2011. március
33.szám
Az a bizonyos hatodik parancsolat
Azt a véleményemet szeretném megosztani veletek, hogy a paráználkodás kérdését valamiféle mércévé tettük a vallásos közösségekben. Mintha bizony a tízparancsolat többi kívánalma ne volna ugyanúgy fontos.
Mégis ezzel az eggyel mérjük le a másik kegyességét és tesszük el a dobozainkba. Tapasztaltam, hogy egy új gyülekezettel ismerkedve mindig megvannak azok a minden lében kanál nénik és asszonyok, akik finoman körbepuhatolóznak „a témában”.
Anélkül mondom azt, hogy botránykővé és mérőegységgé tettük a szexualitást, hogy azt mondanám, hogy nem fontos beszélni róla. Hogy mennyire fontos is lenne, ahhoz szolgáljon például két történet:
A Kálvin téren beszélgettem egy krisnás lánnyal, aki feltűnően sokszor mondta ki a beszélgetés közben a tiszta szót. Rövidke bravúros bekérdezési taktika után kiderült: egy férfi nagyon méltatlan és megalázó módon vette el a szüzességét. Hát persze, hogy egyből vevő volt a „tisztaság” hívószóra, amit a völgybéli lakosok kínáltak neki. Sérült ember, akinek kihasználják a bűntudatát. Szimbolikus, hogy hidegben alig felöltözve áll a sarkon. Mint a prostituált, akinek a lelke mélyén érzi magát. Nem hogy ennek a bűntudatnak az oldásával foglalkozna a közösség, hanem ennek erejéből merít a missziójához.
Egy kedves ismerősömnél pedig szétzilálta a családot az, hogy a gyermekek nem a szülők meggyőződését vallják és gyakorolják a házasság előtti nemi érintkezés tekintetében. A két generáció között látványosan nő a távolság, nem csak átvitt értelemben. Biztos, hogy a „szeresd” parancsolatánál ennyivel fontosabb a ne paráználkodj? És akkor még a különböző bibliaértelmezésekről még nem is kívánok ezúttal szólni.
Mindenképpen fontos lenne ilyen ügyekről beszélni, csak mint ahogy azt a politikánál is megszokta az ember: ahol erről szó van, ott sajnos egyoldalúan. Mindenképpen több beleérzést és szeretetet kell egymás iránt tanúsítanunk a kérdésben több tényező miatt is:
Tudomásul kell venni: a jelenség generációs probléma is. Egy tizenhat éves kora óta házas mai ötvenes már egészen könnyen beszél a tiniknek az önmegtartóztatásról, és nem érzi az árral szemben kapálózás frusztráló nehézségét, amit egy mai önmegtartóztató tininek el kell tudni viselni. Közhely, de a világ változik…
Azt pedig végképp gondnak látom, hogy csak ezt akarjuk erővel, tekintéllyel betartatni. Vagy egyedül hit által, vagy ha törvényből, akkor hát minden törvényt! Akkor lássuk meg és koppintsunk a fejére a számlázgató presbiternek, a rosszindulatú pletykás néninek: tehát legyünk következetesek. Ez a legtöbb általam ismert gyülekezet kegyességétől jelenleg távol áll. Talán nem is baj, hiszen elsősorban szektákat ismerünk, akik mindenért számon kérik egymást. És nem is dolgunk a megítélés.
Nagyon jó lenne, ha a fiatalok, akik megkérdeznek minket, nem instant válaszokat kapnának. Hiteles, elgondolkodó, személyes választ, ami mellett és ellen is dönthet anélkül, hogy félnie kellene attól, hogy elveszti a szeretetünket. Talán valahogy így lehet kikerülni azt, hogy diszkriminációs tényező, hogy a hit mértékegysége vagy megkötöző tabu legyen a szexuális élet kérdése.
2. Pete Violetta - 2011-03-10 10:22:49
Kedves Zoltán!
Teljesen egyetértek, a biológia nem változik. Csak miközben a szüleink még tizenévesen házasodtak ( és szerintem ez volt a normális, mert ők ekkorra már dolgozó és felelősségteljes felnőttek voltak, legalábbis nagyon mások, mint a mostani 18 évesek) addig ma ha az ember a huszas évei vége felé házasodni akar is nagyon össze kell kapja magát anyagilag. Diktál a gazdasági tényező, diktál a média, diktál az, hogy egy egész iparág alapul már az emberek házasságkötésére...szóval sokminden olyan dolog diktál, ami a házasodás időpontját kitolja egészen talán a harmincas évek elejére is. Közben pedig ahogy mondja: a biológia nem változott.
Én sem tudok megoldást. Csak látok sok rossz esetet magam körül. Ranschburg Jenő írja, hogy valahogy úgy kell nevelni a gyerekeket, hogy értékrendet ( tehát szabélyokat) és szeretetet egyensúlyban kapjon és ne tolódjon el egyik sem, mert torzulás lesz. Így gondolom én is azt, ahogyan erről a témáról mondjuk egy kamasszal beszélni lehet és kell.
Otromba és neharagudjon hogy megosztom, de annyira háborít, hogy muszáj: a mai tizenévesek, akiket a szülő azzal terrorizál, hogy nőgyógyászhoz hord ellenőriztetni, hogy szűz-e még olyan kerülő utakba kényszerülnek, hogy első intim megtapasztalásaikat anális úton szerezzék...Fizikai és lelki sérülésekkel kezdik el az életnek ezt a részét, egyáltalán nem biztos, hogy valaha is képesek lesznek értékként tekinteni magukra és az intimitásra. Ezért bánt az egyoldalúság. (Nem régiben a Nők Lapja is foglalkozott a témával)
Ezzel együtt sosem gondolnám, hogy a bibliai mérték ne lenne helytálló. Csak azt gondolom a mi mai gyakorlatunkban vannak hangsúlyeltolódások sokhelyütt.
3. Sápi Zoltán - 2011-03-10 11:33:17
Kedves Violetta!
Mégis van új a nap alatt! Igen csak megdöbbentett, hogy vannak szülők akik ilyen módszert választanak. Igazából el se tudom képzelni ezt, két okból. Ha vallásos (hívő?!) szülőkről van szó, akkor teljes képtelenségnek gondolom a dolgot mert súlyosan megalázó és a bizalom teljes hiányát jelzi, másrészt nulla eredményességű, ahogy azt látjuk is. Ha pedig világi a szülő, akkor az egész értelmetlen.
Igen, a legnagyobb probléma, hogy minden kitolódik időben, szinte megoldhatatlannak tűnik a kérdés, mintha belekényszerülnénak a mai fiatalok egy labirintusba amiből nincs kiút. Egy dologban azért reménykedem: ha valaki becsületesen keresi a megoldást ebben a kérdésben (is) akkor útmutatást kaphat Istentől, emberektől egyaránt.
Bejelentkezés után Te is hozzászólhatsz!
BEJELENTKEZÉS REGISZTRÁCIÓ
Pete Violetta
Ikarusz
Ember-ügyeket emészt monoton olajos morajlással az epe-sárga doboz
Tóth Sára
A házasságok az égben köttetnek?
Tanítások, tévtanítások és az évek, meg a rutin...
Luzsica Fanni
Örök szerelem
Korszakok, évszakok, szerelemszakok...
Szakács Gergely
Pár-Kapcsolat
Kompromisszum képtelen daru és kócsag
Adamek Norbert
A nagy Ő - van-e egyetlen, hozzám való?
Hogy is akarja ezt az Úr pontosan?
Czapp Enikő
Szerelemrecept
Doktor úr kérem, írjon fel nekem egy kis szerelmet
Réz-Nagy Zoltán
Szulamit - korszakról korszakra
Belenövünk az érzelmekbe
Nagy László
Csak a szexre kellesz?
Tisztaság, félelem, elzárkózás, tagadás
Bagdán Zsuzsanna
A., Zs. és az Isten szerelme
A szerelem a lélek fogfájása, hacsak nem...
Pete Violetta
Érintés és botránykő
Az a bizonyos hetedik parancsolat
Puskás Gabriella
Akár egy vízcsepp (3)
Folytatásos novellánk betegségről, őszinteségről, félelmekről és megoldásokról
Czapp Enikő
Aranyszínű
A legszebb ének
Dobóczky László
Szerelmem neve
Találkoztál már azzal, aki téged így tud szeretni?
Nagy László
„Egy csók és más semmi..."
De micsoda minőségi változás
Bálint Katalin
Néhány szó a kompromisszumokról és az önzésről
„Két kicsi kecske baktat a hegyre..."
Makay László
Keresztény-kompatibilis szerepjáték
Tudom, hogy merre jársz - Fogalmam sincs, merre kószálsz
Miklya Zsolt
A szerelmet Te találtad ki?
Töprengés a szerelemről
Bölcsföldi András
Falat kenyér
„A szerelembe, mondják, belehal, aki él, de úgy kell a boldogság, mint egy falat kenyér."
Fekete Zsuzsa
Kutyából szalonna
Mindent és mindenkit megkapott, amit és akit csak akart, mégis üresnek érezte az életét, halálfélelemmel kelt és feküdt.
Miklya Luzsányi Mónika
Szüzesség - de meddig?
„Mér' vagy olyan ideges Kislány? Csak nem valami elveszett?"
Kedvek Vera
Hosszú-táv-kapcsolat
„Hiányod átjár, mint huzat a házon"
Miklya Luzsányi Mónika
Fehér ruha, gyűrű, mirtusz...
Házassági szokások a világ különböző sarkain
Látogatóink száma a mai napon: 7398
Összes látogatónk 2000. november 01. óta : 57379608
Copyright © 2009 Közös(s)Ég Magazin, Minden jog fenntartva.
1. Sápi Zoltán - 2011-03-10 09:58:15
Mint szülő szólok. Mindenekelőtt teljesen egyetértek azzal, hogy a hatodik parancsolat nem kiemelt téma ami egyetlen mércéje lehetne a hívőségnek, közösségbe tartozásnak. Sőt, sok "fontosabb" parancsolat van ennél. Nem ítélem el, ha valaki házasság előtti szexuális kapcsolatban van, de nem is örülök neki. Csak reménykedni lehet abban, hogy a kapcsolat olyan komoly, hogy házasság lesz belőle, és nem "próbálgatásról" van szó. Sokszor szerencsére így történik, de sajnos sokszor nem, megítélésem szerint többségében negatív és csak ritkán tanulságos (pozitív) következményével. Viszont csak részben értek egyet azzal, hogy a világ változik. A biológia ugyanis nem! Ugyanolyan nehéz volt 20, 50, vagy akárhány évvel ezelőtt is egy egészséges fiúnak vagy lánynak megtartóztatni magát mint ma. Ami nagyot változott, hogy ma szinte abszurdnak tűnik a "világ" szemében, hogy valaki házasságig megtartóztassa magát. A barátok, a környezet véleménye jelenti a komoly árral szembeni kapálódzást, ami persze talán komolyabb probléma mint a nyers biológia. Hangsúlyozom: nem tudom a megoldást. Semmiképp se akarok kirekesztő lenni, de semmiképp se szeretnék sodródni az árral tanácsaimban, véleményeimben. Meggyőződésem ugyanakkor, hogy egyszerűbb egy mélyebb, intim kapcsoltba csak akkor belemenni, ha mindkettőnek őszinte vágya, hogy házasság legyen belőle.