Nyomtat Elküld Olvasási nézet

III.) Kötődéseink: Dr.Biberauer Richárd életútja

T A N Ú S Á G

KOVÁCS BÁLINT
D.Dr. Bodoky Richárd, a református diakonissza szolgálat tudósa (1908-1996)
(Megjelent a Confessió 1996.3. számában)



Dr. Bodoky (Biberauer) Richárd református lelkész, a Budapesti Református Teológiai Akadémia díszdoktora, a Filadelfia Diakónus Intézet egykori igazgatója életének 88. évében, 1996. január 9-én visszaadta lelkét Teremtőjének. Hamvasztás utáni búcsúztatása 1996. február 7-én volt a Farkasréti temetőben.

A Confessio szerkesztősége és szerkesztőbizottsága Kovács Bálint írásával tiszteleg a tudós és tiszteletes lelkipásztor emléke előtt. (- A Szerkesztő)

"Az a világ, amelyik felé haladunk, bármilyen formát öltsön, nem lehet el diakonissza nélkül. Egyházunk új korszakának küszöbén egy alázatos, vonzó alak áll, a református diakonissza. Megmutatja, mekkora ereje van a hitnek, a keresztyénségnek, milyen szép a lélek és milyen mély az élet.- Ravasz László (Kolozsvár, 1919)

Az 1850-es évek után kibontakozó egyházi megújulást egyesek a belmisszió, mások az újra felfedezett evangélium korszakának nevezik1. Ebben nagy szerepe volt néhány családnak, akik a Német Református Leányegyházban találtak lelki otthonra és szolgálati közösségre. E családok körébe tartozott a Biberauer család először Tivadar vasúti mérnök képviseletében (1829-1913), Szilassy Aladár és családja tagjai, valamint a Victor család. Biberauer Tivadar családjához tartozott Szabó Aladár, a magyar belmisszió atyja és Kovács Lajos az énekszerző, a máig is kedvelt Hallelujah szerkesztője, mint vejei és ide sorakozott korán idős Biberauer Richárd is. Biberauer Tivadar első titkára az Evangéliumi Legényegyletnek, szorgalmazója az Evangelical Alliance mozgalom hazai megindításának, alapítója a Kék Kereszt Egyesületnek a saját lakásán. Része van a Bethesda kórház és a Protestáns Árvaház létrehozásában. Mint vasúti mérnök külföldi útjain meglátogatja azokat, akik az egyház megújulásában jelentős szolgálatot végeztek. Így járt Vichernél, Fliednernél, Bodelschwinghnél és a híres árvaházi atyánál: Müller Györgynél Bristolban. Szorgalmazza a diakonisszák hazai letelepítését és a Bethesda kórházban való alkalmazását. Mindezekről bőven ír Forgács Gyula a Belmisszió és cura pastoralis című alapvető művében.2 Ugyancsak alapvető ismereteket szerezhetünk a Szabó Aladár által éppen 100 évvel ezelőtt kiadott Új Óramutató című összefoglaló munkájában is. Mindezekről sokat kellene és lehetne írni, de most minket elsősorban a nagyon tevékeny és sokat szolgáló Biberauer család érdekelhet azért is, mert ennek a családnak harmadik nemzedékéhez tartozott az 1996-ban elhunyt D.dr. Bodoky Richárd is, mint a református diakonissza kérdés legtudósabb és leghűbb képviselője.

A magyarrá lett Biberauer család



A Confessio 1985-ben (3. szám 36-42.o.) Szeretetszolgálatunk úttörői3 címmel Biberauer Richárdról és Vischer Mártáról közölt szép méltatást s ebben a tanulmányban minden lényeges adatot megtalálunk. Itt csak emlékeztetőül sorolunk fel néhány fontos adatot. A család az osztrák földön folyó ellenreformációs üldözések következtében kerül hazánkba. Biberauer Mihály (1791-1859) Kőszegen volt lelkész, de ellátta a nehéz helyzetben levő gráci gyülekezet gondozását is. Nevezetes ténye szolgálatának, hogy ő temette el 1853-ban igen kemény igehirdetéssel Haynau táborszernagyot. Fia, a már említett Tivadar, vasúti mérnökként került hazánkba és nagy része volt a magyar vasutak építésében, köztük pl. a Nyugati pályaudvar építésében is. Ilyen munkája mellett is volt ideje és ereje az evangéliumi munkák kiépítését előmozdítani, sokszor jelentős anyagi áldozattal. Az ő fia Biberauer Richárd, aki Budapesten született 1872. január 23-án és elhunyt 1939-ben. Hazai és külföldi tanulmányai után néhány helyen (Bálványos-Tiszaroff) lelkészkedett és Kolozsváron hitoktatást végzett. Meghívták a Bethesda lelkészének, ahol német diakonisszák szolgáltak. Ezt azonban nem vállalta, mert ő magyar diakonissza szolgálatot óhajtott megvalósítani, s ezért lemondott állásáról. Gondolatához azonban hű maradt és 1903. május 21-én megalakította a Pauler utcai lakásukon a Filadelfia Diakonissza Egyesületet. Előzőleg a Szilágyi Dezső téren a Filadelfia (Jelenések 3,7-12) gyülekezetéről prédikált s alkalmasnak találták az egyesület névadójának. Svájci útján feleségül vette egy régi patricius család lányát, Vischer Mártát, aki azután mindenben hű és segítő társának bizonyult a diakonissza szolgálatban. A Bethesdában levő zavarok miatt visszahívták és most már megkezdhette a szolgálatot, úgy ahogyan eredetileg is tervezte és ahogyan külföldi példákból is jónak látta. A fejlődés sok küzdelem és próba között ment végbe, mert hiszen az első világháború és az azt követő események sok nehézséget okoztak. Részük volt a svájci és holland gyermeküdültetések megszervezésében is. Gondot jelentett a Sylvester nyomda Tahitótfaluból Budapestre költöztetése s az ezzel járó sok gond, amely nagyon megterhelte mind a Biberauer, mind az akkor már a szolgálatokban részt vállaló Czeglédy Sándort és családját. Közben új intézményekkel is szaporodtak: Pestújhelyen iskola és árvaház, Kőszegen és Gödöllőn szintén árvaház és 1937-ben Leányfalun diakonissza üdülő.4

Bodoky Richárd életútja
Ilyen előzmények és ilyen lelki-szellemi légkörben érkezett meg a Biberauer családba 1908. augusztus 6-án az a Richárd, akit most már következetesen Bodoky néven ismerünk. Az 1940-es években a németesítő törekvések korszakában tudatosan választotta a magyar nevet azzal a tudattal, hogy vállalja magyarságát. Milyen különös, szinte vele egy időben ugyanezt tette Ordass Lajos, aki szintén ekkor vette fel a magyar nevet és természetesen a magyar magatartást! Bodoky Richárd gimnáziumi tanulmányait a neves fasori evangélikus és a református Lónyai utcai gimnáziumban végezte. Teológiai tanulmányait Budapesten akkor folytatta, amikor a történelmi kálvinizmus és az általános keresztyénnek nevezett egyesületi mozgalmak között küzdelem folyt. Ő Victor János álláspontját fogadta el s a MEKDSZ tagjai sorába lépett. Az 1928/29. szemeszterben francia ösztöndíjjal Strassburgban tanulhatott. Sokszor fordult meg családi kapcsolatai révén Svájcban és Hollandiában. Németül, franciául, angolul és hollandul úgy tudott, hogy már egészen fiatalon tolmács szerepet töltött be.

Édesapja a sok küzdelemben megfáradva azt kívánta, hogy az a fia, aki gyermekségétől fogva átélte a diakonissza intézet minden küzdelmét és a szolgálat szépségét, lelkészi állásba az intézethez kerülhessen. Így lett 1932 szeptemberében, papi vizsgája után diakonissza lelkésszé. 1932. szeptember 29-én feleségül veszi Zombory Ágnes tanárnőt, akit a MEKDSZ-ben ismert meg és lett 60 évet meghaladó házasságuk ideje alatt legjobb munkatársa, küzdelmeinek osztályos részese. 1936-ban lelkészi beosztást kap Péter János is, aki főleg az újságszerkesztésben tevékeny és szerkeszti a Keresztyén Család, majd a Református Jövő c. lapokat. Így folyik a mind jobban megerősödő diakonissza szolgálat az üldözések és világháború kitöréséig. A mentő és segítő szolgálatban tevékenyek és bátrak, létrehozzák Noszvajon kifejezetten a munkaszolgálatosok gyerekeinek az árvaházat. Az anyaház politikai üldözöttek menhelyévé lesz. Közben Bodoky Richárd 1938-1941 között betöltötte a MEKDSZ elnöki tisztét is. Őt Karácsony Sándor követte az elnökségben. Édesapja betegsége, majd halála után az intézet igazgatója lesz s marad is az 1951-ben bekövetkezett feloszlásig. Ekkor már ő a református diakonissza szövetség elnöke is. Így neki kellett egyszemélyben döntenie, hogy vállalják-e a feloszlatást, vagy a hatóság beavatkozását. Úgy vállalta, hogy kikötötte, számítsák be a polgári pályára kényszerített testvérek addigi idejét a nyugdíjba és az anyaház vagyonából kapjanak támogatást az új élet kezdéséhez, pl. ruházat beszerzéséhez, lakáshoz jutáshoz. A nyugdíj-rendeletet rövid idő múlva alkalmazták a volt szerzetesnőkre is. Ezután a szeretetotthonná átalakított Bethesda igazgatója lesz addig, amíg azt a fővárosnak el nem adta az egyház. Ekkor a Konventen kapott beosztást előbb a külügyi osztályon, majd a sajtóirodán. Az 1956-os forradalomban tanúsított magatartását előbb megköszönte az elnökség, majd 1959. március 1-el elbocsátják és zuglói segédlelkészi kirendelést kap havi 400 Ft kongruával. Közismert, hogy akkor a kongruát két részre osztották. A megbízhatónak ítélt lelkész többet (700 Ft), a nem megbízható (600 Ft) kevesebbet kapott. A segédlelkészeknél ez 500 és 400 Ft-ot jelentett. Ő a kisebbet kapta s még abból is levontak 4 Ft-ot s így maradt 396 Ft. Tették ezt azzal a lelkésszel, aki 1948-ban tagja lehetett az Amsterdamban megalakuló Egyházak Világtanácsa gyűlésén a magyar küldöttségnek. Így a népes család, 5 gyermek és egy fogadott gyermek anyagi terheit tanárnő felesége hordozza. Később fordítói munkákat kapott, úgy, hogy csak a lakásán dolgozhatott, a Konvent épületébe nem tehette be a lábát. Dr. Tóth Károly püspöksége hozott enyhülést, aki kieszközölte, hogy útlevelet kapjon és a Konvent, illetve az újonnan alakult Zsinati Iroda tudományos munkatársként alkalmazza. Most már utazhatott külföldre s tarthatott előadásokat is.5 Ennek ellenére itthon szinte tudomást sem vettek róla. Igazolja ezt az 1983-ban kiadott Bartha Tibor és Makkai László által szerkesztett kötet: Studia et Acta V. Tanulmányok a Magyarországi Református Egyház történetéből 1867-1978. Ebben a könyvben nagyon röviden szó van a Filadelfiáról és egyszer leírják Biberauer Richárd nevét, nyilván az édesapáét, de az ő nevét nem! Méltán fájt neki, hogy jelentős szolgálatai után így mellőzték. Ez azonban a fájdalma ellenére sem bénította meg őt, mert irodalmilag szorgalmasan dolgozott, mint a későbbiekben látni fogjuk.6

A diakonissza szolgálat tudományos képviselője

A diakonissza munkáról a belmisszió korszakában és utána is jelentek meg tanulmányok, előadások, de összefoglaló tudományos munka az ő nevéhez fűződik, éspedig Anyaházi diakónia az egyházban című 1942-ben megjelent művével. Munkáját az első magyar diakonisszák és az első diakonisszaanya emlékének ajánlja, vagyis édesanyjának! Doktori értekezés ez. Csikesz Sándor debreceni professzor ösztönözte őt is, mint sok fiatal lelkészt a tanulásra és a tudományos munkálkodásra. Így került sor Debrecenben a doktori vizsgára az akkori gyakorlati tanszék vezetője irányításával, Makkai Sándornál, summa cum laude fokozattal.

Nagy nyelvismerete lehetővé tette számára, hogy az idevonatkozó tetemes hazai és külföldi irodalmat áttanulmányozza, valamint az elvi és gyakorlati kérdések megoldásának sok változatát is. A bibliai kort körülvevő népek gondolkozóinak a szolgálatra vonatkozó gondolatait ismerteti, mint az általános kegyelem jelét. A legfontosabb azonban az, hogy megismerhetjük munkájából az ó- és újszövetségi idevonatkozó tanításokat, mindenekfelett a szolgálat tökéletes mesterét, Jézus Krisztust. Ő olyan szolga volt, akit mindenki csak követhet. Átívelve a középkoron eljut a reformációig és nagyon jellemzően Kálvinnál időzik a legtöbbet. Ismerteti ugyan Luther és Zwingli idevonatkozó tanításait, de számára Kálvin az igazán nagy jelentőségű. Kálvinnál találjuk meg a diakóniára vonatkozó kérdések tisztázását. "A kálvini egyházfogalomból következik a gyülekezeti diakonátus szükségszerűsége. Ezért Kálvin az egyház kormányzására vonatkozó állandó tisztségek sorába felveszi a pásztorok, a doktorok és a vének mellé a diakónusokat is.-7

Az ApCsel 6. része és a Róma 12,8 versére alapozva a diakónusok két kategóriáját állapítja meg. A diakónusok egy része az alamizsnákat osztotta szét, a másik pedig látogatta és gondozta a szegényeket és betegeket. Ezek közé tartoztak az özvegyek is. A nők ugyan nyilvános tisztséget nem viselhettek, de odaszentelhették életüket a gondozásra. A Róma 16,1-2 versének magyarázatában Fébé szolgálatának magasztosságát és tisztségszerű voltát emeli ki. Kálvin tanítása nyomán a Rajna-melléki gyülekezetek kísérletet tettek a diakóniai szolgálat megoldására, jelezve azt, hogy fontosságát a reformáció után is elismerték.

A női diakónia kifejlődését belső teológiai és külső társadalmi változások idézték elő. A teológiai változás az ortodoxia és racionalizmus után a belső lelki-szellemi megújulásra helyezte a hangsúlyt és ebből következett a szeretetszolgálat végzése is. Hiányolták sokan a női diakónia meglétét. A társadalmi tényező pedig az ipari munkásság megjelenése és a városiasodás volt. Ehhez járult még a nagy kolerajárvány. Hamburgban Siveking Amália szegény- és beteggondozó egyesületet hozott létre. Frey Erzsébet a börtönök látogatásában kezdeményezett újat. Folyóirat is születik a probléma ébrentartására. Ilyen lelki-szellemi előkészület után érkezik el az anyaházi diakónia megoldásának személyi feltétele Fliedner Tivadar személyében. Fliedner fiatalon lelkipásztor lett egy kicsiny ún. uniált, vagyis evangélikusokból és reformátusokból alakult gyülekezetben, Kaiserswerthben. 1836. október 13-án börtönből szabadult nőt fogadnak magukhoz, a kis kerti házukat rendezik be otthonnak, ahova azután mind többen jelentkeznek. A lelkész és családja képezi az anyaház magját és lesz mind szervezetben, mind szolgálatban a kerete az anyaházi diakóniának. A kicsiny kezdet gyorsan követőkre talál, de elsősorban magában Kaiserswerthben épül meg rövid idő alatt nagyobb anyaház. Így kimondható rövid idő múlva, hogy: "Az anyaház mint hit, élet és munkaközösség Isten szerint való családjellegű közösség, mely minden korlátjával és fegyelmével a nő számára a teremtési rendben megadott utat egyengeti: vezettetés, szolgálat és az áldozat útján szeretetben.-8

Hazai vonatkozásban Bilkei Pap István: A belmisszió hősei című könyvében ír részletesen Fliedner diakonissza munkájáról. Ezt abban az időben minden budapesti teológusnak ismernie kellett, mert vizsgatétel volt. Így Bodoky Richárdnak is.9 Ugyancsak fontos id. Biberauer Richárd 1912-ben lelkészértekezleten tartott előadása, amely nyomtatásban is megjelent. Több megállapítása közül idézzünk csak egy-két gondolatot: "Azok a nők, akik mint diakonisszák óhajtanak Krisztusnak szolgálni s ezért elhagyják a szülői házat és szeretteiket. A szülőket a diakonisszaintézetben az intézeti lelkész és felesége helyettesítik, vagy egy idősebb diakonissza testvér.- Idézi Ravasz Lászlót is, abból az alkalomból, hogy Erdélyben is megnyílt a diakonisszaintézet: "A diakonisszaintézet egy lelki társaság. A társaság tagjai szeretetben élnek, hitben és szolgálatban kölcsönösen gyarapodnak, egymással és egymásért imádkoznak és dolgoznak.-

Az 1920-as évek után a történelmi kálvinizmus irányzata harcot indított az egyesületi keresztyénség ellen és igyekezett elérni, hogy az egyesületek épüljenek be az egyházba, a gyülekezetekbe. Ezt először 1926-ban, a KIE-nél érték el úgy, hogy a felekezetközi, mai értelemben vett ökumenikus egyesületekkel együttműködve az evangélikus és református ág munkája a gyülekezetekben folyhatott. Ehhez hasonló folyamat ment végbe a MEKDSZ-nél és a Keresztyén Leányegyesületeknél (KLE) is. E folyamat alól nem vonhatta ki magát a diakonissza munka sem, és 1937-ben a Dunamelléki Református Egyházkerület a Filadelfiát mint önálló alapítványt a magáénak ismerte el. Utána, 1941-ben elkészült a zsinati diakonissza szabályrendelet is, amely részletesen szabályozza a munka minden megnyilvánulását. E szerint minden 18. évet betöltött, de 30 évesnél nem idősebb református nő jelentkezhet diakonisszának. Próbaidő után megkapja a szükséges elméleti és gyakorlati képzést, elsősorban bibliai és egyháztörténeti ismereteket. A gyakorlati képzés színtere a Bethesda kórház. A betegápolásban való jártasság később, a feloszlatás után sokaknak biztosította a megélhetést.

Amint azonban a gyülekezetek megerősödtek, különösen Budapesten, szükségessé vált a diakonisszák gyülekezeti szolgálata is. Saját tapasztalatomból ismertem Kálvin téri segédlelkészségem idejéből, hogy 2-3 diakonissza milyen fontos családlátogató és beteggondozó szolgálatot végzett. De részük volt a bibliaórák tartásában és a lányok lelkigondozásában. Kecskeméti szolgálatom idejéből tudom, hogy Muraközy Gyula lelkészsége idején szintén legalább kettő, de inkább három testvér volt a gyülekezetben. Muraközy Gyula egy hétre a tanyára is kiküldte őket és az egyhetes látogatás után ő ment ki s egy iskolában, vagy a szabadban tartott istentiszteletet. Így alakult ki 5 olyan tanyai körzet, ahol imaházat, vagy templomot építettek s ezek 1948-ban önálló gyülekezetté alakulhattak. Alapját képezték azóta önálló községek létesülésének is. A gyülekezeti szolgálattal egyidejűleg árvaházakban, internátusokban nevelői feladatokat is elláttak. Sőt nemzeti segélyszervezetek is igénybe vették szolgálatukat. Az üldözések idején és a háborús időszakban pedig a mentő szeretetet gyakorolták, nagy hűséggel és bátorsággal. Sok élet menekült meg az ő leleményességük és áldozatuk által.

Diakonisszasors - diakonisszalélek

Az életrajzi adatoknál láttuk, hogy Bodoky Richárd amint a diakonissza anyaházi lelkészi állását elnyerte, világosan látta - nyilván szülei példájából is -, hogy egyedül nem végezheti ezt a felelős munkát. Zombory Ágnes tanárnőben, aki szabolcsi lelkészcsaládból érkezett a fővárosba és bekapcsolódott a MEKDSZ munkájába, hű segítőtársra talált. Így jó lelki alappal vállalhatták együtt a rájuk váró feladatok végzését. S hogy ez mennyire így volt, bizonyítja a fenti címen elhangzott előadás.10 Ezt a fasori gyülekezetben tartotta Bodoky Richárdné 1935. december 1-én. Bemutatta előadásában az ismerős, az ismeretlen, a félreismert és lenézett diakonisszát. Hangsúlyossá tette, hogy csak Jézus Krisztus által elhívott életek állhatják meg helyüket akár a kórházban, akár a gyülekezetben, akár egy intézetben kapnak megbízást. A belső lelki változáson átment életek alkalmasak azután megtanulni mindent, ami szükséges és gyakorolni a napi teendőket gyülekezeti, intézeti és kórházi szinten. Kórházban sokszor egy éjszakai ügyelet ad alkalmat a lelki beszélgetésre. Az 1930-as évek nagy gazdasági válsága sok nyomorúságot termelt, amelyekkel a gyülekezeti testvérek akaratlanul is találkoztak. Az együttérző szívük tudott jó szót szólni, de tudott minden tőlük telhető módon segíteni. Leírja, hogy a diakonissza élete sok kísértéssel van tele. Ezeknek a megbeszélésére az anyaház ad alkalmat a gondozásukra bízott lelkésszel való beszélgetésben, a testvérek ima- és bibliaköri közösségében. Az anyaház rendet, és támaszt is ad. "Egy nő nagyon sokat tud végezni és nagy dolgokra képes, ha van aki vezeti, aki irányítja, akinek beszámol munkájáról. Ez számukra az anyaház és annak lelkésze. Az igazi diakonisszalélek lélekörömmel és könnyen tudja kicsiny dolgokban is a maga függőségét kifejezésre juttatni.-11 Leírja, hogy ha a gyülekezeti, vagy egyéb szolgálatból későbben érkezik haza, már várják. Tudja, hogy számon tartják mint a testvérgyülekezet egyik tagját. Sokszor a gyülekezeti testvérek vannak magukra hagyva, de velük is törődik az anyaház.

Különösen szép része az előadásnak, amit az anyaságról ír. Ők nem lehetnek a szó igazi értelmében anyákká, de anyai szeretettel vehetik körül a beteget, a szegényt és az árvaházban, intézetben az árvát, a magányos életeket. Az ő anyai szeretetük hordozza azt a többletet, amit bennük és általuk a Jézus szeretete jelent. Ez sugárzik lényükből. Erre a szeretetre maguknak is mindig szükségük volt az anyaházban, de különösen mikor az anyaházat feloszlatták. Amint enyhültebb lett a légkör, Bodoky Richárdék, ha máshol nem, hát családi körben fogadták a hozzájuk hazatérő testvéreket. Igyekeztek őket továbbra is együtt tartani lelkileg az egyes találkozásokkal. Amikor mód adódott külföldi anyaházak által felajánlott üdülésre, akkor ők küldték, irányították őket hosszabb-rövidebb svájci, vagy német üdülésre. Elgondolkodtató, hogy mit jelentett ez azok számára, akik kint a világban voltak kénytelenek különböző munkaterületeken dolgozni, mekkora lelki és nem titok, anyagi segítséget is jelentett ez részükre. Együtt hordozták szívükben a reményt, hogy lesz, illetve majd lehet újra diakonissza szolgálat a magyar református egyházban is. Hiába alakult újjá a Filadelfia, a lehetőség nem adatott meg az új kezdésre eddig. A katolikus szerzetesrendek dolgoznak, az evangélikusoknál is újra van diakonissza szolgálat!

A diakonisszasors próbáiból magának a Bodoky családnak is kijutott. Egy tehetséges lányuk külföldi kimagasló eredményei után hunyt el fiatalon. De kijutott abban is, hogy tehetséges és szorgalmas gyermekeik sok akadály leküzdése után juthattak csak egyetemi tanulmányokra, majd külföldi ösztöndíjas helyre. Ennek ellenére mindegyik gyermekük kiváló eredménnyel végzett és jelenleg is fontos megbizatásokban dolgoznak itthon és külföldön.

Az egykori diakonissza anyaházi lelkész és családja egy volt és egy maradt a volt testvérekkel a szolgálat idejében és a szétszóratás idején is. Egyek mindaddig, míg Isten nekik itt életet és szolgálatot ad.

Kapcsolata ifjúsági mozgalmakkal és külföldi megbizatásai
Említettük, hogy a MEKDSZ-nek nemcsak tagja, hanem éveken át elnöke is volt és ebben a minőségben számos külföldi konferencián képviselte azt. Az 1938-1941 közötti elnöksége után is tagja maradt a mozgalomnak, de sok vonatkozásban a KIE felé épültek ki kapcsolatai. Ebben része volt annak a Pógyor Istvánnak, a nemzeti titkárnak, akit egy koncepciós per kapcsán 15 évre ítéltek és a börtönben történt halála után a nemzeti hősök parcellájában, a 301-esben temették el. Letartóztatása előtti estén Bodokyék családi körében volt.

Pógyor István révén a KIE Nemzeti Bizottsága is tagjai közé választotta Bodoky Richárdot. Együttes szolgálatuk szép bizonysága volt az 1937. év, amikor együtt kaptak kiküldetést a KIE Világszövetség Indiában tartott világgyűlésére. A Mysoreban tartott konferenciát azért hirdette meg a KIE Világszövetség, hogy a KIE gondolatát, az ifjúság Krisztushoz vezetését a messzi keleti országokba is elvigyék. Tudatában voltak annak, hogy a nagy távolság és a nagy költségek miatt kevesebben lesznek, mint a többi gyűléseken, de az ifjúságot érdeklő fontos kérdéseknek Indiában is hangot kellett adni. A gyűlésen 35 nemzet képviselői voltak jelen és Közép-Európából rajtuk kívül csak a zágrábi érsek vett részt. A konferencia jegyzőkönyvét Flaming Milestone (Égő mérföldkő) címmel adták ki. Indiában a futárok útját égő mérföldkövek jelzik. Ilyennek szánta a gyűlés határozatait a KIE Világszövetség vezetője. Hazatérve itthon több beszámolót tartottak. A KIE Nemzeti Bizottsága előtt 1938. április 20-án számoltak be, de beszámolójuk folytatásokban a KIE lapjában, az Ébresztőben több hónapon át olvasható volt. Dobos Károly velük való beszélgetéséről is részletesen írt az Ébresztőben.

Bodoky Richárdnak Indiával már volt kapcsolata, hiszen László Dezsővel együtt fordították magyarra Stanley: Krisztus India országútján című könyvét és fordított egy kisebb munkát Sundar Singhről is. A KIE kiküldetés azonban alkalmat adott neki arra is, hogy Indiában nagyobb utazást tegyen. Korábbi kapcsolatai révén eljutott a keresztyén missziók állomásaira, valamint a páriákhoz és a dzsungel világába is. Jellemző, amit az ismert Tamás keresztyének zárkózottságáról és a missziók mozgalmas tevékenységéről ír. Általában mindenütt kereste a keresztyén nyomokat s ezekről nagyon szemléletesen számolt be.11

Számos külföldi útja közül kiemelkedik amikor Ravasz László püspököt svájci útjára kísérte. A külföldi látogatók tolmácsolásában sokszor igénybe vették, mert anyanyelvi szinten beszélte a nyelveket. Nem volt kis feladat Barth Károly magyarországi látogatása alkalmával is ezt a szolgálatot betölteni. Ugyancsak ő volt a fordítója a Barth-féle levelezésnek az akkori magyar egyházkormányzattal. 1956-ban a gallyatetői világgyűlésre is meghívták, sőt az Egyházak Világtanácsa akkori főtitkára a Bethesdát is meglátogatta. Lucas Vischerhez, az Egyházak Világtanácsa igazgatójához baráti szálak fűzték és ugyanígy volt Visserth Hooft főtitkárral is. A Glaube in der zweiten Welt című Svájcban kiadott és a keleti országok keresztyénségével foglalkozó folyóirat magyarországi képviselője volt.

Irodalmi munkássága

Az eddigiekből is kiderült, hogy komoly irodalmi munkássága volt. Itt most arról a könyvéről essék szó, amelyet akkor írt, amikor az egyházi vezetés teljesen félretette. Ekkor olyanok segítettek neki, akiket a nehéz időkben ő segített és mentett meg az életre. Ők tették lehetővé, hogy megírja a nagy afrikai misszionárius, Livingstone életét és munkásságát. Ezt a könyvét 12.800 példányban 1966-ban adta ki a Móra Kiadó és hetek alatt elfogyott. Komoly keresztyén üzenetet hordoz az egész mű. Ennek ellenére, minden bizonnyal egyházi véleményre, a második kiadást már nem engedélyezték. Ezzel az anyagi gondokkal küzdő népes családot jelentős anyagi támogatástól fosztották meg. E mű megírásában bizonyosan hatott rá az a tény, hogy édesanyja egyik családtagja afrikai misszióban tevékenykedett és általában a család a missziónak támogatója volt.12 Lefordította Teofil Spoeri: A bűn című könyvét is. Németül jelent meg több kisebb dolgozata pl. Diakonissenverein: Filadelfia in Ungarn 1933. Két rádiós prédikációja is ismert.

Az 1930-as években a legjelentősebb református hetilap volt a Református Élet és a Keresztyén Család, majd a kettő egyesítéséből az Élet és Jövő. Ezekben a lapokban állandóan írt, a szerkesztőbizottságoknak tagja volt. Személyes tapasztalatból tudom, hogy a Református Életben a lap elején levő glosszákat csaknem mindig ő írta, éspedig úgy, hogy a legidőszerűbb kérdésekre adta meg a feleletet az Evangélium alapján. Tette és tehette ezt azért is, mert az újságokat készítő nyomda, a Sylvester közvetlen szomszédságában lakott. Így a lap korrekcióját is ő végezte. Visszaemlékezéseiben nagy szeretettel emlegeti a nyomda vezetőjét, a kiváló szakembert, Schlitt Henriket, aki a nyomda államosítása után az iratokat neki adta át. Így a nyomda iratanyaga is megmenekült a megsemmisítéstől.

Bodoky Richárd birtokába került a Biberauer család minden irata, amelyek a magyar belmisszió indulása kapcsán keletkeztek. Ezeket a nagy elhallgattatása idején feldolgozta. Magam is betekinthettem a KIE történet írása kapcsán, hogy milyen mérhetetlen sok és fontos irat van a nála levő hagyatékban. Maga vallja, hogy 12 kötetben dolgozta fel a múltat Bodoky Krónika13 címen. Nagyon jó lenne, ha ezek a kötetek és a még feldolgozatlan iratok a Zsinati Levéltárba kerülve a kutatók rendelkezésére állhatnának. Minden bizonnyal a diakonissza-szolgálat iratai is ott vannak a Bodoky Krónikában és annak iratanyagában. Minden bizonnyal nemcsak iratok, hanem fényképek és tárgyi emlékek is sorakoznak a hagyatékban. Egyszer ezek eszközei lehetnének egy kiállításnak is, hogy emlékeztessék a maiakat arra, hogy a Biberauer-Bodoky család és annak olyan tagjai, mint Szabó Aladár és Kovács Lajos és családtagjaik, milyen áldozatos szolgálatokat végeztek református egyházunk érdekében. Valószínű, a még szép számmal élő diakonissza testvéreknél is sok megtartásra érdemes emlék van írásban, képben és tárgyakban. Ezeket közkinccsé tenni kötelességünk.

A zuglói segédlelkészségtől a díszdoktorátusig



Miként Pap Lászlót vidéki segédlelkészi beosztással igyekeztek eltávolítani az egyházi közéletből, ugyanígy tettek Bodoky Richárddal is, amikor segédlelkészi beosztást kapott a zuglói gyülekezethez. Igaz, a gyülekezet nem vette igénybe szolgálatát, vagyis névlegesnek tekinthető a kirendelés, de így is beszédes jele az elbánásnak és félretételnek. Az akkori egyházkormányzat bármilyen indokból is tette, de megtette azzal a lelkészével, aki évtizedeken át jelentős szolgálatokat végzett az egyház és a magyarság érdekében. Ezen az állapoton enyhülést jelentett dr. Tóth Károly püspök intézkedése, aki amennyire tehette, visszahozta őt az egyházi életbe. A püspököt világméretű utazása közben szerzett tapasztalata indíthatta arra, hogy a külföldön annyira ismert és elismert lelkészt nem lehet elnémítani és kizárni az egyházi életből. A társadalmi események gyorsulása és változása azután lehetővé tette, hogy a Budapesti Teológia akkori dékánja megtegye javaslatát a tiszteletbeli doktorrá avatására. Ez megtörtént 1992. június 24-én. Kettőnket részesítettek ebben a megtiszteltetésben ekkor és így fültanúja lehettem annak a laudationak, amelyet dr. Tenke Sándor professzor, dékán terjesztett elő. Ebben lényegbeli összefoglalását adta annak a hosszú élet szolgálatának, amit Bodoky Richárd egyházunk érdekében egy különlegesen fontos területen tett évtizedeken át. Benne egy nagy család szép hagyománya, hazai és külföldi gyökerei öltöttek testet és azokra épülve lett tudóssá és lett gyakorlatban egy munkaág, a női diakónia hazai kiemelkedő egyéniségévé. Teológiai képzettsége párosult európai műveltséggel, rendkívül tiszteletet parancsoló magatartással és mindenekfelett szeretetet sugárzó egyéniséggel. Benne a magyar belmisszió története megtestesült és minden bizonnyal írásai révén sok vonással gazdagodik majd, ha feldolgozásra kerülhet. Így valóban igaza van Tenke professzornak, hogy igazán megérdemli, hogy a magyar református diakónia és a magyar belmisszió történeti személyiségei közé emeltessék. De legyen példa magatartása is! A rábízott diakonissza életek gondozásában, szétszóratásuk után is segítőjük maradt, ráadásul az üldözések idejében végzett mentő szolgálata részesüljön megbecsülésben, ha késve is.

D.dr. Bodoky Richárd áldásokban gazdag élete ajándék volt családja, lelki családja, egész egyházunk és magyarságunk számára. A ma élők és az ezután következők láthassák példájából, hogy kell és lehet szeretettel szolgálni válságos időkben is Krisztus váltságában vetett hittel és szeretettel. Benne Krisztus segítő, szolgáló és mentő szeretete testesült meg!

JEGYZETEK

1. Bíró Sándor, Bucsay Mihály, Tóth Endre, Varga Zoltán: A magyarországi református egyház története. Budapest 1949. 383-403. l.; Pap László-Bucsay Mihály: A Budapesti Református Teológiai Akadémia története. Budapest 1955.; In Bodonhelyi József: A belmisszió kora 73-113.; l. Szabó Aladár: Új óramutató. Budapest 1896. - 2. Forgács Gyula: A belmisszió és cura pastoralis kézikönyve. Pápa 1925. 212. l. - 3. T.B.: Szeretetszolgálatunk úttörői: Biberauer Richárd és Vischer Márta. Confessio 85/3. 36-42. l. - 4. Bodoky Richárd törzskönyvi lapja. Dunamelléki Egyházkerület Püspöki Hivatala. - 5. Bodoky Richárd: Önéletrajzi iegyzetek. - 6. Bartha Tibor-Makkai László: Tanulmányok a magyarországi református egyház életéből 1867-1978. Budapest, 1983. 233. l. - 7. Bodoky Richárd: Anyaházi diakónia az egyházban. Budapest, 1942. - 8. Bodoky Richárd i.m. 52-53. l. - 9. Bilkei Pap István: A belmisszió hősei. Budapest 1910. 173-193. l. - 10. Biberauer Richárdné Zombory Ágnes: Diakonisszasors - diakonisszalélek. Budapest 1935. 14. l. - 11. Biberauer Richárd és Pógyor István: A mysorei világkonferencia jelentősége és eredményei. Ébresztő 1937. június 4-5. l.; Dobos Károly: Mi történt Indiában? Beszélgetés Pógyor Istvánnal és Biberauer Richárddal. Ébresztő 1937. április 6-8. l.; ifj. Biberauer Richárd: Ez is India. Budapest 1937. - 12. Bodoky Richárd: Livingstone. Móra Könyvkiadó. Budapest 1966. - 13. Bodoky Krónika. Kézirat a család tulajdonában. - 14. Tenke Sándor: Dr. Bodoky Richárd díszdoktorrá avatására ajánlás. Kézirat. Budapest 1992.

Copyright © 2008 Parókia Portál, Minden jog fentartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat / Hírlevél

Látogatók ma: 88, összesen: 298943

  • 2019. november 12., kedd

    „Fontosnak tartjuk elmondani, hogy ha valaki nem tudja, milyen irányba induljon el, ne jelentkezzen mindenképpen egyetemre. Lazítani kell a dobozokban...
  • 2019. november 12., kedd

    A Budapest-Déli Református Egyházmegye pályázatot ír ki a Budapest-Pestlőrinc-Erzsébet-Bélatelepi Református Egyházközség lelkészi állására.
  • 2019. november 11., hétfő

    Tényleg lemegy a nap a mi haragunk nélkül?
  • 2019. november 11., hétfő

    A díjnyertes kötet a bibliatanulmányozás teljesen új dimenzióját nyithatja meg sokak előtt.
  • 2019. november 10., vasárnap

    Egy átlag vasárnap minden 180. budapesti lakos vesz részt református istentiszteleten, a teljes fővárosi lakosság kevesebb mint egy százaléka. A Kié a...
  • 2019. november 07., csütörtök

    Kilenc lelkész tett lelkészi esküt és vehette át lelkészi oklevelét a Dunamelléki Református Egyházkerület november 7-i közgyűlésén. Nyolc lelkészt a ...
  • 2019. november 07., csütörtök

    A Protestáns Akadémia októberi rendezvénye is illeszkedett a 2019. év témakörébe, amely a 21. század kihívásait igyekszik felfedni, a hallgatók szemei...
  • 2019. november 07., csütörtök

    Cseh napot tartottak a Lónyay utcai Református Gimnáziumban, ahol a hagyományos cseh értékek megismerése mellett az ország református gimnáziumainak d...
  • 2019. november 06., szerda

    Hat gyülekezeti tagból több mint negyvenfős közösséggé nőtt az elmúlt években a Csepel-szigeten fekvő két falu református gyülekezete. Templomuk padja...
  • 2019. november 05., kedd

    A komplex gyógypedagógiai fejlesztés nemcsak a gyerekekről szól, hanem a családokról is. Ez olyan kihívásokkal teli szolgálat, amelyhez komoly elhivat...