Kóhelet 13.
ÜZENET
A Celldömölki Református Egyházközség igehirdető lapja 2013/13.sz.
Lekció: Préd. 8, 9-17, Mt. 21, 1-11
Textus: „Vannak igazak, akikkel úgy bánnak, mint a bűnösökkel, és vannak bűnösök, akikkel úgy bánnak, mint az igazakkal.(...) ...mert nincs jobb dolog az ember számára, mintha eszik, iszik és örül...(...) Úgy láttam, hogy az ember nem képes kiismerni Isten sokféle tettét..." (Préd. 8, 14., 15., 17.)
„Kérdezzük meg az utca emberét!" Ugye, hallottunk már olyan rövid riportot, amelynek felvezetőjében elhangzott ez a mondat?
Az utca embere... Ki ő? A hétköznapi ember... Az átlagember... A tömegember... Az arctalan ember, aki bárki lehet... Te és én...
Aki elmegy mellettünk az utcán... Aki röpke pillantást vet egy óriásplakátra... Aki megáll egy-egy kirakat előtt...
Aki meghallgat egy utcazenészt... Vagy egy most nyílt üzlet jó beszédű reklámemberét... Vagy egy olyan vándorfilozófust, -tanítót, mint amilyen az ókorban a Prédikátor is volt...
Aki részt vesz egy tüntetésen, egy futballmeccsen, egy koncerten... Vagy aki felsőruháját az útra teríti amikor Valaki szamárháton érkezik, s együtt kiáltja a tömeggel: „Hozsánna a Dávid Fiának...!"
Az utca embere... Mi vezérli? Mi viszi az utcára, pl. virágvasárnap, amikor Jézus bevonult Jeruzsálembe? - kérdezzük meg a Prédikátort, ha valaki, ő biztos tudja...
Először is: Az igazságérzete...! Hogy ne az legyen, amit sokszor tapasztaltam -mondja a Prédikátor- hogy az igazakkal úgy bánnak mint a bűnösökkel, s a bűnösökkel, mint az igazakkal... Kapja meg mindenki azt, amit megérdemel!
Ez vezérli a jeruzsálemi ünneplőket is, ezeket a „pálmaágakkal álcázott forradalmárokat", hiszen azzal, hogy ezt a furcsa új királyt éltetik, egyúttal azt is kinyilvánítják, hogy mit gondolnak a jelenlegiről, a nyakukon ülő rómaiakról, s az egész rendszerről...
Az utca embere őszinte, minél többen vannak, annál bátrabbak, pl. 56-ban is megmondták, ki az igaz, ki a bűnös, kit hová helyeznének: „Nagy Imrét a kormányba, Rákosit a Dunába...!"
Aztán: A hasa...! (Lehet hogy ezzel kellett volna kezdeni...?) Meg egyáltalán a magasabb életszínvonal... Hogy jobban éljünk...! Hogy ehessünk, ihassunk, örülhessünk -mondja a Prédikátor - én sem nagyon tudok ennél nagyobb bölcsességet mondani...
A virágvasárnapi ünneplésnek is volt egy erős nosztalgikus „munkát-kenyeret" -jellege, hisz Jézusban Dávid Fiát látták, azt a leendő uralkodót, aki visszahozza nekik a dávidi jóléti társadalmat...
Mert az utca embere valahol nagyon egyszerű lény: igazából csak élni szeretne, jobban élni, mint addig...
Végül: A kíváncsiság...! Hogy kezébe vegye saját jövőjét, vagy legalább tudja, hogy mi történik a téren, ahol a nagy dolgok elszoktak dőlni...
Erre mondja a Prédikátor, hogy ez nem lehetséges, egyrészt mert nem mi irányítjuk a sorsunkat, történelmünket, másrészt mert nem tudhatjuk a jövőt, „az ember nem képes kiismerni Isten sokféle tettét" -bármennyire is szeretné...
Honnan tudták volna a jeruzsálemi utca emberei is, hogy mi lesz azzal szamaras királlyal...? Hogy nem a királyi palotába megy, hogy trónra üljön, hanem a Golgota hegyére megy, hogy keresztre feszítsék... Hogy nem hatalmat akart, meg parancsolgatni, szolgákat tartani, hanem a legnagyobb hatalmat, lemondani a hatalomról (Ancsel Éva), s „nem azért jött az Emberfia hogy néki szolgáljanak, hanem hogy Ő szolgáljon, és életét adja válságul sokakért!" (Mk.10, 45) Hogy nem leigázni jött mindenféle népeket fegyverrel, hanem meghódítani minden népeket - a szeretet fegyverével!
Az igazságot akaró, hasát szerető, jövőjét tudni akaró embert. Az utca emberét. A hétköznapi embert. Az átlagembert. A tömegembert. Mindenkit, téged és engem...!
Imádság: Hogy Jézus legyen az Úr az életünkben!
Ének: 167., 331., 367., 464. dicséret
Copyright © 2008 Parókia Portál, Minden jog fentartva.
Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat / Hírlevél
Látogatók ma: 76, összesen: 541269