2012. augusztus 5.
ÜZENET
A Celldömölki Református Egyházközség igehirdető lapja 2012/30.sz.
Lekció: Zsid. 8
Textus: „De ez lesz az a szövetség, amelyet Izráel házával ama napok múltán kötök, így szól az Úr: törvényeimet elméjükbe adom, és szívükbe írom azokat, és istenük leszek, ők pedig az én népemmé lesznek. Akkor senki sem tanítja többé így a társát és testvérét: ismerd meg az Urat! Mivel mindenki ismerni fog engem, a kicsinyek és nagyok egyaránt. Mert irgalmas leszek gonoszságaikkal szemben, és bűneikről nem emlékezem meg többé." (Zsid. 8, 10-12)
Feldmár András Kanadában élő magyar pszichológustól megkérdezték, hogy miért fordulnak sokan ma a keleti vallások felé? Válasza elgondolkodtató: „...mert a nyugati (azaz a keresztyénség) nem működik..." Sőt, hozzátehetjük: mert kevés az igazi keresztyén...
A megújulás a Krisztus főpapi, közbenjárói szolgálatára épülő új szövetség hármas dimenziójában lehetséges - a levél szerzője által idézett, ismert jeremiási próféciája alapján.
Az első a személyes dimenzió: mennyire vagyunk nagykorú keresztyének? A válaszvonal - ha jól értem az igét - ott húzódik, hogy mennyire szorulunk még rá a törvény (ld. Gal. 3, 24) vagy mások általi külső, kényszeres „gyámkodásra", vagy mennyire interiorizálódott ez bennünk, mennyire vált bensővé, személyiségünk részévé, mennyire vésődött be szíveinkbe...
Balczó András, hívő olimpiai bajnokunk így emlékezik vissza lelki kiskorúságára: „Szigorú nevelést kaptam. A szigorúság bennem inkább ellenszenvet szült, mintsem megtérést. Az volt a meggyőződésem: aki ilyen szigorú, az nem lehet Isten! Mivel én az istenimádatot valami boldogság- érzetnek, nagy-nagy örömnek képzeltem el, ezért ebben az időszakban kimondottan istentagadónak tartottam magam..."
A második a közösségi dimenzió: mennyire vagyunk Isten Krisztusban megváltott népének tagjai? Úgy gondolom, itt ki kell mondani, hogy nincs „privátkeresztyénség" (otthon is tudok imádkozni, tv-ben is meg tudom nézni az istentiszteletet...), nincs „virtuális egyház", de az adminisztratív, az egyházat szolgáltatásnak tekintő egyháztagsággal sem lehet mit kezdeni... A „főpapi", áldozati vonalon haladva: a szolgálat, a szeretet (nem szeretve lenni, hanem szeretni...), a másokért való szenvedés jelöli ki az igazi egyházat, s mutatja meg az igazi keresztyént... „Meg kell szabadulnunk a fájdalomtól való irtózásunktól, hiszen lehet az ember hálás is azért, ha szenved..." - mondta a már idézett pszichológus. A szolgáló szeretetet viszont meg kell előznie a megismerésnek -mind Isten, mind pedig a másik ember irányában. „Csak azt tudjuk szeretni, akit ismerünk!" -vallja Székely János atya, aki Európai Polgár Díjat kapott több évtizedes roma pasztorációs munkájáért.
Végül a harmadik az irgalom, a kegyelem dimenziója: mennyire vagyok hálás a bűnbocsánat ajándékáért? Hogy ez miért fontos? Mert aki tudja, hogy Krisztus meghalt érte, s minden bűnét megbocsátotta, csak az tud másoknak is megbocsátani, így -értelemszerűen- csak az lehet igazi, hiteles keresztyén. Semmi sem fáj jobban, mintha ezt, vagy ehhez hasonló mondatot hallok: „Sohasem fogom ezt neki megbocsátani..." Ilyenkor csak az vigasztal, hogy tudom, Krisztusnak van hatalma az ilyen embert is megtörni, s vele is megértetni, hogy „irgalmas leszek gonoszságaiddal szemben, és bűneidről nem emlékezem meg többé...!"
Imádkozzunk azért, hogy legyenek, lehessünk igazi, valóságos, „háromdimenziós" keresztyén emberek!
Ének: 81. zsoltár, 238., 445. dicséret
Copyright © 2008 Parókia Portál, Minden jog fentartva.
Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat / Hírlevél
Látogatók ma: 136, összesen: 512134