Nyomtat Elküld Olvasási nézet

Egyházközségünk története

A Pestújhelyi Református Egyházközség története

Készítette: Trencsényi László lelkipásztor

Budapest, 2009

 

 

1.) Bevezetés

Jézus mondja: „Bizony, bizony, mondom nektek: aki hallja az én igémet, és hisz abban, aki elküldött engem, annak örök élete van: sőt ítéletre sem megy, hanem átment a halálból az életbe.”

János 5,24

A Pestújhelyi Református Egyházközség története azért is különleges a magyarországi református gyülekezetek közül, mert az országban viszonylag a fiatalabb, ám mégis történelmi múlttal rendelkező gyülekezetéről van szó. Ez a rövid áttekintés, összefoglalás talán segít az érdeklődőknek az egységes és tárgyilagos kép kialakításában.

Egy gyülekezet története mindig tükör is egyben. Tükör a jelennek, de tükör a jövőnek is, mivel kiderül az, hogy egy-egy kor szereplői, kisemberei és vezető pozícióban lévő egyházi és világi közszereplői hogyan sáfárkodtak a rájuk bízott javakkal.

Minden gyülekezetnek Jézus Krisztustól kapott örök missziói küldetése van, így állt és áll ez a Pestújhelyi Református Egyházközségre is. Az Úrtól kapott küldetést pedig maradéktalanul teljesíteni kell.

E gyülekezet életében is voltak igen súlyos, viszontagságos idők, de őseink tisztában voltak azzal, hogy nekik küldetésük van, és mindig az Isten igéjéhez kell alkalmazkodniuk, ezért bármely korban, a kor bármely emberének igyekeztek felragyogtatni az Örök és mindig időszerű Igét, mint egyetlen megoldást.

A történetírás mindezeken túl válaszút is egyben: kérdez és segít jól válaszolni a kérdésekre.

Mint minden gyülekezet életében, így nálunk is a 100 év alatt sok-sok kérdés maradt megválaszolatlan és sok szál maradt elvarratlan. Nyilvánvalóan számos lényeges és izgalmas kérdés megválaszolása már túlmutat e munka keretein, de jelenthet alapot, inspirációt a jövő kutatói számára. Egyházközségünk történetének e rövid áttekintése nyomán sokat tisztulhat a rólunk kialakult kép, és több homályos kérdésre is megtalálható a válasz, ezért nemcsak gyülekezetünk tagjainak, nemcsak a pestújhelyieknek, hanem minden érdeklődőnek tanulságos lehet.

Trencsényi László

Bp. Pestújhely, 2009

2

2.) A Filadelfia Egylet Pestújhelyen

A Pestújhelyi Református Egyház megalakulása és korai története az akkori Széchenyi-telepen működő Filadelfia Egylettel szorosan összetartozik. Amikor 1910-ben megalakult a Pestújhelyi Református Egyházközség, eleinte a Filadelfia Egylet László utca 12. szám alatti házában, az imateremnek is használt iskolában tartotta az istentiszteleteket, és a mai napig itt található a lelkészi hivatal.

Álljon itt bevezetőként a Filadelfia nagyhírű igazgatójának Biberauer Richárdnak ünnepi beszéde, melyet az egylet pestújhelyi elemi népiskolájának megnyitóján mondott el 1913-ban.

„Igen tisztelt Közönség!

Engedjék meg, hogy iskolánk történetét a rendelkezésemre álló néhány perc alatt három képben mutassam be. 1907-ben egy őszi nap kora délutáni óráiban egy kis társaság haladt felfelé az Óbuda melletti Remete-hegyen. Útjának kimondott célja az volt, hogy alkalmas házat vagy házhelyet nézzen a Filadalfia diakonissza egylethez tartozó testvérek számára. A mélységes csönd, a tiszta levegő, az őszi nap aranyos sugaraiban fürdő táj és gyönyörű kilátás felettébb kívánatossá tették a vidéket, ellene csak egy ok szólott, s ez a Bethesda kórháztól, a testvérek fő működési terétől való nagy távolság. Ez az ok méltán gondolkodóba ejthetett bennünket és arra késztetett, hogy az ingatlanvétel kérdését nagyon de nagyon megfontoljuk.

Ugyanabban az időben történt, hogy valaki felhívta figyelmünket a Pesttel határos Széchenyi-telepre, a mai Pestújhelyre, mint ahol bizonyosan találunk megvételre alkalmas ingatlant. Elhatároztuk tehát, hogy kimegyünk oda és szétnézünk. Mikor egy előre megállapított napon kijöttünk és megkerültük a telepet, a homokos talaj láttán szerzett benyomásunk nem volt a legkedvezőbb. De aztán találkoztunk dr. Bezsilla Nándor ügyvéd úrral, aki mindjárt első látásra rendkívül szíves volt hozzánk és megmutatta nekünk a László utca 12. szám alatti szomszédos házat.

A ház és kert teljesen megfelelt céljainknak. Az ingatlan megtekintését követő rövid beszélgetésünk pedig úgyszólván minden kérdést tisztázott. Csak az itteni sok homok okozott még némi gondot. De miután az ügyvéd úr tapasztalatból állította, hogy ez a homok kitűnő hatással van az egészségre, s még a gyenge szervezetű gyermek is gyógyul és erősödik benne, utolsó aggodalmunk is eloszlott.

Hazamenet már más szemmel néztünk mindent. Egyszerre felfedeztük, hogy mégis csak szép a telep, a lábaink alatti homoktenger egy sokat ígérő jövőnek ki nem aknázott kincseivel biztatgatott, a nagy csend és tiszta levegő vonzott, és a nyugat felé nyíló szép panoráma örömmel töltötte el lelkünket. A távolban kéklő budai hegyek mögött épp akkor nyugodott le ugyanis a nap és pirosra festette az égboltot. …

….Ezennel most már átadjuk épületünket igazi rendeltetésének, a minden felekezeten, pártálláson és nemzetiségen felül álló, tiszta evangéliumtól áthatott, komoly oktatás és nevelés ügyének. Az idén 106-ra emelkedett iskolánkba járó növendékeink száma. Hangsúlyozzuk azonban, hogy ezzel nem tartjuk összeférhetőnek a lelkeknek bármely irányban való erőszakos befolyásolását és bármiféle felekezeti kérdés fölvetését.

Ebben a szellemben engedjük termünket a helybeli református fiók egyháznak a vasárnap délelőtti istentiszteletek tartására, meg lévén győződve arról, hogy az igazi kálvinista egyház sohasem akart mást, mint az evangélium világosságának erélyes, de nem erőszakos terjesztését.

Íme, az általunk eleinte sivárnak mondott homokon valóban kincseket találtunk! Nemcsak a gondozásunk alatt állott árváink testi és lelki egészségét, nemcsak egynéhány meleg szívet, hanem megtaláltuk a legfőbb kincset is, lehetőséget és alkalmat a Krisztus országáért való komoly munkálkodásra.

Mielőtt jelentésemet befejezném, a Filadelfia őszinte köszöntését tolmácsolja dr. Bezsilla Nándor ügyvéd, és dr.Weszter Sándor orvos, dr. Szűcs István kultuszminiszteri titkár uraknak, az igen tisztelt Magyar Királyi Tanfelügyelőségeknek, valamint mindazoknak, kik bármi tekintetben segítségünkre voltak és vannak. Engedjék meg végül, hogy egyesületünk azon óhaját is tolmácsoljam, hogy a Filadelfia névben felekezeti, nemzetiségi, pártpolitikai különbség nélkül őszinte és megértő szívvel találkozzanak ezután is mindazok, kik ezen sokat szenvedett ország ügyét és boldogulását igazán szívükön hordozzák.”

Felolvasta az iskola megnyitó ünnepélyén Biberauer Richárd

(Idézet: Pestújhely című Társadalmi hetilap 1913/37. szám)

3

AVATÁS

Írta és a Filadelfia Egylet iskola avató ünnepélyén felolvasta dr. Thaly Loránt.


Zúgj igazság lelke köztünk,

Zengjen ének és ima!

Légyen e terem valóban

Hit s tudásnak otthona

Mindeneknek mindenekben

Jézus Krisztus temploma.

Hűn tanítsa, bátorítsa

Minden kedves gyermekét

Ész homálya, szív borúja

Mind oszoljon szerteszét.

Mert e földön, földi ködben

Legbecsesebb kincs a hit,

Élni bölcsen, élni szépen

Boldog élet napjait.

Halni szépen, halni bölcsen,

meg csupán a hit tanít.

Ám a hit vak, hogyha hunyva

A tudásnak sas szeme,

Ég a vágya, száll a szárnya,

Föld fölé, tán ég fele.

Ám ki tudja, kétes útja,

Nem mocsárba téved-e?

Ám tudás szemét valóban

Csak a Jézus nyitja meg,

Hogyha hittel esd feléje

Az, ki vak s fényért remeg.

Egy tekintet, egy szelíd szó

És megnyílnak a szemek.

És óh nézz a hitre, hogyha

Sas szeme kinyitva már,

Nincs az éjnek oly setétje,

Melyben támolyogva jár,

Se mely világát elvakítsa,

Nincs a napban oly sugár.

Zúgj szabadság lelke köztünk!

Zengjen éneked, imád!

Minden nemzet, minden egyház,

Lelje itt meg otthonát.

Ősi, szabad Kálvin egyház

Krisztusának templomát.

Sok szegény világtalannak

Mind, kit erre hoz a hit,

Fény urával, Krisztusával,

Ki meggyógyít, megsegít:

Legyen édes, legyen áldott,

Szép találkozása itt!

(Idézet: Pestújhely című Társadalmi hetilap1913/ 37. szám)


A Gyülekezet története

3.) Gyülekezeti élet 1910-től

Pestújhely az 1890-es években Rákospalota keleti részén alakult ki Széchenyi-telep néven. Elsősorban munkások, állami és magánalkalmazottak lakták a nagyobbára földszintes, kertes házakból álló települést.

„Mint mindenütt, úgy a régi Széchenyi telepen is nem fentről, hanem a református hívek körében indult el az egyházközséggé szervezkedés mozgalma, mivel Isten Szent Lelke nem hagyta nyugodni addig a híveket, míg össze nem sereglettek.” A Rákospalotai Református Egyház segítségével 1910-ben kezdődött a községben élő reformátusok gyülekezetbe szervezése, egészen pontosan 1910. július 10-én jött létre a Pestújhelyi Református Egyházközség.

Akik az 1910. július 10-én alakuló közgyűlésen részt vettek:

„Benkő István rákospalotai református lelkész mint elnök, Horváth József rákospalotai tanító mint jegyző, Keresztessy Sámuel Zuglói ref. lelkész, továbbá a Széchenyi-telepi reformátusok:

A szavazás felállással megtörtént, kitűnt, hogy az egész közgyűlés egy akarattal a megalakulást kívánja, az elnök ennélfogva határozatilag kimondja, hogy a Széchenyi-telepi reformátusok leány egyházközséggé alakulnak.”

(Presbiteri jegyzőkönyv 1910. július 10.)

Az alakuló gyűlésen ugyan távollétében egyhangúlag Dobozy Lászlót választották meg a gyülekezet gondnokának, de ő ezt nem vállalta el ezért a második 1910. július 28-i gyűlésen közfelkiáltással Asztalos Lajos választották meg, mivel ő az egyházközség szervezésénél, megalakulásánál tevékenyen részt vett. Ezen a napon közfelkiáltással megválasztják a gyülekezet első jegyzőjét, Sipos Sándort, és az első pénztárnokot, Tekes Sándort. A hívek körében Asztalos Lajos postafőtiszt, az egyházközség első megválasztott gondnoka volt az, aki minden szabad idejét egyházának szentelve vezette a szervezkedés munkáját. Míg az egyháznak beszolgáló lelkészei voltak, nevezetesen: Keresztesi Sámuel, Vajda István, Székely István lelkészek, addig az egyházközség helyi vezetője, s a presbitériummal együtt igazi gondozója tulajdonképpen Asztalos Lajos gondnok volt.

Gyülekezetünk először, mint Rákospalota leányegyháza jött létre, majd nem kis feszültségek árán 1912. július 7-én fiókegyházzá alakult, elszakadt Rákospalotától és a budapesti anyaegyházhoz csatlakozott.

Első lelkészként 1913-tól 1915-ig Biberauer Richárd pásztorolta hűségesen és áldásosan a gyülekezetet, aki a Filadelfia Diakonissza Egylet vezetője is volt, aki mellett, mint segédlelkészek Kovácsy Sándor, majd Czanik Béla voltak. 1913-től az istentiszteleteket Biberauer Richárd javaslatára a Filadelfia Egylet pestújhelyi iskolájában tartották. Közben kitört az első világháború, de a nagy világégés sem akaszthatta meg a fejlődést. Amikor Biberauer lelkész nem bírta már ellátni mind a Fialdelfia Egylet és a Betesda kórház, mind a gyülekezet vezetését, kérte a felettes hatóságtól Czanik Béla helyettes lelkésszé kinevezését.

4

A gyülekezet ünnepi presbiteri gyűlésen búcsúzott szeretett lelkipásztorától Biberauer Richárdtól.

„A pestújhelyi ref. fiókegyház hivatalosan is értesülvén arról, hogy Nt. Biberauer Richárd lelkész úr pestújhelyi h. lelkészi tisztéről a háborúval kapcsolatos sokoldalú elfoglaltsága mellett, s egészségi okokból is lemondani kényszerült, indíttatva érezte magát, hogy ezen egyházi főhatóságilag is felmentőleg jóváhagyott tény alkalmából tőle ünnepélyes díszülés keretében vegyen búcsút, s hervadhatatlan érdemeit, maradandó alkotásait s iránta való törhetetlen bizalmát, ragaszkodását és nagyrabecsülését kifejezésre juttatva, ha kellőkép vázolni és ecsetelni képtelen volna is, de legalább az alábbiakban méltatni megkísérelje:

1. Az ő éles látása, lankadást nem ismerő buzgalma, hitének lángoló szövétnekétől hevítve hozta létre a pestújhelyi első népiskolát, mely mintegy melegágya volt a hitélet további fejlesztésének s ma is annak állandóan tápot nyújtva, menhelyünk maradt Isten dicsőségének hirdetése s a lelkiekben való közreműködés szent helye gyanánt.

2. Az egyház különválása és a kapott 20.000 korona kártalanítás oroszlán részét ő végezte azzal, hogy előkelő összeköttetése révén a kellő helyeken meg tudta értetni és magyarázni a követelés jogos voltát, jóllehet a precedens sziklafalát kellett egyik oldalon áttörnie, míg másfelől a mérséklés és szeretet olajágával kellett a kedélyeket csillapítania.

3. Egyházunknak istentisztelet s más lelki és egyházi javak gyakorlásira az iskola helyiségeit ingyen átengedni hatékonyan közreműködött, mondhatni az ez irányú előterjesztése döntő jellegű ma is és volt a múltban is.

4. Egyházunk helyettes lelkészi teendőit két évig nagy buzgalommal és odaadó igyekezettel ingyen végezte.

5. Sok más irányú egyházi közreműködése szintén nyilvánvaló, különösen a hadikölcsön célszerű elhelyezésekor szerzett kiváló előnyöket az egyháznak.

Ezen önzetlen, sokoldalú tevékenységével még nem merítette ki irántunk való jóindulatát, hanem szíves ígéretet tett az iránt, hogy minden mozgalmunkban azután is hű tanácsadónk, támogatónk fog maradni.”

„Ezek alapján tisztelettel indítványozom, mondja ki a díszülés, hogy a fenti megemlékezés egész terjedelmében jegyzőkönyvileg is megörökíttetik s ez kivonatilag Nt. Biberauer Richárd lelkész úrnak alkalmas időben küldöttségileg átnyújtatik.”

(Presbiteri jegyzőkönyv 1915. április 18.)

***

A Pestújhelyi Református gyülekezet Czanik Béla helyettes lelkészsége alatt sokat lépett előre. A gyülekezet az ő lelkészsége alatt vásárolta meg a Filadelfia Egylet László utcai megszűnt iskolájának épületét s ezzel az a terem, amelyben addig a gyülekezet „vendég” volt, a gyülekezet otthona lett. Az imaházat 1919-ben vásárolta meg az egyházközség. A megvételt e nehéz időkben a rákospalotai anyaegyháztól kielégítésként kapott 20.000 korona, a hívek gyűjtése és 13 ezer koronányi bekebelezett teher tették lehetővé.

Így olvasunk erről a pestújhelyi monográfiában:

„A rákospalotai anyaegyháztól a Pestújhelyi Református Egyház hosszas tárgyalások és izgalmas viták után jelentős pénzbeli végkielégítést biztosított magának, amelynek segítségével vásárolhatta meg a László utcai Filadelfia ingatlant.”

(Pestújhely község monográfiája 1910-1935. Rakssányi Elemér)

A világháború és a forradalmak miatti megrázkódtatásoknak kitett gyülekezet a lelkészváltást is újra átélte, mivel Czanik Béla lelkész Kajászószentpéterre történt megválasztása után a gyülekezet helyettes lelkipásztora dr.Pruzsinszky Pál theologiai akadémiai tanár, az egyháztörténelem neves tanára lett.

Az ő rövid lelkészsége idején szerezte be az egyház a kisharangját és székeket az imaterem számára, majd a szószéket, melyet Főtiszteletű Dr. Ravasz László püspök úr szentelt fel 1922. november 13-án.

Dr. Pruzsinszky Pál professzor urat 1922-ben meghívta egy francia egyetem forrásmunkák kutatására.

„Pruzsinszky Pál bejelenti, hogy egy évi időtartamra Franciaországba tanulmányútra fog menni. Azzal a reménységgel megy el, hogy ott is Isten országát szolgálván alkalmat fog találni arra, hogy meggyalázott nemzetünk helyzetét megvilágítva jobb megértésre ajánlja egyházaink viszonyait, hogy szorosabbá és bensőbbé tegye a kapcsolatot a külföldi protestáns egyházakkal.”

Így emlékezik a gyülekezettől búcsúzó Pruzsinszky Pál a Pestújhelyi Református Egyház megalakulására, az eltelt tíz évre és a háború utáni helyzetre1922-ben:

„A dolgok további fejlődését a gyászos emlékű vörös hatalom akadályozta meg, a veszélyes idők elmúltával a dolgok ismét a kívánatos mederbe jutottak. Azok közül, akik az 1910-es alakuló közgyűlésen részt vettek, az alábbi presbiterek még ma is tevékenyen részt vesznek az egyház építésében: Jenei András, Fiók Ferenc, Asztalos Lajos, Pajesics Ferenc, Juhász János, Schmidt Fülöp, Nádasdy János, Becskeházy Ignácz. Rajtuk kívül tagjai még a presbitériumnak: Zajty Ferenc, Fábián István, Köpeczy Károly, Bartha István, Juhász Sámuel, Karsay István, Hajmássy Lajos,

(Presbiteri jegyzőkönyv 1922. november 12.)

5

4.) Gyülekezeti élet 1922-től

Dr. Pruzsinszky Pál távozása után az ő ajánlásával Törös Sándor helyettes lelkész, a Turul diákszövetség alapító elnöke vette át a gyülekezet irányítását, aki először 1922-ben mint kinevezett hitoktató-lelkész került a pestújhelyi gyülekezetbe. Ekkor még Asztalos Lajos gondnok meleg szavakkal köszönti őt.

„ Asztalos Lajos főgondnok üdvözli Törös Sándort a püspök úr által 1922-23-as tanévre kinevezett hitoktatót. A presbitérium előtt ismerteti eddigi hazafias működését, amit a magyar intelligens ifjúság terén kifejtett, itteni munkálkodására Isten áldását kéri.”

(Presbiteri jegyzőkönyv 1922. szeptember 4.)

Törös lelkész érkezésével alapjaiban változott meg minden a gyülekezet életében. A szokatlanul erős és nyíltan szélsőséges nézeteket valló személyiség egy éven belül keresztülvitte akaratát úgy, hogy már 1923. május 13-án új összetételű presbitériumot állított fel. A régi presbiterek, az egyházáért élő hűséges Asztalos István gondnokkal az élen hirtelen mellőzöttek lettek. Éppen csak megemlítik érdemeit, buzgóságát, 12 évig terjedő munkásságát egy 1923-as jegyzőkönyvben.

(Presbiteri jegyzőkönyv 1923. május 12.)

5.) A templom története

Tizennyolc évvel a megalakulása után, Törös Sándor lelkészsége alatt a pestújhelyi gyülekezet hívei végre elérkezettnek látták az időt a rég óhajtott templom megépítésére. Amikor 1928-ban már a László utcai imaház szűknek bizonyult az egyre népesedő gyülekezet számára, a templomépítés érdekében az egyházközség tagjai gyűjtést szerveztek. Az adományokból 8 ezer pengő gyűlt össze, míg az általuk szervezett jótékonysági előadás újabb 1800 pengő bevételt eredményezett. Ez az összeg a felvett 56 ezer pengő kölcsönnel együtt elegendőnek bizonyult a templom építésének megkezdéséhez.

Az új templomot, (melyet a gyülekezet régi vezetősége által megvett Serényi János utcai templomtelek eladása után) Pestújhely öt terének egyikén, a Paula-téren megvett üres telken épített meg a gyülekezet, mégpedig rekordgyorsasággal, alig kilenc hónap alatt.

A templom tervének elfogadása 1927. augusztus 17 én volt. Az új templom építéséhez három tervet készíttetett a gyülekezet, ezek közül „a presbitérium egyhangúlag Van Beek János építészmérnök szép tervét fogadta el.”

Az ünnepélyes alapkőletételére 1928. március 4-én került sor, melyre ugyan személyes meghívást kapott a kormányzón kívül Bethlen miniszterelnök és dr. Szűcs István államtitkár is, de ők kimentették magukat, jelen voltak viszont többek között Bartos Ödön, továbbá Révész Imre tb. főszolgabíró, Benkő István esperes, Szónok Zoltán, Biberauer Tivadar, László Ödön lelkészek.

„A lelkész eredeti terve gyülekezeti ház volt, modernül felszerelve, a földszinten mozi helyiséggel, mely tervet teher vállalása nélkül lehetett volna megoldani az imaház eladási árából, országos gyűjtésből és a hívek adakozásából, s a mozi a község közepén gazdag jövedelmi forrás lehetett volna. De a gyülekezet lelke egy szép templom körvonalait álmodta meg s inkább vállalta azt, hogy dollárkölcsönnel megépítse szép templomát, melynek teljes szépsége a tér rendbehozása és az oldal-telkek kisajátítása és a templom művészi kivitelű oldalát eltakaró épületek lebontása után fog csak teljesen érvényesülni, ami hisszük meglesz, mert mind a piachely elégtelen volta, mind a község szépségének emelése megköveteli azt.”

(Idézet: Pestújhely Ezüstkönyve 1935)

A templom tervezője a holland származású építész Van Beek „János” volt: Az észak- európai klasszicizmus hatását mutató terv szerint a templom bejárata előtti portikuszon a háromszögű oromzatot két klasszikus formájú oszlop tartja. A templom liturgikus terének fala félköríves lezárású, mely a templom hajórészéhez keresztházszerű térbővülettel kapcsolódik.

6

A szószék

A szószék a belső tér leghangsúlyosabb eleme, mely a főbejárat klasszicista hangulatát idézi. A szószék mellett mindkét oldalon egy-egy színes üvegablak helyezkedik el, amelyek az úrvacsora szent jegyeit ábrázolják.

A torony

A négyzetes alaprajzú harangtorony eredetileg süveges formájú lezárást kapott, mely sajnos a második világháborúban megsemmisült és egyszerűbb, a ma is látható formában állították helyre.

A harangok

A nagyharang súlya 300kg: felső részén félkörben: „Isten, áldd meg a magyart” (alatta a régi magyar címer), - „Tebenned bíztunk eleitől fogva” (alatta kehely). Alul félkörös sorokban: „Isten dicsőségére öntették a pestújhelyi református egyház buzgó hívei közadakozásból, az Úrnak 1926. évében. Öntötte Szlezák László harangöntő, Budapest.”

A kisharang súlya 175kg.: egyik oldalán: „Feltámadunk,” másik oldalán: „A pestújhelyi református egyház 25 éves fennállása emlékére készíttette az egyháztanács az Úrnak 1935-ik, a trianoni gyásznak 16-ik esztendejében. Öntötte Szlezák László harangöntő, Magyarország aranykoszorús mestere Budapesten.”

6.) A templomszentelés

Az 1928-as református templomszentelés nagy eseményt jelentett Pestújhely polgárainak életében. Az emlékezetes felszentelésre december 2-án került sor nagyszabású ünnepség keretében, amelyen dr. Ravasz László, az akkori Dunamelléki Református Egyházkerület püspöke is részt vett.

E felemelő történelmi eseményről az 1929. január 18-i elnöki beszámolóban a következőket olvashatjuk:

„Szép ünnepségünk a László utcai imaházban kezdődött, innen a templomba vonulva, Bujdosó Sándor gondnok úr átadta a templom kulcsát a lelkésznek. Templomunkat dr. Ravasz László püspök úr avatta fel Kovács J. István ny. államtitkár, Gróf Teleky Tibor kíséretében, amely napnak szépsége mindegyikünknek kedves emlék lesz. Még az ég is mosolygott! December 2-a dacára tavaszi napsütéses időnk volt. Istennek legyen hála, jó munkatársaink voltak minden vonalon. Hálával emlékezünk meg Van Beek Jánosról, templomunk tervezőjéről és a munka levezetőjéről, valamint a Báthory testvérekről, a templom építőiről, kik mindenben a legnagyobb becsületességgel munkálkodtak, mozdították elő a templom létrehozatalát. Meg kell emlékeznünk még a presbitériumról is, amely szeretetteljesen támogatta munkájában, valamint Bujdosó Sándor gondnok úrról, ki mindent elkövetett az egyház anyagi ügyeinek, pénztárának rendes vezetésére és ezen munkájában jobb keze volt lelkészének. A lelkész emlékeztet a főtiszteletű úr szavaira, amelyekben teljes megelégedését fejezte ki a látottak felett, kijelentve, hogy itt nem kell buzdítás, itt van merészség, akarat és e szép templom minden vádaskodásra ékes felelet. „ (Presbiteri jegyzőkönyv 1929. január 18.)

.7.) Gyülekezeti élet 1930-tól

A Pestújhelyi Református Fiókegyház történetében 1930-ban hatalmas változást történt, amikor hosszas egyeztetés után végre anyaegyházközséggé alakulhatott Pestújhelyi Református Egyházközség néven. Az eddig helyettes lelkészként működő Törös Sándor 1930. január 31-én az őt ért támadások és feljelentések miatt lemondani kényszerült és Csepelre helyezték át. Helyettes lelkipásztorul a lelkészválasztás lebonyolításának időszakára a szolgálatok ellátására Czeglédy Emmanuel lelkészt rendelték ki Pestújhelyre. A gyülekezeti jegyzőkönyvek szerint sokak ellenzésére viharos körülmények között újra Törös Sándor lelkészt választották meg lelkipásztorul. ”A lelkészválasztással kapcsolatban az egyházközség igen súlyos és nehéz helyzetbe jutott.” (Presbiteri jegyzőkönyv 1930. június 4.)

Az egyházközség hamarosan újra talpra állt és sok tekintetben fejlődésnek indult, amikor 1935-ben ünnepelték a gyülekezet fennállásának 25 éves évfordulóját, az ünnepségen többek között a következők hangoztak el: „A 25 év története annak bizonysága, hogy Isten hatalmasan építette a Pestújhelyi Református Gyülekezetet. A múltra visszatekintve merítsünk erőt a jelen terheinek hordozására, bízva abban, hogy Istenünk, aki oly sok kegyelemmel hordozta a gyülekezet ügyét, arról ezután sem feledkezik meg, s megcselekszi önmagáért, hogy az elkövetkező évek alatt még több sikerrel, még több eredménnyel szolgálhassa gyülekezetünk Istenünk dicsőségét.”

7

8.) Gyülekezeti élet 1945-től

Az országunkat sújtó második világháború hatalmas károkat okozott a gyülekezet életében is.

Az ostrom alatt a gyülekezet éléről váratlanul ismeretlen helyre menekülő Törös Sándor lelkipásztor helyett, az addig segédlelkészként itt szolgáló dr. Sallay Gergely lelkész kapott kinevezést pestújhelyi lelkipásztornak. Az ellentmondásos személyiségű Törös lelkészről a háború befejeztével 1945. február 4-én így írnak:

„A Pestújhelyi Református Egyház jelenleg törvényesen megválasztott lelkésze az egyház éléről ismeretlen okokból eltávozott.” „Az esperes sajnálatát fejezi ki, hogy az eltávozott Törös Sándor lelkipásztor oly mélyen bekapcsolódott a politikai életbe, annak ellenére, hogy a lelkészi szolgálatában nagy buzgóságot fejtett ki, az egyházi hatóságoknak szélsőséges gondolkozása miatt nagy gondokat okozott.”

A korabeli jegyzőkönyvek így tudósítanak a háborúban elszenvedett károkról.

„ Az egyházközség temploma kb. 25százalékos kárt szenvedett. A torony harang feletti része teljesen széthullott és betörte a templom tetőzetét, számos ablak is betörve. A Szűcs István u.12/A sz. alatti missziós ház, az egyesületek helyiségei és a lelkészlakás szintén kb. 25százalékos kárt szenvedett. A tető, az ajtók, az ablakok és az utcafront súlyosan megsérült. Az egyházközség anyagi helyzete igen súlyos.”

(Presbiteri jegyzőkönyv 1945.március 11.)

(A háború utáni kaotikus helyzetre jellemző, hogy milyen feszültséget jelentett például az, hogy a parókia egyik szobájába a presbitérium engedélye nélkül beköltöztettek egy családot, akik hosszú ideig, egészen 1952 őszég éltek ott minden ellenszolgáltatás nélkül. )

A sokat szenvedett gyülekezet helyzete csak nagyon lassan normalizálódott, például a templom súlyosan megrongálódott tetőzetét csak 1946 október végére sikerült valahogy rendbe hozni.

Az egyházközség háború utáni első lelkipásztora dr. Sallay Gergely lelkész 1951-ig látta el a lelkipásztori teendőket, összegyűjtve a szétszóródott híveket, helyreállítva a megrendült bizalmat, békességet teremtve, nagy odaadással végezve szolgálatát. Ekkor a presbitérium és a gyülekezet újra szembe kellett hogy nézzen a lelkészválasztás nem kis feszültségével, felelősségével, ahogyan írják:

„Mi egy olyan érdemes egyházi munkát végző gyakorló lelkészt keresünk, aki tiszteletreméltó és szép charizmákkal megáldott személy.”

A gyülekezet egyhangúlag Hézser Zoltán lelkészt hívta meg lelkipásztorául, aki 33 éven át egészen 1985-ig volt a gyülekezet szeretett, hűséges és megbecsült pásztora.

9.) Gyülekezeti élet 1952-től

A nehézségek leküzdése után megindulhatott a felemelkedés több tekintetben is, mely többek között abban is megmutatkozott, hogy megnőtt a gyülekezet tagjainak a száma, ugyanakkor az egyházért viselt felelősségtudat az anyagi áldozatvállalás tekintetében is gyümölcsözően megmutatkozott. A gyülekezet életében dicséretes lelki munka folyt: Kiterjesztették a missziói munkaterületeket. Kimagasló volt a gyermekmunka, az ifjúsági és diakóniai munka. Külön elismerésre méltó volt a lelkipásztor irodalmi tevékenysége, mivel sokfelé ismert és becsült irodalmi tevékenységét jól kamatoztatta a gyülekezet életében.

Ez idő alatt többek között rendezték a gyülekezet vagyonát, megtörtént az irattár példás rendbetétele és az épületek szükséges karbantartása, a harang villamosítása, a parókia és a templom fűtésének megoldása.

8

Hézser Zoltán lelkipásztornak az 1970. március 8-án a templomban tartott nyilvános díszgyűlésen elhangzott visszaemlékezése

„Ezekben a napokban az egész ország megemlékezik arról, hogy1945-ben, 25 évvel ezelőtt hazánk földjén elcsendesültek a fegyverek, s a háború lelkekre, életekre ránehezedő súlya alól a rettegés, halálfélelem, nélkülözések szörnyű állapotából felszabadultak az emberek. Az emlékezés alkalmából emlékeztetek az egyházban régóta szokások köszöntésre: áldás, békesség! A második szót hangsúlyozom, amelyet az elsővel együtt sokszor kimondtunk a háború előtt is, de áldásos voltát akkor értékeltük igazán, mikor nélkülöznünk kellett. Hosszú, gyötrelmes várakozás után végre megkaptuk. Az azóta eltelt negyedszázad történetének jelentőségét és távlati lehetőségeit egyházi és nem egyházi lapok már megírták.

Siralmas látványban volt része 25 évvel ezelőtt a Pestújhelyi Református Gyülekezetnek is: épületei romosak, templomának sokszor megcsodált magas tornyából több métert letépett a háború. Hálásan emlékezünk vissza azokra, akik nagy anyagi áldozatokkal, ill. két kezük munkájával helyreállították a gyülekezet valamennyi épületét. Megindult azután a gyülekezeti élet, amelyet külső tényezők sem akkor, sem azóta nem akadályoztak, sőt ha kellett, hathatós segítséget is nyújtottak.

Miután a magunk szűkebb portáján körülnéztünk, világítsunk rá arra, hogy mit jelentett az odáig eltelt 25 esztendő lakóterületünkre nézve. Ha azt mondottuk, hogy a pincéből kikászálódó gyülekezet tagjai elé siralmas kép tárult egyházi épületeik láttán, ugyanezt elmondhatjuk egykori községünk valamennyi lakójáról.

A nagyobbára magánházakból álló települést alaposan tönkretette a háború. Összedőlt vagy összelőtt házak, megtépázott kerítések, a hetekig nem használt kutakban poshadt, fertőző víz, közlekedési nehézségek: mélypontra kerültek a kis kertes házak lakói. Egy pillanatra bennük is felvetődött a kérdés: mi lesz velük, hogyan lesz itt emberekhez méltó élet? Ekkor azonban mint a közeledő tavasz napsugarai a pincékben megsápadt arcokra, úgy áradt rájuk az a reménysugár. Reményük napról-napra egyre jobban valósággá vált.

Nagy lendülettel indult az új élet, s hogy mennyire jutott, azt csak csodálni lehet, nyomon követni alig tudjuk. Mégis kíséreljük meg, s a haladás legalább néhány pontjánál álljunk meg egy-egy pillanatra, nemcsak emlékezésül, hanem hálás örömünk kifejezéseképpen, a jubileum ünnepi alkalmán.

Egyik reggel régóta nem hallott nagy csörömpölésre ébredtek területünknek a Zugló közelében lakói. megindult az első villamos! Bár egyelőre csak Zugló külső határáig járt, de ez is mekkora ajándék volt azután, hogy addig gyalogszerrel kellett megtenni a városba az utat. Az első öröm még alig ült el, amikor egyik napon újabb csörömpölés ütötte meg a Pestújhely nyugati felén lakók fülét. Meghosszabbították a pestújhelyi sportpályáig a villamosvonalat. Vajon hány kilométer legyaloglása alól mentesültek azóta Pestújhely lakói? A csilingelő hangok közé nemsokára mélyek is vegyültek: megindult az autóbusz is egy, kettő, majd három útvonalon. Ez nemcsak szükséges volt, hanem amellett még illendő is, hiszen közben a pestújhelyi „falusiak” városiakká váltak. Városi ember pedig nem nélkülözheti az autóbuszt. Olyan különös módon lettek a pestújhelyiek fővárosi lakosok, hogy el sem kellett költözniük. Pestújhelyet hozzácsatolták Budapesthez a XV. kerület részeként.

A közlekedés fejlesztésével lépést tartott, a múltban rendkívül elhanyagolt egészségügy terén is történt előrehaladás. Szegény pestújhelyiek, ha nem akartak megbetegedni a rossz kutak vizétől, akkor majdnem Zuglóig kellett begyalogolniuk, ahol utcai vízvezetéket találhattak, s ahonnan ivóvízhez, főzéshez való vízhez jutottak. Valamikor bizony a távolabb lakóknak több kilométernyi utat kellett ezért megtenniük - egy óránál hosszabb időt is eltöltve – hogy egy vödör jó vizet hazavihessenek.

Az új negyedszázadban csupán néhány év alatt megvalósult az, ami addig hosszú évtizedeken át csak vágy lehetett: egymás után létesültek a terület minden részén a városi vízvezeték közcsapjai, azután pedig a kertekbe és házakba is bevezethették a jó vízvezetéki vizet. Sok kilométer hosszan elkészültek a közcsatornák is. Mindezekkel szinte egy időben, előbb két orvosi rendelő, majd korszerűen felszerelt szakorvosi rendelőintézet, valamint külön a gyermek s külön az anyavédelmet szolgáló orvosi rendelő létesült, mindezek a létesítmények egyre könnyebben megközelíthetővé váltak részben a közlekedés fejlesztése révén, részben pedig azáltal, hogy már eddig is több utca szilárd burkolatot kapott és sok-sok kilométer hosszú járda készült el. A csecsemőkről, kisgyermekekről való gondoskodás terén is nagy fejlődés történt: bölcsődék, óvodák, napköziotthonok létesítése révén, továbbá új üzletek, modern szolgáltató-kombinát, újjáépített mozi, kultúrház, mind-mind az új korszak szülötte. De mindezekkel a születés még nem fejeződött be. Ugyanis az egykori „dűlő” és a régi pestújhelyi temető helyén már áll egy magas ház, amely egy 60 ezer lakosnál nagyobb lakótelep előhírnöke.

Egy szimbólumot már előbb elmondottunk, de ez a lakótelep is az. Azáltal lesz azzá, hogy a szinte puszta „dűlő” valamint a temető, a „halottak városa” helyén megjelenik az élet! Ifjú házasok, kicsi és nagy családok boldogan élvezik majd azt a gyümölcsöt, amelyet a 25 év hasznos munkájának köszönhetnek: az új, modern lakást, a szép otthont. Ezek az új házak nagyon magasak lesznek, s ezáltal arra is mutatnak majd, hogy a háború mélysége után a béke útján magasra emelkednek nemcsak a házak, hanem az országok, társadalmak, s az egyes emberek életszínvonala is.

9

A béke az építés, a fejlődés, a növekedés táptalaja, s mi hálásak vagyunk ezért a táptalajért.

Mi keresztyének két világháborúból okulva, 25 békés esztendő építőmunkáját tapasztalva, az Ige szavára hallgatva, a békességet hirdetjük, s erre kérjük Isten áldását.

Amikor a jubileum során megelevenedő szomorúsággal emlékezik vissza a háború halált, testi-lelki szenvedéseket okozó rémséges időszakára, ugyanakkor hálát ad Istennek azért, hogy az embertelen, kegyetlen vérontás 25 évvel ezelőtt véget ért. Azokra pedig, akik a nagy háború folyamán hazánk békéjét és az új társadalmi rend megszületését haláluk árán vívták ki, hálás, kegyeletteljes szívvel emlékezik a díszgyűlés.

Külön is örvendezve emlékezik meg mindarról, amivel negyedszázad alatt Pestújhely gazdagodott. Ez a valamikor rossz körülmények között sokat sínylődő terület már nem a város peremén magára hagyott falu, hanem a haladás folytán több szállal is odakapcsolódott a fővároshoz.

A díszgyűlés örömét fejezi ki mindazért az előrehaladásért, amely lakóterületén történt. Ugyanakkor boldogan tekint arra a nagyarányú építkezésekre, amely itt elkezdődött, s amelynek befejeztével 60 ezernél több ember jut majd korszerű, új lakáshoz. Amikor a 25 év alatt megtett útra és annak megszámlálhatatlanul sok és nagyjelentőségű eredményére tekint, hálát ad Istennek azért, hogy a nagy út kezdetétől fogva megmutatta az anyaszentegyház helyét népünk körében. A 25 esztendő határkövénél megállva, a jubileumi díszgyűlés ismételten hálás örömét fejezi ki az eddig megtett út minden áldásáért. Legvégül pedig a Békesség Urát idézzük, aki azt tanította: „A jövendő a béke emberéé.”

***

Hézser Zoltán lelkész szolgálati ideje alatt kezdeményezték az egyházközség nevének megváltoztatását.

„Sokan megállapítják ugyanis, hogy az egyházközség nagyobb része ekkor már Újpalotán él, s ez a nevében nincs kifejezve, és így az újpalotaiak is nehezen érzik magukénak az anyaegyházközséget.”

(Presbiteri jegyzőkönyv 1974.augusztus 18.)

A kezdeményezést a presbitérium 1974. augusztus 18-án határozatban fogadta el, de még 1984-ben is a régi név szerepelt, majd csak ezután lett a gyülekezet jelenlegi hivatalos neve: Pestújhely- Újpalotai Református Egyházközség.

Így számol be a presbiteri jegyzőkönyv a gyülekezet akkori állapotáról:

„Jó volt látni a presbitérium és a gyülekezet, valamint a lelkipásztor közötti meleg, családias együttérzést. Láthatóan megállapítható, hogy a lelkipásztor minden munkája mögött a presbitérium és a gyülekezet erőforrása van. Igen nagyra értékelhető az a szívós, magát nem kímélő munka, amellyel Hézser Zoltán lelkész testvérünk az újpalotai lakótelepet eredményesen feldolgozta. Ennek eredményeképpen a gyülekezet létszámában megnövekedett, megerősödött. Dicsérendő a lelkipásztor ökumenikus szolgálata is, amellyel a maga gyülekezetét is építeni igyekszik, szolgálati barátságot tartva a többi felekezettel.”

(Presbiteri jegyzőkönyv 1977.december 3.)

A templom felszentelésének 25. évfordulóján 1953. december 6-án megemlékezést tartottak vendéglelkészek és énekkarok szolgálatával, amelyre a környékbeli gyülekezetek is meghívást kaptak. „A templom 50 éves felszentelésének évfordulója alkalmából 1978. december 7-én nagyszabású ünnepélyes gyülekezeti hálaadónapot tartottak, mivel a templomot ebben az évben kívülről tataroztatták. Az egyházkerületi tanács képviseletében Christe Rezső tisztelte meg az ünnepséget, ahol az esperes hirdette az igét és a rákospalota óvárosi énekkar szolgált.”

(Presbiteri jegyzőkönyv 1978. dec. 7.)

10.) Gyülekezeti élet 1985-től

Amikor elérkezett az 1985-ös esztendő, Hézser Zoltán, a gyülekezet lelkipásztora bejelentette, hogy 47 évi lelkészi és a pestújhelyen eltöltött 33 évi szolgálat után nyugdíjba szándékozik menni. Az utódjául megválasztott Páll László lelkipásztor beiktatása 1989. május 21-én volt, az akkori esperes dr. Adorján József szolgálatával az alábbi ige alapján: „De mi nem vagyunk a meghátrálás emberei, hogy elvesszünk, hanem a hitéi, hogy életet nyerjünk.” Zsidókhoz írt levél 10,39

Páll László lelkészsége alatt újpalotán is elindult a gyermek és ifjúsági munka, gyermekes családok felkeresése, a hitoktatás megszervezése, a nyári gyermekprogramok. Előrehaladás történt a gyülekezetépítésben is, különösen a hívogatás, a látogatások, a különböző rendezvények tartása, kórházlátogatási teendők ellátása. A gyülekezet tagjainak létszáma ekkor már több mint 500 főt számlált. Kialakult egy szoros testvér szál is egy amerikai gyülekezettel, akikkel éveken át gyümölcsöző kapcsolatot ápoltak.

10

„Isten igéjét elsősorban azért jó hallgatni, mert személyes kérdéseinkre, amelyekre többnyire nincs válasza a hétköznapi embernek, Isten igéje választ ad. Ezenkívül a közösséghez való tartozás lehetőségét is kínáljuk, ehhez persze az kell, hogy ne csak vasárnap, vagy ne csak időről időre jöjjön valaki, hanem a hétközi alkalmakat is keresse meg. Ezek az alkalmak nyitva állnak mindenki előtt, és szeretettel várnak érdeklődőket is, tehát nem kell feltétlenül elkötelezett reformátusnak lenni ahhoz, hogy valaki bekapcsolódjon. Isten mindenki számára tartogat valamit.” Páll László lelkipásztor

Az újabb lelkészváltás időszakát a gyülekezet 1995-ben élte át, mivel Páll László lelkipásztort időközben az a nagy megtiszteltetés érte, hogy a Budapest-Kálvin téri Református Egyházközség meghívta lelkipásztorául, melyre később így emlékezik vissza:

Egy évtizedet önállóan lelkészként egy kicsiny gyülekezetben, Pestújhelyen töltöttem, feleségemmel együtt. Ezután keresett meg a Kálvin téri egyházközség küldöttsége. Én sohasem gondoltam arra, hogy Kálvin téri lelkész legyek, ez akkor nagy meglepetés, és nagy megtiszteltetés volt.” (Ferencvárosi Kalendárium, 2007.)

A lelkészválasztásra 1996. január 7-én került sor, melynek eredményeként Tóth Kása István lelkipásztor került a gyülekezet élére. Beiktatása 1996. május 26-án volt, ahol dr. Hegedüs Lóránt püspök hirdette Isten igéjét. Az új lelkész célja volt, hogy a gyülekezet a növekedés irányába mozduljon el az alábbiak szerint:

  • Krisztusban élő, vonzó közösség létrehozása
  • Közös munkával, közös élményekkel építeni a közösséget
  • A területen lévő intézményekkel (óvodák, iskolák) mély kapcsolat kiépítése
  • A templomra mint bázisra épülő sokrétű, differenciált, dinamikus gyülekezeti munka

A gyülekezetben végzett 10 éves szolgálata alatt többek között az alábbi főbb események és eredmények voltak: Az orgona beszerzése1998-ban, az altemplomi urnatároló megépítése, a templomi teakonyha és a vizesblokk kialakítása. Dicséretes volt az újpalotai szolgálatok beindítása és a lelkipásztor katechetikai tevékenysége határon belül és kívül.

75 éves a templom

„Ünnepi istentisztelettel és műsorral emlékezett meg Pestújhely-Újpalota Református Egyházközsége a Sztárai Mihály téri református templom felszentelésének 75. évfordulójáról 2003. december 7-én.

A jubileumi eseményen Horkay László, a Kárpátaljai Református Egyház püspöke, Simonfi Sándor esperes, valamint Hajdu László polgármester is részt vett. Az estébe nyúló ünnepi műsorban a Cantores Ecclesiae fúvósquintett és Vennes Emmy színművésznő működött közre.

Az ünnepi gyülekezet előtt Tóth Kása István lelkipásztor többek között a következőkről számolt be:

„A templomépítők utódait, a jelenlegi gyülekezetet egyharmad részt a pestújhelyi, kétharmad részt pedig az újpalotai református hívek alkotják. Az adatok szerint ez több mint 400 regisztráltat jelent. A templomba járás örvendetesen megháromszorozódott ittlétünk alatt, gyülekezetünk pedig látványosan fejlődik. Az elmúlt években lecseréltettük a közel fél évszázaddal korábban vásárolt kazánt a parókián, a templom számára vettünk egy orgonát és megnyitottunk egy kolumbáriumot is. Ez utóbbi építését megkönnyítette, hogy a templom alatt találtunk egy bebetonozott üreget, amit az építtetők visszatemettek. Nincs ugyan írásos nyoma, de állítólag mozit terveztek ide, csak nem kaptak rá engedélyt. A törmeléket kiszedettük a helyiségből, és egy nagyon szép kis altemplomi részt találtunk ott. Idén sikerült önkormányzati segítséggel megcsináltatnunk a megroggyant templomtetőt, és a beázás nyomait is eltüntettük. Szintén ebben az évben sikerült a padokat lefestetnünk, sőt ötven darab új széket is vásároltunk.

Célunk nem más tehát, mint hogy lépésről lépésre lelkileg és anyagilag is építgessük a gyülekezetet.”

Nem kis megrázkódtatásként érte a gyülekezetet, amikor a 2004 -évi Egyházmegyei Közgyűlés határozatban kimondta az Újpalotai Missziói Egyházközség megalakulását, ezzel a döntéssel az újpalotai rész levált a pestújhelyi anyaegyházról. A döntés következtében az újpalotai lakótelepnek csupán néhány háztömbje maradt a gyülekezet területén. Ezzel az a szinte páratlan és furcsa helyzet állt elő, hogy jogilag az egyházközség tagjainak közel fele más gyülekezethez került, és a presbitériumi tagok háromnegyedének lakóhelye a leszakadt területre esett.

A gyülekezetünk élni akarását bizonyítja, hogy mint már annyiszor, ezután a trauma után is talpra tudott állni, békességre jutva az új helyzet elfogadásában, és tovább tudott lépni nyitottságban, tenni akarásban, szolgálatkészségben, és ami a legfontosabb, az anyaegyházközség, a templom és Isten Igéje iránti töretlen hűségben.

A egyházközség lelkészi állása 2006 szeptemberétől megüresedett, mivel Tóth Kása István lelkipásztor nyugdíjba vonult, ezért a gyülekezet és a presbitérium úgy döntött, hogy személyesen keres meg lelkipásztorokat az állás betöltésére. Kilenc személy közül végül a gyülekezet egyhangúlag Trencsényi László lelkészt hívta és választotta meg lelkipásztorául, aki 2007 januárjában kezdte meg itteni szolgálatát.

Beiktatására 2007. október 7-én került sor, ahol dr. Szabó István püspök, és Simonfi Sándor esperes szolgált.

11

80 éves a templom

 

A pestújhelyi Református templom felszentelésének 80. évfordulóján 2008. december 6-án ünnepi istentiszteletet tartott a gyülekezet, melyet megtisztelt jelenlétével dr. Szabó István, a Dunamelléki Református Egyházkerület püspöke, Simonfi Sándor, a Budapest - Északi Egyházmegye esperese, a kerület polgármestere, a testvéregyházak képviselői, a pestújhelyi polgárok és különböző közösségek vezetői.

Az ünnepségen emlékezetes műsorral szolgáltak a gyülekezet ifjai és a Julianna Református Általános Iskola tanulói.

A gyülekezet lelkipásztora többek között a következőkről szólt.

„Itt Pestújhelyen a lakóházak közel egyidősek ezzel a templommal. Az immár 80 éves templomunkban e falak között azért szoktunk imádkozni, hogy adjon Isten e helyen új szívet és új életet a hallgatóknak. Most is azért imádkozunk, hogy az Úrtól jöjjön és fakadjon áldás mindannyiunk üdvösségére, mivel hisszük, hogy Istennek célja van ezzel az alkalommal, célja van az életünkkel.

Miért épültek, épülnek ma is imaházak és templomok? Miért épít egy gyülekezet, egy közösség templomot? Azért, mert az egyház örök Ura, az Úr Jézus Krisztus él, és élteti egyházát, annak tagjait. A mi templomunk is immár 80 éve az Ő szent nevét, és dicsőségét hirdeti!

11.) 2010 a Pestújhelyi Református Egyházközség megalakulásának 100 éves jubileuma

„Mostanában egymást érik egyházközségünkben a jubileumok. Hálát adunk Istennek gyülekezetünk fennállásának 100, templomunk felszentelésének pedig 80 éves évfordulója alkalmából. Imádságaink tárgya, és szívünk nagy vágya a gyülekezet lelki megújulása, Istennek kedves igazi testvéri közösségé formálódása.

Terveink között szerepel templomunk tornyának eredeti szépségében való helyreállítása, hogy központi helyzetéből adódóan újra méltóságteljesen hívja fel a járókelők figyelmét ittlétére, puszta jelenlétével is hirdetvén (e nemzedéknek és a jövő nemzedéknek is) Istenünk nagy nevének dicsőségét.

Gyülekezetünk szeretné elérni, (együtt a pestújhelyi polgárokkal) a templom előtti Sztárai Mihály tér rekonstrucióját, parkosítását, hogy ezáltal templomunk környezete is végre rendezettségével méltó ékessége lehessen Pestújhelynek.

Hisszük, hogy gyülekezetünk élete, imakéréseink, nemes céljaink jó kezekben - Isten előtt vannak. Legyen meg az Ő akarata, mint ahogy eddig is csodálatosan munkálkodott e gyülekezet életében. Megerősít és biztat minket az Ige: „Van-e az Úr számára lehetetlen?”

Az eddigiekért Istennek hálát adva, a jövőt illetően jó reménységben vagyunk, hogy a Pestújhelyi Református Egyházközség küldetését maradéktalanul betöltve tagjainak lelki egyetértésében szolgálhatja tovább Istenünk nagy nevének dicsőségét.”

Trencsényi László

lelkipásztor

„Hálaadó zsoltár. Ujjongjatok az ÚR előtt az egész földön!

Szolgáljatok az ÚRnak örömmel, vigadozva járuljatok színe elé!

Tudjátok meg, hogy az ÚR az Isten!

Ő alkotott minket, az övéi vagyunk: az ő népe és legelőjének nyája.

Menjetek be kapuin hálaénekkel, udvaraiba dicsérettel!

Adjatok hálát neki, áldjátok nevét!

Mert jó az ÚR, örökké tart szeretete és hűsége nemzedékről nemzedékre.”

100. zsoltár

12

.

A Pestújhelyi Református Egyházközség lelkészei:

Helyettes lelkészek:

Keresztessy Sámuel 1910-1913

Biberauer Richárd 1913--1915

Czanik Béla 1915-1921

Dr.Pruzsinszky Pál 1921-1922

Törös Sándor 1923-1930

Czeglédy Emmanuel 1930

Megválasztott lelkészek:

Törös Sándor 1930-1944

Dr.Sallay Gergely 1945-1951

Hézser Zoltán 1952-1985

Páll László 1986-1995

Tóth Kása István 1996-2006

Trencsényi László 2007-

A Pestújhelyi Református Egyházközség gondnokai:

Asztalos Lajos 1910-1923

Köpeczy Károly 1915-1916

Kovács Ferenc 1923-1924

Benedek Aladár 1923-1926

Bujdosó Sándor 1926-1934

Jancsó Tibor 1926-1941

Peti József 1926-1944

Tóth Imre 1926-1954

Solymosi Pál 1954-1957

Rácz Hugó 1957-1991

Kovács Jenő 1991-1994

Nagy Sándor 1994-

13

Felhasznált irodalom

Publikált mongráfiák:

Pestújhely község monográfiája 1910-1935. Rakssányi Elemér

Pestújhely Ezüstkönyve 1935

Pestújhely emlékkönyve Buza Péter

Tanulmányok Rákospalota-Pestújhely történetéből Dr. Czoma László

Folyóiratok:

Pestújhely című Társadalmi hetilap 1913./ 37. szám

Pestújhelyi Újság 1929./9. szám

Irattári anyag:

Presbiteri jegyzőkönyv 1910 -2008

A Pestújhelyi Református Egyházközség Presbitériumának jegyzőkönyve

Egyebek:

Szerződések, emléktáblák, fölhivatali okmányok, tulajdoni lapok, missziói munkatervek,

14

 

Copyright © 2008 Parókia Portál, Minden jog fentartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat / Hírlevél

Látogatók ma: 7, összesen: 299346

  • 2019. november 17., vasárnap

    Hajlamosak vagyunk a rutinokhoz való ragaszkodásra, még akkor is, ha állandóan panaszkodunk helyzetünk sivárságára. Tomka János és Bőgel György a régi...
  • 2019. november 17., vasárnap

    Vasárnap délután. A tárgyak nem néznek össze, a vizespohár nem csendül magától. Minden áll és néz. Mire vár? Valami azt nyikorogja, változom. Átmenőbe...
  • 2019. november 14., csütörtök

    „Már nem fogok ott ólálkodni körülöttük. Nem fogom várni a lehulló morzsákat. Nem fájdíthatom a szívem azzal, hogy nézem őket és sóvárgok. Belefáradta...
  • 2019. november 14., csütörtök

    A vidékfejlesztés, a felzárkóztatás és a teremtésvédelem elválaszthatatlanok egymástól, és a hátránykompenzáció mellett a kapcsolati hálózatok megújul...
  • 2019. november 12., kedd

    „Fontosnak tartjuk elmondani, hogy ha valaki nem tudja, milyen irányba induljon el, ne jelentkezzen mindenképpen egyetemre. Lazítani kell a dobozokban...
  • 2019. november 12., kedd

    A Budapest-Déli Református Egyházmegye pályázatot ír ki a Budapest-Pestlőrinc-Erzsébet-Bélatelepi Református Egyházközség lelkészi állására.
  • 2019. november 11., hétfő

    A díjnyertes kötet a bibliatanulmányozás teljesen új dimenzióját nyithatja meg sokak előtt.
  • 2019. november 10., vasárnap

    Egy átlag vasárnap minden 180. budapesti lakos vesz részt református istentiszteleten, a teljes fővárosi lakosság kevesebb mint egy százaléka. A Kié a...
  • 2019. november 07., csütörtök

    Kilenc lelkész tett lelkészi esküt és vehette át lelkészi oklevelét a Dunamelléki Református Egyházkerület november 7-i közgyűlésén. Nyolc lelkészt a ...
  • 2019. november 07., csütörtök

    A Protestáns Akadémia októberi rendezvénye is illeszkedett a 2019. év témakörébe, amely a 21. század kihívásait igyekszik felfedni, a hallgatók szemei...