Reformált hitünk lényege az öt SOLA!

„Mert más alapot senki sem vethet

a meglevőn kívül, aki Jézus Krisztus."

(1Korinthus 3,11)

 

A REFORMÁCIÓ, ISTEN DRÁGA AJÁNDÉKA

 

A reformátorok az egyházat gyógyítani akarták, mert az „fejében és tagjaiban" (in capite et membris) BETEG VOLT. A római katolikus egyház tanításába az idők folyamán súlyos formai és tartalmi hibák csúsztak be, amelyektől azonnal a leghatározottabban el kellett határolódni.

A reformátorok - Luther Márton, Kálvin János, Zwingli Ulrich és a többiek - meggyőződéssel vallották, hogy reformátori erőfeszítések középpontjában a következő alapigazságok állnak:

 

SOLA GRATIA = Egyedül kegyelemből van üdvösségünk, nem pedig emberi teljesítmény, vagy érdem által!

NEM a bűnbocsátó-cédulák megvásárlása által!

NEM a vezeklés és a zarándoklatok által!

NEM a körmeneteken való részvétel által!

NEM a szentek ereklyéinek tisztelete által!

NEM az emberi teljesítmény, az érdem és jócselekedetek által!

HANEM kizárólag Isten kegyelmétől függ az üdvösségünk.

Valljuk, hogy Isten minket kegyelemből, egyedül Krisztus kereszthaláláért mentett fel a halálos ítélet alól

 

SOLA FIDE =  Egyedül a Krisztusba vetett HIT által, az Ő érdeméért igazul meg és üdvözül az ember és NEM a Római Egyház hierarchikus "üdvintézménye" által felkínált szentségek vételével. Csak az Úr Jézus Krisztus érdeméért és az Őbenne való hit által üdvözülhetünk: „Meg van írva: Az igaz ember pedig hitből fog élni." (Róma 1,17)

 

SOLA SCRIPTURA = Egyedül a Szentírás az isteni kinyilatkoztatás egyetlen forrása!

A katolikus egyházzal ellentétben hisszük, hogy egyedül a Szent Biblia, az isteni kinyilatkoztatás egyetlen forrása és

NEM a szent hagyományok!

NEM a zsinatok határozatai!

NEM a szentek legendái!

NEM a katolikus Bibliában szereplő 7 apokrif irat!

 

SOLUS CHRISTUS = Egyedül Jézus Krisztus a közbenjáró, Isten és ember között és senki más!

A reformált tanítás a Szent Biblia világos útmutatása alapján szilárdan vallja, hogy,

NEM a szentek!

NEM Szűz Mária!

NEM a szent angyalok!

HANEM egyedül az Úr Jézus Krisztus a közbenjáró, Isten és ember között és senki más!

Ezért az Úr Jézuson kívül senki másnak nem fogadhatjuk el a közbenjáró szerepét vagy tiszteletét!

„Mert egy az Isten, egy a közbenjáró is Isten és emberek között, az ember Krisztus Jézus." (1Timotheus 2,5)

Minden igazán hívő keresztyén vallja, hogy egyedül az Úr Jézus Krisztus az élő Megváltó ÚRA, a legfőbb BIZALMASA, az egyetlen LELKIGONDOZÓJA és hűséges, őriző PÁSZTORA!

 

SOLI DEO GLORIA = Egyedül Istené a dicsőség! Ez az elv kimondja, hogy a dicsőítés sem az angyalokat, sem az elhunyt szenteket, sem az egyházi méltóságokat nem illeti meg! (A katolikusok a római egyház fejét a pápát, Krisztus földi helytartójának, és csalatkozhatatlannak tartják és „szentatyának" szólítják. Ő gyakorolja az úgynevezett kegyosztói, kormányzói és tanítói főhatalmat a katolikus egyházban. )

A Soli Deo Gloria elv nemet mondott minden emberi dicsekvésre, minden egyházi és világi emberimádatra, így a Mária-tiszteletre, a szentek és ereklyéik tiszteletére és a pápák sem méltóak arra a dicsőítésre, amelyet a katolikus egyháztól ma is megkapnak, mert a dicsőség csak Istent illeti meg. "Én vagyok az Úr, ez a nevem, és dicsőségemet másnak nem adom." (Ézsaiás 42,8)

 

***

" ... ez az irányzat azzal töri meg Isten törvényét, hogy kiterjeszti a külső formákat és olyan pozícióra emeli a ceremóniákat, amit sohasem szabad elfogadni. Ezek követőire vonatkozóan azt mondhatom: „Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják mit cselekesznek."
Megszegik Isten törvényét hagyományaik által.
Hogy indokolják a maguk fundálta formákat és ceremóniákat,
olyan magyarázatot adnak nekünk,
amik elfátyolozzák az evangéliumot,
és szabad folyást adnak a papok koholmányainak,
a szerzetességnek, a Mária-kultusznak
és képek imádásának.
Vegyük észre komolyan, hogy nagy bűn Istent másként tisztelni,
mint ahogy ő azt elrendelte.
Mária imádása az Úr megsértése.
Egy feszület előtt meghajolni azt jelenti,
hogy hódolat leple alatt bálványimádást végzünk.
A babona az igazságnak ugyanolyan ellensége, mint a hitetlenség.
(C.H. Spurgeon: A Te szavadra)

***

A reformáció mindig hitünk tisztasága érdekében az Ige tiszta hirdetésért, és tiszta megértésért küzdött.

Ezért a reformáció radikálisan ELTÖRÖLT minden, a Biblia és az apostoli kor tanításától, és hitbeli gyakorlatától ELTÉRŐ katolikus dogmát.

Mindenekelőtt a miseáldozatot, mivel katolikus felfogás szerint az áldozás Krisztus golgotai áldozatának megismétlése. Szerintük az ostya Jézus valóságos testévé, a bor Jézus valóságos vérévé változik. (transzubsztantiatio).

 

A reformáció eltörölte azokat a katolikus szentségeket, melyekre a Biblia alapján nincs konkrét parancs: (bérmálás, fülbegyónás, papi rend,  szentségi házasság, utolsó kenet).

 

A reformáció eltörölte a búcsúkat, a bűnbocsátó-cédulákat, a zarándoklatokat, körmeneteket, a szentek ereklyéinek, legendáinak, hagyományainak babonasággal kevert vallásos tiszteletét, a rózsafűzért, a halottakért tartandó misét, a szentekre való esküvést.

 

A reformáció eltörölte a negyvennapos tilalmakkal teli böjtöt, Máriának és az összes szenteknek ünnepeit, a halottak napját, a farsangolást, a karneválozást.stb.

 

De a reformáció radikálisan eltörölte a cölibátust (papi nőtlenség), a szerzetesrendeket, és nem utolsó sorban a pápaság főségét, mivel soha nem fogadja el a pápát Krisztus helytartójaként.

 

Nem hisszük a purgatóriumról, (tisztítótűz) szóló bibliátlan tanítást sem, mert a Szentírás világosan kijelenti, hogy akit hitetlen állapotban ér a halál, az Isten nélkül marad mindörökre, tehát elkárhozik. Aki pedig hitt, az azonnal az Istennel való közösségbe az üdvösségre jut.

„Aki hisz a Fiúban, annak örök élete van, aki pedig nem engedelmeskedik a Fiúnak, nem lát majd életet, hanem Isten haragja marad rajta." (János 3,36)

Református hitünk tanítása csak a Szentírásban foglalt kijelentéseket, mint abszolút tekintélyt, fogadja el hitünk és életünk egyedüli zsinór-mértékeként.

Ezzel elhatároljuk magunkat minden olyan felfogástól, amely a hagyományokat, az egyházi tanítást vagy bármi mást a Szentírás fölé vagy mellé helyez.

Szerkesztette:

Trencsényi László

református lelkipásztor

Budapest, 2017.