belépés | regisztráció RSS

Korábbi számok Elküld Nyomtat Magasság

Réz-Nagy Zoltán

Szulamit - korszakról korszakra

Belenövünk az érzelmekbe

Megszületni: test, amely egy másik testből vált külön és újra meg újra találkozik - most ennek a ritmusa tart életben. 
Ahogy a kezek megérintenek, értem nyúlnak, és ahogy a másik testhez ölelnek.
Feszültség és megnyugvás, feszültség és megnyugvás...
Íme, ez az arc - benne egy egész világ tükröződik vissza, és ezek a barátságosan csillogó szemek, amelyek mint ünnepi gyertyák fényei világítanak be lelkem ablakán. Szemek, amelyek azt mondják nekem, hogy fontos vagyok...
Ez a másik test, ezek a kezek, ez az arc és ezek a szemek lassan nevet kapnak bennem: anya.
És lassan körvonalazódva kibontakozik mögüle egy másik gondoskodó kéz és tekintet és kicsit nyersebb ölelés, és ez a másik lény játékos vidámságot idéz minden huncut mosolyával: apa...

Ma megtettem az első lépést: felfedezőútra indulok. Tárgyak kapcsolódnak össze szavakkal, mutatom, ők mondják a nevét. Aztán én is kimondom az első szót: NEM... Rájöttem, hogy én különálló lény vagyok. Elszakadtam attól a lénytől, aki világra hozott, és van, hogy mást akarok, mint Ő, és van, hogy mást szeretnék mint ők ketten, a szüleim. Ilyenkor tiltakozom és ellenállok. Talán az ellenállásom tesz igazán önállóvá, önmagammá? És nem minden ételt szeretek. Van saját ízlésem. Van olyan étel, amit kiköpök a számból. Lesz majd az ételen túl más is, amiben kiütközik sajátos ízlésem, választásom. Remélem, más visszhangot is kivált majd belőlük a bosszankodáson túl...

Ma mentem először óvodába. Anya ott akart hagyni, sokáig sírtam, de aztán jött az óvónő és meg akart vigasztalni. A kezébe haraptam. Láttam, hogy fájt neki, de amikor azt is láttam az arcán, hogy ennek ellenére nem haragszik rám, közelebb engedtem magamhoz. Megsimogatott. Én pedig engedtem neki. Ez nem volt más, mint afféle békejobb. Ugyanakkor jó is volt és megnyugtató. És rájöttem, másnak a testi közelsége is jó, nem csak a szüleimé. Pár nap múlva már magam kezdeményeztem és az ölébe ültem.

Iskolás lettem. A táskámat nekem kell rendben tartani. Itt csak magamra számíthatok és nem hagyatkozhatok senkire, se a szüleimre, se a testvéreimre, vagy a nagyszüleimre. Nekem magamnak kell megoldanom a kiadott feladatokat: és tudom, hogy ez most már mindig így lesz. Ilyen lehet felnőttnek lenni: abban a tudatban élni, hogy szinte csak magamra számíthatok? Persze nem mindegy, hogy mit értünk azon, hogy szinte... Tanulok olvasni, írni, számolni: ha egyhez hozzáadok egyet, az kettő lesz. Az egy pár, és ha abból elveszünk egyet, akkor az újra csak egy lesz. És ha abból megint elveszünk egyet, akkor... Milyen ijesztő ez a számtan és milyen kegyetlen. Itt nincs mellébeszélés. Ha egyszer egy párból kiveszünk egyet, akkor az magányos, árva egyes lesz csupán. Jól kell választani, hogy kivel alkotok majd egy párt.

Ma összevesztem a barátnőmmel. Elferdítette a szavaimat, én nem is mondtam azt, amit ő állított, hogy mondtam. Haragszom rá, hogy nem mond rólam igazat. A múltkor sem állt ki mellettem, azok mellé állt, akik le akartak járatni és mindenfélével megvádoltak. Szomorú vagyok és dühös. Vajon minden barát ilyen, mint az én barátnőm? Persze én sem vagyok tökéletes, nekem is vannak hibáim, néha követelőző vagyok vele és ki akarom sajátítani... De én többet szeretnék vele lenni! Csakhogy azt látom, hogy ő ezzel nem így van, és ez fáj... Apám azt mondja, hogy ne szorítsam úgy a poharat! Ez lehet a baj? El kell fogadnom, hogy a barátnőm is vágyik az önállóságra, meg kell tanulnom egyszerűen csak örülni annak, amikor velem van. És ha mehetnéke van, akkor csak menjen. Végső soron a szabadságát meg kell hagynom neki is és később másoknak is, majd a férjemnek is. Isten is szabadságot adott nekünk, egyfajta korlátozott szabadságot.

Lehet, hogy felnőtt lettem? Eddig csak kislány voltam, de mától már nem az vagyok: nő lettem. Azt hallottam a hittantanártól, hogy ilyen idős korban már férjhez adták a lányokat a bibliai időkben. Furcsa elképzelni, hogy az embernek tizenhárom éves korában már férje van. Én nem érzem még magam érettnek ilyesmire. Lehet, hogy azok az ókorban élt lányok sem érezték még érettnek rá magukat, de nem volt más választásuk? Erről nem ír a Biblia... Persze azért szeretném, ha egyszer majd lenne családom. Vajon ki lesz majd a férjem? Anya és apa egészen későn, felnőtt korukban ismerték meg egymást. Én sem ismerem még azt, aki majd egyszer, tíz vagy tizenöt év múlva a férjem lesz. Vajon amit most képzelek róla, az ugyanaz lesz, mint amit öt vagy tíz év múlva képzelek majd róla? Anya azt mondja, hogy nem. Hogy ez az eszménykép velem együtt változik majd. Ha így van, akkor még jó, hogy nem kell 13 évesen férjhez mennem. És vajon mennyire fog az a tényleges, valóságos férfi hasonlítani az eszményképemre? És mennyire fog hasonlítani tíz-húsz vagy harminc év házasság után? A barátnőm szülei is elváltak... Vajon ezért történt, vagy valami más okból? Isten vajon segít majd házastársra találni? Aki iránt szerelmet érzek majd 15 év múlva, lehetséges, hogy az iránt 20-25 év múlva is szerelmet érzek majd, ha a szerelem bennem élő eszményképe változik?

Istennek vajon számít, hogy elvált-e valaki?  Apa azt mondja, senki sem tökéletes, de én azt látom, hogy azért elég nagy különbségek vannak emberek között. Mindenkit szeret vajon Isten? És nekem is mindenkit kéne szeretnem? Anya a múltkor azt mondta, hogy Isten senkit sem kísért, azaz nem hozza túl nehéz választás elé. Remélem hogy Isten nem hoz majd lehetetlen helyzetbe...

Ahogy figyelem a fiúkat az osztályban, elgondolkodom azon, hogy milyen sokfélék. Az egyik hencegő, a másik félénknek tűnik, a harmadik hízelgő, a negyedik goromba. Valahogy olyan szélsőségesek a fiúk és emiatt olyan ijesztőek. Hogy az egyik pillanatban milyenek, az alapján nem tudhatsz semmit arról, hogy mi fog a következő pillanatban történni. Szükséges, hogy ennek a kiszámíthatatlanságnak nőként kiszolgáltassam magam? Másként egyedül maradok? Olyan fiúról álmodom, akitől nem kell félnem, akiben megbízhatom, és nem tartogat kellemetlen meglepetéseket.

Egyedül vagyok: nem gondoltam volna, hogy ez tizenhat évesen ilyen fájdalmas lehet. Barátnőim mind egy-egy fiúval voltak. Meg voltak ott más fiúk is... Nem, egyik sem tetszik. Aki még leginkább szimpatikus volt, nevezzük az egyszerűség kedvéért csak K. O-nak, az is több ponton megbukott, leverte a lécet... Kezdjük a nadrággal: hogy lehet így öltözni?! A másik a szóhasználat: néha úgy éreztem egy-egy szava, mondata után, mintha homokot szórtak volna a fogaskerekek közé. Minek is az okokat tovább sorolni, hiszen ha nem olyan nekem egy fiú beszéde, mint a csorduló méz (ezt a hasonlatot olvastam valahol - talán a Bibliában, és nagyon tetszett!), akkor minek erőltetni az egészet?

Ma az egyik órán újra rám tört a magányosság és azon gondolkodtam el, hogy valahol él az a valaki, aki majd a férjem lesz. Nem tudom még, milyen, nem tudom, hol él, sem azt, hogy kik a szülei, vagy hogy mi a hobbija, milyen zenét szeret... Vajon hol lehet, és mit csinál éppen most? Lehet, hogy ő is épp egy unalmas órán ül és ő is álmodozik? Még semmit sem tudok róla, de tudom, hogy van, létezik, és maga ez a tudat is megnyugtató. Tudom, hogy létezik és egyszer majd az övé leszek...

Ma rám nézett... Most valahogy másként, mint korábban. Talán csak egy-két pillanattal tartott tovább ez a nézés. Mikor már otthon voltam, felébredt bennem a kétség: lehet, hogy csak képzelem az egészet? De határozottan úgy tűnt, hogy valami áradt felém a tekintetéből. Vajon ő mit látott az enyémben? Vajon én milyen képet vághattam? Nos, jogosan kérdezheted, hogy is kezdődött? Azzal a határozott érzéssel, hogy valahogy Ő más, mint a többi. Volt néhány apró jelzés, ami miatt érdekelni kezdett. Már elsőre kíváncsi lettem rá, és aztán egyre inkább kezdett foglalkoztatni. Sokat gondoltam rá, persze igyekeztem magam nem túlságosan belelovalni a dologba, hiszen eddig csak párszor beszélgettünk, a társaságtól kicsit leszakadva, aztán abban újra elvegyülve. De elnézve kipirult arcát, ahogy  elmereng és ahogy keresi a szavakat. Mennyire szeretem ezt a kifejezést az arcán. Ja, és mindkét alkalommal megnevettetett. Valahogy a humora alkalmat ad mindkettőnknek arra, hogy rejtve maradjunk, mégis valamit megmutassunk abból, amit érzünk. Ma viszont, amikor rám nézett, azt éreztem, hogy a rejtőzködés ideje lejárt, hogy színt akar vallani. Milyen érdekes, még sosem gondolkodtam el azon, hogy a szerelemhez bátorság kell. Eljön a pillanat, amikor nem rejtőzködhetünk tovább, meg kell mutatnunk az igazi érzéseinket. Mi, nők nagyon félünk ettől: pontosabban az elutasítástól, attól, hogy kiszolgáltatjuk magunkat és a végén ott maradunk egyedül. Talán ezért várjuk meg, hogy előbb a fiúk kezdeményezzenek, mert úgy gondoljuk, nekik nem akkora megaláztatás, ha elküldik őket és magukra maradnak az érzéseikkel.

Négyszemközt akart találkozni velem. Sután, bizonytalanul kezdte. Egyszeriben egy kisfiú volt, akit mások - a családja - nagyon szeretnek, és aki úgy érzi, hogy titkon hűtlenséget követ el velük szemben. Akkor megértettem, hogy a szeretetnek azokat a jelzéseit, amelyeket felém küldött, kicsi gyermekkorától kezdve sajátította el, és hirtelen hálát éreztem azok iránt az emberek iránt, akik őt ilyenné formálták. Alig tudta palástolni háborgó érzéseit, az én szememben mégis hős volt, hogy belevágott és sorsát rám bízta. Teljesen megnyílt előttem, és én elfogadtam őt, és elsöprő vágyat éreztem arra, hogy megöleljem, hogy magamba zárjam...

Mintha egész eddigi életem során erre a pillanatra készültem volna, vagy ennek a pillanatnak a gyengédségéért lett volna minden. Azt mondják, elmúlik... De talán ez a pillanat mutatja meg igazán, miért élünk a földön.

Amikor a régiek az Istenre találásról akartak írni, a szerelemről írtak, és ezzel azt mondták: aki Istenre akar találni, az legyen szerelmes.

Hozzászólások

Jelenleg nincsenek hozzászólások.


Bejelentkezés után Te is hozzászólhatsz!

BEJELENTKEZÉS  REGISZTRÁCIÓ

További cikkek:
2024. március 19., kedd,
József , Bánk napja van.
Tartalom
Vezércikk

Pete Violetta
Ikarusz
Ember-ügyeket emészt monoton olajos morajlással az epe-sárga doboz

Gondolkorzó

Tóth Sára
A házasságok az égben köttetnek?
Tanítások, tévtanítások és az évek, meg a rutin...

Felszín

Luzsica Fanni
Örök szerelem
Korszakok, évszakok, szerelemszakok...

Szakács Gergely
Pár-Kapcsolat
Kompromisszum képtelen daru és kócsag

Adamek Norbert
A nagy Ő - van-e egyetlen, hozzám való?
Hogy is akarja ezt az Úr pontosan?

Magasság

Czapp Enikő
Szerelemrecept
Doktor úr kérem, írjon fel nekem egy kis szerelmet

Réz-Nagy Zoltán
Szulamit - korszakról korszakra
Belenövünk az érzelmekbe

Mélység

Nagy László
Csak a szexre kellesz?
Tisztaság, félelem, elzárkózás, tagadás

Bagdán Zsuzsanna
A., Zs. és az Isten szerelme
A szerelem a lélek fogfájása, hacsak nem...

Pete Violetta
Érintés és botránykő
Az a bizonyos hetedik parancsolat

Puskás Gabriella
Akár egy vízcsepp (3)
Folytatásos novellánk betegségről, őszinteségről, félelmekről és megoldásokról

Teljesség

Czapp Enikő
Aranyszínű
A legszebb ének

Dobóczky László
Szerelmem neve
Találkoztál már azzal, aki téged így tud szeretni?

Üzenet

Nagy László
„Egy csók és más semmi..."
De micsoda minőségi változás

Bálint Katalin
Néhány szó a kompromisszumokról és az önzésről
„Két kicsi kecske baktat a hegyre..."

Áthallások

Makay László
Keresztény-kompatibilis szerepjáték
Tudom, hogy merre jársz - Fogalmam sincs, merre kószálsz

Miklya Zsolt
A szerelmet Te találtad ki?
Töprengés a szerelemről

Bölcsföldi András
Falat kenyér
„A szerelembe, mondják, belehal, aki él, de úgy kell a boldogság, mint egy falat kenyér."

Riport

Fekete Zsuzsa
Kutyából szalonna
Mindent és mindenkit megkapott, amit és akit csak akart, mégis üresnek érezte az életét, halálfélelemmel kelt és feküdt.

Kitekintés

Miklya Luzsányi Mónika
Szüzesség - de meddig?
„Mér' vagy olyan ideges Kislány? Csak nem valami elveszett?"

Kedvek Vera
Hosszú-táv-kapcsolat
„Hiányod átjár, mint huzat a házon"

Miklya Luzsányi Mónika
Fehér ruha, gyűrű, mirtusz...
Házassági szokások a világ különböző sarkain

Látogatóink száma a mai napon: 4781
Összes látogatónk 2000. november 01. óta : 57376992

Copyright © 2009 Közös(s)Ég Magazin, Minden jog fenntartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat