belépés | regisztráció RSS

Korábbi számok Elküld Nyomtat Magasság

Czapp Enikő

Szerelemrecept

Doktor úr kérem, írjon fel nekem egy kis szerelmet

Elképzelem, most elképzelem a képet, milyen lenne a világ, ha a szerelmet receptre kellene kiváltani. Látom a kígyózó sorokat a gyógyszertárakban, a türelmetlenséget, a tolakodást, a kiabálást, ahogy egymáson átgázolva próbálunk előre törni, valahogy az élbolyba kerülni, mert félünk, hogy elfogy, félünk, hogy eztán nem szerezhető be, hogy nem próbálhatjuk ki, és jaj, a világ, a világ, az nagyon keserű szerelem nélkül. Az orvosi rendelőkben is ugyanilyen sorok lennének, bizony nem vérnyomáscsökkentőért, nem cukrot mérni mennének az emberek, mindenki csak a szerelemreceptet szeretné felíratni, mert az igazi varázsszer, nem használ semmi, csak ez, hogy jól érezzük magunkat, hogy másokká legyünk, mint voltunk, hogy hamuszürkéből rózsaszín-pirossá váljon a világ. De sehol nincs az orvos, sem az asszisztens, sem a gyógyszerész, mert ők már rég bevették a gyógyszert, a szerelem gyógyszerét, megállt a világ, nem törődnek senkivel és semmivel, csak ábrándozva mosolyognak, andalognak valahol kedvesükkel kettesben a Duna partján. Pontosabban nem is kettesben: hatalmas tömeg hömpölyög ott. Tanácstalanul rohangálnak, nem tudják, ki mellé lépjenek, mert a gyógyszer hatása alatt vannak. Nem látnak tisztán, csak homályosan érzékelnek. Végképp elveszítették szívükhöz a fogódzkodást, hallgat a szív, csak a felfokozott vágy zubog, zubog és zubog feltartóztathatatlanul, és nem tudni, mikor szakad a gát, mit áraszt el, kit terít be a szerelem vize. Mindenki zavarodott, mint egy kísérleti állat. Bizonytalanná vált, nem most lettek-e betegek, meggyógyulnak-e valamikor, egyáltalán mi a gyógyulás, kétséges, hogy elbírják-e viselni a rózsaszín-pirost, s ha ez mégis jó, ha mégis ezt választják, vajon meddig kell szedni ezt a gyógyszert, milyen adagokban, s ha egész életükben, nem válnak-e gyógyszerfüggővé?

Az is lehet, hogy a szerelem gyógyszerének feltalálása senkit nem hozna lázba. Mert e nélkül is volt szerelem a világban, velünk is megesett már egyszer-kétszer, s mi lett belőle...nem lett belőle semmi, csak egy csöppnyi láng, ami elhamvadt, vagy hatalmas tűz, amely pusztított, égetett, felperzselt mindent, bennünket is. Azóta is fáj és fáj és fáj és fáj. Nem tudjuk, meddig, rég volt már, azt sem tudjuk, hogy miért, mégis őrizzük emlékét, s mivel megharapott bennünket a kígyó, félünk már a közelébe menni is. Nem, nem kell a szerelem! Jó, ha nincs, jó, ha kialudt, jó, és elég megszokásból együtt lenni, nem firtatni az okát, hallgatni, s nem kérdezni semmit. Elfelejteni az álmot, valahová mélyre eltemetni a vágyat, hogy hagyjon minket, hagyjon minket remek, becsületes emberként, kötelességeinket teljesítve élni. Élni és meghalni. Majd egyszer. Addig meg majd csak kibírjuk valahogy, álom, vágy, varázslat és szerelem nélkül.

Valószínűleg lenne harmadik tábor: az épp szerelmesek és szerelempártiak lehetnének itt.  Én, például.

Én, aki most épp a számítógép előtt ülök, írok, és mosolygok.  A magam és a többiek nevében azt mondom, nem szeretnék receptre venni szerelmet. És nem álltam be a szerelmet kizárók lehetséges sorába sem. Csak vagyok - szerelmekkel mögöttem. Amik szépek voltak, és néha fájtak. Vagy nekem, vagy a másiknak. Vagyok az emlékeimmel - az enyémek. Szegényebb lennék nélkülük. Vagyok a vágyaimmal - ezek is az enyémek. Nem mondok le róluk. Nem múlik rajtam semmi, mégis rajtam múlik minden. Rajtam múlik, elhiszem-e, hogy az élet állandó áramlás, örökös változás, ott tart meg, vagy oda visz, ahol a szívem van, mert ide kell megérkeznem.(?). Elhiszem-e, hogy bármi megtörténhet? Elhiszem-e, hogy lehet rózsaszín-piros az ég, az én egem is? Elhiszem-e, hogy nem keresni kell a szerelmet, és nem elzárkózni előle, mert az van, hömpölyög, megérkezik. Bármikor, bárkihez. Nem lehet tenni ellene semmit. A korhoz, családi állapothoz semmi köze. Eljön és beterít. Magunkkal, az életünkkel szembesít: hiányainkról és vágyainkról beszél. A nekünk megfelelő emberben manifesztálódik. Ha hallgatunk a szívünkre, tudjuk, mit kell tennünk. És nincs több kérdés, nincs tiltakozás. Nincs kétely és nincs félelem. Nincs bizonyosság, s talán örök ígéret sem, csak az eggyé válás vágya, egyértelműsége és jósága. Testben és lélekben. Mert ezért lett férfi és nő, ezért vigyázzuk, keressük, kergetjük egymást, ezért vágyunk megérkezni, otthonra lelni valakiben, valaki mellett, hogy ha csak pillanatokra is, de hinni tudjunk az Édenben. Megéljük annak csodáját, a lesznek ketten egy testté titkát, ami sokkal több, sokkal több, mint két test összefonódása. Maga a paradicsomi állapot. Mikor egy volt az ember a másikkal, s egy volt, egységben volt a Teremtővel is. Így látta Ő, az Isten, szépnek és jónak ezt a világot. A szerelem szerével, az egységben oldva. Nem lehet receptre felíratni! Ezért nem lehet kiváltani sem! Ha lehetne, ha megtennénk, megmérgeznénk ezzel azt, ami tökéletes. A teremtést.

Szóval, én köszönöm, jól vagyok. Szerelem gyógyszer nélkül - a teremtés üstjéből merítve.

 

 

 

 

Hozzászólások

Jelenleg nincsenek hozzászólások.


Bejelentkezés után Te is hozzászólhatsz!

BEJELENTKEZÉS  REGISZTRÁCIÓ

További cikkek:
2024. március 19., kedd,
József , Bánk napja van.
Tartalom
Vezércikk

Pete Violetta
Ikarusz
Ember-ügyeket emészt monoton olajos morajlással az epe-sárga doboz

Gondolkorzó

Tóth Sára
A házasságok az égben köttetnek?
Tanítások, tévtanítások és az évek, meg a rutin...

Felszín

Luzsica Fanni
Örök szerelem
Korszakok, évszakok, szerelemszakok...

Szakács Gergely
Pár-Kapcsolat
Kompromisszum képtelen daru és kócsag

Adamek Norbert
A nagy Ő - van-e egyetlen, hozzám való?
Hogy is akarja ezt az Úr pontosan?

Magasság

Czapp Enikő
Szerelemrecept
Doktor úr kérem, írjon fel nekem egy kis szerelmet

Réz-Nagy Zoltán
Szulamit - korszakról korszakra
Belenövünk az érzelmekbe

Mélység

Nagy László
Csak a szexre kellesz?
Tisztaság, félelem, elzárkózás, tagadás

Bagdán Zsuzsanna
A., Zs. és az Isten szerelme
A szerelem a lélek fogfájása, hacsak nem...

Pete Violetta
Érintés és botránykő
Az a bizonyos hetedik parancsolat

Puskás Gabriella
Akár egy vízcsepp (3)
Folytatásos novellánk betegségről, őszinteségről, félelmekről és megoldásokról

Teljesség

Czapp Enikő
Aranyszínű
A legszebb ének

Dobóczky László
Szerelmem neve
Találkoztál már azzal, aki téged így tud szeretni?

Üzenet

Nagy László
„Egy csók és más semmi..."
De micsoda minőségi változás

Bálint Katalin
Néhány szó a kompromisszumokról és az önzésről
„Két kicsi kecske baktat a hegyre..."

Áthallások

Makay László
Keresztény-kompatibilis szerepjáték
Tudom, hogy merre jársz - Fogalmam sincs, merre kószálsz

Miklya Zsolt
A szerelmet Te találtad ki?
Töprengés a szerelemről

Bölcsföldi András
Falat kenyér
„A szerelembe, mondják, belehal, aki él, de úgy kell a boldogság, mint egy falat kenyér."

Riport

Fekete Zsuzsa
Kutyából szalonna
Mindent és mindenkit megkapott, amit és akit csak akart, mégis üresnek érezte az életét, halálfélelemmel kelt és feküdt.

Kitekintés

Miklya Luzsányi Mónika
Szüzesség - de meddig?
„Mér' vagy olyan ideges Kislány? Csak nem valami elveszett?"

Kedvek Vera
Hosszú-táv-kapcsolat
„Hiányod átjár, mint huzat a házon"

Miklya Luzsányi Mónika
Fehér ruha, gyűrű, mirtusz...
Házassági szokások a világ különböző sarkain

Látogatóink száma a mai napon: 5257
Összes látogatónk 2000. november 01. óta : 57377467

Copyright © 2009 Közös(s)Ég Magazin, Minden jog fenntartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat