belépés | regisztráció RSS

Korábbi számok Elküld Nyomtat Teljesség

Szakács Gergely

Lesz ez még így se!

Harcban a ráhagyatkozásért

Kényszerbetegnek lenni komoly nehézséget jelent. A belső bizonytalanságot külső renddel és rendszerezettséggel ellensúlyozni nagy erőfeszítést igényel. A kényes egyensúly pedig könnyen felborul. Elég egy apró kis eltérés a napi rutintól, egy otthon felejtett evőeszköz, ami mindig kell, a vonalra lépés kerülésének elvétése a kibillent egyensúly miatt, és máris erős szorongás tör a kényszerbetegre. Többször láttam Jack Nicholson alakítását és minden alkalommal magával ragadott, ahogyan megformázza a kényszeres, goromba, mégis szeretetre vágyó, esetlen figurát.

Keserédes film egy emberről, aki végletekig beszabályozott, bebiztosított élete miatt gorombán és antiszociális vonásokkal van jelen abban a néhány kapcsolatban, amit nagy nehezen képes volt létesíteni másokkal. Sok mókás helyzeten, kemény tapasztalaton keresztül végül képes lesz kilépni a saját maga teremtette börtönből és megélni valamiféle kezdetleges szabadságot, szerelmet, egy keveset abból, ami másoknak (nekünk) természetes.

A filmbéli, egyszerre szeretnivaló és utálatos Melvin története azonban nemcsak a kényszeresen viselkedők életéről szól, hanem valahol minden emberről. Sokan állandó bebiztosításra törekszenek, anyagi, érzelmi, egzisztenciális biztonságra. Alaptermészetünk, hogy egyensúlyra törekszünk életünk minden szintjén, de a kényszeres biztonságteremtés már sokkal több ennél. Próbáljuk kizárni a bizonytalansági tényezőt és mélységesen fel vagyunk háborodva, hogy ha valami nem úgy alakul, ahogy azt mi előre kiszámítottuk. Ilyenkor a körülményekben, a környezetünkben, másokban keressük a hiba okát, és nem azon gondolkodunk, hogy talán a saját hozzáállásunkkal van a baj.

Az élet nem forgatókönyv, mégis szeretnénk, ha minden cselekmény, ami velünk történik, olyan kiszámítható lenne, mint az egyszeregy. Emögött pedig az ismeretlentől, a bizonytalanságtól, a biztonság hiányától való mély félelmünk húzódik. Ez a látásmód erősen befolyásolja Istenről alkotott elképzeléseinket is. Szeretjük elhitetni magunkkal, hogy Istennek mindig mindenre van válasza, mindig gondoskodik rólunk, hogy amiben hiszünk, az megkérdőjelezhetetlen és kétségbevonhatatlan. De elég egy apró kis kétely, nyugtalanító kérdés, olyan alkalom, amikor nagyon várom Isten gondviselő megnyilvánulását, de nem ezt tapasztalom, és máris borul minden. Ilyenkor könnyű a világban, az ördögben vagy a bűnös emberiségben keresni a hibát, miközben talán valódi önvizsgálatot kellene tartanunk.

 Melvin azért volt képes változni és ezáltal teljesebb életet élni, mert az önmaga által teremtett látszatbiztonságot valódi bizalmon alapuló élet váltotta fel. Képes volt bízni önmagában és bízni a nőben, akit szeretett. Ez igaz ránk is. Ha képesek vagyunk igazán bízni Istenben és igazán bízni önmagunkban, akkor nem a bizonytalansági tényezőtől való rettegés tölti ki az életünket, nem állandó biztonságra törekszünk, hanem rábízzuk magunkat arra, akinek minden a kezében van.

Ebbe pedig beleférnek a kényelmetlen kérdések a hitünkkel kapcsolatban, a kételyek, amik állandó újragondolásra sarkallnak, az élethelyzetek, amikor kiszolgáltatottak vagyunk és távol érezzük Istent magunktól. Aki igazán bízik Istenben és önmagában, az képes elengedni a hamis biztonságot és megtapasztalni a ráhagyatkozás bizonytalanságában rejlő, fejlődő, kiteljesedő életet.

 A „Kövess engem!” parancsa nem azt jelenti, hogy kapok térképet, egyértelmű útvonallal, GPS-szel, mellé menetfelszerelést, ami minden helyzetben segítséget jelent. Sokkal inkább a vezetőre való teljes ráhagyatkozást, ami megengedi, hogy veszélyes útszakaszra, szűk ösvényekre, ismeretlen tájakra vigyen az, akire rábíztam magam. Mindezt annak a tudatában, hogy a legjobb Vezető fogja a kezem.

Hozzászólások

Jelenleg nincsenek hozzászólások.


Bejelentkezés után Te is hozzászólhatsz!

BEJELENTKEZÉS  REGISZTRÁCIÓ

További cikkek:
2024. március 19., kedd,
József , Bánk napja van.
Tartalom
Vezércikk

Réz-Nagy Zoltán
A bizonytalanság dicsérete
Kreált kapaszkodóink és a valóság

Gondolkorzó

Bölcsföldi András
Három királylány
Hogy legyünk társak a társtalálásban?

Felszín

Székely Tamás
(Be)biztosítások
Megváltható nyugalom

Pete Violetta
Az üres befőttes üveg és az idegen szilva
Városba szakadt vidék, jelenbe szakadt múlt

Miklya Zsolt
Jeles napok
Születésnapodat várjuk...

Magasság

Tóth Sára
A bizonytalanság kora
A kereszténység felnőtté válása

Miklya Luzsányi Mónika
Múltvesztett nemzedékek
Búsongás és felelősség

Mélység

Moldován Norbert
Néma-téma
Ki beszéljen a szexről keresztény fiataljainkkal?

Teljesség

Koczor Tamás
Illés és a hollók
Egy pakli kártya mellől…

Szakács Gergely
Lesz ez még így se!
Harcban a ráhagyatkozásért

Üzenet

Pete Violetta
Az az egy
Feláldozandók

Thoma László
Burokszótár
Az életünket körülvevő

Áthallások

Miklya Luzsányi Mónika
A komfortérzet kalitkájában
Bűn és bűnhődés Woody Allen módra

Bradák Soma
Kerülőutak nélkül?
Amerikai szépség és isteni gondviselés

Hancsók Barnabás
Butaságból jeles
Egy égető társadalmi probléma könnyfakasztó feldolgozása filmen

Kitekintés

B. Tóth Klára
Biztonságos otthon
Mindenütt jó, de legfehérebb a konyhakredenc

Szakács Gergely
Hit és vallás: mankó vagy erőforrás?
A labilis ember kapaszkodója Isten?

Látogatóink száma a mai napon: 3416
Összes látogatónk 2000. november 01. óta : 57375629

Copyright © 2009 Közös(s)Ég Magazin, Minden jog fenntartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat