belépés | regisztráció RSS

Korábbi számok Elküld Nyomtat Áthallások

Miklya Luzsányi Mónika

A félelem fékei: Good Will Hunting

Min múlik, hogy bűnöző vagy matematikaprofesszor válik egy dél-bostoni srácból?

Vajon mitől fél egy olyan dél-bostoni srác, aki fél életét az utcán töltötte?
Ha megnézzük a 1997-es Good Will Hunting első néhány percét, kapásból rávágjuk, hogy semmitől. Mert ahogy Will (Matt Damon) barátaival (többek között Ben Affleckkel) a lerobbant bárokat és utcákat járja, nagy hangon sört rendel, csajokat fűz, és móresre tanítja a nagyfiúkat, úgy érezzük, hogy ez a srác itt a helyén van. Ő a király a dél-bostoni utcán, olyan menő arc, aki még a rendőrnek is visszaüt, aki a bírókat is lepofázza, mert akármilyen zűrbe keveredik is, nincs szüksége ügyvédi védelemre: hihetetlen intelligenciája és memóriája segítéségével kidumálja magát a pácból.

De a csapda éppen itt van. Első pillanattól kezdve érezzük, hogy valami nem stimmel: egy ilyen érzékenységű és intelligenciájú gyereknek nem Boston utcáin lenne a helye. Nem abban kellene férfiasságát megmutatni, hogy hány kocsmai verekedésben vagy autólopásban vett részt. Egy ilyen fiúnak valamelyik egyetemen kellene lennie, mondjuk a Harvardon. Valójában Will ott is van, csak nem a szemináriumokon ül, hanem a folyosót takarítja. Itt látja meg azt a matematikai feladványt, amit Lambeau professzor (Stellan Skarsgard) a diákjainak a hirdetőtáblára felírt. Olyan tételt, amit eddig csak a legnagyobbak tudtak bizonyítani.

Kemény öklű és szívű Hamupipőke

A Hamupipőke mese logikája alapján bizonyosra vehetjük, hogy Will a felmosófa mellől csuklóból meg fogja oldani a feladatot, és persze sok mást is, amit a neves professzorok nem. Hogy bebizonyítja: nyílhat virág a szemétdombon, szerencsés esetben rózsa vagy orchidea is. És persze, ez a keményöklű Hamupipőke megkapja a neki kijáró trónt és királyi koronát.

De ahogyan a Grimm-mesében, ebben a dél-bostoni történetben sem olyan egyszerű kasztot váltani. Will ugyanis jól érzi magát a bőrében. Legalábbis ezt próbálja önmagával és barátaival elhitetni. Pedig valójában ő maga is tudja, hogy lefokozott életet él. Azokkal a képességekkel és tehetséggel, amelyek neki adattak, valamelyik katedrán kellene állnia, vagy kutatóintézetben dolgoznia. De Will fél. Elsősorban magától, az emlékeitől, attól az iszonyatos mennyiségű agressziótól, ami hányattatott gyermekkora miatt felgyülemlett benne. Will biztonságra játszik: inkább vállalja a lefokozott életet olyan emberek között, akikről tudja, hogy szeretik és becsülik, minthogy felvállalja magát, és harcoljon a tehetségéért. Vagy vállaljon egy másik embert, akivel kiteljesedhetne az élete. Mérhetetlen intelligenciájával ugyan pillanatok alatt átlátja, hogy Dél-Boston utcájának ökölharcai tisztességesebbek, mint azok a farkastörvények, amelyek a tudósok és a világ szellemi vezetői körében működnek, azt viszont képtelen felfogni, hogy mitől működnek az emberi kapcsolatok. Túl sok szenvedésen ment keresztül, túl sok csalódás érte ahhoz, hogy bízni tudjon az emberekben.

Kényelmetlen üvegcipő

Nem csoda hát, ha Will nem akarja felvenni lábára az „üvegcipőt”, nem akar csodagyerek lenni, beilleszkedni a tudóstársadalomba. És talán örök életére a felmosórongy mellett marad, ha nem találkozik egy másik dél-bostonival (Robin Williams), aki szó szerint kezelésbe veszi a srácot. Elsősorban persze mint pszichiáter, de ez a viszony nehezen sorolható be a normál orvos-beteg kapcsolat kategóriájába. Közös, kölcsönös terápiáról van szó inkább.
Mert a két ember ugyanazokkal a problémákkal küzd: azokkal a fékekkel és gátakkal, amelyek miatt „lefokozott” életet élnek. Azokkal a visszahúzó erőkkel, amiket ugyan az élet mért rájuk, de igazán ők maguk sem akarnak belőlük kilépni. Willt a nevelőszülei brutalitása kötözi, Seant, a pszichiátert, elhunyt felesége emléke. Az évek során mindketten kialakítottak egy élhetőnek nevezhető életet, egy viszonylagos egyensúlyt, amivel ki tudják tartani a múlt iszonyatát, de fejlődni, továbblépni nem tudnak. Ahhoz, hogy ezek a súlyok leoldódjanak, egymás arcában kell megfürödniük, egymás hibáiból kell felismerniük saját továbblépésük lehetőségét. És meg kell találniuk az angyalt, aki továbbvezeti őket az úton. Akit Isten küldött, hogy szárnyakat adjon a bostoni keményfiúknak is.

A fékek feloldása

A fékek feloldásához legelőször is bizalomkapcsolat kialakítására van szükség.
A férfiak között a hallgatás a kulcs, majd a sport iránti rajongás adja meg
az alapot, hogy Will megértse: létezhet olyan, hogy valakit jobban szeret saját magánál. Pontosabban saját félelmeinél. Aki előtt képes pőrén és kiszolgáltatottan megjelenni. Aki akkor is szeretni fogja, ha kiderül: nem tökéletes. Akinek fontosak és kedvesek még a hibái is. Aki képes kioldani a fékeket, felnyitni a titkokat, feloldani a szájzárat. Akiért érdemes egy új életet elkezdeni. Mert Will, ha csak önmagát menti, megmarad bostoni keményfiúnak. De a Seannal való beszélgetések során rádöbben, hogy kevés csak túlélésre játszani. Hogy nemcsak magáért felelős, hanem mindazokért, akiket mellé rendelt az Isten: nagyszájú haverjaiért, a lányért, aki szereti, Seanért, és még az arrogáns és törtető Lambeau professzorért is. Mert Will azért kapta a tehetségét, hogy szolgáljon vele másoknak. Hogy felvegye az üvegcipőt akkor is, ha a bakancs vagy a kitaposott edzőcipő kényelmesebb viselet lenne.

 

Hozzászólások

Jelenleg nincsenek hozzászólások.


Bejelentkezés után Te is hozzászólhatsz!

BEJELENTKEZÉS  REGISZTRÁCIÓ

További cikkek:
2019. március 25., hétfő,
Irén , Írisz napja van.
Tartalom
Vezércikk

Thoma László
Apa, megengeded, hogy szájon vágjam?
Gyereknevelési minidráma négy felvonásban

Gondolkorzó

Bölcsföldi András
A lány pattant fel
Hol vagytok férfiak?

Felszín

Pete Violetta
A király megkísértése
Vívódás és megoldás a barlangban

Turcsik Ferenc
Értelmező szótár spirituális vezetőknek (szemelvények)
Szervizkönyv és használati útmutató

B. Tóth Klára
Szilvamagozás
Mese motiváció – munkához

Magasság

Réz-Nagy Zoltán
Megfékezett vágyak
Aszkézis, tisztaság

Mélység

Dobóczky László
Lélek-fék
Hány év kell, hogy feltegyük a megfelelő kérdést?

Thoma László
Liftben
Csapó… felvétel! – Drámafüggő hétköznapok

Szakács Gergely
Vágyak vonzásában
Így neveld a sárkányod!

Teljesség

Szűgyi Zoltán
A lélek elindul
Felhúzza az alázatot

Tóth Sára
Ki vagy mi fékezi meg Istent?
Semmit sem tehetek addig, míg oda nem érsz.” (1Móz 19,22)

Horváth Dániel
Mersz-e viaskodni az Úrral?
Túllépni a félelmen: hátha ez vezet az Úrhoz

Miklya Luzsányi Mónika
Teher alatt nő a pálma
Az isteni növekedésről és a szorgos kezű bennszülöttekről

Üzenet

Koczor Tamás
Gondolatok a lavór körül
A hatalom kísértése

Szabados Ádám
Hogyan kezeljük a sikert?
Akkora vitorlád legyen, amekkorát a tőkesúlyod enged!

Áthallások

Miklya Luzsányi Mónika
A félelem fékei: Good Will Hunting
Min múlik, hogy bűnöző vagy matematikaprofesszor válik egy dél-bostoni srácból?

Hancsók Barnabás
Kábítószer a moziban
Hogyan és miért (ne) nézzünk drogfilmeket

Miklya Zsolt
Nyelvcsipesz, csipesznyelv
Lázár Ervin és Visky András titkos nyelvéről

Kitekintés

Bella Péter
Hogyan hallgassunk prédikációt – különkiadás
Lelkészeknek, hitoktatóknak és egyéb vallási virtuózoknak

Makay László
Paplak-dilemma
Szószék a nappaliban?

Dobóczky László
Templommérgezés
Meghozott és meg nem hozott döntés

Látogatóink száma a mai napon: 1499
Összes látogatónk 2000. november 01. óta : 43950827

Copyright © 2009 Közös(s)Ég Magazin, Minden jog fenntartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat