Nyomtat Elküld Olvasási nézet

Tájékoztató a temetési szertartásról

FONTOS TUDNIVALÓK A TEMETÉSI SZERTARTÁSRÓL

Az Úr Jézus Krisztus mondja:

„Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek. Vegyétek magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy szelíd vagyok és alázatos szívű, és megnyugvást találtok lelketeknek."

Máté 11, 28-29

A református temetési szertartás megtartásának előfeltételei:

• Az elhunyt személy tagja volt-e a Bp. Pestújhelyi Egyházközségünknek?
• Az elhunyt személy lakhelye területileg a Bp. Pestújhelyi Egyházközségünkhöz tartozott -e?
• Az elhunyt személy református felekezetű volt -e?
• A temetést bejelentő személy milyen rokoni kapcsolatban állt az elhunyttal?
• Előre egyeztetni kell a temetés helyszínét és időpontját.
(Minden esetben kérjük az adatkezelésre vonatkozó hozzájárulást!)


A személyes adatfelvételre, megbeszélésre, az anyagiak rendezésére a templomi hivatalban kerül sor gyülekezeti alkalmaink után.

Vasárnap: 11:00-11:30, vagy csütörtök: 18:45-19:00

Templomunk címe:1158 Bp. Sztárai M. tér 3.
E-mail:pestujhely@bpeszak.hu

***

A TEMETÉSI SZERTARTÁS ANYAGI VONZATA

A  temetési szertartásnak 2 anyagi vonzata van:

I.)

Egyházközségünk Presbitériuma 5/2019. határozatában úgy döntött, hogy abban az esetben, ha valaki temetési szertartást kér gyülekezetünktől, de nem tagja az egyházközségünknek, vagy az utóbbi három évben nem fizetett Egyházfenntartói JÁRULÉKOT, attól három évre visszamenőleg (évente 10.000Ft.) kérhetjük ennek rendezését, azaz 30.000,-Ft-ot.


II.)

A Presbitérium a fenntiek alapján a temetési szolgálat megtartásáért kérhető  STOLÁRIS adomány alsó határát is 30.000,-Ft-ban határozta meg.

(A Presbitérium mindkét összeget évente felülvizsgálhatja és módosíthatja.)

***

FONTOS:

Templomunkban csak akkor végezhető gyászszertartás, ha a templomunk altemplomában (kolumbárium) helyezik el az urnát.

***

A református temetési szertartásról

Isten az embert a maga képére, a maga dicsőségének, szeretetének felragyogtatására teremtette.  Tudjuk, hogy a bűn miatt az ember istenképűsége összetört, de Isten azért küldte el a mennyből egyszülött Fiát, Jézus Krisztust, hogy minket bűneinkből megváltson, és istenképűségünket helyre állítsa. Ezek a tények adják az ember méltóságát.

Az Isten által ilyen méltóságra emelt embernek holta után illik megadnunk a végtisztességet, az itt maradó hozzátartozóknak pedig gyászukban van szükségük Istenünk vigasztaló kegyelmére.

Mi is osztozunk a gyászolók fájdalmában. A református temetési szertartás ennek megfelelően zajlik. A szertartás középpontjában Istenünk áldott igéje áll. Ez az egyetlen vigasztalásunk, mikor ott állunk a halál fájdalmas ténye előtt. A szertartás során a sír mellett megvalljuk élő reménységünket, győzelmes hitünket az Apostoli Hitvallás szavaival.

Ebben a hitvallásban benne van a feltámadás élő reménysége, és mindaz, amit Isten igéje alapján hihetünk életünk és halálunk leglényegesebb kérdéseiben.

Az Úr Jézus mondja:

„Békességet hagyok nektek: az én békességemet adom nektek; de nem úgy adom nektek, ahogyan a világ adja. Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, ne is csüggedjen."

János evangéliuma 14,7

***

VÍGASZTALÓ SZAVAK:

Cseri Kálmán: A halál után is szerető Isten:ITT

 

***

A református temetési istentisztelet liturgiája

A ravatalnál:

Apostoli köszöntés

Ének,  imádság

Textus (az igehirdetés alapigéje)

Igehirdetés

Imádság, (Mi atyánk ...)

Ének, áldás

 

A sírnál:

Fohász

A feltámadás és a keresztyén reménység alapját adó bibliai igék

Apostoli Hitvallás

Elbúcsúzás,  ének (hantolás alatt)

Meghívás istentiszteletre, elköszönés

Áldás

***

A mi Urunk Jézus Krisztus mondja:

„Ne nyugtalankodjék a ti szívetek: higgyetek Istenben, és higgyetek énbennem. Az én Atyám házában sok hajlék van; ha nem így volna, vajon mondtam volna-e nektek, hogy elmegyek helyet készíteni a számotokra? És ha majd elmentem, és helyet készítettem nektek, ismét eljövök, és magam mellé veszlek titeket, hogy ahol én vagyok, ott legyetek ti is."

János evangéliuma 14,1-3

***

Imádkozzunk!

Mennyei Édesatyánk, áldunk téged, mert sokkal nagyobb és kegyelmesebb vagy te, mint ahogy azt elképzelni tudjuk. Köszönjük, hogy olyan sok terhünkhöz tőled kaphattunk erőt, sok nehéz helyzetből te mutattál kiutat, és szomorúságunkban te tudsz adni igazi vigasztalást, reménységet. Könyörgünk hozzád azokért, akik most különösen nehéz helyzetben vannak. Köszönjük, hogy te azokhoz szoktál a legközelebb lenni. Lelked által indíts mindnyájunkat arra, hogy sarkig nyissuk előtted az életünk ajtaját, és köszönjük, hogy te akkor bejössz, és mindennel megajándékozol, ami szükséges ebben az életben és az örökkévalóságban.

Könyörülj rajtunk, Urunk, hogy veled töltsük a testben hátralevő időt, és így majd az örökkévalóságot is, és ne nélküled.  Kérünk, legyen a te igéd a mi világosságunk, és általa ajándékozz meg minket békességgel. Taníts minket a láthatókon túl a láthatatlanokat is komolyan venni.  Köszönjük Urunk, hogy Te megértesz minket, elfogadsz ilyeneknek, amilyenek vagyunk. Kérünk, vigasztalj meg minket és végezd el bennünk a te újjáteremtő munkádat áldott Igéd és Szentlelked által.  Ámen

Cseri Kálmán református lp. imádsága

 

***

A HALOTTAK ÉS MI

Cseri Kálmán ref. lelkipásztor szolgálata

Alapige: Ézsaiás 8:19-22.

Olvasandó még: Luk. 16:19-31.

Ezekben a napokban a legtöbben megfordulnak valamelyik temetőben, virágot visznek elhunyt szeretteik sírjára halottak napja alkalmával. Emlékek is megelevenednek bennünk, talán még néhány könnyet is letörlünk, ami az emlékezés során kicsordul. Ez teszi időszerűvé, hogy beszéljünk arról, mit tanít a Szentírás a halottakról és a hozzá való helyes viszonyulásunkról. Nem sokat ír erről Isten Igéje, de az egyértelmű, világos útmutatás. És mivel a tapasztalat azt mutatja, hogy igen sok ponton a mi gyakorlatunk eltér az Ige világos útmutatásától, ezért annál szükségesebb, hogy ebben a kérdésben tisztán lássunk, hogy engedelmeskedhessünk. Jézus most felolvasott példázatából nyilvánvalóan kitűnik, hogy a benne hívők haláluk után azonnal az üdvösségbe, az istentelenek a kárhozatba kerülnek. Az előbbiek ott várják a boldog feltámadást, az utóbbiak az ítéletet. Valami módon a halottak is érzékelnek, hiszen ez a gazdag ember emlékezik arra, hogy öt testvére él még itt a földön, és segíteni szeretne rajtuk. De nincs lehetősége arra, hogy segítsen.

 

Ez nagyon fontos részlete Jézus tanításának. Mert a Szentírásnak minden e kérdésről szóló Igéje hangsúlyozza, hogy Isten áthághatatlan határt vont a látható és láthatatlan világ között, és sem a kárhozatból az üdvösségre vagy viszont, sem a láthatatlan világból ide, vagy innen oda mennie embernek nem lehet. Az Ószövetség szigorúan megtiltotta a halottakkal való érintkezést vagy az érintkezés keresését. Aki ezt mégis megkísérelte, azt halállal büntették. Az Újszövetség azt mondja: aki a halottakkal keres, vagy létesít kapcsolatot, nem mehet be az Isten országába. Miért? Azért, mert ezt a halált átlépni csak Isten megkerülésével lehet, és éppen ezért, aki ezt mégis megkísérli vagy megteszi, valami olyat tesz, amit csak Isten nélkül, Isten ellenére tehet, és e mögött az Istennel szembeni bizalmatlanság, hitetlenség és gőg van. És a mi ősellenségünk, a Sátán mindig csak arra vár, hogy valamit Isten ellenére tegyünk, mert ebben a pillanatban kiszolgáltatjuk magunkat neki. Ő szívesen segít mindenben, amit Isten nélkül akarunk megvalósítani. De ezzel jogot formál ránk. Teret adunk olyan tisztátalan lelki erőknek, démoni erőknek az életünkben, amik fölött nincsen hatalmunk. Ezért tiltja meg Isten Szigorúan az Ő népének, és ezért mondja mindenütt azt, hogy az Ő kijelentett akaratára figyeljünk. Ezt olvassuk az Ézsaiás könyvében: ne a halottaktól tudakozódjatok, hanem a tanításra és a bizonyságtételre hallgassatok! Azt mondja az Úr a gazdagnak, aki segíteni akar a testvérein: van Mózesük és prófétáik. Tehát van Bibliájuk, hangzik az Ige, higgyenek annak! Ha valaki Isten kijelentett Igéjének nem hisz, nem lehet segíteni rajta! De sem onnan ide, sem innen odamenni nem lehet. Ez röviden a kijelentés. És mi a gyakorlat? Hadd említsek néhány olyan szokást, amelyik mindnyájunk számára ismerős, és ami leleplezi, hogy mennyi tévelygés húzódik meg a gondolkozásunkban. Milyen gyakran szoktuk mondani: kimegyek anyukámhoz a temetőbe. Komolyan gondoljuk, hogy ő ott van? Nem így lenne helyesebb mondani: kimegyek anyuka sírjához? Ez nem csak fogalmazás kérdése, a fogalmazás gondolkozást takar. Milyen gyakran előfordul, hogy valakinek a temetésén az urnája mellé odateszik a kedves könyvét is, olykor a Bibliáját. Az itt maradóknak úgy sincs arra szükségük, nem használnák, oda teszik az urna mellé. - Neki szüksége van rá? Vagy miért teszik oda? Egyszer nagyon fontos volt egy családnak, hogy a nagypapa kedvenc pipáját is beletegyék a koporsóba. Nem különös ez? A lelkipásztort a palástjában temeti el a szerető gyülekezete. Miért? Lesz arra ott a másvilágon valami módon szükség? Vagy cselekszünk sok mindent, aminek nem ismerjük az okát és célját? Ilyen átgondolt, értelmes emberek vagyunk? Gyakran tapasztaltam vidéki szolgálatom során, milyen elevenen él az a hiedelem, hogy az elhunyt lelke hazajáró lélek-képpen visszajön, és ezt meg kell akadályozni. Máig is élő szokások mutatják, hogy mindent megteszünk, hogy ezt megakadályozzuk. Ezért ügyelnek arra, hogy ha a házból kiviszik az elhunytat, lábbal kifelé vigyék, hogy ne találjon vissza. Gondosan elgereblyéznek a temetés után a ház körül, hogy ha mégis visszajönne, meglátszódjon. Sok helyen súlyos vastárgyat tesznek a koporsóba, hogy ne tudjon felkelni. De ugyanez van a mögött is, amikor rögöt dobnak a sírba. És amikor gyertyát, mécsest gyújtanak a sírjánál, mert a halott lelke csak sötétbe léphet ki a sírból. A hazajáró léleknek a mesékben is napfelkeltére vissza kell térnie feltétlenül, világosban nem járkálhat itt. Gyújtsunk hát világot, nehogy eszébe jusson kijönni... Sok-sok olyan szokás, aminek a magyarázatát nem tudjuk, csak gyakoroljuk, és amiket Isten Igéje jó okkal megtilt nekünk.

Gyakori szokás az is, hogy kivisznek az elhunyt sírjához étélt, italt: karácsony este nem szedik le az asztalt, úgy marad megterítve, hogy ha visszajönnek, ők is részesüljenek a család jó vacsorájában. De hány helyen látom, hogy valóságos házioltárt rendeznek be elhunyt szeretteik számára. Ott van az éjjeliszekrényen a fényképe, mellette mindig friss virág, gyertya, feszület és a vallásos könyv. És ha az itt maradt hozzátartozó imádkozni szokott, akkor azt igen gyakran ott, ez előtt a kis oltár előtt teszi. Ismerek valakit, aki évekig úgy írta a naplóját, hogy az elhunyt édesanyjának, illetve férjének számolt be az eseményekről. De nem ritka az sem, hogy valaki beszélgetni kezd elhunyt szeretteivel. Tanácsot kér tőlük, vagy segítségüket kéri. Isten Igéje mindezeket szigorúan tiltja. Mégpedig azért, mert korán megfigyelték, hogy aki az elhunytakkal akar találkozni, az nem velük találkozik, hanem démonokkal. Mert az ilyen ember a hitét megvonja Istentől, és ezért a hitét leköti valami más. Vajon mi vagy ki?

 

A Biblia erről nagyon világosan beszél, akkor is, ha mi nem ismerjük a Bibliát, vagy szeretnénk némely oldalait kivágni. Az ősellenség rabja lesz az, aki a hitét nem egyedül Istenbe veti. Démoni befolyás alá kerül, aki Istennek ezeket a nagyon szigorú parancsait (különös szigorral mondja ezeket Isten mindenütt, ahol a Bibliában olvassuk) könnyelműen megszegi.

De milyen a Biblia szerinti helyes viszonyulás a halottainkhoz? Olyan melegen ír erről a II. Helvét Hitvallás, amikor ezt mondja: A mi elhunyt szeretteink holttestét, mint a Szentlélek templomát, tisztes egyszerűséggel eltemetjük. Minden fényűzés és babonaság nélkül átadjuk az anyaföldnek. Lelküket pedig rábízzuk az Úrra, aki teremtette őket. És ezzel minden szál megszakad élők és holtak között. Annyira, hogy Jézus, aki hangsúlyozta, hogy a legmeghittebb emberkapcsolat, a férj és feleség szerető kapcsolata, nyílván beszél arról, hogy még ez is megszakad végérvényesen a halállal. És ha történetesen mindkét házasfél üdvözül, a mennyben semmi jelentősége nem lesz annak, hogy itt évtizedeken át nagyon szerették egymást. Mert ott már csak annak lesz jelentősége, hogy Krisztushoz tartozunk és Vele leszünk közösségben, és hogy egymással, mint kegyelembe fogadottak, a szentek közösségében összetartozunk. A halállal minden szál megszakad élők és holtak között! Mi jellemzi a hívő embernek, Isten gyermekének a magatartását a gyász, a veszteség nehéz idején? Jellemzi az, hogy nem hisztériázik, de nem is áll oda a ravatal mellé tettetett mosollyal, mintha nem vérezne a szíve. A hívő ember is sír, ha fáj valamije. Csak másképp sír. Ezt mondja az apostol: ,,Ne úgy bánkódjatok, mint a többiek, akiknek nincsen reménységük".(I.Thes.4:13) Mi is bánkódunk, nekünk is hiányzik, ha Isten valakit elszólít mellőlünk, mi is a zsebkendőnk után nyúlunk. De úgy, mint akiknek van reménységük! Mint akik a könnyeinken keresztül is biztos isteni ígéretekre nézünk, és bízunk abban az Úrban, akiben ebben még sohasem csalódtunk. De egyedül őbenne bízunk! Ezért nem tesszük oda elhunyt kedvesünk Bibliáját az urnája mellé vagy a koporsójába, hanem forgatjuk azt lehetőleg még gyakrabban és jobban, mint ahogy azt ő tette. Nem dobunk utána rögöt, nem építünk neki vagyont érő kriptát, mert a hívő embernek a pénze is Istené és Isten dicsőségét szolgálja. Egy kisebb háznyi kripta pedig nem Isten dicsőségét szolgálja. Nem állítunk százezrekért síremléket, hanem ha az egyszerű sírkőre valamit írunk, az nem a halottat magasztaló rigmus, hanem Ige, ami dicsőíti Istent, és vigasztalhatja, erősítheti azokat, akik arra járva elolvassák. A hívő ember rendben tartja elhunyt szerettei sírját, de nem jár ki naponta ,,hozzájuk". Nem neki önti ki a szíve bánatát, hanem Istennek, aki felelni is tud a kérdésre, és aki vigasztalást is tud adni Szentlelke által. Mert igen gyakori kísértés az, hogy a halottaink kiszorítják az életünkből Istent. Figyeljétek meg, hányszor előfordul, hogy lényegesen több időt, figyelmet, pénzt fordít valaki az elhunytakra, mint Istenre. Ha szóba jönnek elhunyt szeretteink, Isten iránti hálával emlékezünk meg róluk. A cinizmus, a hálátlanság, a fölényesség nem keresztyén tulajdonság. Isten iránti hálával emlékezünk rájuk, de nem beszélgetünk velük, nem kérünk tanácsot tőlük, nem imádkozunk hozzájuk, nem félünk tőlük. Nem is akarjuk látni őket még álomban sem. Elengedjük őket. Isten parancsa azok számára, akik készek neki engedelmeskedni az, hogy engedjük el a halottakat. Éppen ilyenkor vizsgázik a hitünk, hogy bízunk e Istenben, és rábízzuk e végérvényesen azokat, akiket mellőlünk elhívott. Így is fáj a búcsú, fáj a gyász, és űr marad az elhunytak után, csakhogy a hívő emberre az jellemző, amit egyik énekünk így mond: ,,az űrt Ő töltse ki". Vagyis Isten. Ne maradjon ott vákuum, ami beszippanthat akármit, hanem az űrt Ő töltse ki. Ismerek több olyan testvért, akiket éppen egy-egy súlyos veszteség, nehéz gyász fordított oda egészen Istenhez, miután engedték, hogy a támadt űrt Ő töltse ki. És azóta szánták oda egészen neki az életüket, és használja Isten őket áldásul másoknak.

 

Ezt tehát nagyon komolyan kell venni, ha a Szentíráshoz akarjuk igazítani a gondolkozásunkat, hogy Isten a látható és láthatatlan világ között éles és áthághatatlan határt húzott, és nekünk, amíg e világban élünk, a láthatatlan világban egyedül Istennel lehet kapcsolatunk, senki mással! Ővele Jézus kibékített, nekünk van menetelünk Jézus által az Atyához, de, ha rajta kívül bárki mással, aki már a láthatatlan világban van, kapcsolatot akar valaki teremteni, az csak Isten meggyalázása és megkerülése révén lehetséges. Ezzel számolni kell, mert Isten Igéje erről nagyon világosan beszél. Éppen ezért, ha egy felnőtt fiú megáll az édesapja sírjánál, és ezt mondja: Édesapám, köszönöm, hogy annyira szerettél és oly sok áldozatot hoztál értem, - akkor rejtett spiritizmust gyakorol, mert egy halotthoz beszél. A hívő keresztyén fiú így áll meg édesapja sírjánál: Istenem, hálát adok neked, hogy ilyen apával ajándékoztál meg. Szeretnék én is jó apa lenni a gyermekeimnek. - Ez a keresztyén bizonyságtétel. A spiritizmusnak nagyon sok rejtett formája van. Olyan ügyesen álcázott csapdák ezek, amikbe sokan beleesnek, és emiatt sokan démoni fertőzést kapnak. Ezekről a tényekről azok tudnak leginkább, akik nap mint nap az emberi lélekkel, bajba került emberek nyomorúságaival foglalkoznak, és lépten-nyomon szembetalálják magukat azzal, hogy emberek nem tudnak kijönni a sötétségből a világosságra, mert ott van valami ilyen megkötözöttség a mélyen. Nincs itt most idő, s talán helytelen is lenne, ha több ilyen tapasztalatomról beszámolnék. Egyetlen beszélgetésnek egy részletét hadd mondjam el csak: Néhány héttel ezelőtt mondta el egy fiatalasszony, hogy az édesanyját korán elveszítette. Egyszer, már asszonykorában, nehéz helyzetbe került, és csak úgy önkéntelenül felkiáltott: Édesanyám, segíts, adj tanácsot! Azután megoldódott a problémája. Ezt követően viszont különös megfigyeléseket kellett tennie. Otthon a lakásában sajátos zajokat hallott, kinn az udvaron a ház előtti fán különös alakot látott, és egyre több félelem lett a szívében. Ő, aki sohasem félt, oda jutott, hogy nem mert kimenni este a lakásból. Ez tartott egészen addig, míg egy beszélgetés során, csak úgy mellékesen, ezt megemlítette valakinek. Az illető tapasztalt keresztyén volt, fölismerte az összefüggést, kinyomozták az okát, és mivel ez a fiatalasszony hívő asszony volt, kész volt ezt ott megvallani Istennek, mint bűnt, amit tudatlanságból elkövetett, hogy egy halottat hívott segítségül. Megtagadta ezt, és minden kapcsolatát, ami őt az ördöghöz kötné. Jézus Krisztusnak ajánlotta oda újra az életét, és megszűntek a hangok, fokozatosan elmúlt a félelem a szívéből.

Ez nem képzelgés, ezek tények! Isten Igéje ezért óv minden olyasmitől, amivel az ördög befolyása alá adnánk magunkat, jóhiszemüleg és tudatlanul is. Mert mit gondoltok? Az édesanyja kezdte ijesztgetni ezt a fiatalasszonyt? Nyilván nem. De aki a halottaival akar találkozni, az démonokkal találja magát szembe, akik elkezdik gyötörni az életét. Nekünk csak Istennel lehet kapcsolatunk, szoros, naponta ápolt, bizalommal teljes, mindig újra megfrissülő hitbeli kapcsolatunk Jézus Krisztus által. Nem szorulunk rajta kívül másnak a tanácsára vagy a segítségére.

Cseri Kálmán

református lelkipásztor

Copyright © 2008 Parókia Portál, Minden jog fentartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat / Hírlevél

Látogatók ma: 18, összesen: 302715

  • 2019. december 13., péntek

    Égő tűz, szeretet nélkül olyanná lettem, mint a meg nem gyújtott adventi gyertya.
  • 2019. december 12., csütörtök

    Minden harmadik baba otthon is megszülethetne, ezzel szemben nemhogy az otthonszülés, de még a természetes szülés is indokolatlanul kevés. Miért egyez...
  • 2019. december 11., szerda

    A bibliamisszió sokszínűségét bemutató konferenciával és egy személyes vallomásokból álló emlékkötettel ünnepelte hetvenedik fennállását a Magyar Bibl...
  • 2019. december 11., szerda

    Jótékonysági bazárt tart december 14-én, szombaton a keresztyén karácsonyi könyvvásárban a Dunamelléki Református Egyházkerület Püspöki Hivatala. A be...
  • 2019. december 10., kedd

    A Messiás eljövetelét feszült várakozás és sok csalódás előzte meg. Miben reménykedtek akkoriban az emberek, és miért múlt felül minden elképzelést Jé...
  • 2019. december 10., kedd

    Szellemes videóklipet készített a budapesti teológia néhány másodéves hallgatója. Az alternatív zenedarab átiratában a rájuk és pályájukra nagy hatást...
  • 2019. december 09., hétfő

    Olyan világ, amelyben szívesen lennénk. Történet, amely felnőttnek és gyermeknek egyaránt szól. Híd, amely segít összetartani a családot, mese, amelyn...
  • 2019. december 08., vasárnap

    Ha egy jótékonysági akció mellé állunk, akkor nemcsak az adott megsegített mellé állunk, de az ügy mellé is, amelynek a nevében kérnek tőlünk.
  • 2019. december 07., szombat

    Egyetlen szóban egy egész élet.
  • 2019. december 05., csütörtök

    Az Északi-sarktól a hegycsúcsokig, a találkozásoktól a befele figyelésig, az ünnepektől a mindennapokig, Karácsony apótól Jézusig – könyvajánlónk az a...