belépés | regisztráció RSS

Korábbi számok Elküld Nyomtat Magasság

Juhász Ábel

A tabu működése

Amiről mindenki beszél, csak nem mindegy, hogy hogyan!

A tabu szó jelentését mindenki ismeri vagy legalábbis azt gondolja, hogy érti, miről van szó. Valamilyen megfoghatatlan, misztikus és elérhetetlen dologra gondolunk, furcsa borzongás vesz erőt rajtunk, ha meghalljuk ezt a szót. A tabu elemzését sokan – különböző szempontok alapján – elvégezték már, gondolok itt elsősorban Freud: Totem és tabu című művére, vagy Frazer: Az Aranyág-ára, de említhetném Juhász Zsuzsanna: Megdöntött és visszavágyott tabuk írását is.

A tabu témáknak nemcsak az irodalma jelentős, hanem a tárgya is, hiszen a történelem során sokféle tabuval találkozhattunk. Mindig az aktuális kor vallási és társadalmi szerkezete és elvárásai voltak azok, amelyek megszabták az aktuális tabuk listáját. A tabuk lehetnek vallási, társadalmi, szociológiai vagy akár – lásd Freudnál – pszichológiai tartalmúak. Tabunak számítottak bizonyos személyek (spirituális és társadalmi vezetők), étkezési szokások, tárgyak, nevek (Izrael esteében az Isten nevének említése) vagy éppen állapotok (gondolok itt elsősorban a terhességre vagy a menstruációs időszakra). Talán a mai kor emberének viszont a tabu szó kapcsán az első dolog, ami eszébe jut, nem más, mint a szexualitás. Az európai kultúrában évszázadokon keresztül ez volt az egyik legmeghatározóbb tabukérdés.

Természetesen ha a tabu történetét vizsgáljuk, azt láthatjuk, hogy az élet minden területen fellelhetőek valamilyen tabuk. Minden kornak és minden rendszernek megvoltak és megvannak a maga tabui, és nem is kell nagyon messzire visszamennünk az időben, hiszen gondoljunk csak arra, hogy a kommunizmusban szinte az élet minden területét átszőtték a tabutémák. Azt hiszem, kijelenthetjük, hogy az abszolút tiltás eszköze, és egy társadalomban minél kevesebb az ember szabadsága, annál nagyobb a tabuk száma.

A tabu minden esetben a társadalom szokásaiból alakult ki és ahhoz igazodott, és ez nincsen másképpen a mai társadalmakban sem. Éppen ezért olyan dologra szeretném ezen írásommal felhívni a figyelmet, amelyre a tabuval kapcsolatban talán kevesen gondolnak, mégpedig arra, hogy az európai kultúrában (amit nagy szeretettel szoktak egységesnek nevezni) igenis megoszlik a tabu kérdésének a megítélése.

Elméletem a következőképpen hangzik: a katolicizmusnak és a protestantizmusnak társadalomformáló ereje egy-egy ország társadalmi életétre, szabályaira (így a tabura is) meghatározó módon hatással van. Ebből kifolyólag a különböző vallási kultúrával bíró (elsősorban nyugat-európai) társadalmakban a tabu kérdése is különbözőképpen nyilvánul meg.

A protestáns államok (Németország, Nagy-Britannia, a skandináv országok, Svájc, Hollandia) a reformáció szabadsága és a puritanizmus által letisztultabb társadalmi életet hoztak létre. Egyrészt a kivívott szabadság által (mivel már nem volt szükség az egyház közvetítő szerepére) a tabutémák lassan megszűntek tabunak lenni, ugyanakkor kialakult a társadalomban egy szigorúnak mondható morális-etikai rendszer. Ez abból fakad, hogy a protestantizmus és ezen belül is a kálvinizmus nem csak vallási rendszer volt, hanem olyan elvi, mindent átölelő eszmerendszer, amelynek társadalmi hatása mindmáig megmutatkozik az adott országok lakóinak mentalitásában. A kálvinizmus az Istenre tekintve, az ő parancsolatainak engedelmeskedve, a felebarát iránti tisztelet és megbecsülés mellett építi ki a társadalmi normákat. Ahogy Kuyper Ábrahám fogalmaz a Kálvinizmus lényegében: „ez volt az a törekvés, az a hangulat, az a szellemi irányzat, amivel a kálvinizmus mindenhová behatolt és ebből a kegyes istenfélelemből, ebből az Isten előtt való közös megállásból valami szent demokratikus érzés fejlődött ki, hódított tért, vált végtére is uralkodóvá”. A demokratikusság eleme (vagyis hogy Isten előtt minden ember egyforma és nincs szükség az üdvösség szempontjából az egyház közvetítésére), valamint a puritán erkölcsiség morális szigora azt eredményezte, hogy egy szabad társadalomban a tabu mindinkább elveszítette jelentőségét. Nem volt már olyan téma, amiről tabu lett volna beszélni, mert nem volt már mit misztifikálni vagy elkendőzni.

Ezzel szemben a tradicionálisan katolikus államokat és társadalmakat (Franciaország, Olaszország, Spanyolország, Portugália stb.) vizsgálva azt látjuk, hogy a tabu kérdése másképpen működött. Ez egyrészt annak tulajdonítható, hogy a reformáció után is ezekben az országokban nagyon erős volta a római katolikus egyház klerikális és teokratikus hatása. Az egyház a maga misztikusságával uralta az élet minden területét és számtalan számára kényelmetlen dologra kiáltott tabut. Amikor azonban ezeket a társadalmakat is meglegyintette a szabadság szele, amely a humanizmusban és a felvilágosodásban gyökerezett és a francia forradalomban (több mint 250 évvel a reformáció után) csúcsosodott ki, létrejött egy olyan torz morális eszmerendszer, amelynek legnagyobb hibája abban mutatkozott meg, hogy a világot már csak az ember szemszögéből és nem az ember és az Isten viszonyából vizsgálta. Vagyis a társadalmi normákból kivonta azt, ami annak a legnagyobb fokmérője és alapja, mégpedig az Istent. Ennek következtében a szabadság átalakult szabadossággá. Az egyház misztikus zártsága és a túlzott szabadosság együttesen eredményezték azt, hogy ezekben a társadalmakban még a XXI. században is vannak olyan kérdések, amelyeket tabuként kezel a társadalom elsősorban azért, mert úgy gondolja, amiről nem beszélünk, az nem is létezik.

Azt szokták mondani, hogy az élet a legjobb rendező. Erre példa, hogy ezen kis írás születése közbe járta be a világsajtót egy hír, ami az előbbi elméletet igazolja, nevezetesen a Strauss-Kahn ügy. Ezen ügy egyik érdekes mellékzöngéje volt az a cikk, amelynek címe: „Nem lehet bilincsben mutatni Strauss-Kahnt!” A cikk ezzel a megállapítással zárul: „A Strauss-Kahnt a bíróságon mutató képek azért is rázták meg a francia közönséget, mert Franciaországban tilos a tárgyalásokról felvételeket készíteni, a média pedig hagyományosan diszkréten kezeli a politikusok szexügyeit.” Mi ez, ha nem olyan tabu, amelyről jobb, ha nem beszélünk? Az ügy külön pikantériája, hogy a letartóztatás után kezdenek a nagyvilág számára világossá válni Strauss-Kahn eddigi botlásai és botrányai. De hogy nem elszigetelt esetről van szó, elegendő az elmúlt néhány esztendőt megvizsgálnunk, ott találjuk az olasz miniszterelnök „érdekesnek” mondható „szórakozási” szokásait, a francia elnök válása körüli botrányokat, vagy éppen a Vatikán tekintélyét megtépázó „pedofil papok” esetét.

Még mielőtt bárki is rám sütné az elfogultság bélyegét, szeretném tisztázni, hogy nem azt mondom, hogy a protestáns társadalmakban nincs erre precedens vagy kevésbé bűnösek, mint a tradicionálisan katolikus társadalmak. A különbség csupán abban van, hogy melyik társadalom hogyan viszonyul a bűn kérdéséhez. Tabukat gyártva és a tabukhoz ragaszkodva bedugja a fejét a homokba, mondván, amiről nem beszélünk, az nem is, létezik, vagy hangosan ki meri mondani, hogy „a király meztelen”!

Kijelenthető hogy a tabuk lebontása minden keresztyén vagy keresztyén gyökerekkel rendelkező társadalom számára csakis egyféleképpen lehetséges, mégpedig ahogy Pál tanítja: Hirdesd az igét, állj elő vele alkalmatos, alkalmatlan időben, ints, feddj, buzdíts teljes béketűréssel és tanítással (2Tim, 4:2).

 

Hozzászólások

Jelenleg nincsenek hozzászólások.


Bejelentkezés után Te is hozzászólhatsz!

BEJELENTKEZÉS  REGISZTRÁCIÓ

További cikkek:
2024. március 19., kedd,
József , Bánk napja van.
Tartalom
Vezércikk

Réz-Nagy Zoltán
Az irraconális tabukról és babonás félelmekről
Hinnéd, hogy ma is köztünk élnek?

Gondolkorzó

Adamek Norbert
Érdekeink – mé genoito!
Miből és hogyan éljen meg a templom szégyenkező egere?

Felszín

Miklya Zsolt
Ahol a csendek laknak...
Mesélj a farkasodnak!

Pete Violetta
Ha valami lyukad
Eldughatod, betömheted, titkolhatod. Vagy…?

B. Tóth Klára
Lehet-e tabutlanítani a korunkat?
Mesterséges és természetes feszültségek – hol a feloldás?

Magasság

Juhász Ábel
A tabu működése
Amiről mindenki beszél, csak nem mindegy, hogy hogyan!

Dull Krisztina
Könyörgés a tabuért
Tabukra márpedig szükségünk van

Mélység

Szakács Gergely
„Nem félünk a farkastól!"
Kockázatos őszinteség kontra megbetegítő titkok

Nagy László
A csend mint tabu
Inkább nem akarjuk érzékelni azt, ami körülvesz bennünket?

Puskás Gabriella
Akár egy vízcsepp (6)

Folytatásos novellánk betegségről, őszinteségről, félelmekről és megoldásokról

Dobóczky László
Félhomály
Öröklődő terhek sherpái vagyunk?

Detzky Panni
Pszichológia vs. vallás
Ugyanazon lélek világi és keresztyén gyógymódja

Teljesség

Detzky Panni
Isteni érintés
Találkozások a Mindenhatóval

Nagy Dávid
Koraesti kövezés
Az ítélkezés súlya

Czapp Enikő
Megérintett érinthetetlen(ek)
Egy dramatikus játék utórezgései

Üzenet

Bella Péter
A hívő ember és a tabu
Te melyik szerepet játszod ma este?

Pete Violetta
Szószékre szorul a kommunikáció
Mediális némasági fogadalom?

Nagy László
Tabuk nélkül
Egy képzeletbeli reality show, ahova bejutottál

Áthallások

Horváth Mariann
Bűneset
Dürer, a maximalista művész és az édenkerti eset

Riport

Pete Violetta
A hangember
Horváth Gergely megtéréséről és rádiós szolgálatáról az MR2-n

Miklya Luzsányi Mónika
Halál – az össztársadalmi tabu
Kísérni olyan úton, melyet egyedül kell befejezni?

Kitekintés

Bölcsföldi András
Egy világtalálkozó kérdőjelei
Miért van világtalálkozó, ha nincs? Miért nincs világtalálkozó, ha van?

Miklya Luzsányi Mónika
Mit, mikor, hogyan?
Kényes témák a gyermeknevelésben

Látogatóink száma a mai napon: 5146
Összes látogatónk 2000. november 01. óta : 57377356

Copyright © 2009 Közös(s)Ég Magazin, Minden jog fenntartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat