Szeretetszolgálat a Pestújhelyi Református Egyházban

" Ki milyen lelki ajándékot kapott, úgy szolgáljatok azzal egymásnak, mint Isten sokféle kegyelmének jó sáfárai.” 1Péter 4,10

A Budapest, Pestújhelyi Református Egyházközség

szeretetszolgálati missziójának bemutatása

Ebben az írásban szeretném a Bp. Pestújhelyi Református Egyházközségünknek a szeretetszolgálat területén tett erőfeszítéseit bemutatni. Az alábbiak is jelzik azt, hogy gyülekezetünk külön gondot, figyelmet fordít a rászorultakra, különösen a fogyatékkal élőkre:

· A rászorultak részére „egységcsomag” összeállítása

· A nagyothallók részére hangosító berendezés kiépítése

· Templomhangosítás kiépítése korszerű hangfalakkal, erősítővel

· Projektoros kivetítési lehetőség ( hirdetések, beszámolók, előadások)

· A bejárathoz kerekesszékes rámpa kiépítése: korláttal, járdával

· A templomudvar akadálymentesítése és parkosítása

Gyülekezetünkbe több fogyatékkal élő személy is jár, akik teljes értékű tagjai közösségünknek. Egyházközségünk mindig kereste azokat a lehetőségeket, amivel elérhetővé teheti templomát és alkalmait a fogyatékkal élő embertársainak.

Az elmúlt évek munkáinak, és fejlesztéseinek köszönhetően ma már nem jelent problémát kerekesszékkel bejutni a templomba vagy éppen a hallássérült testvéreknek az istentisztelet hallgatása sem.

Fontos, hogy a gyülekezetbe érkező fogyatékkal élő testvéreket nem különböztetik meg más embertársaiktól, viszont lehetőséget és segítséget biztosítanak a gyülekezet alkalmainak látogatására, lelki gondok megbeszélésére igény szerint a lelkipásztorral vagy a gyülekezettel lelki alkalmak keretén belül, pl. Testvéri Kör.

Amikor templomunkba számunkra ismeretlen személy érkezik, akkor már a bejáratnál gyülekezetünk tagjai fogadják, üdvözlik, beszélgetnek vele, átadják ingyenes kiadványainkat és ismertetik az alkalmainkat és a helyi szokásokat. A gyülekezetünk fontosnak tartja, hogy Isten igéjét és a közösség élményét mindenki számára egyaránt elérhetővé tegye. A különböző eszközök használatában gyülekezetünk fölkért személyei, gondnoka segítenek a rászorulóknak.

Szeretném most saját tapasztalataimat megosztva, mintegy bizonyságtételként szemléltetni gyülekezetünk szeretetszolgálati tevékenységét.

· Én személyesen 2010. novemberében léptem be először a templom ajtaján, mivel akkor jártam ott először, még senkit sem ismerhettem a gyülekezetből. Amint helyet foglaltam a templom padsoraiban odalépett hozzám egy kedves hölgy, aki bemutatkozott, ismertette a gyülekezet szokásait, alkalmait és a helyi lelkipásztor nevét. Majd elkezdődött az istentisztelet, és ekkor figyeltem fel arra, hogy valaki a fejére helyezett fejhallgatóval ül a templomban. Az egyházközség így várja a templomba érkező hallássérülteket, számukra így nyújt segítséget az istentisztelet és a templomban tartott egyéb alkalmak során.

· Munkámból kifolyólag nem tudtam túl gyakran eljárni a gyülekezeti alkalmakra, de amikor lehetőségem volt mentem, és szívesen fogadtak. A templomkertbe lépve mindig feltűnt, hogy a lépcső mellett oldalt az épület oldalában van egy fából készült, lefestett, lelakkozott rámpa. Nem igen láttam, hogy bárki használná. Egyszer-egyszer egy babakocsit toltak fel rajta, illetve időnként néhány idősebb ember használta lépcső helyett. Egyik alkalommal mikor kicsit késve érkeztem, a templomajtót kinyitva két kerekesszékben ülőre lettem figyelmes, ahogy hallgatják az istentiszteletet a padokat elválasztó közlekedőn. Majd egyre gyakrabban láttam kerekesszékkel érkezőket, valamikor csak egyedül, máskor pedig ketten is voltak. Ekkor értettem meg igazán, hogy miért is kell az a rámpa oda a templom oldalába. Nagyszerű volt látni, hogy mozgásukban korlátozott embertársaink is el tudnak jutni a gyülekezeti alkalmakra és nem csak a lehetőség van meg erre, de élnek is vele.

· Látva a kerekesszékeket jutott eszembe, hogy milyen lehetetlen is lenne bejutni a templomba, ha csak a lépcső lenne. Több segítő kéz kellene ahhoz, hogy a néhány lépcsőfokon átemeljük a széket, és akkor biztosan nem is szívesen jönnének a bennük ülők, hiszen számukra ez kellemetlen lehet, nehézkes és bosszantó. Ezt a gondolatmenetet követve elképzelhetjük, hogy milyen nagy könnyebbséget jelenthet, hogy egyszerűbben, bonyodalmak nélkül, önállóan juthatnak be istentiszteletre a kerekesszékesek és a gyülekezetben heti rendszerességgel működő Baba - Mama Kör tagjai.

· A bibliaórán találkoztam először a gyülekezet egy látássérült tagjával. Furcsa volt, mert templomban még nem beszélgettem olyan emberrel, aki testi korlátai miatt nem lát. Beszélgetésünk során kiderült, hogy fogyatékosságát nem hátrányként éli meg. Olyan otthonosan mozgott és beszélt, figyelt, mint bárki más. A körülöttünk lévő emberek sem csináltak ügyet abból, hogy nem lát, segítettek neki, ha szükség volt rá, de feleslegesen nem ugráltak körülötte, teljes értékű emberként fogadták el. Amikor kellett szólt, és bárki is állt mellette vagy volt a közelében, mindenki egyformán segített neki. Elmondta, hogy a gyülekezetben működő Lelki Oázis Misszió keretében Mp3 formátumban fölveszik az istentiszteletek hanganyagát, amit Ő is megkap. Otthonában sok könyvet is hallgathat számítógépén, és a gyülekezetből is kapott már két verses kötetet begépelve, amit könnyedén a technika segítésével meg tud hallgatni, kvázi el tud olvasni.

· Kiderült, hogy nem ő az egyetlen, aki a gyülekezetbe jár és látássérült. Minden évben a gyülekezet ősszel kirándulást szervez Ausztriába, ahol mindig más és más látnivalóhoz utaznak el. Egyik ilyen kirándulásra engem is elhívtak, több templomot, apátságot és egy lenyűgöző múzeumnak épült várat és más csodálatos építményt néztünk meg. Ezen a kiránduláson szintén jelen volt egy vak testvérünk. Először sajnáltam, hogy ezt a sok nagyszerű épületet, a bennük található képeket, tárgyakat nem láthatja, de látszólag nagyon élvezte és boldognak tűnt. Őt figyelve észrevettem, hogy mindent, amit én a szememmel megnézek, azt ő a kezeivel egy vékony kesztyűn keresztül megtapogat, végig simít: a képek faragott keretét, az egydarabból kimunkált terem méretű tölgyfa asztalt és az egyéb lenyűgöző tárgyakat, épületek falát, szobrok rücskeit, mélyedéseit. Kis csoportunk tagjai segítettek neki barangolni az ezernyi szűk csigalépcsőn és veszélyes középkori fegyvereket rejtő termekben. Például volt ott néhány olyan érdekes tárgy is, amit ránézésre nem sokan tudtak volna megmondani, hogy micsoda, viszont ő végigtapintva egyből a tudtára adta a jelenlévőknek, hogy azt az eszközt mire használhatták.

A Pestújhelyi Református Egyházközség egyik legújabb szerzeménye egy projektor és a hozzátartozó vetítővászon és állvány. Az eszközt gyülekezeti alkalmakkor használják, és nagyban megkönnyíti az esetleges olvasást, szemléltetést. A gyengénlátók számára is messziről láthatóvá válnak a kivetített képek, idézetek.

A közösségben minden hónap második vasárnapján tartják a Lelki Oázis Testvéri Kört, ahol bibliai történetekkel és egymás élettörténetével is megismerkedhetnek a résztvevők. Ezen az alkalmon a cél elsősorban az alapos bibliatanulmányozás, a keresztyén hitismeretek elsajátítása, erkölcsi-etikai kérdések megbeszélése, és nem utolsó sorban az egymásra való odafigyelés, a személyes lelkigondozás, ugyanakkor rendszeresen érdekes előadásokat beszámolókat is hallgathatnak a résztvevők, de lehetőség nyílik különböző kiállítások számára is. ( eddig már kilenc kiállítása volt a Testvéri Kör résztvevőinek.) Ehhez a programhoz szervesen hozzátartozik az, hogy rendszeresen megjelentetnek különböző nyomdai kiadványokat, és egy újságot „Lelki Oázis” címmel. Ezeken kívül évente egyhetes konferenciát és három alkalommal csendeshétvégét tartanak, melyeken állandó résztvevők az imént említett két vak Testvérünk is. Az új technikai berendezéseket ezeken az alkalmakon is kitűnően használják, előadások, kisebb képösszeállítások, útibeszámolók, vetítéséhez. Én személyesen sajnos csak néhány alkalommal tudtam részt venni, de nagyon tanulságosak, érdekesek voltak ezek az alkalmak és mindig úgy éreztem, hogy egy kicsit közelebb kerülnek egymáshoz a résztvevők. Ezeken az alkalmakon lehetőség van kötetlenebb beszélgetésre, a gyülekezet aktív tagjainak megismerésére, baráti kapcsolatok kialakulására.

A gyülekezet nagy hangsúlyt helyez a környezetének ápolására is. Az elmúlt néhány év során többször is csinosítgatta, gondozta templomát, templomkertjét. A gyülekezet csodaként élte meg, hogy az elmúlt évben eredeti formájában került felújításra a háborúban megsérült templomtorony, és a templom homlokzata. A templom lépcsője mellett elhelyezett rámpa fából készült és vas korláttal van ellátva, ezt időnként javítani, újrafesteni kell. Egy-egy szombaton közösen végezzük el a templom körül adódó kisebb-nagyobb tennivalókat.

A különböző alkalmakra, gyülekezeti kirándulásokra, csendes hétre, csendes napokra mindenkit hívnak, és mindenkit nagy szeretettel várnak, melyeknek állandó résztvevői a fogyatékkal élők is. A gyülekezeti programok résztvevőinek az egyházközség lehetőségeihez mérten anyagi segítséget is biztosít. (Pl. Az egyhetes Lelki Oázis konferenciákon senkitől nem szednek részvételi díjat.)

Élményeim alapján úgy látom, hogy gyülekezetünkben elfogadják mindenki sajátos adottságait, nem különböztetnek meg maguktól senkit. Türelemmel, odafigyeléssel és empátiával fogadják a gyülekezetbe térőket, legyen az hallássérült, látásában vagy mozgásában korlátozott, esetleg lelki békére vágyó. A közösség tagjai nem csak a gyülekezeti alkalmakon, de azon kívül is tartják egymással a kapcsolatot, és ha szükség van, akkor segítenek a hétköznapok teendőiben.

Budapest, 2013. január

Kajári Ferenc