belépés | regisztráció RSS

Korábbi számok Elküld Nyomtat Magasság

Turcsik Ferenc

Step by step

"Kétszer nem lépsz ugyanabba a folyóba."
Hérakleitosz, Kr. e. VI. sz.

A megismerés, a világ felfedezése sem egyik pillanatról a másikra történik, sőt nem is repül a szánkba, mint az a bizonyos közmondásbeli sült galamb, hanem igen nagy vesződséggel, lépésről lépésre haladva jutunk valamelyest előre. Ha egyáltalán előre jutunk...

Minden helyzetben ugyanúgy meg kell küzdenünk a saját szélmalmainkkal és búsképű lovagként, miként Don Quijote de la Mancha is, a következő szélmalomnál eszünket vesztve harcoljuk a pillanat harcát az örökkévalóságig... pontosan úgy, mintha még nem harcoltunk volna meg egy hasonló harcot vagy többet is. Pont olyan mentalitással, mint Hérakleitosz mondja: „kétszer nem lépsz ugyanabba a folyóba", hiszen ugyanolyan veszettül harcolunk, mintha ez volna az első és egyben utolsó harcunk is. A következő alkalommal pedig ugyanilyen vehemenciával tesszük a dolgunkat, mint ahogy a helyzet ezt elvárja.

Ám a hasonlóság mellett, ami minden bizonnyal megvan, nem szabad elfeledkeznünk valamiről. Ez pedig az az értelmezési meder, amelyben Hérakleitosz mondatait értelmezni lehet. Az egyik az, amikor azt mondjuk - egyetértésben egyébként Arisztotelésszel és Theophrasztosszal is - hogy itt, ebben a mondatban az örök változás szólal meg.

Azonban emellett érdemes arra is figyelmet szentelni, hogy Hérakleitosznál a kozmosz egyensúlya úgy tartható fenn, hogy az egyik irányba haladó változás előbb vagy utóbb a másik irányba fordul át, azaz: vég nélküli harc folyik az ellentétek között. Ha ez a harc megszűnne, és az egyik ellentét túlsúlyba kerülne valamilyen oknál fogva, akkor a világ megsemmisülne. Hérakleitosz azt mondja, hogy az ilyenfajta változás mellett is, van egyfajta közös terv, amelynek elrendezése eredményeként a dolgok összessége, bármennyire sokféle részből áll is, valójában egyetlen összefüggő egészben egyesül. Sőt, ha azt vesszük, hogy az ellentétek mindig kiegyenlítik egymást, akkor végső soron mégiscsak úgy állnak a dolgok, hogy bármilyen változás a végén a dolgok egyenlegén nem változtat. Ez persze kicsit sarkított kijelentés, de igaz.

Vajon ha ugyanabba a folyóba nem léphetünk, hogyan marad mégis minden ugyanaz? Hogyan változik minden, ha a dolgok összértéke mégis marad? Jó kérdés... vannak, akik később vannak, akik előbb jönnek rá, hogyan lehetséges ez... van, aki soha... és van, aki túl korán... mire is? Hát arra, hogy az élet olyan, amilyen. Változik, folyik, lépdelünk benne, sokszor lehűt a vize, máskor viharos hullámai és örvényei halál-közeli élményekkel nyomasztják lelkünket. Ám végül mindannyiónké ugyanolyan. Az ellentétek kiegyenlítik egymást. Az élet csak élet. Nem jobb vagy rosszabb, hanem élet. Ahogy az idő sem telik gyorsan vagy lassan, hanem csak telik, úgy, ahogy mindig szokott.

Vajon akkor ez azt jelenti, hogy nincs is értelme az értékesebb dolgokra törekedni, hiszen a végén ez az élet is csak élet, nem több és nem kevesebb? Ahogy az idő sem attól értékes, hogy gyorsan vagy lassan telik, hanem attól, hogy mivel töltjük, az ugyanolyan élet számunkra akkor lesz a miénk, ha megtöltjük. Akkor fogjuk értékesnek találni, ha jó és értéket adó dolgokkal töltjük meg. És attól, mert ugyanolyan, nem tudhatjuk, hogy boldogok, elégedettek leszünk-e vagy a fejünket verjük majd a falba, hogy „Édes, szerelmes, drága jó Istenem! Hogy lehettem ennyire marha!"

Bármi volt is, a jelenben a pillanat mindig a miénk. Mindig lehetünk búsképű lovagok, akiknek lángol a szeme a harcban, akiknek szikár karja erőtől duzzad és szavai égetnek, amikor csatakiáltással küzd a pillanatban az örökkévalóságnak, mintha ez csakis rajta múlna. Ilyen ez a folyó. Ilyen ez a harc. Ilyen ez az élet. Nem megy máshogy, csak lépésről lépésre. Változunk, és mégis maradunk ugyanolyanok. Ahogy az életünk is. Ahogy a pillanat is, amelyben harcolhatunk valamiért, amiért érdemes.

Hozzászólások

Jelenleg nincsenek hozzászólások.


Bejelentkezés után Te is hozzászólhatsz!

BEJELENTKEZÉS  REGISZTRÁCIÓ

További cikkek:
2019. április 25., csütörtök,
Márk napja van.
Tartalom
Felszín

Pete Violetta
„Elmossa bánatod az Esőkirály”
Kánikula van. Az a fajta rekkenő hőség, amiben az ember csak feküdne a vízparton

Turcsik Ferenc
A víz…
Olyan… olyan… tudod: olyan!

Magasság

Turcsik Ferenc
Step by step
"Kétszer nem lépsz ugyanabba a folyóba."

Mélység

Réz-Nagy Zoltán
Az élő vizek folyamai és a lélek
A víz valami egészen furcsára képes...

Nagy László
Vízben az igazság?
Nincs semmi, ami kívülről jutva az emberbe tisztátalanná tehetné őt...

Teljesség

Tóth Sára
Tűz és víz - pusztulás vagy tisztulás?
Jézus a legtöbb esetben nem válaszol a kérdésekre...

Üzenet

Fekete Ágnes
Szarvas
Mint a szarvas kívánkozik a folyóvizekre, úgy kívánkozik az én lelkem hozzád, oh Isten!"

Áthallások

Hajdúné Tóth Lívia
Jólesik ez az eső
Az a lány is nekiindult ernyő nélkül. Csak úgy zúdul nyakába az eső...

Czapp Enikő
Közelítés
Nincs gondolat, érzés, mely ne lenne megszelídíthető.

Gueth Péter
Víz és ár
Így hát két választásunk maradt: megpróbálunk egyre magasabbra mászni, lerángatva, félrelökve az utunkba állókat, vagy...

Turcsikné Révész Judit
Víz, víz, víz...
Van az a mélység, ahonnan már csak felfelé van út

Riport

Szerkesztő
A titok
Mintha most oltották volna szomjukat egy pohár tiszta vízzel...

Szerkesztő
Közel menni
Mint aki közel van: emberhez, élményhez...

Kitekintés

Kovács Szilvia
A félig pakolt bőrönd
Jó lenne, ha maradna hely...

Pete Violetta
Csodavíz, vagy víz ízű csoda?
...élő víz helyett vízi vidámpark...

Pete Violetta
Születésnapi Közös(s)Ég
Sokszor nem is sejtjük, hogy egy honlap mögött hús-vér emberek, kézzel fogható helyszín és történetek állnak.

Látogatóink száma a mai napon: 3056
Összes látogatónk 2000. november 01. óta : 44209488

Copyright © 2009 Közös(s)Ég Magazin, Minden jog fenntartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat