belépés | regisztráció RSS

Korábbi számok Elküld Nyomtat Magasság

Réz-Nagy Zoltán

A 110. év felé...

Már nem lehetünk balett-táncosok, vagy atomtudósok, de talán az élet teljességét még megfesthetjük

Ingeborg Bachmann  „Harmincadik év" című novellájában írja: „Ha az ember harmincéves lesz, még mindig azt mondják rá, hogy fiatal. Ő maga sem fedez fel semmi változást, mégis elbizonytalanodik; mintha elvesztette volna a jogát a fiatalsághoz. És fölébred egy reggelen, egy napon, amelyet úgyis elfelejt, és egyszerre ott fekszik a tehetetlen ernyedtségben, erős fénysugarak taglózzák le, lefegyverzik és megfosztják a bátorságtól, mely az új naphoz szükséges."

Mindannyian őrzünk hasonló tapasztalatokat. Lehet, hogy nem fogalmazódtak meg ilyen konkrétan bennünk, és az is lehet, hogy nem éppen a harmincadik év volt számunkra a vízválasztó, de a korosodás, a fiatalságból való kilépés élménye valamennyiünkben - akik már túl vagyunk a harmincadik évünkön - közös.

Martin Heidegger azt mondta: ahogy megszületünk erre a világra, rögtön elkezdünk meghalni. Vagyis az élet olyan folyamat, amelyben belépünk bizonyos állapotokba, majd kilépünk belőlük. Megszületünk mint csecsemő, majd megszűnünk csecsemők lenni, és kisgyermekké válunk; majd elérjük először az óvodás, majd az iskolás kort, aztán ezen is túljutva megszűnünk gyermekek lenni, és belépünk a felelősségviselés világába; gyermekeink születnek, akikről gondoskodnunk kell, és idővel a családi élet színterén át kell vennünk szüleink szerepét.

Richard Cohen írta le egyik esszéjében, hogy családja egyszer összegyűlt egy hétvégére. Ott voltak a szülei, a nővére, annak a lánya, két unokatestvére, és az ő családja: a felesége és a fia. Egy családias kis étteremben ettek, ahol a menüt egy táblára firkálták, egy barátságos pincér szolgálta ki őket és nagyon jól érezték magukat. A vacsora befejeztével a pincér a számlát az asztal közepére tette. „Ekkor történt: apám nem nyúlt a számláért. Pontosabban semmit sem csinált, a beszélgetés folytatódott. És akkor lassan - írja - derengeni kezdett valami. Én! Most itt én vagyok az, akinek fizetnie kell! Annyi év és sok száz, szüleimmel elfogyasztott éttermi vacsora után, amikor mindig tudtam, hogy az apám az, akinél a pénz van, hirtelen minden megváltozott. Egy tollvonással hirtelen felnőtté váltam."

Az életben az ilyen és ehhez hasonló fordulatok hozzák meg bennünk azt a felismerést, hogy átléptünk egy határt, először, vagy megint... Egy határt, mely egy új csoporthoz és egy új életkorhoz kapcsol bennünket.

Ezek a határátlépések, fejlődési lépcsők idővel elfogynak előlünk. Janikovszky Éva egyik riportjában ezt így foglalta össze:
Nem lehetünk már, bárhogy szeretnénk, balett-táncosok vagy atomtudósok, nem tanulhatunk meg japánul, fölösleges gyűjtögetni egy világ körüli útra. Lehetőségeink korlátozottak. Nem tudunk már frissen felfutni a negyedik emeletre, ha rossz a lift. Nehezünkre esik felemelni a több kilós szatyrot, tétova pillantásokkal lessük, ki segítene feltenni a kofferunkat a vonaton a csomagtartóra s akárhogy szedjük a lábunkat, nem biztos, hogy elérjük a megállót, ha éppen kanyarodik a sarkon a busz. Orvosságokat szedünk, néha kórházba kerülünk, öten fekszünk a kórteremben, csupa öregasszony. Legutóbb bizisten kuncognom kellett, amikor rájöttem, hogy én vagyok a legöregebb. Azt hiszem, erről van szó: ha megmarad bennünk a gyerekkor és a fiatalság, ha lényegünkben nem változtunk, ha tudunk még nevetni, akkor nyugodtan beismerhetjük, hogy bocsika, megöregedtem. Hiszen ezt kívánják egymásnak az emberek: sok boldog születésnapot, hosszú életet! Hát akkor, ha ez bejön, ne fanyalogjunk! Örüljünk annak, hogy bölcsebbek lettünk.

De vajon valóban megjön majd a korral a bölcsesség?

Ma a legnagyobb kérdés az, hogy miféle bölcsesség lehet azé az emberé, akinek hosszú élet adatott? Vajon az az unoka, aki zavartan figyeli nagyszülei ügyetlenkedését, ahogy a mobiltelefonjukkal bánnak, mennyiben fogja úgy érezni, hogy nagyapja, vagy nagyanyja valamiféle bölcsesség birtokosa?

Az a bölcsesség-felfogás, amely úgymond az évtizedes tapasztalatok révén kialakulhat, feltételezi a dolgok és viszonyok bizonyosfajta állandóságát. Ám ha a dolgok ilyen ütemben változnak, akkor a bölcsesség mibenléte alapvetően kérdésessé válik. Olyan ütemben árasztanak el bennünket új tárgyak és azok által nyújtott lehetőségek, hogy komoly kihívást jelent a mindennapokban a velük való értő bánásmód és lépéstartás.

Van azonban az életnek néhány olyan területe, mely nem változik olyan ütemben, ahogy a technika, ilyen a művészet, vagy bizonyos mesterségek művelése. Az életnek ezeken a területein van jelentősége az évtizedes tapasztalatoknak.

Katsushika Hokusai /1760-1789/ japán művész az életnek ezt a perspektíváját így fogalmazta meg: „Már 5 éves koromban sokat fáradoztam a szemem elé kerülő dolgok ábrázolásán, 50 éves koromban igen nagyszámú rajzom volt készen, de amit 70-ik életévemig alkottam, az mind jelentéktelen, gyermekded próbálkozás volt, mert 73 lettem, mire ecsetem megérintette az igazi Természetet. 80 éves koromig még igen sokat fogok fejlődni, és amikor megérem a 90-et, behatolok a művészet lényegébe. 100 éves koromban alkotott műveim valóban hasonlítani fognak a Teremtés csodáihoz, de csak 110 éves koromban adatik meg nekem, hogy minden ecsetvonásom az élet teljességét foglalja magába és fejezi ki. Akik sokáig élnek, meglátják, mindez nem üres fecsegés."

Végül van az életnek egy olyan területe, ahol az egyéni, évtizedes tapasztalatok beleágyazódhatnak a több évszázados, sőt, több évezredes tapasztalat-együttesbe, a hívő emberek közös tapasztalati világába.

Maine de Biran szerint:
„...a vallásos érzés növekedésre hajlik, amint öregszünk; növekszik, mert ahogyan a szenvedélyek lehiggadnak, ahogyan a képzelet és az érzékenység kevésbé erős és kevésbé felkelthető lesz, értelmünk kevésbé zavartan fog működni, kevésbé homályosítják el a képzetek, vágyak és időtöltések, amelyekben korábban feloldódott; s ekkor felmerül Isten, mintegy a felhők mögül; a lelkünk érezni, látni kezd, minden világosság forrása felé fordul; arra fordul természetes és elkerülhetetlen módon, mert most, hogy mindaz, ami az érzéki világnak életét és bűbáját adta, most kezdett elszivárogni belőlünk, most, hogy a jelenségekben való létezést nem erősítik belülről vagy kívülről támadt benyomások, érezzük annak szükségét, hogy támaszkodjunk valamire, ami velünk marad, valamire, ami sosem fog bennünket kijátszani - egy valóságra, egy abszolút és örökké tartó igazságra. Igen, kikerülhetetlenül Istenhez fordulunk, mert ez a vallásos érzés természeténél fogva oly tiszta, oly gyönyörűséges a léleknek, amely tapasztalja, hogy kárpótlást nyújt minden más veszteségünkért."

A Biblia egyik meghatározó alakja, Józsué száztíz éves korában halt meg. Abban az életkorban, amelyről a fentebb idézett japán festő azt mondta: az élet teljességét foglalja magába minden ecsetvonása. Ebből a teljességből szól tehát hozzánk az ő summája: Isten ígéretei közül semmi nem veszett el, minden beteljesedett. De ez a határozott állítás feltételez valamit: A közösséget, egy közösség hitbeli tapasztalatát. Egy közösség kollektív, közös emlékezete őrzi azokat az eseményeket, melyekben megtapasztalhatta Isten szabadítását, segítségét. Amikor több nemzedék együtt van egy-egy ünnepi alkalom során, akkor a hosszú évtizedek hitbeli tapasztalatai összeadódnak, ott vannak a levegőben... Kimondatlanul bár, de jótékonyan körbeveszik azokat, akik életük új szakasza felé indulnak. Ezért mondja a Zsidókhoz írt levél szerzője: "...Mi is, akiket bizonyságtevők egész fellege vesz körül... állhatatossággal fussuk meg az előttünk lévő pályát." (Zsid 12,1)

Hozzászólások

Jelenleg nincsenek hozzászólások.


Bejelentkezés után Te is hozzászólhatsz!

BEJELENTKEZÉS  REGISZTRÁCIÓ

További cikkek:
2018. október 23., kedd,
Gyöngyi napja van.
Tartalom
Vezércikk

Frederick Buechner
Öregkor
Romos ház kispadjáról sugárzó aranyfény az idős ember

Gondolkorzó

Pete Violetta
Idős otthon - Idősotthon
„Inkább haljak meg 40 évesen, minthogy megöregedjek, leépüljek és bedugjanak egy öregotthonba."

Pete Violetta
Lehet igazi otthon egy idősotthon

egy bennfentes szemével

Felszín

Jéger-Pete Renáta
Szégyellt ráncok
Úgy élünk, mintha mi nem ugyanerre tartanánk

Süll Mária
In memoriam...
A Trónszék elé vitt minket is, a rohanó, törekvő, álmodó ifjúságot

Nagy László
„Nem csak a húszéveseké a világ..."
Időtlen Mártának és Gizikének ott a helye az úton, a vendéglőben, a cukrászdában...

Magasság

Réz-Nagy Zoltán
A 110. év felé...
Már nem lehetünk balett-táncosok, vagy atomtudósok, de talán az élet teljességét még megfesthetjük

Turcsik Ferenc
Pólusok vonzásában - Inkonzisztencia?
Hogy töltsünk újbort régi tömlőbe: indul a 6:20-as lőcsös szekér

Mélység

Nagy László
Isten ajándéka az öregkor?
Figyeljetek életük végére, s kövessétek hitüket!

Fodorné Ablonczy Margit
Szülői minták a következő generációban
A gyermekszem mindent elles

Teljesség

Dr. Egeresi László Sándor
Felfelé nézz!
A mulandó tükrében könnyebben észrevesszük azt, ami el nem múlik

Pete Violetta
Befektetett élet
Értékeinket befektetjük, kamatoztatjuk, forgatjuk, dédelgetjük. Az életünkkel mit kezdünk?

Üzenet

Miklya Luzsányi Mónika
Géza bácsi és a leépítés
Becsülendő-e, vagy hátrány a szakértelem, a tapasztalat, 30 év lojalitása?

Szűcs Balázs
Bölcs öregjeim
Értékes kapcsolatok: jó az öreg a háznál!

Szerkesztő
Hazafelé
Mert az élet végén csak kettőspont van

Áthallások

Tóth Sára
Lesz-e kutyából szalonna?
Grand Torino - Az öreg Clint Eastwood szép filmet csinált búcsúzóul

Rácz Róbert
„Mesélj a voltról!"
Átadni az élet művészetét

Szabados Tamás
Az örömöt is veszni hagyni
Fütyörészve zsebre tett kézzel áldozni fel az életet

Riport

Szerkesztő
Isten jelenléte az idősek között
Idősek között szolgálva - öreg korra készülve - benne járva a korban

Hegedűs Márk
Örökség
Templom-matuzsálem Sólyon

Kitekintés

Szász Júlia Szende
10 hónap legfiatalabbként a legidősebbek között
Egy áldott diakóniai év története

Dobóczky László
Az Öreg(iroda)
Nem kell feltétlenül idősnek lenni ahhoz, hogy valahonnan kiöregedjen az ember

Látogatóink száma a mai napon: 11082
Összes látogatónk 2000. november 01. óta : 42453698

Copyright © 2009 Közös(s)Ég Magazin, Minden jog fenntartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat