belépés | regisztráció RSS

Korábbi számok Elküld Nyomtat Áthallások

Dull Krisztina

János szomorú

Egy festmény üzenete a ma karácsonyának

János szomorú.
Mármint Keresztelő János.
Az éppen megszületett kis Jézust körbefogó tömeg között térdel, és a festő kissé anakronisztikusan nem hathónapos gyermekként, hanem már felnőttként ábrázolja. 

Teveszőr ruhában, ahogy azt illik, hosszú szárú kereszttel, ahogy szokás, s bár elegáns köpenye kissé idegen, mozdulata az, amelyről bármelyik képen felismerhetjük. Jézusra mutat: Ecce Agnus Dei, íme az Isten Báránya!
János ránk néz, nekünk, nézőknek mutatja Jézust: tessék, itt van ő, aki elveszi a világ bűneit.
De mitől ennyire szomorú? Barna szemeiből értelem, de valami mélységes, megmagyarázhatatlan szomorúság árad. Szinte még a bajusza is lefelé konyul. Hűségesen teszi a dolgát, de öröm egy szikrányi sincs benne. Pedig karácsony van. Megszületett a Megváltó. Mindenki összegyűlik a betlehemi jászol körül, állatok, emberek, pásztorok, királyok, és örülnek annak, hogy az Isten a földre jött. Jézus tragédiákkal teli életében annyira kevés az a pillanat, amely az egyházi emlékezetben is örömként maradt meg. De ez a pillanat olyan. Itt eljön a három király, a világ földi hatalmasságai, és ajándékokkal hódolnak a megszületett megváltó előtt. Itt teljes az öröm.

Ráadásul az egyházi évben ez a pillanat, amikor a háromkirályok eljönnek Betlehembe, hagyomány szerint január hatodikára esik. Ugyanarra a napra, amikor – három évtizeddel később – János megkeresztelte Jézust. Ezért nincs egy csepp diszharmónia sem abban, hogy János felnőtt a képen. Amellett, hogy egy festőnek szíve joga nem a narrációt követni, Jánosnak helye van Betlehemben a sokaságban ezen a napon. Jézus ekkor kezdi földi szolgálatát, János maga pedig éppen betetőzi a sajátját: az utat elkészítette, a Megváltót megkeresztelte. Nem az az elgondolkodtató, hogy mit keres János ezen a képen. Hanem az, hogy mitől ennyire szomorú? 

Ha tekintetünkkel követjük János ujját, akkor a kép középpontjához jutunk. A kis Jézus kissé morcos tekintettel ül anyja ölében, jobb kezét felemeli, talán a középkori ikonok áldást osztó mozdulatának maradványa ez ezen az ízig-vérig reneszánsz festményen. Bal lábát combjánál fogva anyja emeli fel, a jobbat az előtte térdelő idős király tartja a kezében. Nem idegenkedik a gyermek az öregtől, de nem is barátságos. Mintha azt gondolná: azért jöttél ide, hogy megnézz – hát legyen, nézz meg. Mária gyönyörű fiatal lány, aki minden ízében nő, jobb karjának mozdulata annyira kecses, hogy szemernyi kétségünk sincs nőisége felől. A kép többi alakja – melyik felismerhető, melyik nem – eléggé összeolvad. József arcáról leginkább a jóság sugárzik, ahogy nézi a kisdedet, majd a három király és az állatok következnek aszerint, hogy ki mennyire közel van Jézushoz. Gáspár, Menyhért és Boldizsár testtartásából leginkább az alázat tükröződik, ajándékaikat szerényen tartják maguk előtt. Egy fekete ruhás szent áll még az előtérben, egyébként zsibvásári a tömeg, mindenki látni akarja a kis Jézust. A jelenet felett, az istállóként funkcionáló épület tetején angyalkórus, egy egész kis quartett énekel: dicsőség Istennek a magasságban, gloria in excelsis Deo. Úgy tűnik, csak egyiküknek megy fejből, ő áhítatosan az égre emeli tekintetét és imára kulcsolt kezeit, a többiek a kottába néznek. Tőlük jobbra a boltívről az is kiderül, hogy a festmény 1488-ban készült, a boltív alatt pedig azt a jelenetet látjuk, ahogy egy ötödik angyal az alvó pásztorokhoz és nyájukhoz száguld szinte zuhanórepülésben. „Hirdetek nektek nagy örömet, amely minden népnek öröme lesz…” 

János, János, miért vagy olyan szomorú?

A háromkirályok hódolásától balra egy harmadik, sokkal sötétebb jelenetet látunk. Katonák rohannak fiatal anyák után, akik kétségbeesetten próbálják óvni gyermekeiket: hiába. A földön pólyába csavart apró holttestek, fölöttük sikoltozó anyák és kardok. A képen látható Betlehem tó vagy tengeröböl mellett fekszik, a partra rohannak ki a nők az egyébként szépen megépített városból. Azonban a víz felől sem érkezik segítség, a néhány hajó a távolban nem siet menteni őket. A betlehemi gyermekgyilkosság. Az egész festmény legmeghatóbb jelenete az, ahogy egy anya, aki tudja, hogy teljesen felesleges mindenféle menekülés, arra használja a gyermekével megmaradt másodperceket, hogy utoljára megcsókolja. Ha kiragadhatnánk ezt a két alakot a festményből, idilli párosnak tűnnének: a gyermekét szeretettel csókoló anya, és a duci, kíváncsi kis bambino, aki láthatóan nem érti hogy mi történik vele, de élvezi a szülői gondoskodást. A kardok felettük azonban nem engedik meg az idillt: az anya utoljára öleli magához a gyermeket, aki pár pillanat múlva csupán egy lesz a földön heverő többi apró holttest között.

János, miért vagy olyan szomorú? 

Anyák, akiktől elragadták gyermeküket. Mária, szegény, még büszkén mutatja fiát a három királynak, míg a háttérben más anyák az áldozatai annak a hajtóvadászatnak, amelyet a gyermek Jézus ellen indítottak. Minél inkább belegondolunk ebbe, annál nyomasztóbbá válik az egész kép. Magunk előtt látjuk a halott kisdedeket. Azt is tudjuk, hogy áldozatuk tulajdonképpen felesleges volt: Jézust ugyanúgy lemészárolják majd. Mintha szorongatna az az érzés, hogy nem jó gyermeknek lenni ennek a képnek a világában. János, ezért vagy szomorú?

Van még két gyermek a festményen. A háromkirályok között térdepelnek, ruhájuk rongyos, egyszerű leplek, se cipőjük, se fejfedő. Erős a kontraszt a drága bársonyokba öltözött Jézust látogató kompániával. Arcukat csak kissé látjuk, nekünk háttal térdelnek, kis kezeiket imára kulcsolják, és kíváncsian, de alázatos jólneveltséggel várják: hátha a felnőttek között ők is megpillanthatják Jézust. Jézus nem a központja ennek a festménynek. Bármennyire is köré szerveződik az egész történet, bármennyire is ő a főszereplő, az ő alakja kissé durván van kidolgozva, arckifejezése szinte semmit nem árul el, a festő mintha nem tette volna bele szívét-lelkét a kisded alakjába. A két térdelő gyermekben viszont rengeteg munka van. A nyomorult kis leplektől nem sajnálta az ecsetvonásokat, és a három kis talp íve is tökéletes. Minél tovább nézzük őket, annál inkább hat át bennünket is az a gyengédség és kedvesség, ami árad ezekről az alakokról. Kik ők? Miért ilyen nyomorultak? Ennyire nem jó gyermeknek lenni ebben a világban? 

Igen, tulajdonképpen igen. A festmény egy árvaház kápolnájába készült, a máig híres firenzei árvaház részére, ez magyarázza a két előttünk térdeplő apróságot, és a képen szereplő, beazonosítható személyeket is. Ez magyarázza a két egyenruhást Mária mögött, akik a szintén nyomorúságos körülmények közé született kisded Jézus köré éppen falat emelnek, mégse szabad ég alatt aludjon a megváltó. Ezen a képen a háromkirályok egyszerű kellékek csupán, megszokott, rutinból odafestett alakok. Az igazi mélysége ennek a festménynek a gyermekek alakjaiban van: azokéban, akiket már lemészároltak, vagy éppen anyjuk utolsó csókját kapják, a Megváltóéban, aki Isten létére ilyen kiszolgáltatott állapotban született meg, és az előtérben imádkozó két firenzei árváéban. János, mire gondolsz, amikor ennyire szomorú vagy? 

„Elmondom én, mire gondolok, nem is kell nagyon nógatni hozzá. Azon búslakodom, amit a gyermekekkel csináltatok. Nem, nem fenyegetek már ítélettel, hogy megtérjetek, azzal sem, hogy a fejsze már a fák gyökerein van. Nem vonulok ki a pusztába látványosságnak, hogy eljöjjetek hozzám, rájöttem már, hogy ennek sincs semmi értelme. Fáradt vagyok és szomorú, ez lett belőlem. Mert sohasem volt kellemesebb gyermeknek lenni, mint a ti napjaitokban. Törvények tömegei védik őket, a társadalom szemefényei. A családokban pedig az abszolút főnökké váltak, ők szervezik mindenki életét és programját, hozzájuk igazodnak a felnőttek. A karácsony pedig végképp az övék lett, családok tömegeiben válnak ilyenkor drága ajándékot követelő mini zsarnokká a gyerekek, akiknek nem lehet nemet mondani. A ti egészségetek is rámegy erre, az ő lelkük is. De kinek jó ez? Ha rátok nézek, kitekintve Ghirlandaio festményéből, akkor ezért vagyok olyan szomorú.” 

Hozzászólások

Jelenleg nincsenek hozzászólások.


Bejelentkezés után Te is hozzászólhatsz!

BEJELENTKEZÉS  REGISZTRÁCIÓ

További cikkek:
2019. november 19., kedd,
Erzsébet , Zsóka napja van.
Tartalom
Gyertyánként

Jakus Ágnes
A karácsony közepe
A legjobban azt szerettem...

Géczy Katalin
Adventi hangoló
Felcsendül, árad és átjár

Bagdán Zsuzsanna
A Prédikátor és a kabát
Igemeditáció gyertyákkal

Bölcsföldi András
Adventi fényfüzér
Izzó szeretet

Pete Violetta
Koszorú-meditáció
Kifelé a körből

Gondolkorzó

Szakács Gergely
Ami látszik és ami nem...
A sajtóhatalom diktál, vagy egyes kezdeményezések jobbak, mint mások?

Felszín

Pete Violetta
A tökéletes nő egy férfi?!
Minden határon túlmennek a divatcégek

Erbach Viola
Külső és ami mögötte van
Mi van, ha a belsőből fakad a máz?

Hajduk Zsófia
What Would Jesus Wear
Amit a pólód mond rólad…

Magasság

Juhász Ábel
Az egyházi „dísztárcsa”
Megújulás vagy cicomázás?

Tóth Sára
Szerepeink, és ami mögötte van
Mitől is vagyok keresztény?

Miklya Zsolt
Te ki vagy?
Csak a gyerek, a bolond és a költő privilégiuma a szerep?

Mélység

Miklya Luzsányi Mónika
Békából királyfi
Egyszer volt, hol nem volt a felnőtté válás és a párkeresés

Miklya Luzsányi Mónika
On-line személyiség – ki vagy te?
kishercegnő86 hozzászólt a tevékenységedhez…

B. Tóth Klára
Sült krumpli gyertyafényben
Ünnep még a fogyasztói idők előtt…

Teljesség

Szűgyi Zoltán
A gondnok karácsonyáról
Áthatol a fenyő illata

Péter-Szarka Katalin
A mi márkánk
Miről árulkodik a címkéd?

Pete Violetta
Egy szép ünnepi napon Pilátus udvarában…
A felszínen túl

Üzenet

Bella Péter
Hogyan rontsuk el az ünnepeinket?
a visszájáról

Bagdán Zsuzsanna
Megorrolva a karácsonyillatra
Kiszagolható-e, hol van az igazi karácsony?

Koczor Tamás
Ruha teszi az embert
Fügefaleveleink

Áthallások

Dull Krisztina
János szomorú
Egy festmény üzenete a ma karácsonyának

Hancsók Barnabás
Tükör által homályosan?
Mit nem veszünk észre…

Riport

Szoták Orsolya
„Azt szeretem, ha jönnek!”
Különleges pillanatok egy lelkésznő életéből

Kitekintés

Hajdú Éva
Október 31. Wittenbergben
Búcsúcédula, reformáció emlékfesztivál, kolostor, Halloween.

Látogatóink száma a mai napon: 4095
Összes látogatónk 2000. november 01. óta : 45780883

Copyright © 2009 Közös(s)Ég Magazin, Minden jog fenntartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat