Hitvallás a Bibliában 30.
ÜZENET
A Celldömölki Református Egyházközség igehirdető lapja 2013/ 49.sz.
Lekció: Zsolt. 90
Textus: „Uram, te voltál hajlékunk nemzedékről nemzedékre. Mielőtt hegyek születtek, mielőtt a föld és a világ létrejött, öröktől fogva mindörökké vagy te, Ó Isten!" (Zsolt. 90, 1-2)
Végére értünk a 2013-as esztendőnek, a hitvallás évének, s végére értünk máj.26-án elkezdett sorozatunknak - hitvallók a Bibliában. Egy keresztyén, Szentháromság Istenről szóló hitvallással kezdtük (II. Kor. 13, 13), s ma egy igazi református hitvallással fejezzük be, a 90.zsoltárral. Merthogy református keresztyének vagyunk, de még azt is hozzátehetjük, hogy magyar református keresztyének. Ezért fogjuk majd ma (is) elénekelni nemzeti imádságunkat, s ezért szeretném most felolvasni az ezredforduló talán legszebb magyar versét, a magyarság (benne a határainkon túli, azon belül az erdélyi magyarság) modern zsoltáraként emlegetett Erdélyi töredéket, Kovács András Ferenctől:
„Miként erdélyi templomok falán
Freskók cafatja, csonkabonka festmény
Kit már az Úristen is régen elfelejtett,
S nem látogatja többé fürge fénnyel -
Olyanok leszünk mi: láthatatlanok,
lappangva mészben, szétmaró időkben
Isten se tudja: megvagyunk-e még..."
S hogy lássuk, a magyarság-tudatnál mennyivel több a református keresztyén hit: KAF verse az emberekhez szól, a 90. zsoltár pedig egy Istenhez intézett imádság, a versből bizonytalanság és kétely csendül ki, zsoltárunk viszont bizalmat árasztó hitvallás, versünk középpontjában a mulandó ember áll, míg az „igazi" zsoltár -túl ezen- az örök Istent világítja meg!
Igen, az örök Istent, aki fölötte áll térnek és időnek, akit az „egeknek egei sem fogadhatnak be" (I.Kir. 8, 27), akit elképzelni sem tudunk, a maga örökkévalóságából mégis nyitott nekünk időt! Adta nékünk az élet medreként az emberi történelem folyamát, azon belül őseinket és utódainkat is „nemzedékről nemzedékre" ringató folyóját, a mi kis családunk patakját, egyéni életünk hosszabb-rövidebb erecskéjét - amelyeken vigyáz ránk a mi örökkévaló Urunk!
Aztán a maga elképzelhetetlen nagyságából, végtelenségéből „mielőtt hegyek születtek, mielőtt a föld és a világ létrejött", adott nekünk teret! Adta ezt a csodálatos teremtett világot, melyben élhetünk! Amelyben panaszkodhatunk, sopánkodhatunk szegénységünk miatt, nyalogathatjuk a sebeinket a bennünket ért sérelmek, problémák, magán-és közéleti válságok miatt, de amelyben hálás szívvel is visszatekinthetünk a mögöttünk lévő évre, amelyben észrevehettük világunk millió kisebb-nagyobb csodáját, s amelyben a válságok, a krízisek is Krőzusok (legendás gazdagságú lüd király a Kr.e 6.századból, az első uralkodó, aki arany- és ezüstpénzt veretett) tudnak lenni, ha Istentől kért hittel fogadjuk és hordozzuk azokat!
Végül: a maga szeretetéből készített számunkra otthont és menedéket! „Uram, te voltál hajlékunk..."
Gondolhatunk az idén kivilágított kis templomunkra, melyben ma 77. alkalommal tarthatunk óévi hálaadó istentiszteletet!
Gondolhatunk azokra is, akik betegség, öregség miatt csak otthonaikban, szíveikben, lélekben és Lélek által által lehettek velünk istentiszteleteken!
És gondolhatunk végső menedékünkre, Megváltónkra, Jézusra!
Számomra az év vége legtöbbet mondó riportját egy 20 éve börtönben ülő elítélttel hallottam, aki ott megtért, s azt mondta, hogy az erő, amely megtartott nem tőlem való, s nekem a karácsony és az élet már nem arról szól, hogy egymásnak mit adunk, hanem hogy az Isten mit adott, a maga Fiát...!
Ő őrizzen meg minket hívő és hitvalló keresztyén, református, magyar embernek, s majd az Ő mennyei polgárának -ezért imád-kozzunk! Ének: 90. zsoltár, 200., 264. dicséretek
Copyright © 2008 Parókia Portál, Minden jog fentartva.
Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat / Hírlevél
Látogatók ma: 10, összesen: 512176