Istentisztelet 9.
ÜZENET
A Celldömölki Református Egyházközség igehirdető lapja 2014/ 9.sz.
Lekció: Mt. 6, 5-8
Textus: „Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy..." (Mt. 6, 9-13)
Jézus legismertebb tanításának, a Hegyi beszédnek (Mt. 5-8) kellős közepén először arra tanít, hogyan ne (képmutató és szószátyár módon -hallottam már lelkészt 20 percen keresztül font szóvirágokban imádkozni...), majd arról, hogy hogyan imádkozzunk? Ez a minta-imádság az Úri imádság, melyet minden istentiszteleten elmondunk, ma azt vizsgáljuk meg, hogy miért annyira fontos?
Mert -mint minden igazi imádság- a mennyei Atyához szól, ezzel mintegy belépünk az Ő mennyei világába! Az elé lépünk oda, aki az egész világmindenséget alkotta, aki gondot visel rólunk és Jézus Krisztusban megváltott bennünket! Tehát ilyenkor nem önmagunkkal, saját lelkünkkel kommunikálunk (az imádság nem egy mentálhigiénés módszer), nem is a világlélekre, mint valami kozmikus energiára csatlakozunk rá, s „csapoljuk meg", hanem ahhoz az Istenhez fordulunk, aki egyrészt „teljesen más" mint mi (Barth), másrészt, aki - Krisztus által - a mi mennyei Atyánk!
Aztán azért is fontos, mert ez mindnyájunk imádsága! Nemcsak a gyülekezet mondja együtt, fennhangon, Tsz/1.személyben, hanem együtt tudjuk mondani más felekezetű testvéreinkkel is (bevallom, ilyenkor kicsit mindig megnyugszom, hogy akkor azért olyan messze nem állhatunk egymástól...), sőt, ez az imádság összeköt azokkal is, akik már nem élnek, minden emberrel, az emberiség nagy családjával, hihetetlenül megerősítve abban a hitben is, hogy nem vagyunk egyedül!
Talán azzal kellett volna kezdeni, hogy azért fontos ez az imádság, mert ez Jézus Krisztus imádsága! Arra a fantasztikus szeretetkapcsolatra épül, amely az Atyát a Fiúval egybekötötte! „Én őbennük és Te énbennem, hogy tökéletesen eggyé legyenek, hogy felismerje a világ, hogy Te küldtél engem, és úgy szeretted őket, ahogyan engem szerettél!" - kéri Jézus főpapi imádságában.
Valahol azt olvastam, hogy ez a tökéletes imádság! Minta! Etalon! Csak néhány dolgot ragadjunk ki belőle, hogy miért?
Mert egyenlő arányban vannak megfogalmazva bennük Istenre és az emberre, ránk vonatkozó kérések! (Hatból három. Érdemes megvizsgálni a mi imádságainkat is ebből a szempontból...)
Mert egyaránt kiterjednek a kérések a testi és lelki szükségletekre! A mindennapi kenyér alatt tágabb értelemben megélhetésünkre is gondolhatunk, s fontos, hogy nem a felhalmozó, önmagunkat évtizedekre bebiztosító életszemléletre biztat, hanem arra, hogy a mai napi „fejadagot" adja meg nékünk a mi mennyei Atyánk!
S azért is tökéletes, mert egyaránt számol az ember lehetőségeivel és korlátaival: elénk tárja a bűnbocsánat ajándékát, szabadságát, amelyekkel élhetünk, de figyelmeztet azokra a felettünk álló, megkötöző erőkre (gonosz, kísértés), melyekkel szemben Nélküle tehetetlenek vagyunk!
Végül nézzünk 3 konkrét életpéldát az Úri imádsággal kapcsolatban!
- Ravasz Lászlóról jegyezték fel, hogy a halálos ágyán, mikor az úrvacsora vételekor együtt mondta a Miatyánkot a lelkésszel, annál a kérésnél, hogy „mindennapi kenyerünket...", megállt, elhallgatott, tudta, hogy itt a földön arra már nem lesz szüksége!
- Szabó Imre, a Budapesti, Fasori Gyülekezet volt lelkipásztora mondta az imádságról, hogy mindent, amit bírok, minden kincset, amim van, ezzel az ásóval ástam ki, e nélkül elvszett volna az életem...
- A napokban egy szülői értekezleten vettem részt, egy anyuka tragikus halála nehezedett rá az együttlétre, s amikor már mindenki szemét törölgette, s nem tudtunk mit mondani, az osztályfőnök azt mondta, mondjuk el együtt az Úri imádságot...!
Imádság: Ne gépiesen, hanem átgondoltan, szívből jövően mondjuk! Ének: 30.zsoltár, 171., 478. és 484. dicséretek
Copyright © 2008 Parókia Portál, Minden jog fentartva.
Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat / Hírlevél
Látogatók ma: 19, összesen: 512017