Nyomtat Elküld Olvasási nézet

A Kuyper Henrietta Árvaház Pestújhelyen


A Filadelfia Egyletről
A Pestújhelyi Református Egyház 1910-es megalakulása és korai története az akkori Széchenyi-telepen működő Filadelfia Egylettel szorosan összetartozik. A Magyar Filadelfia Diakonissza Szövetség. 1903. május 21-én alakult meg. Kezdeményezője, a Bethesda kórház alapítójának fia Biberauer Richárd református lelkész volt, aki ezen a napon, a Szilágyi Dezső téri templomban a Jelenések Könyve 3,7–12 versei alapján prédikált, kiemelve a 2. vers üzenetét: „Íme, adtam elődbe egy nyitott ajtót”. Ezen a megbeszélésen az újszövetségi gyülekezet nevét, a Filadelfiát fogadták el a diakonissza szövetség lényegét kifejezőnek. A szövetség első otthona 1903-ban, május 21-én nyílt meg Budán. Dr. Szabó Aladár (1862-1944) a Filadelfia Diakonissza Egylet elnöke így ír 1908-ban a „Filadelfia Híradójában”:
„...törekedjünk arra, hogy az égi tűz tovább terjedjen s mindenfele felkeltse az érdeklődést. Különösen az alázatosság és szolgálat lelkének kellene ismét tovább terjednie, hogy az emberek, ha nem is diakonisszák, mégis az Úrnak szolgáivá és szolgálóivá lennének. Hadd hassa át a mi magyar társadalmunkat olyan szellem, hogy ne azt kérdezzék az emberek: „mit vehetek el mástól”, hanem, hogy:” mit tehetek én másért?”

A Filadelfia Népiskolája Pestújhelyen

„… valaki felhívta figyelmünket a Pesttel határos Széchenyi-telepre, a mai Pestújhelyre, mint ahol bizonyosan találunk megvételre alkalmas ingatlant. Elhatároztuk tehát, hogy kimegyünk oda és szétnézünk. Mikor egy előre megállapított napon kijöttünk és megkerültük a telepet, a homokos talaj láttán szerzett benyomásunk nem volt a legkedvezőbb.
De aztán találkoztunk dr. Bezsilla Nándor ügyvéd úrral, aki mindjárt első látásra rendkívül szíves volt hozzánk és megmutatta nekünk a László utca 12. szám alatti szomszédos házat. A ház és kert teljesen megfelelt céljainknak. Bezsilla Nándor úr szíves közreműködése, önzetlen fáradozása lehetővé tette azt, hogy a ház és telek 1907. november 27-ig a Filadelfia birtokába menjen át.
A szükségessé vált átalakítási és javítási munkálatok után 1908. június 8-án következett házunk ünnepélyes felavatása.

  • Dr. Szabó Aladár budapesti református lelkész, egyesületünk akkori elnöke Mózes 2 könyve 3. fejezet 2. verse kapcsán azt kívánta házavató beszédében, hogy legyen egyesületünk folyton égő, de el nem égő csipkebokor, amelyben az imádságnak, hitnek és szeretetnek tüze soha meg nem szűnik lobogni.


Pestújhelyi házunkkal az volt a tervünk, hogy mindaddig, míg egyesületünk diakonissza célokra teljesen le nem foglalja az épületet, annak egy részében árvákat helyezünk el és gondoskodunk neveltetésükről. Ez meg is történt és ilyen szerény, csendes munka végzése volt további célunk. De íme, csakhamar olyan hangok hallatszottak, hogy a Filadelfia nyisson elemi népiskolát, mert erre van szükség és az egyletnek ez a feladata.
Ezután megindult az iskolaszervezési munka. Ügyünk meleg támogatásra talált az igen tisztelt tanfelügyelőségnél, a vármegye törvényhatóságánál is kedvezően döntöttek benne, a kultuszminisztériumban meg különös előzékenységgel és gyorsan végleg elintéztek mindent.
Az iskolanyitási engedély 1908. szeptember hó 1-én megjött, iskolánk nyilvános jogúnak elismertetett. Mindez néhány hétnek volt a műve. Ha sokan csodálkoztak rajta, mondhatom, mi csodálkoztunk a legjobban, hogy Pestújhelyen immár nemcsak testvérházunk, hanem iskolánk is van. Egyletünk választmánya a kultuszminiszteri leirat kézhezvételének napján betöltötte a tanítónői állást, majd gondoskodott arról, hogy a testvérházban tantermet rendezzen be. Az iskola zajtalanul, minden különösebb ünnepség nélkül 1908. szeptemberében megnyílt.…
Íme, az általunk eleinte sivárnak mondott homokon valóban kincseket találtunk! Nemcsak a gondozásunk alatt állott árváink testi és lelki egészségét, nemcsak egynéhány meleg szívet, hanem megtaláltuk a legfőbb kincset is, lehetőséget és alkalmat a Krisztus országáért való komoly munkálkodásra.

Biberauer Richárd beszámolója elhangzott az iskola megnyitó ünnepélyén
(Idézet: Pestújhely című Társadalmi hetilap 1913/37. szám)


A Kuyper Henrietta Árvaház Pestújhelyen
„A Filadelfia jól képzett diakonisszái szerte az országban jó hírnévre tettek szert a hálás betegeknek köszönhetően. Az egyesület vezetősége számos levelet kapott az ország különböző pontjairól, amelyekben diakonisszák kiküldését kérték.
1905-ben vette kezdetét a külmunka, amikor két testvért küldtek ki a kolozsvári református árvaházba. 1907 szeptemberében két Filadelfia diakonissza vette át a nyíregyházi Erzsébet leányárvaház vezetését. Ugyanebben az évben vásárolt meg a vezetőség Pestújhelyen egy házat diakonissza otthonnak és árvaháznak.
Később Pestújhelyen elemi iskolát hozott létre és vasárnapi iskolát nyitott az egyesület, illetve a pestújhelyi gyülekezet segítésére gyülekezeti diakonisszát küldött.
1911-ben összesen öt testvér dolgozott az anyaháztól távol.
A pestújhelyi Széchényi-telepen kedvező feltételekkel kínáltak megvételre egy ingatlant a Filadelfiának, de az egyesület házalapja csak négyezer korona volt. Biberauer Richárd nem akarta, hogy anyagi okokból elessen a Filadelfia a jó vételtől, ezért a magánvagyonából huszonkétezer koronát kamatmentesen kölcsön adott, majd az összegből tízezer koronát végleg az egyesületnek adományozott.
A vezetőlelkész nagylelkűségének köszönhetően 1907 végére a tulajdonukba került a Széchenyi-telepen, a László utcában elhelyezkedő ház.
Azonnal megkezdték a felújítási-átalakítási munkálatokat, de befejezni az építkezést és az épületet berendezni csak a következő évben sikerült.
1908. június 8-án ünnepélyes keretek közt beköltözhettek a testvérek a diakonissza otthonba és hamarosan megérkezett az első négy árva gyermek, az otthon első lakói.

A pestújhelyi gyülekezet kérésére az 1908/1909-es tanév kezdetén gyermek- és diakonissza otthonukkal közös épületben megnyitották a nyilvános joggal felruházott elemi népiskolájukat. Az iskolába az egylet egy diplomás tanítónő diakonisszáját, továbbá egy kézimunka és rajztanítónői diplomát szerzett diakonisszát küldött. Az első évben ötvennégy tanuló jelentkezett, ebből harminchat gyermeket vettek fel.
Az elkövetkező években sem csökkent az iskola népszerűsége, mivel a második évben negyvenöt, a harmadikban pedig már hatvan iskolás gyermeket tanítottak a testvérek. A szülők kérésére az első évben négy osztályos elemi iskolát a második tanévtől kezdve hatosztályosra bővítették és beállítottak még egy tanítói oklevéllel bíró diakonisszát.

1911 tavaszán kezdte meg működését a pestújhelyi polgári leányiskola, s a szülők többsége ötödik-hatodik osztályos gyermekét ide íratta át. A Filadelfia iskolájában e két felsőbb osztály megszüntetésére kényszerült.
1912-ben nyolcvan gyermek látogatta a diakonisszák iskoláját, ennyi gyermeket már nem tudott befogadni az iskolaépület, ezért egy közeli házban két tanteremnek alkalmas szobát béreltek. Egyre sürgetőbbé vált az iskolaépítés ügye. Petri Mór királyi tanácsos és Pest megyei tanfelügyelő hiába figyelmeztette az egyesületet, hogyha nem épít megfelelő iskolaépületet, akkor majd az állam megteszi, pénzhiány miatt a kérésnek nem tudtak eleget tenni.

A Filadelfia Népiskola és a Pestújhelyi Református Egyházközség
1913 novemberében avatták fel a László utcában a két tágas tanteremből, egy nagy előtérből és tanári szobából álló új népiskolát, ahová száznégy tanuló költözött át.
Ezzel egy időben a püspök megbízta Biberauer Richárdot a Pestújhelyi Református Fiókegyház ideiglenes vezetésével.
A Filadelfia és a pestújhelyi gyülekezet kapcsolata ettől kezdve még szorosabbá vált, kölcsönös segítségnyújtással jó eredményeket értek el. A gyülekezet istentiszteleteit az iskolaépületben tarthatta, és egy gyülekezeti diakonissza díjazás nélkül vállalta a rászoruló családok gondozását. A diakonisszák a gondjukra bízott gyermekeket nevelték, valamint a helyi gyülekezetet szolgálták. Rendszeresen látogatták a környékbeli rászoruló családokat, vasárnapi bibliaiskolájukba, fiatal leányok számára rendezett összejöveteleikre várták a környékbeli fiatalokat. A felnőttek számára hétköznap rendeztek bibliamagyarázó estéket. A diakonisszaegylet segítette a gyülekezetet, hogy saját templomot építethessen és önálló gyülekezeté szerveződhessen.

 

A világháborút követő kaotikus időkben a Filadelfia Egylet nyomasztó anyagi gondokkal küzdött. Az Egylet közgyűlése 1919 márciusában elfogadta a Pestújhelyi Református Fiókegyház presbitériumának ajánlatát és fájó szívvel, de eladta a pestújhelyi elemi iskolája épületét a helybéli református gyülekezetnek.

Ahhoz, hogy az Egylet fennmaradhasson, el kellett tehát adni ottani iskolaépületüket. Az iskolában eredetileg csak a diakonisszák vezetésével folyt a tanítás, de diakonissza jellegét ekkorra már elveszítette, így nem látták akadályát az értékesítésnek, sőt mellesleg a fenntartás költségeitől is mentesültek. Hiába remélték azonban, hogy az iskolaeladásból befolyt összeg révén majd enyhül szorongató anyagi helyzetük, de sajnos a politika ismét közbeszólt, és még az elmúlt időszaknál is emberpróbálóbb hónapok következtek.

A pestújhelyi árvaház régi épületében azonban tovább folytatták a munkát.
A világháború utáni első években Kuyper Henrietta nevét vette fel a fiúkat nevelő gyermekotthon, így fejezte ki az egyesület háláját a hollandiai gyűjtést irányító jólelkű hölgynek, az egykori holland miniszterelnök, Kuyper Ábrahám leányának.

(A komoly hívő, megtért, odaszentelt életű Kuyper Johanna és Kuyper Henriette a világháború alatt az egyik budapesti hadikórházban sebesült magyar katonákat ápolt vöröskeresztes ápolónőként. A Bethesdában laktak és barátságot kötöttek a Biberauer családdal.)

Biberauer Richárdné hollandiai és svájci lapokban ismertette a Filadelfia árvaházi munkáját, megható cikkeivel szólította adakozásra a külföldi protestáns híveket.
A gyermekotthont ezekből a külföldi adományokból működtették.

A holland református iskolákban gyűjtés indult, így ösztönözték a kis diákok szociális érzékenységét. A jelentkező osztályok egy kiválasztott gyermek segítését vállalták, adományukért cserébe Biberauerné színes beszámolóiból havonta értesültek kis magyarországi barátjuk fejlődéséről, tanulmányi előmeneteléről. 1922-ben tizennégy leány és hat fiúgyermek élt a testvérek védőszárnyai alatt. Mégis az egyesület nehéz anyagi helyzete miatt 1927-ben megszüntették az intézményt.”

Írta: Géra Eleonóra Erzsébet
(Református karitatív intézmények a magyar fővárosban 1850-1952)

Copyright © 2008 Parókia Portál, Minden jog fentartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat / Hírlevél

Látogatók ma: 40, összesen: 337027

  • 2020. november 23., hétfő

    Mennyire töltik be iskoláink a lelki küldetésüket az online oktatás során? Milyen lehetőségeik maradtak meg a lelkigondozásra? Demeter László gondolat...
  • 2020. november 23., hétfő

    Elment Szűcs Ferenc. Hitvese, gyermekei, unokái, népes rokonsága, szeretett gyülekezetei, egyeteme, pályatársai, tisztelői, barátai gyászolják.
  • 2020. november 23., hétfő

    A Magyar Református Szeretetszolgálat két országos adománygyűjtést is elindított nehéz körülmények között élő családok, gyermekek és idősek megsegítés...
  • 2020. november 20., péntek

    Nemcsak tárgyi, hanem lelki és szellemi feltételei is vannak a közvetített istentiszteleteken való részvételnek.
  • 2020. november 19., csütörtök

    Fagyos téli nap volt. A nyitott sír körül álltunk, meleg pára gőzölgött a gallérok mögül, ahogy halkan elmondtuk: „hiszem a test feltámadását.” A test...
  • 2020. november 18., szerda

    Együttműködéssel, párbeszéddel és tudásmegosztással zárkóztatható fel oktatásinformatikai szempontból a magyar felsőoktatás. Interjúnk Dringó-Horváth ...
  • 2020. november 17., kedd

    Szükségünk van az életünkre mondott igenre, ez hatalmaz fel minket arra, hogy a saját utunkat járjuk. Hogyan gyógyulhatunk, ha nem részesültünk az aty...
  • 2020. november 16., hétfő

    Gondolatok az identitásunkra és kultúránkra is ható gyülekezet- és intézménytörténet-írásról, személyes kötődéseinken innen és túl.
  • 2020. november 16., hétfő

    A Dunamelléki Református Egyházkerületben zajló tisztújítás egyházmegyei eredményei – cikkünk folyamatosan frissülni fog az újonnan beérkező adatokkal...
  • 2020. november 15., vasárnap

    Csak a megküzdött, kipróbált kapcsolataink tehetnek minket szilárddá krízishelyzetben, és ez istenkapcsolatunkra is érvényes.