A bizonyságtétel szabályairól

Az Úr Jézus mondja:
„Aki tehát vallást tesz rólam az emberek előtt, arról majd én is vallást teszek mennyei Atyám előtt, aki pedig megtagad engem az emberek előtt, azt majd én is megtagadom mennyei Atyám előtt.”

Máté 10,32-33

A BIZONYSÁGTÉTEL SZABÁLYAI

Írta: Trencsényi László református lelkipásztor

Videó formában MEGTEKINTHETŐ::ITT

Mi a bizonyságtétel?

A görög „martüria” szó tanúvallomást jelent. Tanú csak az lehet, akinek személyes érintettsége van egy bizonyos ügyben, melyet igazol, hitelesít, tanúsít. Amennyiben az Úr Jézus Krisztus tulajdonai vagyunk, életvitelünkkel, viselkedésünkkel, tetteinkkel, beszédünkkel, tanúbizonyságot kell tennünk róla.

„Ellenben erőt kaptok, amikor eljön hozzátok a Szentlélek, és tanúim lesztek Jeruzsálemben, egész Júdeában és Samáriában, sőt egészen a föld végső határáig.” (Apostolok Cselekedetei 1,8)

Hiteles tanú csak az lehet, aki egy eseménynél jelen volt és elmondja, amit tapasztalt. Jézus Krisztus tanítványai mind hiteles tanúk voltak. Tanúi voltak Megváltójuk szent életének és életmentő-lélekmentő munkájának. Szavaikkal, cselekedeteikkel és egész életükkel tanúskodtak Jézus Krisztusról, az értük és bennük elvégzett munkájáról. Uruk parancsa szerint a Szentlélek vezetése alatt bátran hirdették az Evangéliumot, bizonyságot tettek, tanítottak, önzetlenül szolgáltak.

Az Úr Jézus mai tanítványai is csak ezen az úton haladhatnak, és soha sem felejtkezhetnek meg arról, hogy az Úr lélekmentő küldetésében járnak. Az Igéből azt tanuljuk, hogy bárhol és bármikor legyünk készen számot adni a bennünk lévő reménységről, akár alkalmas-, akár alkalmatlan az idő számunkra.
Vannak élethelyzetek, amikor csak néhány perc áll rendelkezésünkre, ilyenkor csak néhány szóból állhat a bizonyságtételünk, de az legyen mindig őszinte, lényegre törő, hiteles.
A személyes bizonyságtételnek számos színtere lehet (család, iskola, munkahely, utca, stb.). Különbséget kell tennünk tehát a négyszemközti, a szívtől-szívig való bizonyságtétel és a gyülekezet előtti (pl. evangélizáció) bizonyságtétel között.

***
Ez a rövid összeállítás segítséget kíván nyújtani a gyülekezet előtti bizonyságtételhez.

A személyes bizonyságtétel szabályai

Hitelesen bizonyságot tenni csak az tud, aki Isten Szentlelke által újjászületett! Ha elmondható rólunk, hogy Isten gyermekei vagyunk, akkor valósággá válik életünkben az Ige. „Mert nem tehetjük, hogy ne mondjuk el azt, amit láttunk és hallottunk.”Ap.Csel.4,20

A bizonyságtételünknek mindig arról kell szólnia, hogy kicsoda nekünk Jézus Krisztus.

Milyen a helyes bizonyságtétel?
Először is Isten előtt kitárt szívvel kérjünk erőt arra, hogy Szentlelke által életünk legszemélyesebb részleteit megoszthassuk másokkal.

a. Krisztusközpontú
Csakis Krisztusra mutassunk, hogy vágy ébredjen a hallgatókban, hogy ők is megismerhessék Istenünk szabadító hatalmát.
b. Őszinte
Csak arról beszéljünk, amit tényleg átéltünk, ne akarjunk másnak látszani, mint amilyenek vagyunk. Az üzenet hitelességét rajtunk méri le a hallgatóság. (János 9,11–25.)
c. Konkrét
Ne menjünk túlságosan bele a részletekbe. Csak annyit mondjunk el, ami a történet megértéséhez feltétlenül szükséges, de az legyen mindig konkrét, érthető.

Soha ne feledjük, hogy a bizonyságtétel:
a. Nem prédikálás. Nem cél a teológizálás, hogy például egy bibliai igazságot több oldalról megvilágítsunk vagy kifejtsünk.
b. Nem szereplés. Nem azért kaptunk lehetőséget, hogy az életünkről meséljünk és így minket ismerhessenek meg.
c. Nem meggyőzés. Nem lehet célunk, hogy a hallgatók fejére ráolvassuk bűneiket.

Mit tanulhatunk Pál apostol példájából? (Ap.Csel. 26,1–29)
Bizonyságtétele 3 fő részre tagolódik:
• Milyen volt az élete, az Úr Jézussal való találkozás előtt? [4-11]
• Hogyan tért meg? [12-18]
• Mi történt vele megtérése után? [19-23]

Mi hangozzék el a bizonyságtételben?
• A bemutatkozás és néhány mondatos bevezetés után a tényeket említve röviden szóljunk arról, hogy milyen volt az életünk, mi jellemzett minket, hogy mi jelentett örömöt mielőtt Krisztust megismertük.
• Hogyan találkoztunk Jézus Krisztussal? Hogyan kerültünk Vele élő kapcsolatba? Mi határozta meg életünket az első találkozás után?
• Mióta valljuk Őt Urunknak és Megváltónknak, és mit jelent számunkra Jézus Krisztus követése?
• Mi volt az első konkrét változás az életünkben? Hogyan kezdtük el Krisztust követni a mindennapokban?
• Milyen nem várt nehézséggel kellett szembenéznünk?

Mi az akadálya a bizonyságtételnek?
• küldetésünk félreértése
• félelmek (kapcsolatfelvételtől, hallgatóságtól, félreértéstől, konfliktusoktól…)
• kényelem, lustaság

Fokozottan figyeljünk a következőkre:

• Ügyeljünk arra, hogy soha ne vegyék tolakodásnak bizonyságtételi szándékunkat. Nincs jobb annál, mint amikor felkeltettük mások érdeklődését krisztusi életvitelünkkel. Éljünk úgy, hogy legyen meggyőző, és vonzó mások számára az Úrra mutató hitéletünk.
• Bizonyságtételünk kivétel nélkül mindig bibliai Igéhez kapcsolódjék, de lehetőleg ne sok idézetet használjunk.
• Ne „dicsekedjünk” régi életünk bűneivel. (A bizonyságtételek gyakori hibája, hogy hosszan és alapos részletességgel taglalják, hogy milyen volt a régi életük.)
• Ne „dicsekedjünk” az új életünk eredményeivel, mivel nem magunkra kell a figyelmet irányítanunk, hanem Krisztusra.
• Bizonyságtételünk legyen mindig tömör. (A részletekre úgyse fognak emlékezni, csak elterelnék a figyelmet a lényegről.)
Fontos, hogy a terjedelem ne legyen hosszabb 8-10 percnél.
• Ne beszéljünk túlságosan kritikusan se magunkról, se másokról.
• Ne használjunk „kánaáni nyelvet”. Vannak olyan kifejezések, amiket csak az egyházi emberek értenek, igyekezzünk inkább a közérthetőségre.
• Tudjuk, hogy aki Krisztusban van, az új életet nyert, az új teremtés. Arról kell tehát szólnunk, hogy mit tett velünk a mi áldott Megváltónk, az Úr Jézus Krisztus.
• A bizonyságtételben konkrétan és határozottan föl kell ragyogtatni az egyetlen megoldást.

Mondjuk meg mindig becsületesen az igazat, hogy rajtunk bűnösökön csak Jézus Krisztus segíthet. Soha ne feledjük el, hogy az embereknek nem ránk van szükségük, hanem Jézus Krisztusra. Bizonyságtételünk akkor lesz Isten előtt kedves, ha imádságos szívvel mindenben a Szentlélek jelenvaló erejére támaszkodunk, és az Úr Jézus Krisztus szabadító kegyelmét állítjuk a középpontba, Őt dicsérjük és magasztaljuk, az eredményességét pedig teljes mértékben Istenre bízzuk.

***

„Bölcsen viselkedjetek a kívülállók iránt, a kedvező alkalmakat jól használjátok fel. Beszédetek legyen mindenkor kedves, sóval fűszerezett, hogy így mindenkinek helyesen tudjatok felelni.” Kolossé 4,5–6

„Bár mindig észben kell tartanunk, hogy a mi kötelességünk az üdvösség hirdetése, sosem szabad elfelejtenünk, hogy Isten üdvözíti az embert. Isten viszi az embereket oda, ahol az evangélium hangzik, és Ő juttatja el őket a Krisztusban való hitre. A mi evangélizációs tevékenységünket használja fel e cél érdekében, de az üdvözítő erő nem az eszközben van, hanem az eszközt használó Személy kezében.” J.I. Packer

„Azért küldelek el, hogy nyisd meg a szemüket, hogy a sötétségből a világosságra, és a Sátán hatalmából az Istenhez térjenek, hogy az énbennem való hit által megkapják bűneik bocsánatát, és örökséget nyerjenek azok között, akik megszenteltettek.” Ap. Csel. 26,18

Írta: Trencsényi László református lelkipásztor

Budapest, 2014. 08.08.