen akkor lép ki a kocsmából, egy megvető kézmozdulattal messzire dobja a kiürült szotyolás zacskót, s kajánul odaszól a csajoknak: „Íme, közmunkások, itt van a ti munkaadótok!”. Mindezt meglátja Tibor, aki az egyik szervezője a környezetbarát napnak, s felháborodva rákiált az éppen már távozó Oszira: „Az ilyennek börtönben lenne a helye!”, majd odalép a lányokhoz, s folytatja a méltatlankodást: „Mintha a tengert kellene kimerni kiskanállal! Hiába próbálunk meg segíteni, ha az emberi gonoszság minden mértéket meghalad. Már vagy 20 csikket láttam abban az utcában eldobva, amit alig egy órája tisztítottunk meg. Jaj, de nyomorult világban élünk! Az emberek csak rosszra képesek! Nem is szervezek többet ilyen napot sem. Fulladjon bele mindenki a szemétbe!”
A környezetbarát napon, amely igen tiszteletreméltó kezdeményezés volt, nem csak Oszi szennyezte a környezetet. Voltak ott a környezetvédők közül is sokan, akik láthatatlan módon ugyan, de szennyezték az emberiség közös „lelki-világát”. Lelki kórokozókkal szennyezték környezetüket, amelyek már amúgy is túl vannak szaporodva földünkön. A méltatlankodás, a panasz, az elégedetlenség, az ítélkezés láthatatlan szemetével. Földünk fuldoklik a szemétben. Ám a láthatatlan szemét még a láthatónál is veszélyesebb. Próbálj csak figyelmes lenni, s akkor megérted, hogy miről írok. A méltatlankodás, a panaszkodás, az elégedetlenség s az ezekhez hasonló közegek lelki immunrendszerünknek igen súlyosan károsodhat okozhatnak, ha figyelmünket sokszor odaadjuk ezeknek. Elég, ha csak szemléljük, meghallgatjuk azokat, s máris átjár bennünket a métely. A lelki környezetszennyezés nagyon súlyos, s minden esetben külső környezetszennyezéshez is vezet. Gondoljunk csak bele, mennyi hangulatjavítóra, nyugtatóra van szüksége egy súlyosan panaszos embernek. Az egymásra panaszkodás, elégedetlenség, ítélkezés miatt élni nem tudás pedig mennyi atomizált háztartáshoz vezet, amelyekben mindenből több kell mindenkinek: több energia, több háztartási gép stb. Még oldalakon keresztül lehetne sorolni a lelki környezetszennyezés fizikai következményeit. A külső szennyezettség gyökerét belül kell felszámolni.
Mi lenne, ha elköteleződnénk arra is, hogy figyelmesek leszünk a gondolatainkra
s a szavainkra nézve?
Ha gyakorolnánk a méltányolást, a nagyrabecsülést, a hálaadást, az áldásmondást a hétköznapi élet minden területén. Talán Oszi is jobban érezné magát a közelünkben, s nem dobálná el a szotyis zacskóját mindenfelé. Talán többet élnénk a mennyek országában, s akkor képtelenek lennénk belső s külső környezetünknek való ártásra.
Íme, egy felhívás: döntsd el, hogy a következő időszakban különösen is figyelmet fordítasz arra, hogy méltányolj, nagyra becsülj, áldj! Böjtölj a panaszkodásban, a méltatlankodásban, az elégedetlenségben. Keress magadnak olyan partnert, akivel újra s újra figyelmeztetitek egymást vállalásotokra, szívetek Istennek tetsző felajánlására. Próbáld ki ezt, akár csak 1-2 hét erejéig, s figyeld, hogy milyennek találod így az életedet!
Horváth Zsuzsanna
Az egyház kritikája, a kritika egyháza
Átmenni a záróvonalon, vagy megölni a biciklistát?
Koczor Tamás
Kárt okozó iskolák?
A kötelezőnek nincs varázsa…
Réz-Nagy Zoltán
A holnap egyháza
tantételek és szabályok nélkül?
Tóth Sára
Ürítés
Szabadulás a halott anyagtól
Szoták Orsolya
Egy tál leves
Önvizsgálat egy tányérnyi tükörképből
Nagy László
Lelki környezetszennyezés
Környezetbarát nap és panaszböjt
Szakács Gergely
Ópium, apafigura vagy erőforrás?
Hogy a vallás gyógyítson, és ne megbetegítsen
Bölcsföldi András
Hatba rát
Veled ki utazik?
Péter-Szarka Katalin
Közös felelősség a köztünk járókért
A hívő sincs mindig topon lelkileg
Pete Violetta
El ne jussunk a választalanságig…
Elhatárolódási kényszer
Turcsik Ferenc
Elégjó
Interdiszciplináris realista metafizika kezdőknek és haladóknak – frusztráció ellen
Miklya Luzsányi Mónika
Gyülekezeti gáder
Gázok és gőzök az Egyszeri gyülekezetben
Miklya Luzsányi Mónika
Amerikai história X
Gyilkos kipárolgásaink
Miklya Zsolt
Aranyfüst, kékfüst
Benkő Viktor alak- és színváltó képei előtt füstölögve
Hancsók Barnabás
Lélektelen korszellem – Gondolatok a Zeitgeistról
Filmesített terrorista-támadás az egyházak ellen
Hancsók Barnabás
Szellemtelen jövőkép – Gondolatok a Zeitgeistról 2.
a jövőnk még 2012 előtt
Pete Violetta
Vizet az elefántnak, esélyt az újoncnak
Rendszerek és zöldfülűek szembenállása
Detzky Panni
„Soha nem voltam szabad”
Diagnózis: vallási neurózis
Juhász Ábel
„Ahol a ti kincsetek...”
Aranyláz és etikai aspektusa Verespatakon
Horváth Dániel
KözösPont
Az emberekhez kell vinni az evangéliumot – akkor is ha fesztiváloznak éppen…
Látogatóink száma a mai napon: 965
Összes látogatónk 2000. november 01. óta : 57373181
Copyright © 2009 Közös(s)Ég Magazin, Minden jog fenntartva.
Jelenleg nincsenek hozzászólások.