2010. március
21. szám
Becsülendő-e, vagy hátrány a szakértelem, a tapasztalat, 30 év loyalitása?
Nehezen indult az idei év.
Géza bácsinak, a gyülekezetünk presbiterének pedig még az átlagnál is nehezebben.
Mert Géza bácsit leépítették. Elbocsátottak az állásból. Pedig megbízható szakember, a harmincéves gyakorlat meglátszott a munkáján. A munkáltatója mégis úgy döntött, leépíti Géza bácsit.
„Csak az nyugtat meg - mondta nekem -, hogy nem én vagyok az egyetlen. Majd' minden nyugdíj előtt álló szakit kirúgtak. Hogy miért? - bizonytalanodott el a hangja - Fogalmam sincs."
Bizony, Géza bácsi nincs egyedül. Ma Magyarországon minden tizedik ember munkanélküli, s ha a gazdasági válság tovább mélyül, ez a szám egyre növekedni fog. Így nem meglepő, hogy a gyülekezetünkben vagy akár még a presbitériumban is akad munkanélküli, s hogy az imaközösségben egyre gyakrabban merül fel az álláskeresés, a megélhetés problémája.
Ebben a világgazdasági helyzetben tehát nem az a kérdés, miért vannak közöttünk, keresztyének között is munkanélküliek, hiszen Jézus nem luxusutazást ígért, s arról sincs szó sehol a Bibliában, hogy a keresztséggel együtt jár a nyugdíjbiztosítás. A kérdés számomra sokkal inkább az, hogy miért a Géza bácsikat építik le manapság Magyarországon?
Géza bácsinak lenni kiváltság
Mert Géza bácsi nem lehet akárki. Géza bácsi józan életű, templomba járó, egyfeleségű ember, aki több-kevesebb nehézség árán, de diplomát adott két gyermeke kezébe. Persze erre mondhatjuk azt, hogy ez a munkáltatót nem érdekli, egyedül talán csak a józan élet, mert az azért mégis csak ciki, ha a szaki bácsi az ütvefúróval nem találja el a falat, s ha szólnak neki érte, akkor hamarabb üt, mint fúr. Tehát azok az erények, amelyek számunkra fontosak a gyülekezetben, a főnök szemében nem mindig számítanak értéknek.
De Géza bácsinak nem csak a magánélete, hanem a munkája is makulátlan tiszta. Kisujjában van a szakma, nem létezik olyan probléma, amit pillanatok alatt meg ne oldana. Mert Géza bácsi még abban az időben tanulta ki a szakmát, amikor a háztartási gépek évtizedekig működtek javítás nélkül, amikor egy cipőt több évig lehetett hordani, s nem feslett le a talpa az első pocsolyában, egyszóval, amikor még nem a fogyasztói kultúra törvényei határozták meg az életünket. A Géza bácsik ma is vallják, hogy jó munkához idő kell, így nem biztos, hogy lépést tudnak tartani azzal a hajtással, amit a mai világ követel. Viszont olyan értéket teremtenek, amit még unokáink is élvezhetnének. Feltéve, ha a Géza bácsikat nem építik le.
Leépítés
Géza bácsi persze nem érti, hogy miért bocsátják el. Arra gondol, hogy nem tud lépést tartani a korral. Vagy azon rágja magát, hogy megöregedett, és ő már semmire sem használható. Pedig valójában nem erről van szó. A munkáltatók zöme látja, hogy Géza bácsi jól végzi a munkáját. Hogy megbízható. Hogy neki a napi nyolc óra munka az nyolcszor hatvan perc és nem nyolcszor ötven plusz óránként tíz perc cigiszünet.
A munkáltatók mégis Géza bácsit küldik el, pedig szegénynek alig kellene néhány év a nyugdíjig. Pedig így valójában nem csak Géza bácsit építik le, hanem a szakmát is, hiszen amióta világ a világ, az idősebb mesterek tanították a fiatalabbakat. Ma azonban a szaktudás, a sok évtizedes munkatapasztalat annyit nem ér, hogy a jó mesterember meg tudja tartani a munkahelyét. A fiataloknak pedig nincs kitől tanulni, ellesni a szakmai fortélyokat.
Változó tendenciák
Az ifjúság kultusza a hatvanas években indult el Amerikából. A munkavállalókat akkoriban nem a gazdasági tényezők, hanem a fiatalság kreativitása, munkabírása, ereje motiválta arra, hogyha két azonos képesítésű szakember jelentkezett ugyanarra a munkára, akkor nagy százalékban a fiatalabbat vették fel. Ám az újabb kutatások szerint ez a tendencia az ezredforduló környékén változni kezdett. Amerikában s a nyugat-európai országokban kialakulóban van egy kényes egyensúly, amelyben megtalálja saját (munka)helyét a pályakezdő és az idősebb szakember is.
Így akár reménykedhetünk mi is, hogy (mint oly sok minden más) idővel ez a gondolkodásmód is beszivárog hazánkba, s felismerjük végre a bibliai elvet, hogy az atyák bölcsessége megbecsülnivaló érték.
Akár a munkapad mellett is.
Frederick Buechner
Öregkor
Romos ház kispadjáról sugárzó aranyfény az idős ember
Pete Violetta
Idős otthon - Idősotthon
„Inkább haljak meg 40 évesen, minthogy megöregedjek, leépüljek és bedugjanak egy öregotthonba."
Pete Violetta
Lehet igazi otthon egy idősotthon
egy bennfentes szemével
Jéger-Pete Renáta
Szégyellt ráncok
Úgy élünk, mintha mi nem ugyanerre tartanánk
Süll Mária
In memoriam...
A Trónszék elé vitt minket is, a rohanó, törekvő, álmodó ifjúságot
Nagy László
„Nem csak a húszéveseké a világ..."
Időtlen Mártának és Gizikének ott a helye az úton, a vendéglőben, a cukrászdában...
Réz-Nagy Zoltán
A 110. év felé...
Már nem lehetünk balett-táncosok, vagy atomtudósok, de talán az élet teljességét még megfesthetjük
Turcsik Ferenc
Pólusok vonzásában - Inkonzisztencia?
Hogy töltsünk újbort régi tömlőbe: indul a 6:20-as lőcsös szekér
Nagy László
Isten ajándéka az öregkor?
Figyeljetek életük végére, s kövessétek hitüket!
Fodorné Ablonczy Margit
Szülői minták a következő generációban
A gyermekszem mindent elles
Dr. Egeresi László Sándor
Felfelé nézz!
A mulandó tükrében könnyebben észrevesszük azt, ami el nem múlik
Pete Violetta
Befektetett élet
Értékeinket befektetjük, kamatoztatjuk, forgatjuk, dédelgetjük. Az életünkkel mit kezdünk?
Miklya Luzsányi Mónika
Géza bácsi és a leépítés
Becsülendő-e, vagy hátrány a szakértelem, a tapasztalat, 30 év lojalitása?
Szűcs Balázs
Bölcs öregjeim
Értékes kapcsolatok: jó az öreg a háznál!
Szerkesztő
Hazafelé
Mert az élet végén csak kettőspont van
Tóth Sára
Lesz-e kutyából szalonna?
Grand Torino - Az öreg Clint Eastwood szép filmet csinált búcsúzóul
Rácz Róbert
„Mesélj a voltról!"
Átadni az élet művészetét
Szabados Tamás
Az örömöt is veszni hagyni
Fütyörészve zsebre tett kézzel áldozni fel az életet
Szerkesztő
Isten jelenléte az idősek között
Idősek között szolgálva - öreg korra készülve - benne járva a korban
Hegedűs Márk
Örökség
Templom-matuzsálem Sólyon
Szász Júlia Szende
10 hónap legfiatalabbként a legidősebbek között
Egy áldott diakóniai év története
Dobóczky László
Az Öreg(iroda)
Nem kell feltétlenül idősnek lenni ahhoz, hogy valahonnan kiöregedjen az ember
Látogatóink száma a mai napon: 2467
Összes látogatónk 2000. november 01. óta : 60712133
Copyright © 2009 Közös(s)Ég Magazin, Minden jog fenntartva.
Jelenleg nincsenek hozzászólások.