belépés | regisztráció RSS

Korábbi számok Elküld Nyomtat Áthallások

Miklya Zsolt

A szerelmet Te találtad ki?

Töprengés a szerelemről - Visky András művei nyomán

Létezik-e szerelem, halálos? Ez itt a kérdés. Gondoltam biciklizés közben, hazafelé jövet. Nem kisebb kérdés, mint hogy „Rómeó, mért vagy te Rómeó?", „Simon, Jóna fia, szeretsz-e engem?", vagy „Amikor eljön az Emberfia, talál-e hitet a földön?" A kérdés persze nem a biciklin dől el, pedálozás közben. Ott visz a lendület. Tart az egyensúly. A kérdés azon a ponton dől el, ahol az egyensúlyi állapotból kibillensz.

Visky András legújabb, Gyáva embert szeretsz című verskötetének (Jelenkor, 2008) sorai mintha másról sem szólnának, mint az egyensúlyából kibillent egzisztencia, az „Én-forma" társkereső, restabilizáló mozdulatairól és nyelvéről. „Vonulni a könyv egyik lapjáról / a másikra, napi szakasz / lenni. Menni, nyomtalanul. / Hátrahagyni formátlan / kőrakásokat. Megadással / engedni, hogy lapozzanak." (A kivonulás könyve) A megadó kivonulás Mózessel, a „negyvenéves zarándoklattal" indul, majd az apa alakját ölti magára, ő az „örök fogoly", akinek a neve a könyv sorai közé van írva. Miféle könyvről van szó? Ismerjük-e úgy a Bibliát, ahogy ő ismeri: a „Szeretkezések könyve"-ként, szerelmes könyvként. Ahol az „Ő-forma" határtalan első szavával „létrehozza az Én-formát, majd mindjárt hozzálép és megszólítja". (Határtalan első szó)

Az apa, Visky Ferenc, aki a „felszabadult" Romániában is a Szabadítót hirdette, ezáltal súlyos államellenes tettet követve el, 1958-ban 22 évnyi börtönbüntetést kapott, amelyből bő hat évet le is töltött a szamosújvári börtönben. Börtönélményeiről szól többek között Fogoly vagyok és Szerelme szorongat című könyve. Az elítélt lelkipásztor családját: feleségét - született Sollich Juliánnát - és hét gyermekét a Bărăgan-alföldi táborba internálták. András, a legkisebb, egy éves volt akkor.

Haszid
1.

Olvassuk a pusztai vándorlást
Így indul a napunk

Miért nem cseréli le Isten az ő népét
Kérdeztem

Mert szerelmes
Válaszolta

Akkor az más
Akkor az egészen más

2.

Olvassuk a pusztai vándorlást
Így indul a napunk

Miért nem cseréli le a nép az ő Istenét
Kérdeztem

Mert szerelmes
Válaszolta

Akkor az más
Akkor az egészen más

A Haszidot olvasva mintha a törvény két tábláját olvasnánk. A szívbe írott, bensőbe helyezett törvényt, az én a tied, te az enyém törvényét (Jer 31,33). Férjét kérdezi ugyanezekkel a szavakkal felesége, Visky András Júlia - Párbeszéd a szerelemről című drámájában (Fekete Sas, 2003). A párbeszéd - „felülről és/vagy belülről" - az asszony fejében zajlik - kívülről monológnak tűnik -, emléknyomok íródnak lapról lapra, sorról sorra. A létszituáció egy teljesen kibillent egyensúlyi helyzet: a férj fogoly, hitéért, a Securitate börtönében valahol, nem tudni, él-e; tudni nem, legfeljebb hinni lehet. Az asszony hét gyerekkel száműzöttként a Duna-deltában, a senki földjén, nem tudni, él-e, meddig bírja még. Anginás szívroham. Haláltusa. „És ha nem él már? / Drága Angina Pectoris / kedves Halál-asszony / ha nem él már vigyél el engem is hozzá / Vigyél el kész vagyok kész vagyok / tessék üres a kezem / semmim sincs / nem markol semmit / Vigyél el Angina / Ha kezedbe vetted a szívem / hát szorítsd meg jól".

A dráma: kibillent egyensúly. Júlia drámája, hogy nincs Rómeó. A szerelmes társ nincse a tét, hogy lehet ezt kibírni. Ki lehet-e bírni. Az apa visszaemlékezésében olvassuk a letartóztatás eseményei között: „Feleségem mellett ülök az irodában egy lócán. Nem mozdulhatunk. Hátratett kezemről észrevétlen lehúzom a jegygyűrűm s a feleségem kezébe csúsztatom. Éppen idejében. Tudomásomra hozzák: velük kell mennem." A dráma Júliája ezt az aktust az ítélethirdetés eseményei között idézi fel, ahol ő is jelen van: „Mögötte álltam amikor az ítéletet kihirdette / a temesvári katonai bíróság / Néztem kopaszra nyírt fejét / így még sohasem láttam / Gyönyörű szép fej /...Ellenállhatatlan késztetést éreztem / hogy magamhoz húzzam azt a kopasz fejet / és szorítsam / szorítsam / amíg eltűnik köztünk minden különbség / Megelégedtem avval hogy megfoghattam / hátrabilincselt kezét / Ő meg lehúzta a jegygyűrűjét / és a markomba ejtette".

Halál-asszony (Mab királyné?) szorításában - „Ango angere: összeszorítok, fojtogatok" - a gyűrűk vigyázzák Júliát: „Kétszeresen el vagyok jegyezve / Itt vannak a gyűrűk / Nézd csak / milyenek egymás mellett / egyetlen ujjon". Aztán az egyik gyűrűt a másik keze gyűrűs ujjára húzva bábszínházat játszik: Rómeó Júliát hallgatja Capuleték kertjében, „Ó Rómeó mért vagy te Rómeó? / Tagadd meg atyád és dobd el neved! / ... Egy élettelen szóért cserébe / Tied életem!" Amikor Júlia kimondja: „E hely ahol állsz vesztőhely neked", kilép a játékból, tiltakozva: „ezt húzni kell / ezt a vesztőhelyes mondatot" ki kell húzni. S a vesztőhely-kertre reagálva Júlia az Énekek éneke szerelem-kertjével válaszol: „Olyan az én szerelmesem nékem / mint egy kötés mirha / mely az én kebleim között hál / Mint az Éngedi szőlőiben a ciprusfürt / olyan nékem az én szerelmesem". (vö. Énekek 1,13-14; Károli ford.) És a szerelmük beteljesedik, a két kéz a két gyűrűvel összekulcsolódik az élet-halál-misztériumjátékban, Rómeó és Júlia megpillantja az égő csipkebokrot, két oldalára állnak egymással szemben, egymás felé nyújtják kezüket a tűz felett: „A két kéz lángra kap / ég ég ég / de nem emésztődik el". Aztán megkérdezik a Nevet, választ kapnak, és végük: „Égnek de nem emésztődnek el". Mózes csipkebokor-jelenése - „ímé a csipkebokor ég vala; de a csipkebokor meg nem emésztetik vala" (2Móz 3,2) - és az Énekek éneke elpecsételő igéi - „Tégy engem mint egy pecsétet a te szívedre, mint egy pecsétet a te karodra; mert erős a szeretet, mint a halál, kemény, mint a sír a buzgó szerelem; lángjai tűznek lángjai, az Úrnak lángjai" (Énekek 8,6) - íródnak itt egybe, a dráma „szívében", és az egész drámában, Júlia/Juliánna létében, létfolyamatában. Nem véletlen, hogy jó ötven évvel később, halálakor még mindig menyasszony Júlia, aki a Krisztusával való menyegzőre vár.

„Klasszikus szerelmi háromszög" - kommentálja Júlia szavaival a szerző. Az „Ő-forma" igéje szerint: „A hármas fonál nem szakad el egyhamar." (Préd 4,12) Az Ő-forma Én-formát teremt és Te-formát, társat. Júlia ezt mondja férjének: „én is te vagyok... és te én vagy / nem egy másik", és rögtön így folytatja: „A szerelmet, azt biztosan Te találtad ki" - az Ő-forma tehát Te-forma egyben. Lehet szeretni. „Azt mondják, az már a Te és nem a Vagyok." (Újabb ravatal)

„Szeretsz-é engem?" - kérdi Simon Pétertől Jézus, miután újra közli magát a tanítványoknak. „Uram, te mindent tudsz; te tudod, hogy én szeretlek téged." (Jn 21,17) Tudod, hogy megtagadtalak, gyáva voltam. Mégis szeretlek. Gyáva embert szeretsz. És Jézus feloldozza Pétert gyávasága terhe alól, szeretet-kapcsolatra hívja újra, halálos szerelemre.

De vajon találna-e ma valakiben ennyi hitet: halálig tartó szerelmet? Tűnődhetek tovább, a pedált tekerve vagy a sorokat olvasva-róva, míg ki nem billent valami egyensúlyi állapotomból, el nem fogy a lendület, laptopomból a jel. Amit most tehetek, hogy próbálok azonosulni a fiúval: „Fuss, fuss, tékozló, most / te következel. Ez az utolsó / lap, az utolsó sor, utolsó szó." (A kivonulás könyve)

Hozzászólások

Jelenleg nincsenek hozzászólások.


Bejelentkezés után Te is hozzászólhatsz!

BEJELENTKEZÉS  REGISZTRÁCIÓ

További cikkek:
2019. október 23., szerda,
Gyöngyi napja van.
Tartalom
Vezércikk

Pete Violetta
Ikarusz
Ember-ügyeket emészt monoton olajos morajlással az epe-sárga doboz

Gondolkorzó

Tóth Sára
A házasságok az égben köttetnek?
Tanítások, tévtanítások és az évek, meg a rutin...

Felszín

Luzsica Fanni
Örök szerelem
Korszakok, évszakok, szerelemszakok...

Szakács Gergely
Pár-Kapcsolat
Kompromisszum képtelen daru és kócsag

Adamek Norbert
A nagy Ő - van-e egyetlen, hozzám való?
Hogy is akarja ezt az Úr pontosan?

Magasság

Czapp Enikő
Szerelemrecept
Doktor úr kérem, írjon fel nekem egy kis szerelmet

Réz-Nagy Zoltán
Szulamit - korszakról korszakra
Belenövünk az érzelmekbe

Mélység

Nagy László
Csak a szexre kellesz?
Tisztaság, félelem, elzárkózás, tagadás

Bagdán Zsuzsanna
A., Zs. és az Isten szerelme
A szerelem a lélek fogfájása, hacsak nem...

Pete Violetta
Érintés és botránykő
Az a bizonyos hetedik parancsolat

Puskás Gabriella
Akár egy vízcsepp (3)
Folytatásos novellánk betegségről, őszinteségről, félelmekről és megoldásokról

Teljesség

Czapp Enikő
Aranyszínű
A legszebb ének

Dobóczky László
Szerelmem neve
Találkoztál már azzal, aki téged így tud szeretni?

Üzenet

Nagy László
„Egy csók és más semmi..."
De micsoda minőségi változás

Bálint Katalin
Néhány szó a kompromisszumokról és az önzésről
„Két kicsi kecske baktat a hegyre..."

Áthallások

Makay László
Keresztény-kompatibilis szerepjáték
Tudom, hogy merre jársz - Fogalmam sincs, merre kószálsz

Miklya Zsolt
A szerelmet Te találtad ki?
Töprengés a szerelemről

Bölcsföldi András
Falat kenyér
„A szerelembe, mondják, belehal, aki él, de úgy kell a boldogság, mint egy falat kenyér."

Riport

Fekete Zsuzsa
Kutyából szalonna
Mindent és mindenkit megkapott, amit és akit csak akart, mégis üresnek érezte az életét, halálfélelemmel kelt és feküdt.

Kitekintés

Miklya Luzsányi Mónika
Szüzesség - de meddig?
„Mér' vagy olyan ideges Kislány? Csak nem valami elveszett?"

Kedvek Vera
Hosszú-táv-kapcsolat
„Hiányod átjár, mint huzat a házon"

Miklya Luzsányi Mónika
Fehér ruha, gyűrű, mirtusz...
Házassági szokások a világ különböző sarkain

Látogatóink száma a mai napon: 4430
Összes látogatónk 2000. november 01. óta : 45570467

Copyright © 2009 Közös(s)Ég Magazin, Minden jog fenntartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat