belépés | regisztráció RSS

Korábbi számok Elküld Nyomtat Magasság

Tóth Sára

A lábmosásról

„De jaj, szolga csak egy van: az Isten”

A János evangéliumában olvasható lábmosás-történet (János 13, 1–11) kitűnően beválik ugródeszkának, amelyről elrugaszkodva megint egy jót lehet moralizálni. Valami miatt szeretünk moralizálni. Milyen alázatos volt az Úr! Őt kell követnünk nekünk is, meg kell aláznunk magunkat és az alázatos szolgálat tetteit kell véghezvinnünk. Pedig mennyivel több és mélyebb ez a történet!

Először is egyedülálló az Újszövetségben abból a szempontból, hogy itt és egyedül itt dramatizált példázatot olvashatunk. Jézus sok példázatot mondott el hallgatóinak, de ez az egyetlen eset, ahol saját maga mutatja be, adja elő a saját példázatát. Miért fontos ez? Egyrészt egy példázat célja sosem az erkölcsi tanulság levonása, hanem az Isten országának megmutatása, hirdetése. És az Isten országa nem foglalható bele dogmába vagy elvont igazságba, mert az Isten országa nem statikus, hanem dinamikus, nem dogma, hanem történés, esemény. És a példázat pont ez: történet! Az a célja, hogy hasonló történéseket indítson el a hallgatókban, a történet részesévé tegye őket. A legtöbb esetben a hétköznapi, megszokott valóságból indul ki a példázat, majd váratlanul meghökkenti, meglepi a hallgatót. Összezavarja a világunkat azért, hogy megnyíljon a szemünk valamire, amit addig nem láttunk, új látást adjon. Megnyissa a szemünket az Isten országára.

Jézus ezt még fokozza azzal, hogy dramatizálja a saját példázatát. Nem engedi, hogy tudásunk, értésünk tárgyias, elvont maradjon, beleránt a praxis, a gyakorlat szférájába! A lábmosás története mind passzív, mind aktív részesedésre késztet. Azt mondja Jézus Péternek: „Ha meg nem moslak téged, semmi közöd sincs énhozzám.” És később hozzáteszi, sok mindent tudhatunk, ismerhetünk, de boldogok akkor leszünk, ha így is cselekszünk (17. vers).

Istent az ismeri, az növekszik az ő megismerésében, akinek köze van hozzá, aki közösségre lép vele. És akinek köze van hozzá, abban meg fog történni Isten, abban meg fog történni Isten országa, vagyis az „cselekedni fogja ezeket”. Tudjuk, hogy a János evangéliumában az úrvacsora-szertartás helyett a lábmosás vetíti előre Jézus önmaga-adását, keresztáldozatát és azt, hogy a tanítványok ebben a szenvedésben, halálban és feltámadásban válnak majd eggyé mesterükkel. Ez az egyesülés misztérium, mégis teljesen konkrét és fizikai: Jézus megtöri a kenyeret, felemeli a kelyhet, itt pedig körülköti magát, vizet önt, mossa és törli a tanítványok lábát. A kendő, a törölköző, a víz jelzi a közösség, egység valóságát.

De mi is történik itt? Mit tudunk meg Istenről és Isten országáról? Számunkra Isten és hatalom szorosan összetartozó fogalmak (hiszen ő mindenható stb.). Itt megmutatkozik, hogy milyen is ez az isteni hatalom. Egészen meghökkentő és váratlan. Miért? Mert a mi hatalom-elképzelésünket át- meg átjárja a bűn, a romlottság. Az eredendő bűn szorosan összefügg a hatalomvággyal, a felülkerekedés, a dominancia megszerzésének vágyával. A bűnbeesés éppen arról szól, hogy Isten korlátokat szabott nekünk, de mi nagyobb hatalmat, több jogot akartunk. Már az első gyilkosság is hatalmi viszály következménye: Káin számára a testvére puszta léte is az ő érvényesülését, hatalmát korlátozza. A hatalomvágy pokollá teszi a világot; de mi már másmilyen világot el sem tudunk képzelni.

Az Isten hatalma „egészen más”. Krisztus életútja pontosan ezt az egészen mást mutatja be, a lábmosás pedig mikrokozmosza Jézus életútjának. A hatalom: felfelé tör, mindig csak fel. Ezzel szemben Jézus (a megkísértés alkalmával) visszautasítja a világuralmi ajánlatot – útja végig lefelé, egyre lefelé vezet, a teljes megüresedésig, a hatalomról való teljes lemondásig, a kereszt gyalázatáig, önmaga odaadásáig. Erről szól a lábmosás, minden apró részletében.

Ott van például a 3. és a 4. vers meghökkentő ellentéte: az, akinek az Atya mindent a kezébe adott, aki az Istentől jött és az Istenhez ment, felkelt a vacsorától, kendőt kötött és elkezdte mosni a tanítványok lábát. A nők, a rabszolgák szintjére helyezte magát! Kontrollkényszeres, macho világunkban nincsen ennél drasztikusabban sokkoló cselekedet! És azt mondja ezzel Jézus: ez, ez a lehajlás az igazi tartalma az Úr és Mester szavaknak. Ezt írja Nüsszai Szent Gergely:

Az a tény, hogy a mindenható természet képes volt alászállni az ember alacsony sorsába, hatalma megmutatkozásának sokkal nyilvánvalóbb jele, mint csodái nagysága… Isten alászállása hatalmának egy bizonyos túlcsordulását jelenti, mellyel szemben nem jelent akadályt az, ami természetével ellentétesnek látszik. A nagyság az alacsonyságban mutatkozik meg, anélkül azonban, hogy ez lealacsonyítaná amazt.

 

Mi, keresztények persze hisszük, hogy ez a totális szolga, a legkisebb, a legalázatosabb uralkodik. Ehhez hit kell, de „elég”, ha valaki szemtől szembe farkasszemet nézett a démoni hatalom „gorgófőjével” ahhoz, hogy tudja, ennek a másik, csöndes, rejtett hatalomnak óriási ereje van, és csak ennek van ereje, és nincs más remény. Ahogy a koncentrációs táborok poklát megjárt Kertész Imre írja, „engem már rég nem a vezérek, kancellárok és egyéb címzetes uzurpátorok érdekelnek… engem már réges-rég is kizárólag a szentek élete érdekel, én ezt találom érdekesnek és felfoghatatlannak, én erre nem találok pusztán ésszerű magyarázatot.” Majd a továbbiakban elmondja a „Tanító úr” történetét, aki a lágerben lemondott az élelmiszeradagjáról, vagyis az életéről, hogy egy másik foglyot, egy fiatal fiút megmentsen. Egy szemvillanás az Isten országából.

A János evangéliumában visszatérő motívum, hogy a hallgatóság mindig félreérti Jézust. Azt gondolhatnánk, itt is erről van szó, amikor Péter tiltakozik, hogy az ő lábát ugyan ne mossa meg. Itt azonban nem erről van szó! Péter itt nem érti félre Jézust, ellenkezőleg, valamennyire megérti, hogy egy elképesztően felforgató cselekedet részesévé kellene válnia, és tiltakozik! A görög szöveg hangsúlyos helyzetbe hozza a személyes névmásokat: Uram, te mosod meg az én lábamat? Jézus viselkedése teljesen felforgatja a dicsőség, a megbecsültség emberi mércéit, illetve a hatalmi hierarchiát, amelybe a betagolódás biztonságot ad, és teret is ad saját hatalmi perverzióink kiélésére. Leslie Newbigin írja, hogy ameddig kötelességtudóan alávetjük magunkat a fölöttünk állóknak, addig mi magunk is leuralhatjuk azokat, akik alattunk vannak. Egy úr ne viselkedjen így, mert akkor az én úrhatnámságomat is veszélyezteti, hiszen egészen felforgatja az úr szó jelentését. Péter valamennyire azt is megértheti vagy megérezheti, hogy a Jézussal való közösségvállalás ára nagyon nagy. (Júdás le is vonja a következtetést.) Mindenképp halállal jár, ha nem is feltétlenül mártíromsággal, de bizonnyal meg kell halni annak a vágynak, hogy elsők legyünk és uralkodjunk másokon.

Én is világot hódítani jöttem,
s magamat meg nem hódíthatom,

csak ostromolhatom nehéz kövekkel,
vagy ámíthatom és becsaphatom.

Valaha én is úr akartam lenni;
ó bár jó szolga lehetnék!

De jaj, szolga csak egy van: az Isten,
s uraktól nyüzsög a végtelenség.

Weöres Sándor: Rongyszőnyeg

 

Hozzászólások

Jelenleg nincsenek hozzászólások.


Bejelentkezés után Te is hozzászólhatsz!

BEJELENTKEZÉS  REGISZTRÁCIÓ

További cikkek:
2024. március 19., kedd,
József , Bánk napja van.
Tartalom
Vezércikk

Pete Violetta
Ellentmondás
Isten-emberi történet

Felszín

Sebesi Viktória
Halktalan este
Csak saját szavukat hallották

Miklya Luzsányi Mónika
Hegyen-völgyön bakancsban
„Nem gondoltam, hogy ilyen hatalmas az Isten.”

Miklya Luzsányi Mónika
Lefagyasztott királyfiak
Férfiszerep animálva

Magasság

Tóth Sára
A lábmosásról
„De jaj, szolga csak egy van: az Isten”

Szikszai Szabolcs
Nagypéntek, húsvét és az önmagát kereső ember
Kiszabadítani az embert önmaga összefüggéséből

Mélység

Gueth Péter
A boldogság szigete
A boldogság statisztikájáról

Thoma László
Barát a bajban
Van-e embered?

Teljesség

Fekete Zsuzsanna
Álmok álmodója
Az elkényeztetés kabátjából a börtönbe

Pete Violetta
Ima a keresztút mellől
A kifosztott ajándéka

Üzenet

Réz-Nagy Zoltán
A nappal és az éjszaka harca
Hogy higgyen bennünk

Jakus Ágnes
Galambok
Égi és földi összefonódások

Áthallások

Hancsók Barnabás
A boldogság nyomában
Az ember, akiről hallgat az evangélium

Szoták Orsolya
József és a színes, szélesvásznú álomkabát
Meg kellett járnia a vermek mélységét, hogy jó vezetővé váljon.

Pete Violetta
Gyermekek a felnőttek háborúiban
Amikor az ártatlanság találkozik a tömegek könyörtelenségével, ott nagyon gyorsan fel kell nőni.

Riport

Jakus Ágnes
Léptek a Metanoia Parkban
„Fogj meg! Nyúlj belém! Írj tovább! Cselekedj!”

Kitekintés

Bölcsföldi András
Áldás egy londoni Irish Pubban
Élet – némelyeket sokkolhat

Detzky Panni
Az igazi segítő
Bizonyságtétel Isten munkájáról bennem

Látogatóink száma a mai napon: 1583
Összes látogatónk 2000. november 01. óta : 57373798

Copyright © 2009 Közös(s)Ég Magazin, Minden jog fenntartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat