Nyomtat Elküld Olvasási nézet

Keresztelés

Az Úr Jézus Krisztus mondja: "Nekem adatott minden hatalom mennyen és földön. Menjetek el tehát, tegyetek tanítvánnyá minden népet, megkeresztelve őket az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevében, tanítva őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam nektek; és íme, én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig." Máté evangéliuma 28, 18-20


FONTOS TUDNIVALÓK A KERESZTELÉSRŐL

A keresztség SÁKRAMENTUM (szentség) szövetségi jel. A református hit által elismert két szentség egyike. Egyházközségünkben gyermekeket és felnőtteket is keresztelünk.

A református keresztelés előfeltételei:

1.Gyermekük megkeresztelését csak házasságot kötött szülők kérhetik!

2.Csak olyan szülők kérhetik, akik igazolhatóan megkeresztelt személyek.

3.Azok a szülők kérhetik, akik a Bp. Pestújhelyi Egyháznak legalább nyilvántartott tagjai.

(Amennyiben a szülők más egyházközséghez tartoznak, egyháztagságukat előzetesen igazolni kell.)

4.Keresztszülő csakis igazolhatóan megkeresztelt 18 évet betöltött személy lehet.

5.Keresztelésre jelentkezni előzetes egyeztetés alapján és adatlap kitöltésével lehet.

(Minden esetben kérjük az adatkezelésre vonatkozó hozzájárulást!)

6.A keresztelést megelőző megbeszéléseken a szülőknek és a keresztszülőknek is kötelezően részt kell venni.

7. Gyermekük megkeresztelését azok a szülők kérhetik, akik aláírásukkal is vállalják, hogy beíratják már óvodás kortól gyermeküket hitoktatásra, illetve 6. osztályos kortól konfirmációi oktatásra.

(Itt hívjuk fel a figyelmet, hogy a Pestújhelyi Református Egyházunk területén lévő minden óvodában és iskolában megszerveztük a református hittanoktatást. Gyülekezetünkben lehetőség van ifjúsági órán részt venni, a vasárnapi istentisztelettel párhuzamosan pedig már óvodás kortól a gyermekfoglalkozáson részt venni.)

Mivel a keresztség az Úr Jézus Krisztus által rendelt sákramentum (szentség), ezért anyagi vonzata nincs!

A személyes adatfelvételre, megbeszélésre a templomi hivatalban kerül sor gyülekezeti alkalmaink után.

Vasárnap: 11:00-11:30,  vagy  csütörtök: 18:45-19:00

Templomunk címe:1158 Bp. Sztárai M. tér 3.

E-mail:pestujhely@bpeszak.hu

***

 

FOGADALOMTÉTEL

Akarjátok-e, hogy gyermeketeket a keresztség által az Atya, Fiú, Szentlélek Isten közösségébe, a keresztyén anyaszentegyházba befogadjuk?

Felelet: AKARJUK!

Ígéritek-e, fogadjátok-e, hogy gyermeketeket úgy nevelitek és neveltetitek, hogy majd ha felnő, a konfirmáció alkalmával ő maga önként tegyen vallást a Szentháromság Istenbe vetett hitéről a gyülekezet előtt?

Felelet: IGÉRJÜK  ÉS  FOGADJUK!

A gyermekkeresztségnek csak a szülők és keresztszülők hitének nyilvános megvallásával együtt van értelme!

***

A keresztség áldásai

A keresztségben Isten felkínált szeretet-szövetségének pecsétje kerül a gyermek homlokára. Isten oldaláról minden kész arra nézve, hogy Jézus Krisztus kereszthalála és feltámadása révén a gyermek bocsánatot nyerjen bűneire, és egyben övé legyen az örök élet öröksége.

A felnőtté váló emberen múlik viszont, hogy hittel elfogadja-e ezeket az ajándékokat vagy sem.

A megtérés nem más, mint Isten bűnbocsátó kegyelmének tudatos elfogadása, illetve Jézus Krisztus áldozatáért hálából Neki szentelt engedelmes hívő élet. Csak Jézus Krisztus befogadásával válik valaki keresztyénné! (János 1,12 , Róma 8,9)

A keresztség szentségének kiszolgáltatása által a gyermek az egyháznak tagjává lesz, ahol elindulhat a személyes hitre jutása felé.

A gyülekezet tagjai már most szeretettel megelőlegezik számára e szép, Krisztusra mutató nevet: „református keresztyén". (Keresztyén =  Krisztushoz tartozó)

 

A GYERMEKKERESZTSÉG LITURGIÁJA

• Ének
• Apostoli köszöntés
• Szereztetési ige (Mt. 28,18-20.)
• Igehirdetés
• Hitvallás (szülők, keresztszülők és a gyülekezet tagjai hangosan elmondják az Apostoli Hitvallást)
• A szülők nyilatkozata és fogadalomtétele
• Imádság
• Keresztelés
• A gyermek megáldása
• Ének

***

Mit tanít nekünk Isten igéje a keresztségről?


Számunkra azért nagyon fontos, hogy mit tanít nekünk Isten igéje a keresztségről, mert sok félreértés, félremagyarázás van ebben a kérdésben. Sokan nem értik, hogy mi is tulajdonképpen a keresztelés, a keresztség sákramentuma, ezért sokszor az az érzésem, hogy sokaknak inkább a keresztelésnek a ténye a fontos, és nem a lényege. A ténye fontos: legyen megkeresztelve. A lényege azt jelenti, hogy miért kereszteljük meg, és ez valahogy elsikkad, és erre nem figyelünk igazán. Ilyen félreértések közül néhányat felsorolok.

A régebbi időkben igyekeztek a gyermeket megkeresztelni vagy még aznap, vagy a másnapi istentiszteleten (mert akkor még minden reggel volt a gyülekezetekben istentisztelet). Sokszor az édesanya nem is tudott elmenni, de a keresztmama elvitte és a reggeli alkalommal a gyermeket megkeresztelték. Ebből ma annyi maradt meg, hogy azért igyekeznek a családok a gyermeket megkereszteltetni. Sokszor hallok ilyeneket is: mert ha valami baj történne — nem mondják ki, hogy mi az a baj —, azért legyen megkeresztelve.

Tehát a tény a fontos. Olyanokat is hallottam: ha megkereszteltetjük, akkor már nem lesz olyan sírós, beteges a gyerek. Vagy akkor nem lesz „pogány”. Ne is folytassuk ezt a sort, sok sötétségből adjon Isten nekünk világosságot, hogy értsük és éljük azt, mi is a keresztség a Biblia szerint. Mert a keresztségről vallott hitünk és nézetünk alapja: a Szentírás.

Szögezzük le, hogy amit erről tudunk, vallunk és hirdetünk, azt az Isten igéje, a Szentírás alapján tesszük. Vagyis Istennek az Ó- és Újszövetségben adott kijelentése szerint.

Mi reformátusok vagyunk (és ha valaki nem tudja ezt, röviden úgy szoktam elmondani a szülőknek), csak azt valljuk, ami a Bibliában van. De azt szeretnénk komolyan, sőt egyre komolyabban venni és megtartani. Nézzük, hogy mit tanít Isten igéje nekünk a keresztségről.
Először is azt, hogy a keresztség a Jézus Krisztus által rendelt két sákramentum egyike.

A sákramentum azt jelenti: szent dolog, vagy ahogy jobban ismerjük: szentség. Tehát nekünk két szentségünk van: a keresztség és az úrvacsora. Azért, mert Jézus Krisztus ezt a kettőt rendelte, parancsolta. Ebben a kettőben van látható jegy: a víz, a kenyér és a bor, és ehhez a kettőhöz Jézus Krisztus üdvösség-ígéretet fűzött. A sákramentum számunkra Isten igéjét, az evangélium üzenetét akarja még jobban megértetni és megpecsételni. Úrvacsora alkalmával szoktam idézni azt az éneket: „Szemem elé állítsd szenvedésidet, Vérrel koronázott szent keresztedet.” Ezt szeretné Isten tenni a sákramentumban. Miközben halljuk az evangéliumot: „Úgy szerette Isten e világot, hogy az Ő egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne el ne vesszen, hanem örök élete legyen” eközben látjuk is ennek a bizonyítékát, hogy ím, ahogy itt vannak ezek a tárgyi eszközök, ilyen valóságos, ilyen kézzel fogható és ilyen bizonyos számunkra Istennek az a kegyelmes szeretete, amely megjelent Jézus Krisztusban.

A keresztség egyszeri aktus, nem kell, és nem lehet megismételni.

Az úrvacsorával pedig több alkalommal élünk. Az egyik beiktat Isten szent szövetségébe, a másik hordoz, megtart, éltet, erősít ebben a szövetségben bennünket. Ezért aki nem él ezekkel, azt mondja Isten igéje, hogy abban nincs élet.

Azt mondtam: ezt a két sákramentumot Jézus Krisztus parancsolta. Azt mondta mennybemenetele előtt: „menjetek el, tegyetek tanítványokká minden népeket, kereszteljétek meg őket az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevébe”. (Máté 28.) Az úrvacsorakor pedig az 1Korinthus 11. jusson eszünkbe, ahol azt mondja: „ezt cselekedjétek az én emlékezetemre.” — Nem azt mondja Isten igéje: ha van kedvetek hozzá, ha nincs más dolgotok, ha éppen úgy jön ki, néha-néha éljetek vele, hanem határozott parancsba adta Jézus: „ezt cselekedjétek az én emlékezetemre.” A sákramentumokkal való élés tehát Jézus Krisztusnak való engedelmesség kérdése. Ezt jó lenne, ha a szívünkbe vésnénk. Amikor megkereszteltetjük a gyermeket, és amikor úrvacsorázunk, akkor Jézus Krisztus parancsának, akaratának, óhajának teszünk eleget. Jézus Krisztus elsősorban nem keresztelési parancsot adott. Jézus Krisztus missziói parancsot adott az övéinek. Ennek egy része, a misszión belül van a keresztelési parancs: Kereszteljétek meg őket az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek a nevébe. A keresztelés tehát önmagában nem állhat, csak a missziói parancs részeként.

Nem a keresztelésen van tehát a hangsúly, hanem a misszión: Tegyetek tanítvánnyá minden népet… Ez Jézus Krisztusnak a parancsa. Hirdessétek az evangéliumot, és majd ennek része, sokszor következménye lesz az, hogy valaki meg akar keresztelkedni. Mit tegyünk, hogy üdvözüljünk? — kérdezik többen Pünkösdkor Pétertől és az apostoloktól. Térjetek meg és keresztelkedjetek meg Jézus Krisztus nevébe bűneitek bocsánatára, és veszitek a Szentlélek ajándékát – hangzott a válasz. Következménye lesz tehát a missziónak a keresztelés, a keresztség. Arra is figyeljünk, hogy amikor az ige azt mondja: „megkeresztelve őket az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevébe” — én szándékosan hagyom el mindig az „n”- betűt a végén, bár lehet, hogy többen megjegyzik, hogy ez így nem helyes.

De határozottan állítom, és jó tudni, hogy nem nevében kereszteljük. Valahova kereszteljük a gyermeket. Mert ha nevében lenne, akkor azt jelentené: nincs itt, aki ezt elrendelte, a keresztelő az ő nevében, mint meghatalmazottja eljár. Erről szó sincs, hogy nincs itt az, aki ezt rendelte, hiszen valljuk: „itt van a középen, minden csendre térve Ő előtte hulljunk térdre.” De sokkal inkább bele valahova, az Ő szövetségébe, nevébe kereszteljük a gyermeket. Valaki azt mondta nekem: nem kell megkeresztelkedni, elég a hit is. A keresztség nem fontos. Azt mondtam neki: ez nem így van, mert a Márk evangéliuma 16. részének 16. verse határozottan és világosan mondja: „Aki hisz, és megkeresztelkedik, üdvözül, aki pedig nem hisz, elkárhozik.”

—Tehát aki hisz és megkeresztelkedik, az üdvözül, aki pedig nem hisz, az a kárhozatban van. Isten igéje szerint a hitből fakad az, hogy a keresztség sákramentumában részesedni akarok. Mondok egy példát. Az Apostolok cselekedete 8. fejezetéből ismerjük a szerecsen komornyik történetét. Ül a kocsin. Megy haza és olvassa Ézsaiás prófétát, de nem érti. Isten parancsára Fülöp odamegy hozzá, felül mellé és megkérdi: érted-e, amit olvasol? Nem értem, kellene, hogy valaki megmagyarázza. Fülöp elkezdi magyarázni és „az Írásnak ebből a helyéből kiindulva hirdeti neki a Krisztust”. Tehát az Ézsaiás 53-ból kiindulva, ahol az Isten szolgájáról van szó, a megöletett Bárányról van szó, hirdette neki a Krisztust, mert az igehirdetésben mindig Krisztusról beszélünk. Ha nem, akkor nagy baj van. Ennek a komornyiknak akkor kinyílik a szeme, aztán meg a szíve. És amikor egy vízhez érnek, azt mondja: ímhol a víz, mi gátol, hogy megkeresztelkedjem? — Ha teljes szívvel hiszel, akkor meglehet. „Hiszem, hogy Jézus az Isten Fia” — és leszálltak, és megkeresztelte őt. Nem hiszem, hogy ez a komornyik addig sok tanítást hallott volna a keresztségről. De rögtön, mihelyt az Isten igéjét megérti, azt is megérti, hogy mit kér tőle Isten igéje.


Valóban úgy van, ahogy énekeljük: „A bölcs nem fejti meg törvényedet sosem, te fejted meg nekünk, te hű szíveknek Atyja.” És amikor a vízhez érnek, akkor megkeresztelte őt. — „Ha teljes szívvel hiszel, akkor lehet.” A keresztség önmagában nem üdvözít, csak az élő hit. Az igaz hit: hiszek Istennek, igazat adok neki. Alárendelem életemet az Ő akaratának. Teljes bizodalmam van felé. — Ez röviden az élő hit. Aki hisz, azt is megérti, hogy Jézus azt mondta: „keresztelkedj meg”. A keresztség hitvallásunk szerint emlékeztet, és bizonyossá tesz, hogy Jézus Krisztusnak a keresztfán való egyetlen egy áldozata nekünk is javunkra szolgált. Mit történik akkor, ha keresztelést látunk? Emlékeztet, és bizonyossá tesz. Mert hajlamosak vagyunk arra, hogy könnyen elfelejtsük, mi is történt ott nagypénteken, a Golgotán. Azt mondja Isten igéje: emlékezz! Mondok egy példát.

Amikor mi, hívő emberek meglátjuk a szivárványt, akkor sok hívő ember elkezd emlékezni: Isten mondta özönvíz után Noénak: szövetséget kötök. Ez lesz a jele — és ott van a szivárvány az égen.
És a keresztelést is nem ilyen jelként akarja: emlékezz!? Emlékezz arra, hogy Jézus Krisztusnak a keresztfán való egyetlen egy áldozata neked javadra szolgál. Miért olyan fontos ez? Azért, mert ezt a sákramentumot Isten nemcsak a családnak adja, nemcsak a keresztelő család elé teszi, hanem a gyülekezet elé teszi. Éppen ezért — az előbb azt mondtam, hogy a keresztségben egyszer részesülünk, mint személyek —, de keresztelést sokszor látunk. Nem rajtam hajtják végre, nem velem történik, de a keresztelés gyülekezeti ügy. Nem csak családi esemény. Ezért nem keresztelünk például háznál, csak gyülekezetben, a gyülekezet előtt. Azért, mert Jézus Krisztus ezzel a sákramentummal, ugyanúgy, mint az úrvacsorával, a gyülekezetet is akarja emlékeztetni: nézd, ami itt történik, és jusson eszedbe, ami ott történt. Mert ami itt történik akár a keresztségben, akár az úrvacsorában, az csak azért lehetséges, mert ott, nagypénteken történt valami. Értjük ezt? Szoktunk erre gondolni? Bűnbánattal mondom, hogy kevésszer szoktunk erre gondolni. Amikor öntjük a vizet a gyermek fejére, ne azt nézzük, sír-e vagy nem, a szemébe folyt-e vagy nem, hanem azt: ugyanígy folyt Jézus Krisztusnak a vére a Golgotán. „Ez a vér, a vér, a vér kegyelmet esdve kér. S a trón ítélőszék helyett, az üdvösségnek széke lett, mert folyt a vér, a vér, a vér.” Vajon így szoktunk nézni a keresztségre? Folyt a vér, a vér, a vér? Aláhullott az én Jézusomnak a vére az én bűneimért, hogy kimentsen engem. De jó, hogy kimentett! De jó, hogy megszabadított! — ezt jelentette nekünk eddig, amikor keresztelünk gyermeket? Így szoktunk idenézni? Adja Isten, hogy ezentúl így nézzünk! Ki végezheti a keresztelést? Vajon ezt nem lehetne-e otthon végezni? Mondjuk a családfő, kiszolgáltatná. Hitvallásunk az, hogy a keresztelést az végezheti, aki Jézus Krisztustól az ige hirdetésére, az evangélium hirdetésére kapott parancsot.A gyülekezet közösségében kell, hogy történjék, és Isten igéjének, vagyis a szereztetési igéknek mindenképpen el kell hangoznia. Ezek elengedhetetlen feltételei annak, hogy a keresztelés megtörténhessen, és ige, evangélium szerinti legyen.

A keresztség ezért az Isten kegyelmi szövetségének a jele. Ahogy az 1Mózes 17- ből már olvastam az igét, amikor a gyülekezetet köszöntöttem. Azt jelenti a kegyelem, hogy az ember helyzete Isten előtt soha nem feltétel. (A Római levelet olvassuk el, és rögtön kiderül). Ábrahám a cselekedetekből igazult-e meg? Nem. Hit által. Kegyelemből. Az ember helyzete nem feltétel Isten előtt. Az ember helyzete, bűne, elveszett állapota Isten előtt nem feltétel. Bárhonnan, bárkit kihozhat és kiemelhet.  „Odalépett hozzájuk Jézus” — olvassuk —, és odalép akkor is, amikor keresztelünk. Az a kérdés, hogy az a család is, ahol a keresztelés történik, vajon mondja-e ennek a Jézusnak: igen, Uram, maradj nálunk — ahogy az emmausi tanítványok unszolták Őt —, jöjj be. Áldj meg, vagy úgy, ahogy Mózes mondta: „Ha a te orcád nem jön velünk, ne vigy ki minket innen”. Mire utal a keresztség? Arra, hogy meg kell mosatnunk. Méliusz Juhász Péter, Debrecen reformátora és első püspöke, úgy keresztelt, hogy nem azt mondta: keresztellek én téged az Atyának, Fiúnak, Szentléleknek nevébe, hanem azt mondta: moslak én téged… Ugyanis a keresztelésnél ezért használunk vizet, ezért öntjük a fejére, mert ez jelképez valamit a számunkra.


Üzenete van ennek: amiképpen a testnek szüksége van a vízre, hogy ami reánk ragad, akár csak egyetlen óra alatt is, lemossuk. Ugyanígy szükségem van arra, hogy valaki megmosson engem. Szükségem van arra, hogy megtisztuljak. Ez magamtól nem megy, ezt csak Isten végezheti el az életemben. Az az Isten, akihez Dávid imádkozott, és akitől Dávid azt kérte: Mossál meg engem, és fehérebb leszek a hónál. „Tisztíts meg teljesen, szentelj meg, hadd legyen fényedből fénysugár az életem”. Mossál meg engem, moss meg, Uram! Azt jelképezi: meg lehet tisztulni, tiszta lappal lehet indulni, mert Jézus Krisztusnak, Isten Fiának a vére megtisztít minket minden bűntől. De akkor a keresztség vizével való külső megmosás elmossa-e a bűnöket?

Mert az is hamis tanítás, nagy félreértés, hogy a keresztség megszabadít bennünket az ú. n. eredendő bűntől. És ha az eredendő bűntől megszabadít, akkor — egy kicsit sarkosan mondva — a gyermek be van tolva a mennyországba, nincs szükség további hívásra, misszióra, hiszen már ott van, ahova hívnánk. Vajon így van ez az Isten igéje alapján? Nincs így! Ugyanis valljuk, hogy a keresztség vizével való külső megmosás nem mossa el a bűnöket. Mert akkor nem kellene hirdetnünk a megkereszteltek felé, hogy térjetek meg. Akkor leállhatnák az evangelizációval. Leállhatnánk a misszióval. Hát meg vagytok keresztelve, minden rendben van. Nem kellene mondani: bánjátok meg bűneiteket. Akkor Jézusnak nem kellett volna Nikodémusnak azt mondani: „szükség néktek újonnan születnetek”. Nikodémus meg volt keresztelve az ószövetségi keresztséggel, Izrael tanítója volt, és Jézus mégis azt mondja: szükség néktek újonnan születnetek. Ha ő a keresztségben, vagyis a körülmetélésben új életet kapott volna, akkor Jézusnak nem kellett volna őt győzködni arról, hogy ha nem születsz újjá, akkor meg sem láthatod az Isten országát, nemhogy bemehetnél. Nincs benn az Isten országában. Nem mossa el a bűnöket a víz, mert Isten igéje sehol nem mondja nekünk, hogy a külső megmosás elég, ha nincs belső megtisztulás. Az Ószövetségben azt mondja Isten: körül vagytok metélve? — a szíveteket metéljétek körül! Ott van a baj. Térjetek meg! Ti azt hiszitek, hogy a külsővel minden le van tudva, minden el van rendezve. De a szívetek?
A szájatokkal közelítetek hozzám, a szívetek meg távol van tőlem? Itt valami nincs rendben. Azt mondja Keresztelő János: én ugyan vízzel keresztellek titeket, de utánam jön, aki nagyobb nálam, Ő majd Szentlélekkel és tűzzel fog titeket megkeresztelni.

Azt mondja Keresztelő János: a keresztséget valaminek követnie kell. Folytatása következik. Nem az, hogy itt vége, megkereszteltük. A folytatás, az, hogy Jézus, Szentlélekkel és tűzzel keresztel majd titeket. Aki a szíveteket metéli körül. Aki újjáteremti a ti szíveteket. Új szívet ad. Ez az örök élet. Ha valami miatt a külső nem történhet meg? Mert olyan is van: mi lett a megtérő latorral, mert ő már nem tudott megkeresztelkedni? Jézus mégis azt mondja: velem leszel a Paradicsomban. Persze. Mert, aki hisz, az üdvözül. Neki nem volt alkalma, hogy megkeresztelkedjen. De újra említem a szerecsen komornyikot, akinek mihelyt alkalma lett, azon nyomban azt mondja: ímhol a víz, mi gátol, hogy megkeresztelkedjem.
Idézem Kálvinnak az Institúcióban leírt mondatait: „Amikor az ige a keresztség kapcsán az újjászületés fürdőjéről beszél, nem azt akarja ezzel mondani, hogy a mi megtisztulásunk és megtartatásunk a víz közreműködése alatt megy végbe, vagy hogy a víz a mi megtisztulásunknak, megtartatásunknak és újjászületésünknek eszköze vagy oka, hanem csak azt akarják mondani, Pál is és Péter is, hogy ezeknek az ajándékoknak az ismerete és bizonyossága szemlélhető a sákramentumban.” Ezeknek a csodás dolgoknak az ismerete és bizonyossága szemlélhető a sákramentumban. Az evangélium hírül adja nekünk megtisztulásunkat, megszenteltetésünket, a keresztség pedig hitelesíti számunkra ezt a híradást. János hangsúlyozza, hogy ő vízzel keresztel, csupán a külső jegy kiszolgáltatója, de a belső kegyelmi ajándéknak Krisztus a szerzője. 377. dicséret: Hisszük, hogy az új ember szíve Isten keze műve. Ezt ember nem végezheti el. Ne is próbálja meg, és ne is akarja. Végül még egy fontos kérdés, ami minden időben sokakat izgat: Vajon meg lehet-e vagy meg kell-e keresztelni a kisdedeket is? Itt most az egyháztörténeti hátteret próbálom mellőzni. A reformációban került ez a dolog is véglegesen a helyére.

Sok vád ér bennünket és azokat a felekezeteket, akik gyermeket keresztelnek. Megkereszteljük a kisgyermeket, pedig az még semmit nem tud Jézusról, Istenről, bűnbocsánatról, Isten országáról. Miért kell ezt tenni? Majd, ha dönteni tud — vallják a felnőtt keresztséget gyakorlók — majd, ha ő megismeri Jézus Krisztust, akkor eldönti, hogy meg akar-e keresztelkedni és felveszi-e a keresztséget. Nem így van. A reformátorok — Kálvin is — világosan leszögezték és valljuk (én is vallom) igen, meg lehet keresztelni a kicsiket is. Persze keresztelünk felnőttet is, — ilyen is több történik a gyülekezetben. A kisgyermeket is meg kell-e keresztelni? Előfordul, hogy a szülők azt mondják: Azért nem kereszteljük meg, mert mi a gyermekünket szabadon akarjuk nevelni, és majd ő eldönti, mit akar. Erre mondtam azt: akkor ne is vigyétek oltásra, mert a gyerek eldönti, hogy legyen-e beoltva a különféle betegségek ellen. Enni se adjatok neki, mert a gyerek eldönti, hogy akar-e enni. Iskolába se írassátok, kérdezzétek meg tőle: fiam, akarsz-e iskolába menni? Nem sok iskola lenne így Magyarországon. Nem kérdezzük meg. Azért nem kérdezzük, mert Isten felelőssé tette a szülőt a gyermeke felől. Neki kell etetni, vigyázni rá, gondoskodni róla, testi-lelki szükségeit kielégíteni, betölteni, ha tetszik. Itt a Bibliát kell ám ismernie annak, aki a gyermek-keresztség kérdésében el akar igazodni. Legfőképpen két dolgot kell ismernie a Szentírásból: az egyik a predestináció (a kiválasztás csodája), a másik pedig a szövetséget kötő Isten szövetsége. Enélkül az ember ebben a kérdésben eltéved. Hála Istennek, eleink, a reformátorok, mind a kettőt jól ismerték. A szövetséget kötő Isten az ígéreteknél az utódokról is beszélt. Ők is beletartoznak Isten szövetségébe a szülők jogán. Isten ebben a szövetségben készít el minden áldást az övéinek. Noé, Ábrahám, Lót hittek, de a családfő hite és Istennel való élő kapcsolata miatt a családtagok is valamiféle kegyelemben részesültek. Noé igaz Isten előtt, és beviheti menyeit, gyermekeit is a bárkába. Lót költögeti a vőit is — akik kinevetik ezt az egész ügyet, hogy mi fog itt történni. Általad még a hitetlen fél is megszenteltetik — mondja az Újszövetség.

A hívő illatával megtelik a háza, és azt szagolni kell a többieknek, akár tetszik, akár nem. Isten azt mondja: néktek lett az ígéret és a ti gyermekeiteknek (ApCsel 2.). Valaki azt mondta: gyermekeink felől ígéretünk van, de bizonyosságunk nincs. De milyen nagy dolog az Isten ígérete! Nem a te meg az én ígéretem, mert mi ígérhetünk akármit. De az Isten ígérete, aki tartja a szavát, akiről azt énekeljük: „Aki úgy szól ma is, ahogy régente szólt, nem változik, ez Ő, és az lesz, Aki volt.” Amikor elhoznak ide egy gyermeket, akkor a szülő arra gondoljon: az Istennek van ígérete, nemcsak nekem, nemcsak velem van terve, hanem ebben a családom is benne van, az én gyermekem is. Persze ehhez a szülőnek hitben kell lenni!
A bemerítésről szólva: a víz mennyisége nem fontos, ha fontos lenne, hogy menynyi a víz, akkor mondhatná valaki: nagyobb kenyeret kérek úrvacsorakor, mert nekem több bűnöm van. Vagy kiiszom az egész nagy kelyhet, mert nekem sok bűnöm van.
Attól vagyok nagyobb magyar — mondhatná valaki —, hogy nekem nagyobb kokárdám van, mint neked. Isten igéje azt mondja: ez jel számunkra. Jelképez valamit, és nem ebben van az érték, nem önmagában van az értéke, hanem abban, amit jelez a számunkra. Veszel egy vasúti jegyet, 2500 Ft. Ez egy fecni. Mi kerül ezen 2500 Ft-ba? Nem a fecni kerül annyiba, hanem az, amit az jelez, hogy utazhatsz akár Nyíregyházáig is. Nem a külső jegy a fontos, nem a víz, a bor, hanem amit jelez nekünk: Jézus szenvedését, halálát. Értünk adta önmagát. Erről beszél nekünk a Róma 6-ban az Ige: Krisztusa halálába keresztelkedtünk meg! Nem a vízbe merülök el, hanem a kegyelemben! Óemberem halálba merül, de feltámadok új életre vele (Krisztussal) együtt.

A felnőtt keresztséget gyakorlók hitvallásában az van: megkeresztelni azt lehet, aki hitéről vallást tett, és hitének gyümölcsei láthatók az életében. Azután jöhet a keresztség.
A gyermek-keresztségnél valljuk, hogy nem azon van a hangsúly, hogy én mit teszek, hanem azon, hogy Ő mit tett értem. Mert ha azon lenne a hangsúly, hogy én mit teszek, akkor ez emberi cselekvés lenne, akkor arról lenne szó, hogy nekem kell valamit letenni az asztalra.

A gyermek-keresztség azt jelenti: Ő tett értem. A gyermek-keresztség azt jelenti: az első lépés az Istené. „Odalépett hozzájuk Jézus…” Vagy: Ő előbb szeretett minket. Sokszor énekeljük keresztelés előtt: „Nem éltem még e föld színén, te értem megszülettél. Még rólad mit sem tudtam én (itt van a kiválasztás), tulajdonoddá tettél. Még meg sem formált szent kezed, már elválasztál engemet, hogy társam légy a földön.” Példának mondom: ha valaki egy villamosjeggyel felszáll a villamosra, de nem lyukasztja ki, vagy nem érvényesíti, akkor a kalauz ugyanúgy meg fogja büntetni, mintha nem lenne jegye. Nem mondhatja: kérem, itt a jegy. Hol van érvényesítve? Sehol. Itt a büntetés, tessék befizetni! Ha valaki meg van keresztelve, az olyan, mintha odaadnák neki a villamosjegyet. Az érvényesítés pedig az, amikor a Szentlélek hitet gerjeszt a szívében. Ha nem jut hitre, akkor mindegy, hogy meg van keresztelve, semmit nem ér. Éppen olyan büntetés alatt van, mintha nem lenne jegy, mintha nem lenne megkeresztelve. Éppen úgy ítélet alatt van. Végül még annyit: keresztelni a szülők hite alapján keresztelünk, hiszen ők felelősek a gyermekért. Megfogadnak egy komoly dolgot: úgy neveljük és neveltetjük, hogy annak idején majd ő tegyen vallást hitéről. — Itt fontos, hogy a gyermeknek legyen lehetősége megismerni Jézus Krisztust.

Keresztelni tehát ott lehet, ahol ennek biztosítéka van, hogy ez a gyermek Jézus Krisztust megismerheti. Itt van a gyülekezet felelőssége is. Mert nemcsak keresztelünk, mert ez önmagában nem elég. Hanem van gyermek-istentisztelet, van hittanóra, evangélizáció, gyerekhét, vannak hitmélyítő hétvégék, alkalmak — gondoskodunk arról is, hogy az a gyermek ne csak megkeresztelve legyen külsőképpen a gyülekezetben, hanem belsőképpen is bejöhessen az Isten népe közé. Ezért keresztelünk mi, mert úgy érezzük, hogy ezeket a feltételeket: a gyermek hitben legyen nevelve, mi vállaljuk és tudjuk biztosítani. Ha nem így lenne, akkor hasonlóak lennénk ahhoz az iskolához, ahova a szülő beíratja a gyereket, de ahol nincs tanítás. Ahol nincs Jézus Krisztusról való tanítás, ahol nincs evangélizáció, ahol nincs tiszta igehirdetés, ott a keresztelés annyit jelent: beíratják a gyereket egy olyan iskolába, ahol tanítás nincs. Lehet, hogy az a gyermek tudatlan is marad. Mi azért keresztelünk, mert valljuk, hogy ezeket a feltételeket szeretnénk Isten segítségével biztosítani, hogy a gyülekezetben hitre jusson, élő kapcsolata legyen Jézus Krisztussal. Jézus Krisztus azt mondta: „Engedjétek hozzám a gyermekeket” — ezért felelősségünk, hogy imádkozó szeretettel vegyük őket körül, gondoljunk rájuk, és segítsük őket.

Horváth Géza
református lelkipásztor
Bp. Pasarét, 2012. június 3.

 

Copyright © 2008 Parókia Portál, Minden jog fentartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat / Hírlevél

Látogatók ma: 18, összesen: 299357

  • 2019. november 17., vasárnap

    Hajlamosak vagyunk a rutinokhoz való ragaszkodásra, még akkor is, ha állandóan panaszkodunk helyzetünk sivárságára. Tomka János és Bőgel György a régi...
  • 2019. november 17., vasárnap

    Vasárnap délután. A tárgyak nem néznek össze, a vizespohár nem csendül magától. Minden áll és néz. Mire vár? Valami azt nyikorogja, változom. Átmenőbe...
  • 2019. november 14., csütörtök

    „Már nem fogok ott ólálkodni körülöttük. Nem fogom várni a lehulló morzsákat. Nem fájdíthatom a szívem azzal, hogy nézem őket és sóvárgok. Belefáradta...
  • 2019. november 14., csütörtök

    A vidékfejlesztés, a felzárkóztatás és a teremtésvédelem elválaszthatatlanok egymástól, és a hátránykompenzáció mellett a kapcsolati hálózatok megújul...
  • 2019. november 12., kedd

    „Fontosnak tartjuk elmondani, hogy ha valaki nem tudja, milyen irányba induljon el, ne jelentkezzen mindenképpen egyetemre. Lazítani kell a dobozokban...
  • 2019. november 12., kedd

    A Budapest-Déli Református Egyházmegye pályázatot ír ki a Budapest-Pestlőrinc-Erzsébet-Bélatelepi Református Egyházközség lelkészi állására.
  • 2019. november 11., hétfő

    A díjnyertes kötet a bibliatanulmányozás teljesen új dimenzióját nyithatja meg sokak előtt.
  • 2019. november 10., vasárnap

    Egy átlag vasárnap minden 180. budapesti lakos vesz részt református istentiszteleten, a teljes fővárosi lakosság kevesebb mint egy százaléka. A Kié a...
  • 2019. november 07., csütörtök

    Kilenc lelkész tett lelkészi esküt és vehette át lelkészi oklevelét a Dunamelléki Református Egyházkerület november 7-i közgyűlésén. Nyolc lelkészt a ...
  • 2019. november 07., csütörtök

    A Protestáns Akadémia októberi rendezvénye is illeszkedett a 2019. év témakörébe, amely a 21. század kihívásait igyekszik felfedni, a hallgatók szemei...