belépés | regisztráció RSS

Korábbi számok Elküld Nyomtat Magasság

Tóth Sára

A bizonytalanság kora

A kereszténység felnőtté válása

Peter Berger, a híres szociológus azt mondja, könnyű addig biztosnak lenni saját vallásunk igazsága felől, ameddig nincsenek körülöttünk rivális vallások, világnézetek. Könnyebb hinni, ha körülötted mindenki keresztény, mint akkor, ha minden utcasarkon más hitszónok bizonygatja a maga igazságát. Könnyebb hinni, ha egyetlen világkép vesz körül, amit senki sem kérdőjelez meg, ha senki nem lóg ki a sorból, ha nincsenek elbizonytalanító tényezők. Ez a kor a nyugati kultúrában a középkor volt, úgy nagyjából. És bár tisztelem a középkor mindenféle nagyszerűségét, mégis megkérdezem: biztos, hogy minden szempontból jó volt ez? Jó volt-e az, hogy a keresztény hívők annyira biztosak voltak a dolgukban, hogy szent buzgalommal keresztes háborút folytattak más vallású népek ellen? Hogy szent önelégültséggel küldték máglyára azokat, akik kilógtak a sorból? Persze, itt meg lehet kérdezni: vajon titkon, a főmuftik, főpapok, pápák szíve mélyén nem bújt-e meg az alattomos kétely, hogy hátha talán mégsem…? Ha ott volt is az a kétely, elfojtották, és a bizonyosságot előretolva a vallást használták fel uralmi vágyaik kiélésére. Jó-e hát mindig a bizonyosság hangoztatása? Aztán jó-e, ha az egész világ keresztény, és minden egyértelmű és tuti, pedig ugye Jézus azt mondta: „Az én országom nem e világból való”?

Ha ilyen szemmel nézzük, akkor nem biztos, hogy a nyugati kultúra elvilágiasodása, sőt, a pluralizmus megjelenése egyértelműen negatív fejlemény. Nem biztos, hogy az egyház fő hivatása a bizonyosságokkal körülvett, víg masírozás. Talán nem ártott az a máig tartó elbizonytalanodás, ami hozzávetőleg a felvilágosodással kezdődött el, amikor a Biblia és az egyház tekintélyét először megkérdőjelezték. Annak ellenére nem ártott, hogy nagy válságot okozott, hiszen a modern tudomány korában a keresztény bizonyosság megingott, ugyanis a szigorúan tudományos módszerekkel a keresztény hitigazságokat, sőt, a Biblia modern értelemben vett „történetiségét” sem lehetett bebizonyítani. Ez hozta létre a kereszténység máig is tomboló serdülőbetegségét, a fundamentalizmust. A szó szerinti értelmezés követelői, azok, akik úgy gondolják, teljes egyértelműséggel leszögezhető, hogy „mit mond a Biblia”, akik a keresztény tanításokat a természettudomány objektivitásával akarják felruházni, ugyanúgy a modern racionalizmus áldozatai, mint azok, akik a természettudományra hivatkozva a kereszténységet elvetik. Egyik típus sem képes elviselni a bizonytalanságot.

Pedig ma, a posztmodern érában a bizonytalanság korát éljük. Pszichológiailag közelítve: most kellene a kereszténységnek felnőtté válnia. Egy felnőtt, érett embernek el kellene viselnie az érzelmi és a kognitív bizonytalanságot. El kell tudnia viselnie, hogy mivel véges ember, száz százalékos bizonyossága sohasem lesz az Isten dolgai felől. Sajnos a legtöbb ember mindenestől megreked a pszichológiai gyermek- illetve serdülőkorban. Még sokkal kisebb horderejű bizonytalanságot sem képes elviselni. Minden kérdésben egyértelmű, fekete-fehér válaszra van szüksége, kezdve attól, hogy a permetezés árt-e vagy használ az almafának, egészen addig, hogy a politikában ki a megváltó és ki a sátán. Pedig tökéletes bizonyosság, mint az utóbbi hetven évben rájöttek, még a természettudományban sincsen. Ott is hitbéli alapon kell sok mindent elfogadni, hogy egyáltalán a tudományos kutatás megkezdődhessen, a tökéletes objektivitás pedig az emberi tényező miatt lehetetlen (sokan rámutattak minderre, például Polányi Mihály vagy Thomas Kuhn).

Nem lehet kikerülni, még ha némelyeknek irritálóan hangzik is: a felnőtt keresztény, aki érzékenyen él a saját korában, vállalja a bizonytalanság, a kétely feszültségét. A kétely úgyis mindenkiben ott él, minek is tagadni? A megingathatatlan dogmák betonbiztos elemeiből semmi más nem épül, csakis Bábel-torony. A vallási igazságait harsogva hirdető, kételymentes vallásosság nem más, mint bálványimádás: saját dogmaépületem, Isten-ismeretem istenítése. Elfeledkezés arról a nyilvánvaló tényről, hogy véges ember vagyok és csak tükör által homályosan látok. Ha alázatosan vállalom bizonytalanságomat, félelmeimet, az megóvhat az inkvizítori lelkülettől. Más haszna is van. Aki biztos a dolgában, minek is beszélgessen Istennel? Ha ő már mindent tud, mi szükség az Úr válaszaira? Aki kételkedik, bizonytalankodik, az rendszeresen Istenhez fogja vinni kérdéseit, félelmeit, bizonytalanságát. Hisz az igazság az Ő igazsága, nem az enyém. A korai szerzetesek, a sivatagi atyák, akik Isten pőre jelenlétével küzdöttek egész életükben, még tudták ezt. Íme, befejezésül egy történet A szent öregek könyvé-ből (Jel kiadó, 2010, 32. oldal, fordította Baán István):

Egyszer öregek jöttek Antal abbához, amikor József abba is vele volt. Az öreg próbára akarta őket tenni. Idézett egy szentírási verset, és kérdezni kezdte őket, kezdve a legfiatalabbikon, hogy mit jelent. És mindegyik megmagyarázta, amennyire tőle tellett. Az öreg azonban mindegyiknek ezt mondta: „Még nem találtad el.” Végül azt mondta József abbának: „Véleményed szerint mit jelent ez a mondat?” Az így válaszolt: „Nem tudom.” Erre így szólt Antal abba: „Nos, József abba találta meg a megoldást, amikor azt mondta: „Nem tudom.”

Oltalom kérése bizonyosság ellen

Uram, kérlek, óvj meg engem a bizonyosságtól!
Uram, óvj meg attól, hogy azt hazudjam, biztonságban érzem magam, holott valójában állandóan félek!
Uram, óvj meg engem a bizonyosságtól, nehogy elbizakodjam, és ráerőltessem másokra, amit biztosnak vélek.
Uram, ne engedd, hogy biztosan tudjam, amit Rólad tudni kell, nehogy felfuvalkodjak és azt higgyem, jobban ismerlek, mint a bizonytalanok.
Uram, segíts, hogy ne legyek soha biztos abban, hogy van élet a halál után, nehogy jobban szeressem azt a másik életet, mint ezt a mostanit.
Uram, nehogy valaha biztos legyek abban, hogy üdvözülök, mert akkor azt fogom hinni, hogy nálam van a biztos recept.
Uram, adj bátorságot beismerni, „nem tudom", hogy soha ne szűnjelek meg Téged kérdezgetni. 

Hozzászólások

1. Szabó László - 2012-09-20 14:31:07

Kedves Sára!

Cikkében a keresztyénség talán legelterjedtebb és kortársaink által legvisszataszítóbbnak tartott bűneire, az elbizakodottságra és az abból táplálkozó ítélkezésre hívja fel a figyelmet. Örülök, hogy lehet ezekről a kérdésekről nyíltan beszélni, bűnbánatot tartani és megújulni. Mindanazonáltal nem mindenben értek egyet önnel.

1. Cikkének egyik sokat hangoztatott tétele, hogy a bizonyosság felfuvalkodottságot, ítélkező lelkületet, szélsőséges esetben pedig akár agressziót is eredményez. Tételének alátámasztására a középkor egyes gondolkodóinak szűklátókürűségét, a keresztesháborúkat és a természettudományokat a Bibliával pótolni akaró fundamentalizmust hozza fel. Véleményem szerint az ön magyarázata ezeket az eseményeket illetően téves. Az említett bűnök forrása nem a bizonyosság, hanem az Istennel való kapcsolat teljes vagy részleges hiánya. Ez a magyarázat – nézetem szerint – jobban harmonizál a Biblia tanításával.

2. A felfuvalkodottság – ami ellen ön is és én is küzdünk – ellentéte nem a bizonytalanság, hanem az alázat. Véleményem szerint minél kevesebb valakinek a hitbeli(!) ismerete, annál többnek gondolja önmagát, minthogy viszonyítási alapja csupán az ember, viszont minél több valakinek az ismerete, annál alázatosabb, hiszen ismeri a végtelen Istent, akihez mérve élete kevesebb a lehelletnél is. Ilyen értelemben az ismeret és abban való bizonyosság egyenesen feltétele az alázatnak.

3. A bizonyosság Isten ajándéka, és erre lépten-nyomon felhívja a figyelmünket a Biblia:

„Szeretném, ha tudnátok, mennyit küzdök értetek és a laodíceaiakért; és mindazokért, akik engem nem ismernek személyesen, hogy szívük felbátorodjék, összeforrva szeretetben, és eljussanak a teljes bizonyossághoz vezető ismeret egész gazdagságára: az Isten titkának, Krisztusnak ismeretére.” (Kol 2,1-2)

„Köszönt titeket Epafrász, aki közületek való, Krisztus Jézus szolgája, aki mindenkor küzd értetek imádságaiban, hogy tökéletesen, teljes bizonyossággal, állhatatosan maradjatok mindabban, ami az Isten akarata.” (Kol 4,12) „Ezért tehát elméteket felkészítve, legyetek józanok és teljes bizonyossággal reménykedjetek abban a kegyelemben, amelyet Jézus Krisztus megjelenésekor kaptok.” (1Pt 1,13)

Ha viszont a bizonyosság ajándék, akkor törekedni kell rá, nem pedig kerülni.

4. Hiszem, hogy – lévén emberek vagyunk, és korlátokkal rendelkezünk – nem ismerhetjük meg kimerítő módon a valóságot sem most, sem az örökkévalóságban, azt azonban az ige alapján állítom, hogy amit Isten kijelentett számunkra, az bizonyos ismeret, amihez ragaszkodhatunk.

Üdvözlettel: Szabó László



Bejelentkezés után Te is hozzászólhatsz!

BEJELENTKEZÉS  REGISZTRÁCIÓ

További cikkek:
2024. március 19., kedd,
József , Bánk napja van.
Tartalom
Vezércikk

Réz-Nagy Zoltán
A bizonytalanság dicsérete
Kreált kapaszkodóink és a valóság

Gondolkorzó

Bölcsföldi András
Három királylány
Hogy legyünk társak a társtalálásban?

Felszín

Székely Tamás
(Be)biztosítások
Megváltható nyugalom

Pete Violetta
Az üres befőttes üveg és az idegen szilva
Városba szakadt vidék, jelenbe szakadt múlt

Miklya Zsolt
Jeles napok
Születésnapodat várjuk...

Magasság

Tóth Sára
A bizonytalanság kora
A kereszténység felnőtté válása

Miklya Luzsányi Mónika
Múltvesztett nemzedékek
Búsongás és felelősség

Mélység

Moldován Norbert
Néma-téma
Ki beszéljen a szexről keresztény fiataljainkkal?

Teljesség

Koczor Tamás
Illés és a hollók
Egy pakli kártya mellől…

Szakács Gergely
Lesz ez még így se!
Harcban a ráhagyatkozásért

Üzenet

Pete Violetta
Az az egy
Feláldozandók

Thoma László
Burokszótár
Az életünket körülvevő

Áthallások

Miklya Luzsányi Mónika
A komfortérzet kalitkájában
Bűn és bűnhődés Woody Allen módra

Bradák Soma
Kerülőutak nélkül?
Amerikai szépség és isteni gondviselés

Hancsók Barnabás
Butaságból jeles
Egy égető társadalmi probléma könnyfakasztó feldolgozása filmen

Kitekintés

B. Tóth Klára
Biztonságos otthon
Mindenütt jó, de legfehérebb a konyhakredenc

Szakács Gergely
Hit és vallás: mankó vagy erőforrás?
A labilis ember kapaszkodója Isten?

Látogatóink száma a mai napon: 2063
Összes látogatónk 2000. november 01. óta : 57374277

Copyright © 2009 Közös(s)Ég Magazin, Minden jog fenntartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat