Az Ige mellett

7 SZABÁLY HITVALLÓ KERESZTYÉNEK SZÁMÁRA!

 

A Krisztusnak szentelt élet életbevágóan fontos szabályai azoknak, akik:

·        A reménység hitvallásához szilárdan ragaszkodnak! „A reménység hitvallásához szilárdan ragaszkodjunk." Zsidók 10,23

·        Vigyáznak és megállnak a hitben! Vigyázzatok, álljatok meg a hitben, legyetek férfiak, legyetek erősek! 1Korinthus 16:13

·        Imádkoznak és munkálkodnak! „Mindenkor imádkozniuk kell, és nem szabad belefáradniuk." Lukács 18,1 „Becsületbeli dolognak tartsátok, hogy csendes életet folytassatok, saját dolgaitoknak utána lássatok, és tulajdon kezeitekkel munkálkodjatok." 1Thesszalonika 4:11

·        Az igazságot követik szeretetben! „Az igazságot követvén szeretetben, mindenestől fogva nevekedjünk Abban, aki a fej, a Krisztusban." Efezus 4:15

1. szabály

Óvakodunk és vigyázunk!

„Szeretteim, ne higgyetek minden léleknek, hanem vizsgáljátok meg a lelkeket, hogy azok az Istentől valók-e, mert sok hamis próféta jött el a világba." 1János 4:1

A keresztyének elsőszámú kötelessége, hogy komolyan vegyék a Biblia egyik legalapvetőbb, legvilágosabb és leghatározottabb figyelmeztetését, hogy „Vigyázzatok, álljatok meg a hitben". Isten gyermekeinek a szenvedésben megedződve és a krisztusi szeretet parancsával szívükben megerősödve, egyre inkább elővigyázatosaknak kell lenniük. Ennek figyelmen kívül hagyása, vagy elmulasztása végzetes lehet, mivel kiszolgáltatottá tehet.

Már az első gyülekezetbe is belopózkodtak hamis atyafiak, de amint az Pál apostol leveleiből kiderül, azonnal szembesülniük kellett azzal a ténnyel, hogy az igazán komoly hívő emberek csak Megváltójukkal, az Úr Jézus Krisztussal voltak igazán bizalmas viszonyban!

„A befurakodott áltestvérek csak azért férkőztek be közénk, hogy kikémleljék szabadságunkat, mellyel bírunk a Krisztus Jézusban." Galata 2:4

Az első keresztyének tudták, hogy csak az Úr Jézus Krisztusra számíthatnak, Aki a választottak áldott és egyetlen lelki gondozója. Ők tudták értékelni és becsülni a Jézus vérén szerzett drága kincset, a valódi hitet. Nekünk is úgy kell óvni, becsülni mennyei kincseinket, szent gyöngyeinket, mint a szemünk fényét!

 

2. szabály

Ellenállunk és harcolunk!

Aki az Úr ellensége, az a mi ellenségünk is. „Mert az ilyenek álapostolok, szélhámosok (álnok munkások), akik Krisztus apostolainak adják ki magukat." 2Korinthus 11,13 A megszaporodott hamis próféták, álapostolok hozzáállásával kapcsolatban soha nem lehetünk elvakult optimisták. Amint a konkoly sem tud megtérni, és a párduc sem tudja megváltoztatni a foltjait, ők sem szelídíthetők, ezért nem számíthatunk jóindulatukra. Nem téveszthet meg minket a behízelgő simulékony álcázott magatartás, vagy a világosság angyalának mutatkozó jelmez.  Ezek egy ideig hívőknek látszanak ugyan, de mivel belsejükben nincs meg a Léleknek igazi megvilágosítása, ezért utólag leálcáztatnak!

A Bibliából világosan megismerhetjük ellenségeink szándékait. Soha nem szabad feltételeznünk, hogy nyugton hagynak majd minket, ezért alattomos támadásaikra jó előre fel kell készülnünk! Nem érhetnek minket váratlanul! Sőt ellenségeinknek azonnal meg kell tapasztalniuk, hogy az Úr Jézus nem hagyott minket fegyvertelenül.

„Hadakozásunk fegyverei nem testiek, hanem erősek az Isten kezében erődítmények lerombolására." 2Korinthus 10:4

„Józanok legyetek, vigyázzatok; mert a ti ellenségetek, az ördög, mint ordító oroszlán szerte jár, keresvén, kit nyeljen el, akinek álljatok ellene a hitben szilárdan." 1Péter 5,8-9

3. szabály

Mindent megvizsgálunk!

Az Úr Jézus már előre alaposan felkészített minket és így tudhatjuk, hogy leleplezett ellenséggel van dolgunk.

„Íme, elküldelek titeket, mint bárányokat a farkasok közé." Lukács 10:3  „Íme, hatalmat adtam nektek, hogy kígyókon, skorpiókon tapodjatok, és az ellenség minden erején, és hogy semmi se árthasson nektek." Lukács 10:19

A támadás a hamis tanítók, az álnok munkások, a farkas lelkületűek részéről igen durva és kíméletlen is lehet, de a kígyó és skorpió lelkületűek ravasz módon, álcázottan, szinte észrevétlenül közelítenek. Az Úr Jézus küldetésében járva csak azért nem leszünk áldozatok, mert Ő nem csak ismeri, hanem védi is az övéit, ezért ellenségeink meg fogják tapasztalni, hogy a hívő emberekkel nem könnyű elbánni.

Isten gyermekei ismerik az Igét: „Mindent megvizsgáljatok." (1Thesszalonika 5:21) és észlelik a veszélyt, ezért nem barátkoznak az ellenséggel, nem veszik át stílusukat, nem alacsonyodnak le az ő szintjükre. Nem hisznek a behízelgő hamis prófétáknak, nem esnek áldozatul a szemfényvesztő vallásos trükkök, pótszerek alkalmazóinak, a vallásos mutatványosoknak, a megtévesztő hamis tanítóknak.

Minden támadást és kísértést az élő és ható Igével védenek ki, amely az Isten szájából származik. Csak a mindenható Istent szolgálják, csak Őt imádják, és csak az Ő parancsolatait, intelmeit, rendeléseit szorítják szorosan szívükre!(5Mózes 6, 16-17)

 

4. szabály

Szólunk és nem hallgatunk!

„Ne félj, hanem szólj, és ne hallgass: mert én veled vagyok, és senki sem fog rád támadni és ártani neked." Apostolok Cselekedetei 18:9-10

Jól ismerjük ellenségeink szándékát, akik azon vannak, hogy elkeserítsenek, elnémítsanak és elgáncsoljanak bennünket. Az igazság beszédét akkor is hirdetni fogjuk, ha fájdalommal azt kell tapasztalnunk, hogy egyre több a megtérni képtelen konkoly és a sok prédikációt hiába hallgató Júdás, de nem is miattuk hangzik az igehirdetés, hanem a választottakért, mert „ismeri az Úr az övéit". 2Timotheus 2:19

Az Isten Igéjét hiába hallgató képmutató látszathívőkről Szikszai Béninek ez a véleménye: „Hiába járnak a templomba, ülnek a bibliaórákon, kegyeskednek, jótékonykodnak, ha a szívük nem változik, bűneik nincsenek megbocsátva, ha az örök élet reménysége nem az övék. Bólogatnak, helyeselnek, már mindent kívülről tudnak a Bibliából és a prédikációból, mégis marad minden a régiben, nem térnek meg." (Útitárs 02.15.)

Ellenségeinknek számolniuk kell azzal, hogy semmiképpen nem fogunk leállni az Ige hirdetésével, a gyülekezet tanításával és a lelkek pásztorolásával sem. Rendületlenül fogjuk hirdetni az Isten országát, és az életmentő örök evangéliumot, Istenünk élő Igéjét, amely: hibátlan, tökéletes, tévedhetetlen, igaz, élő, ható, áldott, szent és örök kijelentés, mert tudjuk, hogy aki a Megváltójára tekint és az Ő küldetésében hűségesen jár, az nem fog elbizonytalanodni és megrendülni soha. „Ne rendüljetek meg egyhamar meggyőződésetekben, és ne rémítsen meg titeket semmilyen lélek, vagy beszéd...nehogy valaki valamiképpen félrevezessen titeket." 2Thesszalonika 2,2-3

 

5. szabály

Nem hátrálunk meg!

Tudjuk, hogy ha Isten velünk, nem bírnak velünk, és amíg az Úr Jézus Krisztus véd, addig nem árthatnak nekünk!

„De mi nem a meghátrálás emberei vagyunk, hogy elvesszünk, hanem a hitéi, hogy életet nyerjünk." Zsidók 10:39

Az Úr Jézus Krisztus gyermekei nem fogják megadni magukat az ellenségnek soha!

Az Isten országa, a mennyei örök haza nem eladó! „Egy pillanatra sem adtuk meg magunkat, hogy az evangélium igazsága megmaradjon számotokra."Galata 2:5

Mivel mi nem embereknek adtuk a szívünket, hanem az Úr Jézusnak, ezért szabadon mindig oda megyünk, ahova Ő megy és csakis oda.

Addig maradunk ott, amíg az Úr akarja és használni akar bennünket, és nem addig, amíg az emberek megtűrnek, de fogjuk tudni azt is, amikor tovább kell mennünk, mert mi az Urat követjük, bárhova megy. Charles H. Spurgeon így vall erről: „Ha más helyre kell is költöznünk az Úr akaratából, nem szomorkodunk miatta! Hiszen a hívő ember vándor és idegen, bárhol is él ezen a földön, mert bárhová kerül, igazi otthona mindenhol az Úrban van." (Isten ígéreteinek tárháza 40.old.)

 

6. szabály

Szenvedve is örülünk!

Minden hívő ember, aki vállalta és boldogan hordozza a Krisztus gyönyörűséges igáját és naponta fölveszi keresztjét, tisztában van azzal, hogy nekünk nemcsak az adatott meg a Krisztusért, hogy higgyünk benne, hanem az is, hogy szenvedjünk érte. (Filippi 1,29) Péter apostol így ír: „Sőt, amennyiben részetek van a Krisztus szenvedéseiben, örüljetek, hogy az ő dicsőségének megjelenésekor is vigadozva örvendezhessetek. Boldogok vagytok, ha Krisztus nevéért gyaláznak titeket; mert megnyugszik rajtatok a dicsőségnek és az Istennek Lelke, amit amazok káromolnak ugyan, de ti dicsőítitek azt." 1Péter 4:13-14

Luther Márton így tanít minket:" Nem te vagy az első, sem az egyetlen, sem az utolsó, akit Isten igéjéért üldöznek. Mit is mond az Úr Jézus? ,Boldogok, akik háborúságot szenvednek az igazságért.  - Gyűlöletesek lesztek minden nép előtt az én nevemért. - Jön idő, hogy aki öldököl titeket, mind azt hiszi, hogy isteni tiszteletet cselekszik." Ezeket az igéket ragadjuk meg, ezekkel erősítsük magunkat. Sőt hálaadással köszönjük meg Istennek, hogy méltókká tett az igéjéért való szenvedésre. Tudjuk az írásból, hogy az antikrisztus idejében tilos a prédikálás és átkozott mindenki, aki Isten igéjét szólja és hallgatja. Lám ma ez történik." (Jer, örvendjünk keresztyének! 369.old.)

7. szabály

Mindvégig a Győztes oldalán maradunk!

„Mert minden, ami Istentől született, legyőzi a világot, és az a győzelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk." 1János 5:4

Az Úr Jézus Krisztus mindent megtett értünk! Ő a hű tanú, aki a halottak közül az elsőszülött, és a föld királyainak fejedelme. Aki minket szeretett, és megmosott bennünket a mi bűneinkből az Ő vére által. (Jelenések 1,5)

Ő nem fog minket cserbenhagyni. Ő meg fogja adni gyermekeinek ígérete szerint az élet koronáját, az igazság koronáját, a dicsőség hervadhatatlan koronáját. Annak, aki mindvégig állhatatosan harcolja a hitnek szép és nemes harcát és győz, ilyen nagy jutalma van. „Aki győz, örökségül nyer mindent; és annak Istene leszek, és az fiam lesz nékem." Jelenések 21,7

Sélyei István a gályarab prédikátor így bátorítja a mai hívőket: -VINCIT  QUI PRO LUCE DEO DUCE SUB CRUCE  PUGNAT- „Győzedelmeskedik, aki a világosságért Isten vezetésével a keresztet hordozva harcol."

Trencsényi László

református lelkipásztor

Budapest, 2019.

 

 

 

***

Trencsényi László református lelkipásztor válogatott igehírdetései

Csodálatos Megváltónk van!
Videó formában MEGTEKINTHETŐ::ITT

„Az az indulat legyen bennetek, ami Krisztus Jézusban is megvolt." Filippi 2, 5

Csodálatos a mi Megváltónk, Jézus Krisztus! Csodálatos Őt megismerni, vele életünket rendezni, vele élni, megmentettnek lenni, szeretetében örülni, kegyelméért hálát adni, jóságát megköszönni, békességét tapasztalni, vezetésének engedelmeskedni. Nincs senki ezen a földön, akinek ne lenne szüksége rá, és milyen kevesen tudják azt, hogy Jézus Krisztusnál senki sem szereti jobban őket. Mivel oly sokan nem ismerik őt, ezért belekeserednek, belebetegednek, és hit nélkül belehalnak ebbe a szomorú világba. Nélküle minden érték hiányzik! Hiányzik a törődés, a becsület, a tisztesség, az erkölcs, az emberszámba vevés, mert a szeretet hiányzik! Isten SZERETETE- az Úr Jézus hiányzik nagyon az életekből! A mi Istentől kapott csodálatos küldetésünk az, hogy mindenkivel megismertessük drága Megváltónkat, az Úr Jézus Krisztust!
„Mert úgy határoztam, hogy nem tudok közöttetek másról, csak Jézus Krisztusról, róla is mint a megfeszítettről." 1Korinthus 2,2

Az Úr Jézus mondja:
„Békességet hagyok nektek, az én békességemet adom nektek: nem úgy adom én nektek, amint a világ adja." János 14,27
Amikor az Úr Jézus itt élt közöttünk testben, mindig nagy tömeg vette Őt körül. Melléültek az emberek és szinte itták szavait. Olyankor elcsitult a zaj, lecsendesült az indulat, kisimultak a ráncok, kiengedtek az ökölbe szorított kezek, és felfrissült a szív. Szavára a hiú magába szállt, a haragos kibékült, a sértett megbocsátott, a jégszívek felengedtek, a sötét gondfellegek eltűntek, és a vihar elállt, mert ahol Őt hittel befogadták, ott mindig békességet adott. Az Ige békességet adó hatalma, életformáló ereje, életmentő szerepe soha semmi mással nem pótolható. Az evangélium minden korban friss és új marad, ma is dacol idővel, ideológiákkal, mert Jézus keresztje kitörölhetetlenül ott áll az emberiség sorsának centrumában, és minden embernek kínálja az egyetlen esélyt, a helyes utat, az egyetlen megoldást, amit Isten készített. Aki ma bűnbocsánatra, áldásra, békességre, nyugalomra, biztonságra és üdvösségre vágyik, az egyszerűen nem élhet Jézus Krisztus nélkül, mert ezeket csak Ő adhatja meg! Aki ma veszi a bátorságot és vállalja, hogy az Úr Jézust igazán megismeri és őszintén befogadja Őt a szívébe, akkor ott a Szentlélek által új élet fakad, minden újjá lesz, és azonnal mennyei békesség árad az életébe. Jézussal élni kell, mert aki vele nem gyűjt, az mind tékozol. (Máté 12,30)

Az Úr Jézus mondja:
„Én vagyok az út az igazság és az élet, senki sem mehet az Atyához, csakis énáltalam!" János 14,6
Nagy sajnálattal jelenthetjük ki, hogy az emberek ma is sokféle úton rohannak a biztos halálba, mert nem ismerik az egyetlen utat! Jézus mondja: „Én vagyok az ÚT... Senki sem mehet az Atyához, csakis énáltalam!" Minden más út járhatatlan és zsákutca! Aki nem ezen az úton jár, az tévelyeg! Ő az egyetlen, aki a mennyből jött a földre, hogy elkészítse a drága megmenekülési útvonalat! Ez az út a legnagyobb áldozattal: vérrel, fájdalommal, töviskoronával készült! Jézus Krisztus az életét áldozta fel, a keresztet vállalta, hogy mi ezen az úton hazatalálhassunk a mennyei hazába! Az Úr Jézus útján garantáltan megérkezünk, csak bízzuk rá magunkat!

Az Úr Jézus mondja:
„ Én vagyok a jó pásztor. A jó pásztor életét adja a juhokért." János 10,11
Aki megismerte az áldott Isten szeretetét, az hálát adhat az Úr Jézus Krisztusnak, az igazi pásztornak, hogy a földre jött megkeresni az elveszetteket!
A szakadék szélén vagy a halál árnyékának völgyében soha sem volt könnyű az élet!
Az ember Isten védő szeretete nélkül olyan, mint az elveszett juh: szánalmas, vigasztalan, védtelen, reménytelen, és kiszolgáltatott! Istentelen életünkben mindnyájan így éltünk eltévedve, kiszolgáltatva félelemmel és rettegve, míg az Úr Jézus ránk nem talált!
Ő azért jött a mennyből, hogy a hűtlen béresektől elhagyatott, szétrebbent, farkasoktól megtizedelt árva nyáját összegyűjtse, begyógyítsa sebeiket, élete árán védelmezze, örök életre vezesse, sőt életét adja értük!
Ó, micsoda boldog nyáj a Krisztus megváltott népe! Ez vigasztalhat bennünket: nekünk Jó Pásztorunk van, aki azért jött, hogy életünk legyen, és bőségben éljünk!
Ó, honnan szabadított meg! Tudjuk, hogy a biztos halálból, a Sátán karmai közül! Oly mélyre jött értünk, hogy mélyebbre már nem lehetett, ahol már senki más nem segíthetett.
Ó, hogyan véd, gondoz ma is! És mennyire ismeri övéit, egyenként nevükön szólítja, és azt mondja: „Én örök életet adok nekik, és nem vesznek el soha, mert senki sem ragadhatja ki őket az én kezemből." János 10,28

Az Úr Jézus mondja:
„Én vagyok az élet kenyere: aki énhozzám jön, nem éhezik meg, és aki énbennem hisz, nem szomjazik meg soha." János 6,35
Életünk során sokféle táplálékkal találkozunk, de talán a kenyér az egyetlen olyan eledel, amelyet nem lehet megunni. Így vagyunk a „mennyei kenyérrel" is.
Az Úr Jézus Krisztus, aki az Élet Kenyere, látja a mi éhező, nélküle haldokló, koldus életünket, ezért mondja ezt a csodálatos kijelentést önmagáról, hogy számunkra az Ő Igéje legyen az egyetlen éltető táplálék!
Ő tudja, hogy Igéje nélkül éhen halunk, nélküle üres az asztalunk, üres a kezünk, üres a szívünk, üres és tartalmatlan az egész életünk! Jézus Krisztus nélkül valóban mindennek vége!
Tudjuk, hogy táplálék és víz nélkül csak néhány napig bírja az ember, és Jézus Krisztus nélkül, az „Élet Kenyere" nélkül mi meddig bírjuk? Hány éve, vagy évtizede mellőzzük Őt? Csoda, hogy még élünk!
Úgy él ma az emberiség túlnyomó része, hogy nem is hallott a mennyei eledelről, és ezért lelki éhhalálra van ítélve. Mert aki Jézus nélkül hal meg, az először is éhen halt - bármi volt is a betegsége!
Az áldott Isten most arra buzdít, hogy ne haljunk éhen, fogadjuk el a felkínált mennyei táplálékot!
Az Úr Jézusnál jobban senki sem szeret minket, hisz megtöretett testét, életét adta értünk a kereszten, bűneinket magára vállalta, hogy mi szabadok legyünk!
Ha Őt követjük, lelkünk olyan igazi táplálékhoz jut, mely soha nem fogy el, és erejével egy életen át járhatunk, mert Ő van örökre velünk!


Az Úr Jézus mondja:
„Én vagyok a feltámadás és az élet, aki hisz énbennem, ha meghal is él!" János 11,25
Az Úr Jézus Krisztus feltámadása a világtörténelem legnagyobb és páratlan csodája! Nekünk, akik hiszünk benne, nincs okunk a kételkedésre, mert Ő eloszlatja félelmeinket!
Ő nemcsak beszélt a feltámadásról, hanem halottakat támasztott fel, sőt Ő a rettenetes kereszthalál után harmadnapon feltámadott, és személyesen találkoztak vele tanítványai. „Azután megjelent több mint ötszáz testvérnek egyszerre..." (1Korinthus 15,6)
Azóta a feltámadás örömhíre bejárta a világot, hogy Jézus Krisztus él, és Szentlelke által ma is velünk van, mert valóban Ő a feltámadás és az élet!
Ezért a hitért hitvallók százezrei életükkel fizettek, mert igaz, igazságát minden kétséget kizáróan ma is tapasztaljuk, és rendületlen hittel vállaljuk!
A Krisztushit a feltámadásba vetett hit! Ezen áll vagy bukik a hitünk komolysága, de az egész életünk is! Az Úr Jézus ma sem áll le vitatkozni a tagadókkal, hanem ez a válasza: „Ha hiszel, meglátod az Isten dicsőségét." János 11,40
Ha valaki Jézus Krisztusban hisz, az nem hal meg soha! Mert a keresztyén ember halála átmenetel az örök életbe! Ő ezért jött a földre, hogy megtapasztalhassuk Isten dicsőségét már itt a földön és majd az örökkévalóságban!
„Igaz az a beszéd, és teljes elfogadásra méltó, hogy Krisztus Jézus azért jött el a világba, hogy a bűnösöket üdvözítse." 1Timotheus 1,15

Trencsényi László
református lelkipásztor

 

 

***

HOGYAN JÁRJUK AZ EMMAUSI UTAT?

Olvasmány: Lukács evangéliuma 24,13-35

Vitathatatlan tény, hogy minden hívő ember az „emmausi" utat járja, csak az nem mindegy, hogy kivel és hogyan: csöndesen, lehangoltan vagy vitatkozva, lázadozva.

Voltak alkalmaink! Sok-sok „Lelki Oázisnak"nevezett alkalom! Próbáltunk minden feltételt biztosítani. Mutattuk az irányt! Mindig a Biblia volt az iránytű! Sokszor találkoztunk, megálltunk egy-egy hétre, majd szinte úgy, ahogy jöttünk, indultunk szomorú ábrázattal tovább. De sokszor tűnt úgy, hogy sietősen feledve van a hirdetett Ige! Lecsengett, leállt a szív „hevült, föllángolt, gerjedezett öröme"- kihunyt, mintha mi sem történt volna. Mintha azok a tanítványok, békésen nyugalomra tudták volna hajtani a fejüket ott, azon az éjszakán Emmausban. Nem ez történt!

 

Azokhoz a szomorú tanítványokhoz az Úr Jézus tudatosan csatlakozott. Ő jól tudta, hogy nem csak az volt a probléma, hogy „látásukat valami akadályozta", hanem az is, hogy a „szívük rest volt"! Ez valóban nagy balgaság, ez a halálos restség! Sajnos a bűn miatt ilyen rest a szívűnk a Krisztus beszédének örömmel való komolyan vételére, el és befogadására és hálából való továbbadására!  Ott és akkor, Krisztus hozzájuk csatlakozása, jelenléte mindent megváltoztatott! Azoknak a tanítványoknak ott menetközben elég volt egyetlen „csendesdélután" is! Krisztus élő jelenléte, az Ő páratlan igemagyarázata, áldott beszéde kellett hozzá és az is, hogy a terített asztalnál ezek az emberek végre úgy igazán felé forduljanak, gyermeki hittel a szemébe nézzenek és felismervén Őt, lássanak végre MEGNYÍLT szemekkel!

 

Én sok mindent nem értek a mai keresztyének hozzáállásából, az evangéliumhoz való viszonyulásából! A „keresztyének" alatt én az Isten választottait értem és nem azokról beszélek, akik olyanok, mint a tenger hulláma, amelyet a szél sodor és ide s tova hány. (Jakab 1,6) Azokon nem kell csodálkoznunk, mert nincs gyökerük. Ők minden további nélkül tudnak azonosulni a világgal, a világiasság hitvány kínálataival. Nekik nem probléma a törvénytelenség, nem nehéz elfogadni a szürkeséget, megszokni a lelki homályt, a ködösítést, a tévtanítást, vagy a szórakoztatást.

 

A „szórakoztatás evangéliuma" nem a Krisztus egyháza, a konkoly nem búza, a kecskék nem bárányok, és a meghívottak nem biztos, hogy választottak is! (Mt. 22,14) A kiválasztottak viszont, akikért a nagy nyomorúság napjai is megrövidíttetnek majd, (Mt.24,22) miért lehangoltak, miért magányosak? Miért nem rebbennek össze? Miért nem zárnak össze? Miért nem igénylik a testvéri közösség oltalmát, biztonságát? Miért nem dobban együtt a szívük? Miért nem erősítik, vigasztalják, védik, támogatják, bátorítják egymást? Miért „jobb" nekik egyedül?

Az emmausi tanítványok még azon az éjszakán a lelki közösségbe siettek vissza!

Az volt az igazi otthonuk! Nem tarthatták magukban az örömhírt!

Frissen kellett továbbadniuk!

 

Biztosan tudod, hogy Jézus Krisztus tanítványa vagy? (2Kor 13,5)

Tanítható vagy? Igényled?

Vezethető vagy? Kéred?

Hadra fogható vagy? Küzdesz?

Küldhető vagy? Vállalod?

 

Ők Krisztusért éltek-haltak ezután!

Futva vitték az evangéliumot! Ragyogtak! (Fil 2,15)

Ragyogj!

 

Trencsényi László lelkipásztor

Budapest, 2015. december 20.

 

 

***

VII. Parancsolat

„Paráznaság, bármiféle tisztátalanság vagy nyerészkedés még szóba se kerüljön közöttetek, ahogyan ez szentekhez méltó." Efezus 5,3

A paráznaságról
Túlzás nélkül mondhatjuk, hogy a testiség, a pornográfia elárasztotta világunkat, hiszen szinte minden forrásból árad ránk a szenny. Korunk embere (kevés kivétellel) annyira fertőzött már, hogy a szabad szexualitást tartja természetesnek! Sajnos, itt is a sátán nyílt vadászterületével állunk szemben, aki alattomosan felhasználva az irodalom, a film, a számítógép világát, az emberiség túlnyomó részét már szerencsétlen koldussá tette.

Az Úr Jézus több helyen is rávilágít a paráznaság bűnére. 
„Én pedig azt mondom nektek: aki kívánsággal tekint egy asszonyra, már paráznaságot követett el vele szívében." Máté 5 28
A mi szemünkben vajon minek számít a paráznaság? Tudnunk kell, hogy a „Ne paráználkodj!" parancsolat nincs felfüggesztve, és nem is lesz soha!
Tragikus és fájdalmas, hogy igen sok olyan fiatal, akik a bibliai tanítást jól ismerik, akiket egyébként hívőnek ismerünk, e bűn elkövetése után arra hivatkozik, hogy akkor még nem is volt „megtérve". 
Nem egy olcsó kifogás ez, amellyel igazolni próbálják bűneiket?
Isten egyetlen bűnt sem hagy büntetlenül. „Mindegyikünk maga fog önmagáról számot adni az Istennek." Róma 14,12

„Nem véletlen, hogy Isten a „ne ölj" és a „ne lopj" parancsai közé iktatta: „ne paráználkodj". Talán ez ellen vétenek a legtöbben, a legtöbbször. Nem véletlen, hogy erről milyen szókimondó Isten. A nemiség, a szerelem, a család kérdésében szinte mindenkinek fáj valami. Életünknek szüksége van a reformációra, megújulásra: ezen a ponton bizonyosan." Cseri Kálmán

Parázna = ( görögül pornosz) = eladni, áruba bocsátani.

Isten szemében minden házasságon kívüli tisztátalan testi kapcsolat paráznaságnak számít. 
A parázna ember vétkezik, Isten törvénye ellen, önmaga ellen és a megcsalt személy ellen.

· Isten az emberi testet nem bálványnak teremtette, hogy minden kívánságát teljesíteni kellene.

· Nem is ruhának alkotta, hogy váltogassuk, mint a nyitott házasságban élők.

· Nem is árunak teremtette, hogy eladható lenne.

· Nem is szemétnek, hogy odadobjuk bárkinek, mint valami tárgyat.

· Az Áldott Isten, amikor embert alkotott a testet templomnak tervezte, tisztának, és szentnek.

A paráznaság bűnei:

bujálkodás, orgiák, perverzítás,
erőszakosság nemi kapcsolatban,
házasságon kívüli nemi kapcsolatok, 
házasságtörés, kacérság, 
leselkedés, önkielégítés, 
parázna gondolatok megtűrése,
pornó képek-filmek-újságok nézése, 
szemérmetlenség, tisztátalan szemek

 

„Minden paráznaság kárhozatos Isten előtt, s így ha Isten haragját nem akarjuk magunkra vonni, tartózkodnunk kell attól. Mivel testünk és lelkünk a Szentlélek temploma, mindkettőnek tisztaságát meg kell őriznünk, s ezért nemcsak a külső vétkezéstől kell szűziesen tartózkodnunk, hanem szívünkben, szavainkban, testtartásunkban s mozdulatainkban is kerülnünk kell a bűnt. Testünk legyen mentes minden féktelenségtől, lelkünk minden szenvedélytől, úgyhogy semmi részünket se mocskolja be a szemérmetlenség szennye." Kálvin János

„Ne próbáljuk mi összeegyeztetni azt, amit Isten szétválasztott. Nagyon gonosz dolog elmozdítani azokat a határköveket, amelyeket Isten állított. Élesen szét van választva egymástól az igazság és igazságtalanság, a világosság és a sötétség területe. Nem bizonytalan határ ez. Nem lehet egyszerre mind a két területen mozogni. Hívőnek a hitetlennel nincs közössége." Carl Eichhorn: Isten Műhelyében

A hívő emberek jól tudják azt, amit a hitetlenek nagyon nem szeretnek hallani, hogy nemcsak a házasságtörés számit paráznaságnak, hanem minden házasságon kívüli nemi kapcsolat is. Ismerjük a bibliai József történetét, aki kitépte magát a gonosz nő karmaiból és elmenekült. Ő fel volt készülve arra, hogy nemet mond, bármi történjék is. Számára ugyanis a paráznaság Isten elleni súlyos bűn volt. Mi is tartsuk mindig szem előtt az Igét:
„...paráznák.. nem örökölhetik a mennyek országát". 1Korinthus 6,9
„De kívül maradnak az ebek, a varázslók, a paráznák, mindenki, aki szereti és cselekszi a hazugságot." Jelenések 22,15

A hetedik parancsolatban tehát Isten a tiszta erkölcsi életet védelmezi. 
A szexualitást Isten házasságba tervezte és csakis ott lehet vele Isten akarata szerint élni. A tiszta szerelem olyan kincs, mely Isten drága ajándéka. Aki ezt eltékozolja, az bemocskolja éltét.

Mit akar Isten a hetedik parancsolatban?
„Azt, hogy a paráznaságot mi is szívből gyűlöljük, mivel Isten megátkozta azt, és hogy tiszta és fegyelmezett életet éljünk akár a szent házasságban, akár azon kívül. Mivel testünk és lelkünk a Szentlélek temploma, Isten azt akarja, hogy mindkettőt tisztán és szentül őrizzük meg. Ezért megtilt minden parázna cselekedetet, viselkedést, beszédet, gondolatot, vágyat és mindent, ami erre ingerelhetne." Heidelbergi Káté

Trencsényi László

2015. március 9.

 

 

 

***

KRISZTUS A MI ÉLETÜNK
Alapige: Kolossé 3, 1-17


"Mikor Krisztus, a mi életünk megjelenik, akkor vele együtt ti is megjelentek dicsőségben.” (Kolossé3,4)

 

Ebben az igeszakaszban világos tanítás hangzik el a Jézus Krisztusban való drága hit megélé-sének lényegéről, komolyságáról, dinamizmusáról.
Az apostol által bevezetésként használt feltételes mód „Ha tehát feltámadtatok a Krisztus-sal.”(3,1) azonnal nyilvánvalóvá teszi, hogy a következőkben elsősorban azokhoz kíván szólni, akik teljesen odaszánták életüket, és Krisztus számára elkötelezettek. Itt egyértelműen a feltámadott és megdicsőült Jézus Krisztusban hívők felé fordul, azok felé, akik nemcsak ajkukkal tisztelik Őt, hanem teljes szívből szeretik, követik, akiknek Ő lett a mindenük, az ÉLETÜK. „Krisztus, a mi életünk.”(3,4)

„Az odafennvalókkal törődjetek, ne a földiekkel!” (3,2)

Alantas vagy magasztos? Milyen találó a magyar nyelv, amikor két lényegre törő, mélyen a gyökerekre tapintó szóval tudja kifejezni, hogy mi milyen eredetű!
Van lenti, alantas, aljas, tehát ördögi és van, ami fenti, magasztos, tehát mennyei.
Veszélyes világban élünk, és naponta éles helyzetekbe kerülve a vagy - vagy kérdéssel kell szembe-sülnünk. Egyáltalán nem mindegy, hogy mit fogadunk el és be, hogyan élünk, viselkedünk, mihez ragaszkodunk. Vagy a földi az alapértékünk, vagy a mennyei!
Keserű tapasztalatainkból kiindulva tudjuk, hogy a bennünk eredendően uralkodó bűn borzalmas tor-zulásokat, végzetes hangsúlyeltolódást és tragikus diszharmóniát eredményezett. Őszintén bevallhat-juk, hogy mivel a bűn uralkodott rajtunk, mélyen belefeledkezve, szinte megszállottan törődtünk a földiekkel, miközben - Jézus szavai szerint - szánalmasan és keservesen bajlódtunk a „mollyal, a rozs-dával és a tolvajokkal”. Beláthatjuk, hogy Krisztus kegyelme nélkül csak a földiekben tudtunk gon-dolkodni és tulajdonképpen mindennel törődtünk, csak azzal nem, amivel igazán kellett volna.

„…ezek miatt haragszik Isten.” (3,6)

Ebben az igeszakaszban Istenünk az Ő gyermekeitől a legradikálisabb szakítást várja el min-den bűntől, amikor ezt mondja: „ Öljétek meg tehát tagjaitokban azt, ami csak erre a földre irányul.”( 3,5) és „vessétek el magatoktól”. ( 3,8) Vagyis irtsatok ki mindent, ami lehúz, mert istentelen, sötét, földi és testi.
A hívők számára örök figyelmeztetésként kétszer hat súlyos bűnt említ a szentíró, melyek miatt harag-szik Isten! Ezek a következők:
Paráznaság, tisztátalanság, szenvedély, gonosz kívánság, kapzsiság, bálványimádás.
Harag, indulat, gonoszság, istenkáromlás, gyalázatos beszéd, hazugság.
(Aki belép a Sopron főterén lévő Bencés templomba, kőbe faragva szembesül-het a hét főbűnnel. Elgondolhatjuk, hogy nem volt egyszerű dolguk a kőfara-góknak, de hatásosan megoldották nem mindennapi feladatukat, mert aki veszi a bátorságot, és figyelmesen szemügyre veszi azokat, szívből elborzad.)

Nagyon kell a mennyei figyelmeztetés, mert az ördög a nagy hitető és altató, aki embergyilkos volt kezdettől fogva, igyekszik mindent felhígítani és összemosni. Ezek a felsorolt bűnök korunk embere számára szinte már észrevehetetlennek, és mivel megszokja, természetesen épül be eszmerendszerébe, legfeljebb a látszat kedvéért igyekszik olykor-olykor elkendőzni, takargatni, rosszabb esetben szinte büszkélkedik is ezekkel. Mi ne tegyük! Isten figyelmeztet minket! Vigyázat, életveszély!
Ami Isten szerint utálatos és kiirtandó, azt mi ne dédelgessük, hanem határozottan szakítsunk vele!
Isten azért haragszik, sőt azért gyűlöli a bűnt, mert az az Ő szentsége számára elviselhetetlen, elbor-zasztó. Tartsunk önvizsgálatot, és mi is borzadjunk el és meneküljünk ki ezekből.

Dániel bűnvalló imádságával imádkozhatunk ma is:
„Ó, Uram, nagy és félelmes Isten, aki megtartod a szövetséget és a hűséget azok iránt, akik sze-retnek és megtartják parancsolataidat! Vétkeztünk, és bűnbe estünk, megszegtük törvényedet, és lázadók voltunk, eltértünk parancsolataidtól és törvényeidtől. Nem hallgattunk szolgáidra, a prófétákra, akik a te nevedben szóltak királyainkhoz, vezéreinkhez, elődeinkhez és az ország egész népéhez. Neked, Uram, igazad van, nekünk pedig szégyenkeznünk kell még ma is.”
Dániel 9, 4-7


„Krisztus, a mi életünk…” (3,4)

Csak a Krisztus szeretetében elmélyült „elrejtett” lélek tud hitelesen bizonyságot tenni arról, hogy Krisztus az én életem! Csak az, aki gyermeki hittel belesimult az Atya akaratába, akinek szíve együtt dobban Urával, mivel tudja, hogy Megváltója, aki életét adta érte a kereszten, személyesen az életet jelenti számára. Jézus Krisztus mondja:
„Azok a beszédek, amelyeket én mondtam nektek: lélek és élet.” János 6,63
„Aki hisz a Fiúban, annak örök élete van.” János 3,36
„Én vagyok az út, az igazság és az élet.” János 14,6
„Én vagyok a feltámadás és az élet.” János 11,25
„Én vagyok az életnek kenyere.” János 6,35
„Én élek, és ti is élni fogtok.” János 14,19

Amikor az ÉLET, Jézus Krisztus megjelent az életünkben, általa minden megváltozott, minden újjá lett. Ő az, akivel együtt lehetünk „elrejtve az Istenben” (3,3), és csak Őbenne lehetünk „szentek és szeretettek” (3,12). Ó micsoda védettség, rejtettség, biztonság az, amit az Úr Jézus Krisztus kínál!
Szükségünk van rá, egyszerűen nem élhetünk nélküle! Tudjuk, hogy nélküle nem volt nyugalom a lelkünkben, bőven volt viszont aggodalmaskodás, idegesség, szorongás és zaklatottság.
Nélküle nem volt könyörületes a szívünk, csak érzéketlen, hideg és kegyetlen.
Nélküle nem volt bennünk semmi jóság, sem alázat, sem szelídség, sem türelem.
Nélküle nem volt bennünk semmi mennyei, csak testi, földi és ördögi. (Jakab 3,15)

Akik befogadják Jézus Krisztust, életükben gyökeres fordulat áll be. Mivel a Szentlélek áldott munká-ja nyomán új élet fakad, ezért a hívő szelíden fogadja a beoltott igét, és igyekszik a legkomolyabban venni, megbecsülni és megélni mindazt, amit Isten mond. A Krisztusban hívő, mennyei Urának paran-csát követő ember többé már nem a maga feje után megy, nem a maga elképzeléseit, kis egzisztenciá-lis céljait próbálja mindenáron megvalósítani, hanem önként tud belehelyezkedni Istene akaratába.
„Öltsetek tehát magatokra - mint Isten választottai, szentek és szeretettek - könyörületes szívet, jósá-got, alázatot, szelídséget, türelmet. Viseljétek el egymást, és bocsássatok meg egymásnak.” (3,12-13)

„vele együtt ti is megjelentek dicsőségben.” (3,4)

A hívő ember reménykedő ember, mivel tudja, hogy amit Isten mond, az igaz!
„Amit szem nem látott, fül nem hallott, és ember szíve meg sem sejtett, azt készítette el az Isten az őt szeretőknek.” ( 1Korintus 2,9)
Igyekezzünk mindenkor készen és aktív szolgálatban munkálkodva várni visszatérő Urunkat! Addig is az Úrtól kapott legdrágább feladatunkat kell teljesítenünk, hogy szüntelenül az odafennvalókat keres-ve, azzal hűségesen törődve, jól sáfárkodva, hirdessük Jézus Krisztust, az egyetlen megoldást.
Jézus mondja: „Aki hisz énbennem, ahogy az írás mondja, annak belsejéből élő víz folyamai ömlenek” (János 7,38 )
Küldetésünk betöltése a lelkek mentése.
Isten Szentlelke adjon erőt, hogy hitelesen, őszinte természetességgel tudjuk továbbadni az evangéli-umot, a mi drága Megváltónktól, Jézus Krisztustól kapott életmentő igét
Felszökken a víz, s átfolyik a márványcsésze öblibe,
Túlcsordul most a második, a vízét zuhogva önti le:
Megtölti ez a másikat, s már víz pezseg a mélyiben.
Mindegyik vesz, mindegyik ad, árad és pihen.
Conrad Ferdinand Meyer: A római kút

Isten igéje a mennyei forrás soha nem apad el! Mi se hagyjuk el az élő vizek forrását, az éltető Igét, amit az Úrtól folyamatosan kapunk, szelíden befogadva engedjük, hogy naponta szívünket színültig megtöltse. Csak így fogjuk tudni azt másoknak is továbbadni! Csak így válhat valósággá életünkre nézve: „Amit pedig szóltok vagy cselekesztek, mind az Úr Jézus nevében tegyétek, hálát adva az Atya Istennek őáltala.” (3,17) Csak így válhat életünk Isten akarata szerint szolgáló, békességszerző, szere-tetet, örömet sugárzó életté!

Szolgáljunk hát bátran, teljes erőnkkel feltámadott Megváltónknak, Jézus Krisztusnak!

Trencsényi László
református lelkipásztor

2009. augusztus 31.

 

*********************************************************************

"Áldjad, lelkem, az URat, és egész bensőm az ő szent nevét!
Áldjad, lelkem, az URat, és ne feledd el, mennyi jót tett veled!
Ő megbocsátja minden bűnödet, meggyógyítja minden betegségedet,
megváltja életedet a sírtól, szeretettel és irgalommal koronáz meg.-
Zsoltár 103 1-4

"Amikor Jézus ismét átkelt a hajón a túlsó partra, nagy sokaság sereglett köré, de ő a tenger partján maradt. Ide jött hozzá az egyik zsinagógai elöljáró, név szerint Jairus, aki meglátva őt, lába elé borult, és esedezve kérte: "Kislányom halálán van, jöjj, tedd rá a kezed, hogy meggyógyuljon, és életben maradjon."Jézus ekkor elindult vele. A nagy sokaság is követte őt, és tolongott körülötte.- Márk 5,21-24


Minden Istentiszteletnek, igehallgatásnak CÉLJA VAN!
Isten az Ő szeretetével hívott ide és keresi ma is a szívünket.Engedjük, hogy Igéje szíven találjon.
Jézus Krisztus mondja:
"Nincs nagyobb szeretet annál, mint ha valaki életét adja barátaiért.-

Mind a mai napig Jézus Krisztus szeretetéből élünk, mert drága áron váltott meg minket.
 Ezért lehetünk most itt, mert Ő eljött a mennyből közénk.
 Ezért jött létre Isten anyaszentegyháza, ezért lépnek szószékre a lelkészek ezrei szerte a világon, ezért nyitják ki a Bibliát és hallgatják milliók.
 Ezért éneklik a Zsoltár szavaival: "Áldjad lelkem az Urat, és el ne feledd, hogy mennyi jó tett veled.-

Isten Igéjének békességet adó hatalma, életformáló ereje, életmentő szerepe, soha semmi mással nem pótolható. Az evangélium minden korban friss és új marad, ma is dacol idővel, ideológiákkal, mert Jézus keresztje kitörölhetetlenül ott áll az emberiség sorsának centrumában, és minden embernek kínálja az egyetlen esélyt, a helyes utat, az egyetlen megoldást, amit Isten készített.

***
1.) "JÉZUS HAJÓN ÁTKELT A TÚLSÓ PARTRA és sokaság sereglett köré.-
Mi is Hozzá jöttünk, mert ma is lehet örömmel Jézushoz jönni!!
Bárki is hirdeti itt az Igét, mindig Jézus Krisztus gyűjti magához az embereket!
Miért jöttek hozzá tömegesen az emberek?
 Mert lehetett látni, tudni, érezni, hogy Ő egészen más....
 Ahol Ő jelen van, ott a vakok látnak, a bénák járnak, leprások tisztulnak.
 Ott megkötözött emberek szabadulnak, megtérnek, újjászületnek.
Így van ez ma is, mert: -Isten Igéje élő és ható.-
Jézushoz özönlött a sokaság. Melléültek az emberek, és szinte itták szavait. Olyankor elcsitult a zaj, lecsendesült az indulat, kisimultak a ráncok, kiengedtek az ökölbe szorított kezek és felfrissült a szív. Szavára a hiú magába szállt, a haragos kibékült, a sértett megbocsátott, a jégszívek felengedtek, a sötét gondfellegek eltűntek és a vihar elállt, mert ahol az Ő szavát hittel befogadták, ott mindig békességet adott.
***
2.)"Ide jött hozzá egy ember az egyik zsinagógai elöljáró, név szerint: Jairus.-
Egy kétségbeesett ember érkezik Jézushoz kimerülten,- egy édesapa.
Ő az egyetlen akinek életbevágóan fontos, hogy mindenáron találkozzon Jézussal, sőt el kell hívnia házához, mert egyetlen gyermeke 12 éves kislánya haldoklik.
Őt hagyta otthon és kétségbeesett családját, feleségét, szeretteit. Ők tudták, hogy Jézushoz kell jönni, mert, hiábavaló az orvostudomány, minden gondos ápolás, ha NINCS REMÉNY, ha a láz nem csitul, és a szív megáll.
Csak Jézusnál van remény!
Jézus Krisztus A REMÉNY!
Ott van egy ember Jézus lábainál, leborulva, zokogva, könyörögve.
 Ó jöjj el Jézus a házamhoz, a gyermekemhez, hogy meggyógyuljon és életben maradjon.

Testvér tudd meg, hogy Jézushoz jönni csak így érdemes!!
Soha ne jöjj hozzá megszokásból, kíváncsiskodásból, közömbös szívvel, vagy fél szívvel!
De jöhetsz bátran könnyek között, bűnbánó szívvel!
Te is kérheted most Őt: Úr Jézus segíts! Jöjj el az én házamhoz, mert nagy baj van otthon.
Mert nélküled minden szétesik, haldoklik, összeomlik körülöttem! MENTS MEG!
Nélküled nem élet az életem. Lelked által érints meg, hogy megmeneküljek.
"Gyógyíts meg Uram és meggyógyulok, szabadíts meg és megszabadulok, csak téged dicsérlek.-
HA ÍGY BIZOL AZ ÚRBAN, ilyen őszinte gyermeki hittel, akkor: "Ne félj, csak Higgy!-

3.) "Jézus ekkor elindult vele!-
El tudjuk képzelni mekkora öröm lehetett az apa szívében!
Jön velem Jézus HAZA! VAN REMÉNY!
De amikor már a házhoz közeledtek, hozták a tragikus hírt: meghalt a gyermek!
Az apát villámcsapásként érte a hír, de mielőtt még összeroskadt volna, Jézus így szólt hozzá:
"Ne félj, csak higgy!-
A történet folytatásaként az Igéből megtudjuk, hogy Jézus megfogta a halott kislány jéghideg kezét és ezt mondta: "Talitha kumi- Leányka neked mondom, ébredj fel!
Jézusban a Teremtő van ott, az ÉLET URA, Aki teremtő szavával visszahozza az életbe, és visszaadja a szüleinek, az ÉLETNEK ezt a gyermeket!
Mert ahol Jézus van, Ott ÉLET van!
***
Testvér, most magadban egy őszinte csendes imádságban mond el, hogy te ma miért jöttél ide.
Sorold fel az Úrnak, hogy te kit, vagy mit hagytál otthon "BETEGEN-!
 Ha beteg édesanyádat, édesapádat, férjedet, feleségedet, gyermekedet, unokádat,- könyörögj értük, és bízd őket az Úrra!
 Ha beteg szívedet, összekuszált életedet, megoldatlan dolgaidat, sebeidet, bajaidat-
Menj most haza JÉZUSSAL, és bízd magad az áldott ORVOSRA, és meglátod Isten szabadítását, mert így hallottuk: "Jézus ekkor elindult vele!-

Ennél nagyobb öröm nincs is, mint amikor a te utad és Jézus Krisztus útja:
 MEGEGYEZIK, EGYMÁSRA TALÁLNAK!
 AMIKOR MINDKETTEN AZONOS IRÁNYBA HALADTOK : EGYÜTT!
 AMIKOR VELE JÁROD MINDEN LÉPÉSEDET: HAZAFELÉ!
"Áldjad lelkem az Urat.. Aki megbocsátja minden bűnödet, meggyógyítja minden betegségedet és megváltja életedet a sírtól, kegyelemmel és irgalommal koronáz meg téged.-
***
Most minket szólít meg ebben az Igében Isten!
Testvér, ha eddig Jézus nélkül éltél, mostantól élhetsz és járhatsz VELE!
Tudod, ez a legszebb és legáldottabb élet.
 Tedd a kezed Jézus kezébe, és hajtsd a szíved Jézus szívére, Aki sebeivel gyógyítgat téged!
Ha vele jársz, félned nem kell többé, aggódnod nem kell többé.
Csak hinned kell Benne rendületlenül, és meglátod az Isten dicsőségét.
" Velem van az Úr nem félek , ember mit árthat nekem.-
Isten most Igéje és Szentlelke által téged is menteni akar, fogadd be Őt a szívedbe!
Mert, aki ma bűnbocsánatra, áldásra, békességre, nyugalomra, biztonságra és üdvösségre vágyik, az egyszerűen nem élhet Jézus Krisztus nélkül, mert ezeket csak Ő adhatja meg!
Aki ma veszi a bátorságot és vállalja, hogy az Úr Jézust igazán megismeri és elhatározza, hogy befogadja Őt a szívébe, akkor ott a Szentlélek által új élet fakad, minden újjá lesz, és azonnal mennyei békesség árad az életébe.
Jézussal élni kell, mert aki vele nem gyűjt, az mind tékozol. (Máté 12,30)
Jézusra van tehát a legnagyobb szüksége ennek a világnak, mert nélküle nincs békessége a léleknek, de üdvössége sem!
Jézus Krisztus legyen számunkra a legfontosabb ezután, amíg élünk.
Úgy legyen. Ámen

Trencsényi László
református lelkipásztor 
2006. szeptember 3.

 

 

************************************************************
A hívő élet ápoltsága

"Te pedig amikor imádkozol, menj be a te belső szobádba, és az ajtókat bezárva imádkozzál Atyádhoz titokban.
Atyád pedig, aki látja, amit titokban teszel, megfizet neked."
Máté 6,6

Hogy mennyire fontos a lelkileg állandó és fokozott készenlétünk, erre figyelmeztet ez az ige:
"hogy mint szenteket, hibátlanokat és feddhetetleneket állítson majd színe elé- Kol.1,22.

SZENTEK, HIBÁTLANOK, FEDDHETETLENEK.
Tudjuk, hogy ezek a jelzők elsősorban az Úr Jézusra illenek, de mi az amit mi tehetünk?
A legfontosabb az, hogy MINDEN KÖRÜLMÉNYEK KÖZÖTT állandó, élő és szoros kapcsolatban maradjunk az Úrral!

Átruházhatatlan felelősségünk hitben ÁPOLTNAK lenni, hogy naponta tudjuk megélni a krisztusi indulatot.

Testvérek, soha ne hagyjuk ki a belső szoba csendját.
Menjünk be szorgalmasan oda Bibliánkkal, összekulcsolt kezünkkel és Isten elé kitett szívünkkel, mert a napi csendesség, ápoltság, lelki higiénia elengedhetetlen és pótolhatatlan.
Otthonosan lakjuk be a belső szobát, legyen kedves számunkra, és ha lehet minél többet legyünk "négyszemközt- az Úrral!

Erőssitsenek az alábbi igék:

"Szelíden fogadjátok a beoltott igét, amely meg tudja tartani a lelketeket.- Jak.1,21
"Legyen forrásod áldott- Péld. 5,18
"Mindenkor imádkozniuk kell és nem szabad belefáradniuk- Lk.18,1
".. hálaadásotok legyen egyre bőségesebb.- Kol. 2,7
Szüntelenül imádkozzatok! I. Tesszalonika 5,17

Így ír egy hitvalló a belső szobában kapott áldásokról:

Ó belső szoba, áhítatok csodálatos műhelye,
ahol az emberi lélek Teremtője képét állítja helyre magában.
Ahol az eltompult érzékek visszanyerik éles finomságukat.
Ahol a megromlott emberi természet ismét helyreáll.
Ahol a szív lángol az isteni szeretettől.
Ahol a mennyei kegyelem harmata árasztja el az ember lelkét, amikor azt a bűnbánat áradó könnyeinek folyama öntözi.

A belső szoba csöndje a mennyei élet kapuja azoknak, akik meghaltak a bűnnek, hogy aztán a Szentlélek erejével új életre támadjanak.
A belső szoba olyan műhely, ahol azokat a drágagyöngyöket csiszolják, amelyek aztán kalapácsütések zaja nélkül illeszkednek be a templom épületébe.
Aki most Krisztus nyomában halad, futása végeztével az Ő dicsőségének lesz részese. (Damjáni Péter: Dominus vobiscum )

T.L.
************************************************************

" Boldogok a lelki szegények,
mert övék a mennyeknek országa."
Máté 5,3

Jézus a tanítói munkáját a valódi boldogság meghirdetésével kezdte meg. Ő ismeri minden emberi vágy végső célját, még azokat is, amelyeket megfogalmazni sem tudunk. Látja azt is, hogy miként tévednek el annyian a boldogságkeresés mélységes útvesztőiben. Minket is ismer, akik ma figyelhetünk az Ő szavaira és azt is tudja, hogy jelenleg boldog-e az életünk? Mi tudjuk, hogy Jézus Krisztus számunkra a valódi boldogságot akarja megadni már ezen a földön és majd az örök életben.

Fogadjuk el most az Ő vezetését és engedjük, hogy hasson az életünkre. Jézus már az első boldogmondásban megmutatja minden boldogság célját, mely nem más mint a mennyeknek országa.
• Ehhez először is olyan lelkiállapot szükségeltetik, mint a lelki szegénység. A szó itt koldus szegénységet jelent. Tudjuk, hogy a koldus nem szégyell kiállni az emberek elé és kitartani kezét alamizsnát várva. Mi, akik lelki szegénynek valljuk magunkat, nem szégyellünk naponta mély alázatban Isten elé járulni és oda nyújtani elé szegény szívünket és Tőle olyat kérni, amit ember nem tud megadni: kegyelmet, bűnbocsánatot és Szentlelket minden napra.

Csak az lehet lelki szegény, aki önmagát megüresítve Isten irgalmasságában naponta megnyugszik. Tanuljunk meg mindenkor alázatosak maradni az Úr előtt, mert Jézus is vállalta értünk a teljes szegénységet, amikor emberré lett és értünk áldozta az életét!
"Mert ismeritek a mi Urunknak Jézus Krisztusnak jótéteményét,
hogy gazdag lévén, szegénnyé lett, hogy ti az Ő szegénysége
által meggazdagodjatok." / 2Korintus 8,9 /

Trencsényi László
református lelkipásztor 

************************************************************


" Boldogok akik sírnak, mert ők megvigasztaltatnak"
Máté 5,4


Különös és első hallásra meghökkentő a párhuzam -e két ellentétes fogalom között. Hogyan kerülhet így egymás mellé a sírás és a boldogság. Vizsgáljuk meg hogyan illeszkedik mégis szerves egységbe a legtermészetesebb módon Jézus tanításában a valódi boldogságnak eme kritériuma.
Ha elgondolkodunk azon, hogy vajon milyen sírás után lehetünk boldogok akkor rá fogunk jönni, hogy nem a testi vagy lelki fájdalom miatt, vagy gyász miatt, de nem is az örömből fakadó sírás miatt. Itt egészen más minőségű sírásról beszélhetünk, mely nem más mint a bűnbánati sírás.

A szív legmélyéről felfakadó bűnbánó könnyek mindig kedvesek Isten előtt. Csak így találhat nyugalomra, békére, vigasztalásra az emberi lélek. Amint a bűnös nő könnyeivel mosta az Úr lábait, úgy omlik alá ma is az, akinek sok bocsáttatott meg, amint Jézus mondja:" ...az jobban is szeret". Amint Péter is könnyekre tudott fakadni bűnei felett, így kaphatunk mi is megbocsátást, mert ismeri az Úr a könnyeinket.
Hogyan is látszana meg a mi szeretetünk, ha nem éppen a könnyeinkben, amelyek szavak nélkül is beszélnek. Boldog ember aki tud sírni, de a világ legboldogtalanabb embere az, aki még soha nem sírt bűnei felett. Akit még soha nem döbbentett meg a Golgota véres látványa, akinek még nem szorult össze a szíve a helyette szenvedő Isten Fián, az nem is érdemli meg a mennyek országát.

 

Boldogságunk forrása maga Jézus Krisztus. Ő ismeri a könnyeinket, és Ő garantálja a vigasztalás valóságát is, mert a Szentlélek maga a Vigasztaló. Ő az, aki nemcsak ideig-óráig hanem egyszer s mindenkorra megvigasztal minket."És az Isten eltöröl minden könnyet a szemükről" Jelenések 20,4
Testvérek, tudnunk kell, hogy valódi boldogságot csak Jézustól kaphatunk. Ma még megtapasztalhatjuk Isten vigasztalását! Ne szégyelljünk sírni, szívünket őszintén kiönteni az Úr előtt! Jézus Krisztusnál kész a megbocsátás. Ne mulasszuk el életünk páratlan lehetőségét.

Trencsényi László
református lelkipásztor

************************************************************
NAGYPÉNTEK

Amikor a százados látta ami történt, dicsőítette Istent és így szólt: "Ez az ember valóban igaz volt-. Lukács 23,47


A kereszten szenvedő Úr Jézus, mennyire más volt. Már nem volt emberi ábrázata. Az ütések, a köpések és a vér mindent eltorzított. Csak egy haldokló vonaglik a rettentő kereszten, míg lent gúny, kacaj s káromkodás. Még él. Ziháló tüdővel, végső erővel szakad fel a sóhaj: "Atyám a te kezedbe teszem le az én lelkemet.- Majd csend lett. Borzalmas néma csend!
Akkor az ajkakra fagyott a káromkodás. A magasba emelt, ökölbe-szorított kezek megdermedtek. Akkor a nap elhomályosodott és a sötétség egyre félelmetesebb lett és megmozdult a föld. Omlani kezdtek a meghasadt sziklák és kifordultak a sírok és a templom kárpitja a tetejétől az aljáig középen kettéhasadt.
Akkor ott a kereszt alatt, a haldoklót gyalázó zsidó főemberek füle hallatára egy római százados imája törte meg a csendet. Áldani és dicsérni kezdte Istent, a mindenség Urát. Egy idegen, akinek megnyílt a szeme és feltört szívéből a felismerés:-Ez az ember Isten Fia volt.- Ekkor elindultak az emberek a mellüket verve vissza a városba, magukkal hozva a kereszt alatt átélt iszonyatos élményt, mert megértették a jeleket!
Jézus keresztje ma is a legnagyobb jel a földön! Kitörölhetetlenül ott áll az emberiség sorsának centrumában. Megkerülni senkinek sem lehet. Mindenkinek szembesülnie kell a ténnyel, miért is állt a kereszt! Egyesek számára botrány, mások számára semmitmondó jel, megint mások gúnytárgyának tekintik, de aki veszi a bátorságot és megvizsgálja a történteket, azt nagy meglepetések fogják érni.
JÉZUS KERESZTJE ÉRTED ÁLL!
Jézus nem a saját bűnei miatt halt meg, mert Ő volt az egyetlen ártatlan a földön. Még az ellenségei sem tudtak bűnt felhozni ellene! Akinek megnyílik a szeme, ma sem tud mást tenni, csak Istent dicsérni. Ilyenkor az ember saját bűneit látja meg és a miatta szenvedő Isten Fiát! Csak akkor értettük meg a kereszt titkát, ha a mi ajkunkról is felzengett már: (lehet, hogy gúnyolódó embertársaink füle hallatára) az Istendicséret! Akkor már tudjuk, hogy Jézus keresztje az egyetlen gyógyszer a bűneink bocsánatára: " Az Ő sebeivel gyógyultatok meg.- I. Péter 2,24 Amíg ember él a földön ez a ke-gyelem mindenkor, mindenki számára rendelkezésre áll. Fogadd el bátran az Úr Jézusnak a Golgotán érted meghozott drága áldozatát, és a gyógyulást azonnal tapasztalni fogod!

Trencsényi László
református lelkipásztor

***************************************************************

A HÚSVÉT VALÓDI ÉRTELME

"Az Emberfia emberek kezébe adatik és megölik Őt, de harmadnapon feltámad és felettébb megszomorodának. " Máté 17, 22-23


Jézus valódi küldetését nagyon nehezen értették még a közvetlen tanítványai is! Elképzelhetetlen volt számukra, hogy szeretett Megváltójuknak szenvednie kell. Amikor az Úr háromszor is kijelentette nekik szenvedéseit, mindannyiszor értetlenül fogadták.
Először Péter ellenkezett: "Nem eshetik ez meg te veled." Máté 16,22
Másodszor a tanítványok:"..felettébb egszomorodának."Máté 17, 23
Harmadszor: "Ők pedig ezekből semmit sem értének és a beszéd előlük el vala rejtve és nem fogták fel a mondottakat." Lukács 18,34

Mindez azért volt lehetséges, mivel nem figyeltek eléggé, és nem értették meg teljesen az Úr Jézus szavait. Sajnos sokan vannak ma is így. Olyan érthetetlennek tűnik sokak számára az, hogy miért is KELLETT Jézusnak szenvedni, amikor az ő ártatlanságáról, bűntelenségéről még az ellenségei is meg voltak győződve.
Az Úr Jézus elkerülhetetlen szenvedése és halála csak a saját bűneink meglátása után válik érthetővé. Ugyanis a KERESZT bizony értünk áll, azért, hogy mi napnál világosabban lássuk meg és borzadjunk el azon, hogy milyen súlyosak is a mi bűneink Isten előtt!

Jézus, amikor a reá váró szenvedésekről beszél, ezzel fejezi be: "de harmadnapon feltámad !" Soha nem volt és nem is lesz ennél nagyobb örömhír az emberiség számára.
Van feltámadás!
Van folytatás!
A halállal nincs vége az életnek!

Mint egy reménytelenül sötét cellába beragyogó fénysugár, úgy hasít bele ez a kijelentés ma is a világba! Ha mi valóban keresztyénnek valljuk magunkat, nincs okunk a szomorkodásra, mert élő reménységünk van a feltámadott Jézus Krisztusban! Ő a bűntelen, értünk bűnös emberekért áldozta fel önmagát! Köszönjük ezt meg Neki minden napon!

Trencsényi László
református lelkipásztor

***************************************************************
IRGALMAS SAMARITÁNUS

"Egy úton lévő samaritánus pedig, amikor odaért hozzá és meglátta, megszánta; odament, olajat és bort öntött sebeire, és bekötötte azokat. Aztán feltette őt a saját állatára, elvitte egy fogadóba, és ápolta. Másnap elővett két dénárt, odaadta a fogadósnak, és azt mondta neki: Viselj rá gondot, és ha valamit még ráköltesz, amikor visszatérek, megadom neked."
Lukács 10, 33-35

Naponta tapasztaljuk, hogy egyre irgalmatlanabb lesz a világ Az élet minden szintjén, (az óvodától a szociális otthonig) kőkemény harc folyik.
A technikai fejlődéssel fordítottan arányos az emberiesség, az erkölcsösség!
Az elembertelenedés korában, a brutális akciófilmek, durva számítógépes játékok világában felnövő "modern- ember csaknem törölte szótárából az irgalom szót. Nemcsak az üzleti vagy a politikai életben folyik irgalmatlan harc, hanem már a legalsóbb hétköznapi szinten is természetes az, hogy cserbenhagynak minket. József Attila nem véletlenül írja: "Nem emel föl már senki sem, belenehezültem a sárba. Fogadj fiadnak Istenem, hogy ne legyek kegyetlen árva."
Igaza lehet annak a mai bajba jutott embernek, aki így gondolkodik magában: Miért kiabáljak, kár a szóért, úgysem segítenek rajtam! Pedig ma is vannak arra járó emberek, (papok és leviták is), de alig-alig vannak irgalmas kezek irgalmas lábak és irgalmas szemek, mert nincsenek irgalmas szívek!
• A történetben szereplő szerencsétlen embert is egy idegen samaritánus vette észre, aki MEGLÁTTA, odament, sebeivel törődött, bekötözte, biztonságos helyre vitte és még költött is rá. Ó micsoda szeretet volt ez!

Testvérek, ne szégyelljük megvallani, hogy ezek a "rablók" által kifosztott, félholtra vert emberek mi vagyunk. Senki sem törődik igazán velünk. Megnéznek néha egyesek, sajnálkoztak fölöttünk, majd legfeljebb szörnyülködve de tovább állnak.
Egyszer csak mégis jön Valaki, Aki több mint felebarátom! Uram és Istenem, úgy hívják, hogy Jézus Krisztus!
Amikor bűneimben haldokoltam, Ő vett észre, Ő állt meg mellettem, kimosta sebeimet, gondot viselt rólam, drága árat fizetett értem ott a Golgotán, hogy most itt lehessek gyógyultan, mert az "Ő sebei árán gyógyultam meg" Ó micsoda szeretet! Csak azt tudnám, hogy miért tette ezt értem?

Testvérek, készek vagyunk-e már mások felebarátjává lenni? Tudjuk, hogy csak az lehet könyörületes, akin már könyörültek!
Jézus most minket küld, hogy ekképpen cselekedjünk, akkor is ha mindenki kigúnyol, ha mindenki lenéz-e miatt, vállaljuk mindenkor az irgalom gyakorlását, mert mi már az Úrtól irgalmat nyertünk!

Trencsényi László
református lelkipásztor

***************************************************************
A KAPZSISÁG BŰNE

"Isten azonban azt mondta neki: Bolond, még ez éjjel elkérik tőled a lelkedet, kié lesz akkor mindaz, amit felhalmoztál? Így jár az, aki magának gyűjt, és nem Isten szerint gazdag." Lukács 12,20-21
A példázatban szereplő embert magunk előtt látva, bizony elcsodálkozhatunk, hogy így földi kincseinket szorongatva mi is Isten szemében milyen szánalmasak, szegények, üresek és becsapottak vagyunk. Ó mennyire eltorzult az értékrendszerünk és az értéknek hitt féltett kincseink mennyire csak hitványságok az örökkévalókhoz képest.
Ennek az embernek tulajdonképpen anyagi javak tekintetében mindene megvolt s úgy tűnt, hogy egyenesben van az élete is: Bő termés, busás anyagi haszon, kényelem stb. Mégis szerencsétlen ez az ember, mert valami nincs rendben az értelmével, lelke kényelméről beszél ugyan de anélkül, hogy valóban törődne is lelkével. A kiábrándító valóság azonban az, hogy nincs már lehetősége anyagi javait élvezni, mert közben véget ért az élete. Őt már nem a nagy földi terveinek megvalósítása vagy az élet kényelmének élvezése várja, hanem a végső elszámoltatás.
Tulajdonképpen a baj forrása a hibás életszemléletében, a kapzsiságban keresendő:
 Nem volt hite : Istent tökéletesen kihagyta minden számításából.
 Nem volt szíve: Csak kapni tudott, mindent csak önmagának akart.
 Nem volt lelki látása: Csak a földi kincseket látta, melyek elvakították.
 Nem volt perspektívája: Csak ebben a földi életben tudott gondolkodni.

Manapság is aki nem Isten szerint gazdag, az bármikor hasonló helyzetbe kerülhet. Ezért ez az eset számunkra is tanulságos figyelmeztető jellegű üzeneteket hordoz. Sajnos hitetlenül mi is így nézünk ki és ilyen magunknak valók vagyunk. De mit is jelent Isten szerint gazdagnak lenni:
 Mennyei kincseket, elavulhatatlan értékeket gyűjteni: Jézus Krisztus által megismerhetjük azt, hogy mi kedves az Úrnak. Ő naponta megtölti életünket gazdagon, békességgel és szeretettel koronáz meg és lelki ajándékokkal ruház fel.
Az Úr arra is figyelmeztet minket, hogy talentumainkkal helyesen gazdálkodjunk és adjuk tovább azt, amit Isten szent kegyelemből kaptunk:

"Adni kell, adni, mindent odaadni:
Munkát, erőt, életet, pénzt, ruhát és kenyeret, Könnyet, mosolyt, simogatást, jószándékot, jóakarást, Imádságot, egészséget, melegséget élő hitet. Odaadni akárkinek a legelső nincstelennek.
Szeretetet adni- adni s érte semmit sem kívánni"

Trencsényi László
református lelkipásztor

 

**************************************************************
A MUSTÁRMAG

Azután így szólt Jézus: "Mihez hasonló az Isten országa, és mihez hasonlítsam? Hasonló a mustármaghoz, amelyet fogott egy ember, és elvetett a kertjében; az pedig felnövekedett, és fává lett, úgyhogy az égi madarak fészket raktak az ágain-
Lukács. 13,18-20

Isten országát (uralmát) az Úr Jézus többek között a mustármaghoz hasonlítja, mely bár a legkisebb mag a veteményeskerti növények között, de jelentéktelensége ellenére mégis igen hasznos, árnyékot adó "fává" nő. Igen, Isten teremtményei között még a legapróbb mag is mekkora csoda! A magokat Istentől készen kaptuk, bennük élet van és minden szükséges információt tartalmaznak. A csíra fejlődéséhez és az új növény növekedéséhez szükséges tápanyagokat ( cukrok, fehérjék, olajok) is a magvak tárolják. A magot csak el kell vetni és várni kell a növekedést, majd gyönyörködni lehet benne, mert ideális esetben fává lesz, kert ékessége és madarak otthona.

Tudjuk, hogy Isten országának csodálatos valósága Jézus Krisztus által elérkezett hozzánk, bűnös földi emberekhez és akik befogadják Őt azoknak ezt mondja:
"Mert az Isten országa közöttetek ( bennetek ) van!- Lukács17,21

1.Készen kapjuk!
Isten országa valóság! Nem mi hoztuk létre, nem mi harcoltunk meg érte, hanem Jézus Krisztus által kegyelemből adatik nekünk!

2 Szívünkbe kell zárni!
Mint az az ember, aki tudta, hogy mit akar vetni, így kell nekünk is mély alázattal szívünkbe fogadni az Igemagot, az élet beszédét, hogy új élet fakadjon ott, a hitnek drága csírája!

3.Várni kell.
Ha befogadtuk az Urat, Isten országa növekedni kezd bennünk, erősödik majd és előtt-utóbb mindenki számára látható jellé válik.

4. Gyönyörködni lehet benne!
Példamutató, bizonyságtévő élettel hasznossá, gyümölcstermővé válhatunk és másokat is Isten országába vezethetünk, ahol ők is Krisztus megváltott gyermekeként otthonra találhatnak.

Megfogant-e már, és növekszik-e bennünk Isten uralma? Oda mernek-e jönni hozzánk az emberek, (mint a fészket kereső madarak), hogy reményünkről érdeklődjenek, és elmerik-e fogadni tőlünk az életet adó táplálékot?
Testvérek, ha Jézus követői vagyunk, éljünk olyan életet, hogy ne elriasszuk a kereső embereket, hanem odaszeressük őket az Isten országába, hogy ők is biztonságos rejtekhelyet találjanak az Úrnál!

Trencsényi László
református lelkipásztor

 

 

**************************************************************

A SZENT SÁTOR

"....beborította a felhő a kijelentés sátrát és az Úr dicsősége betöltötte a hajlékot."
2 Mózes 40,34

Isten népe a szövetségkötéskor, nemcsak a tízparancsolat két kőtábláját kapta, hanem a központi kultuszhely aprólékos leírását is. (A Szent Sátor részletes bemutatását a 2 Mózes könyv 25. fejezetében találjuk.) Ez a kijelentés sátra volt, mely Isten közvetlen jelenlétét szimbolizálta. A pusztai vándorlás során, mindig a szent sátor állt a tábor középpontjában, melyet a léviták sátrai öveztek, szép rendben. Mózes először is a népet adakozásra szólította fel és így nagyon sok érték összegyűlt. Másodszor, Isten név szerint olyan embereket választott ki, akiket Szentlelke által alkalmassá tett arra, hogy mindent jól elvégezhessenek.
A szent sátor
A sátor egy 25x50 m alapterületű udvaron állt, melyet 2m magas lenvászonból készült hófehér "kerítés- vett körül, melyet 60 faoszlop tartott. Kelet felől volt egy 10 m széles gyönyörű szőttesből készített kapuja. A sátor díszítéséhez használt színeket is maga az Úr maga adta meg: Fehér, kék, bíborpiros és karmazsin.
• Az udvaron volt a fából készült, vörösrézzel bevont nagy áldozati oltár: 1,5m magas és 2,5x2,5m volt. Itt áldozták fel a papok az áldozati állatokat.
A sátor ajtaja előtt volt a mosdómedence, melynek méreteit nem ismerjük, csak azt, hogy a szolgáló asszonyok "réz- tükreiből készült. Csak azután léphetett be a pap a templomba, ha itt megmosta kezeit és lábait. .(2 Mózes 38)
• A sátor maga valójában egy 15x5m alapterületű 5m magas, két részből álló "ház- volt. A váza 48db aranyozott akácfadeszkából állt, amelyeket egymással tökéletesen összeillesztettek. Minden egyes aranyozott deszka, két ezüsttalapzaton nyugodott. A tetőzetet, négy különböző színű sátorlap borította.

A Szentek Szentje: .(2 Mózes 25,10-22)
Ez volt az Izraeliták számára a legszentebb hely, mely egy 5x5m-es alapterületű zárt helyiség volt, ahova csak a főpap léphetett be évente egyszer, hogy bemutassa népének bűneiért az engesztelő áldozatot. Itt volt a Szövetségláda, benne a Tízparancsolat két kőtáblája. A fedélen két kiterjesztett szárnyú kerub volt mintázva.
Ezt a helyiséget egy gyönyörű kárpit választotta el a szentélytől, melyre kerubok voltak hímezve.
(2 Mózes 26,31-37)

A Szentély felszerelési tárgyai: .(2 Mózes 37)
Amikor a pap belépett a Szentélybe a következő tárgyakat látta:
1. Balról, vagyis dél felől állt a hétágú, színaranyból készült gyertyatartó (menóra), melyek olajmécseseit a szolgáló papok minden reggel és este rendbe hoztak.(2 Mózes 25,31-40)
2. Jobbról, tehát észak felől állt a szent kenyerek asztala, szintén arannyal bevont fából készült. Ezen kellett elhelyezni a nép hálájaként minden héten az áldozati kenyereket. Izrael 12 törzse nevében, melyeket a papok szombatonként cseréltek.(2 Mózes 25,23-30)
3. A kárpit előtt, középen állt az 1m magas 0,5x0,5m- es kis illatáldozati oltár arannyal bevonva, melyen minden reggel és este jó illatot gerjesztettek. .(2 Mózes 30,1-10)

Az elkészült sátor csodálatos látvány lehetett, mert itt minden a Mindenhatónak a dicsőségét szolgálta: a gyertyatartó, a szent kenyerek asztala, a szövetségláda. Boldog ember volt, aki oda bemehetett és láthatta mindezeket.
Nekünk viszont, akik hiszünk Jézus Krisztusban mindennél nagyobb az örömünk, mert Őbenne, Isten jött el a földre, hogy megmentsen minket!
Ezért számunkra az a gyertyatartó Őt jelképezi, mert Ő a VILÁG VILÁGOSSÁGA, Aki beragyogja az életünket.
Jézus mondja: "Én vagyok a világ világossága: aki engem követ, nem jár sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága.- János 8,12
"Istenünk könyörülő irgalmáért, amellyel meglátogat minket a felkelő fény a magasságból; hogy világítson azoknak, akik sötétségben s a halál árnyékában lakoznak, hogy ráigazítsa lábunkat a békesség útjára." Lukács 1,78-79

Számunkra a szent kenyerek asztala is Őt jelképezi, mert Ő az ÉLET KENYERE, Aki értünk adta megtöretett testét. Jézus mondja: "Én vagyok az élet kenyere: aki énhozzám jön, nem éhezik meg, és aki énbennem hisz, nem szomjazik meg soha.- János 6,35

Ő az ÚJ SZÖVETSÉG szerzője, melyet nekünk örök szövetségül szent vére árán adott, és Ő általa van szabad utunk a Atyához. Számunkra a Jézus Krisztus dicsősége, minden templomnál nagyobb, mert Ő az Isten Szentje.

Isten, nemcsak a sátor felszerelését mondta el, hanem a papok tisztségét, minden feladattal együtt pontosan megszabta, egészen addig, hogy az öltözetük is az Ő akaratának megfelelő legyen, különös tekintettel a főpap ruházatára. A főpap jelképesen magára ölthette Izrael fiait, mivel egyrészt vállain, másrészt szíve fölött hordhatta őket, aranyba foglalva, drágakőbe vésve neveiket. Így vihette be évente egyszer a nép bűnei miatt a Szentek Szentjébe, az engesztelő áldozat vérét, melyet a kegyelem trónusára a szövetség ládájának fedelére hintett. Boldog ember volt az, aki láthatta a saját törzsének nevét, a főpap ruháján, mert drágakőbe volt bevésve a neve, ami azt jelentette, hogy szüntelenül ott van Isten színe előtt, és az élete nagyon drága az Úr számára.

Testvér, nekünk nagyobb főpapunk van Áronnál, az élő Úr Jézus Krisztus.
"Krisztus pedig megjelenvén, nem kézzel csinált sátoron keresztül, és nem bakok és bikák vére által, hanem az ő tulajdon vére által ment be egyszer s mindenkorra a szentélybe, örök váltságot szerezve" Zsidók 9,11-12
Nekünk nem drágakőbe van bevésve a nevünk, hanem az Élet Könyvébe, és nem vésővel írták, hanem drága vérrel a mi Urunk Jézus által, ott a Golgotán! Becsüljük meg örökre, ezt a legdrágább Istentől kapott ajándékot.
"Mivel pedig, atyámfiai, teljes bizalmunk van a szentélybe való bemenetelhez Jézus Krisztus vére által, azon az új és élő úton, amelyet ő nyitott meg előttünk a kárpit, vagyis az ő teste által; és mivel nagy papunk van az Isten háza felett: járuljunk azért oda igaz szívvel és teljes hittel, mint akiknek a szíve megtisztult a gonosz lelkiismerettől, a testét pedig megmosták tiszta vízzel. A reménység hitvallásához szilárdan ragaszkodjunk; mert hű az, aki ígéretet tett.- Zsidók 10, 19-23

Trencsényi László

református lelkipásztor