belépés | regisztráció RSS

Korábbi számok Elküld Nyomtat Magasság

Tóth Sára

Mitől jó egy prédikáció?

Felülről beszélni, vagy felülről kapni egészen mást jelent

Visky András kolozsvári költő, író mondta el nemrég egy író-olvasó találkozón, hogy amikor édesapja, a nagyhatású lelkész, Visky Ferenc igét hirdetett, mindig érezni lehetett, hogy a prédikáció célpontja elsősorban ő saját maga.
Úgy beszélt, hogy saját magát szólította meg mindenki más előtt.

Sok-sok év igehallgatás után arra jutottam, ez az alázat a jó prédikáció kulcsa.
Aki „felülről” beszél, vesztett ügye van.
Aki kioktat, vesztett ügye van.
Ugyanis akkor egy önmagát a tudatlan és bűnös hallgatósággal szembeállító lelkészt hallunk, nem pedig az élő Urat, aki az Ige hirdetőjét is meg akarja szólítani. Akkor nincs esély arra, hogy a tökéletlen ember tapogatózó szavai átlényegüljenek isteni szóvá. Merthogy ez lenne az igehirdetés lényege, nem? Ez a nagy titok! Ezzel kell megküzdeni. A titkot nem lehet megragadni, leírni. Csak körüljárni lehet: megemlíteni néhány körülményt, feltételt, amely nélkül nem valósulhat meg.

Az első komoly akadály a lelkész státusza a mai református egyházban. Nézzünk szembe vele: ez hatalmi helyzet, különösen vidéken. A lelkész egy magyar kisvárosban biztosan beszámíttatik a település első tizenöt méltósága közé. Tekintélye van, amit nem lelki nagysága biztosít neki, hanem „nagytiszteletűsége” – ékesen beszél ez az elavult kifejezés. Nem túl szerencsés a pulpitus elhelyezése sem, erős szimbolikus üzenete van: a prédikátor hallgatósága fölé magasodik. Márpedig a hatalmi helyzetnek, ezt pszichológiai vizsgálatok bizonyítják, kevesen tudnak ellenállni. Különösen nehéz helyzet beszélőnek és hallgatónak egyaránt, amikor nagyon fiatal, élettapasztalattal nem rendelkező lelkésznek kell „prédikálnia” egy nála jóval idősebb, tapasztaltabb hallgatóságnak.

Elképzelésem szerint az igehirdetésre készülés egyik fontos elemének kellene lennie e hatalmi helyzet elutasításának: a lábmosó kendő felvétele szimbolikus értelemben. A megalázkodás, hogy én bizony nem tudok semmit az Istenről, aki végtelenül nagyobb és több nálam. És ha tudok valamit, tudásom gyakran csak akadályozza azt, hogy maga Isten szólítson és érintsen meg. A kérdés, amit az igehirdető felvet a prédikációban, legyen igazi kérdés, legyen neki is kérdés. Küszködjön vele, és a választ saját életében kristályosítsa ki. Különben az lesz, hogy az igehirdető kioktatja hittanból a hallgatóságot. Én tudok valamit Istenről és a hitéletről, amit ti nem, úgyhogy most eldarálom nektek, mit kellene erről gondolnotok. Ezt úgy hívják, hogy indoktrináció. Csak Isten marad ki belőle. Pedig a prédikációnak nem információátadásnak, hanem alázatos kérdezés, válaszolás és csöndes hallgatás által körülhatárolt térnek kellene lennie, amelyben az élő Isten megszólalhat. De ha én már mindent tudok, akkor Isten hogyan szólíthat meg, és ha engem nem szólít meg, hogyan szólíthatja meg a hallgatóságomat? Martin Buber szavaival élve: ha Istent tárggyá, „az”-zá fokozzuk le, akkor nem jelenhet meg élő „Te”-ként. Hallottam már olyan prédikációt, amelyben egy fikarcnyi személyesség sem volt. Egyetlen történet vagy példa sem, a személyes megtapasztalásra utaló egyetlen jel sem. Helyes volt a teológia, csak éppen nem volt benne jelen, aki beszélt, nem voltak megszólítva azok, akik hallgatták, és nem volt benne jelen a Lélek.

Ennek a jelenségnek még súlyosabb fajtája az, amikor a lelkész retorikát, szónoki fogásokat is bőven alkalmaz, hogy lehengerelje a gyülekezetet. Van a szárazabb, racionális típus, ez se nagyon jó, főleg ha hajlamos a fecsegésre. Az ilyen prédikáció gyakran szétfolyik, sok benne az ismétlés, az illusztrációkban jelentéktelen részleteken lovagol. De legalább nem rohan nekem. Maximum unatkozom, és bosszankodom, hogy erre megy el az idő. Ennél sokkal rosszabb a lehengerlő típus. Ismerjük: ez az, aki ujjával mutogat, kárhozattal riogat, és gyakran ordibál is. Ő a pszichére hat, és ez sokaknál be is jön! Ezért veszélyes, mert olyan, mintha megmozdította, megszólította volna a lelkeket, holott inkább lerohanta őket. Isten Lelke ilyet nem tesz. Az ő hangja szelíd, csendes, a megrepedt nádat nem töri el, pislogó gyertyabelet nem oltja ki.

Egyszer egy baráti bibliakörben valaki – komoly istenfélő ember – azt találta mondani, hogy rájött, miért nincsen vezeklés nálunk, reformátusoknál: ott van nekünk helyette az istentisztelet. Mennyire vágyom rá, hogy lelkészeink kevesebbet beszéljenek, kevesebbet tudjanak, prédikációik a csöndből szülessenek!

 

Hozzászólások

1. Vámos József - 2011-08-18 16:30:17

Ha fiatal lennék azt mondanám KIRÁLY ez a cikk.


2. Ulro Dom - 2011-08-19 00:12:17

Nyilvánvaló, hogy ez veszteséges műfaj a bábeli (nem értékítélet akar lenni!) kultúrában, ahol az alvásidőt leszámítva senki nem akar csendben lenni egyetlen percet sem. A templomi beszéd (semlegesen fogalmazva) már akkor sem lenne különleges, ha egészen egyedi lenne, vagyis Ige. Szívfájdalommal nevetek hívő barátainkon, akik látogatásaikat istentisztelet utánra időzítik, tehát a prédikáció után jönnek. Sajnos velem is előfordult, hogy nem kívántam más "beszédét"...

És nem tudunk kiszállni belőle. Hiába tudjuk, hogy így már nem sokra jutunk, legfeljeb egy-egy dicséretig jutunk, hogy szép volt, jó volt...

Ige nélkül élni nem lehet, ezt tudjuk, ezért kísérletezünk a nyelvvel, hogy miként lehet még vele, a szétnyomott, megfakult nyelvvel a legfontosabbak elmondani, közérthetően, mégis rendkívüli módon, hogy mentsen, vagy legalább segítsen.

Nem becsülöm le ezt a kísérletezgetést, még akkor sem, ha néha furcsa, nevetséges, vagy éppen groteszk.


3. Szerkesztő - 2011-08-24 16:45:29

Múlt vasárnap meghallgattam egy lelkipásztor dörgedelmeit a bűnbánat szükségességéről és végig zavart az a gondolat, hogy ő kívül marad az egész témán, ez az Ige csak a híveknek szól, neki nem. Elég rossz állapotban jöttem el az istentiszteletről.


4. Nászta Katalin - 2013-04-07 17:04:13

Nagyon jó cikk! És most is aktuális, nemcsak református berkekben.


5. varga julia - 2014-02-12 22:01:54

Igen érdekes cikk és elgondolkodtató..

 



Bejelentkezés után Te is hozzászólhatsz!

BEJELENTKEZÉS  REGISZTRÁCIÓ

További cikkek:
2024. március 19., kedd,
József , Bánk napja van.
Tartalom
Vezércikk

Réz-Nagy Zoltán
A gesztusok

A nyelv, amit Jézus is beszélt, és még a majmok is értenek

Gondolkorzó

Bella Péter
Hogyan hallgassunk prédikációt? – haladó szint
Hogy legyen füled a hallásra!

Felszín

Bölcsföldi András
Anyukám nevet a ravatalon
Ötven évvel ezelőtt szép menyasszonyára várt, most az urnát várta.

Thoma László
Dobozolás
Egy elmaradt megbeszélés tanulságai

Nagy László
Mozdulat-lanság
Elköltözött házunkból a nyüzsgés

Pete Violetta
Betolakodó
Szénásiék vendégei a tisztaszobából

Magasság

B. Tóth Klára
Kommunikálok, tehát vagyok
Kezek tánca

Géczy Katalin
Megdermedt kultúra
Felejtsd el a csendes-ülős koncerteket…!

Tóth Sára
Mitől jó egy prédikáció?
Felülről beszélni, vagy felülről kapni egészen mást jelent

Mélység

Czapp Enikő
Billegő szék
Segítő, vezető és vezetett: mind a tudás és a nem tudás határán

Dobóczky László
A mozdulat értelme
Kudarc, önmarcangolás, béke

Nagy László
A gondolat mögötti gondolat
Rejtett motivációk – milyen zsinegek rángatnak téged?

Teljesség

Bagdán Zsuzsanna
A kitépés katarzisa
Élmények a Csillagpontról

Miklya Zsolt
Közötök lesz egymáshoz – Átjárható zónahatárok
Jézus nem tartja meg a három lépés távolságot

Péter-Szarka Katalin
Az érintés természete
Maga Isten lép ki önmagából – értünk.

Üzenet

Pete Violetta
A munka relativitás-törvénye
Krisztus-test vagy hibás keljfeljancsi?

Miklya Luzsányi Mónika
Ölelj jóvá!
Az érintés erőt ad. Azt üzeni: szeretlek! Fontos vagy nekem!

Miklya Zsolt
Nyelvek ajándéka
Amitől a fáradt ifjak szárnyra kelnek

Áthallások

Hancsók Barnabás
Krisztusi mozdulat a ringben
A pankrátor szenvedéstörténete

Turcsik Ferenc
Angyali érintés
Angyalok városa? Nem! Embereké.

Riport

Miklya Luzsányi Mónika
Istent dicsőíteni tánccal
Interjú Incze Miklós koreográfussal a szent táncról

Kitekintés

Pete Violetta
Isten szekerét toljuk...
... a Művészetek Völgyén keresztül is

Szakács Gergely
Érinthetők és érinthetetlenek
Milyen a kézzelfogható lelkész?

Látogatóink száma a mai napon: 4669
Összes látogatónk 2000. november 01. óta : 57376880

Copyright © 2009 Közös(s)Ég Magazin, Minden jog fenntartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat