2011. március
33.szám
Hogy is akarja ezt az Úr pontosan?
A fenti kérdést többször is feltettem magamnak életem során.
Először álmodozó kamaszként azt gondoltam, hogy a nem túl szép, nem túl kedvelt szeplős képemet azért mégiscsak megpillantja majd valaki, aki csak erre vágyott világéletében, s persze én is viszont őrá. Aztán teltek az évek, s egyre inkább nem gondoltam, hogy lenne ilyen, mert persze nem jelentkezett senki azzal, hogy ő életem nagy szerelme, sőt örök társam.
Lassanként elveszítettem a nagy Ő-be vetett hitemet.
Keresztény közegbe kerülve aztán azt vettem észre, hogy a lányok nagy része mégis hisz ebben a dologban, márpedig ők voltak többen az ifjúsági csoportban. Elbizonytalanodtam - most akkor ha jó keresztény vagyok, bár férfi, nekem is hinnem kell ezt? Sőt, több helyről is jöttek az utalások: meg kell találni, akit az Úr szánt nekünk. Hű, lehet, hogy egyenesen rossz keresztény vagyok? Sürgősen el kell kezdenem hinni ebben! De nem ment.
Aztán egyetemen arra lettem figyelmes, hogy az általam ismert lányok egy része mintha megtalálta volna azt a bizonyos egyetlent. Gondolkodóba estem - lehet, hogy valakinek van, valakinek meg nincsen nagy Ő? Mert a fiúk között például nem fedeztem fel hasonló gondolatokat. Szóval akkor a nők várják a nagy Ő-t, aki el is jön egy férfi képében, aki viszont egyáltalán nincs ennek tudatában? Ez lenne az igazi csavar, az Úrnak nagyon jó a humora!
A kérdésemre a mai napig nem tudom a választ biztosan. Nem látom át a dolgot teljesen, de azért magamnak leszűrtem egy-két tanulságot.
Létezhet a klasszikus nagy Ő, de nem nekem. Szerintem rengeteg nő alkalmas arra, hogy leéljek vele egy életet, s én sem csak egyhez passzolhatok. Persze választottam, s választottak, hisz házas ember vagyok, de nem éreztem soha, hogy a feleségem lenne az egyetlen, akit az Úr nekem szánt és soha senki más nem jöhetett volna szóba. Szerintem a férfi mellé az Úr a nőt adta. Ezen túl nem érzek külön meghatározást egyedekre nézve, magamra nézve sem, szabadságot viszont igen.
Ám ha a kérdést úgy teszem fel, hogy a társam lehet-e számomra nagy Ő-vé, akkor a válaszom határozott igen! Sőt, azzá is kell lennie - egyetlenné, aki mellé vagy éppen aki helyett nem választok mást.
Tehát számomra is van nagy Ő, csak épp nem Noszály Sándor vagy Molnár Anikó mintájára gondolom el, s nem is a „kiolvasom a Bibliából, hogy József az" típusú módon jelenik meg lelki szemeim előtt. Ám valóságos, s de jó is tudni azt, hogy az a nő, akit választottam, az én nagy Ő-m!
Pete Violetta
Ikarusz
Ember-ügyeket emészt monoton olajos morajlással az epe-sárga doboz
Tóth Sára
A házasságok az égben köttetnek?
Tanítások, tévtanítások és az évek, meg a rutin...
Luzsica Fanni
Örök szerelem
Korszakok, évszakok, szerelemszakok...
Szakács Gergely
Pár-Kapcsolat
Kompromisszum képtelen daru és kócsag
Adamek Norbert
A nagy Ő - van-e egyetlen, hozzám való?
Hogy is akarja ezt az Úr pontosan?
Czapp Enikő
Szerelemrecept
Doktor úr kérem, írjon fel nekem egy kis szerelmet
Réz-Nagy Zoltán
Szulamit - korszakról korszakra
Belenövünk az érzelmekbe
Nagy László
Csak a szexre kellesz?
Tisztaság, félelem, elzárkózás, tagadás
Bagdán Zsuzsanna
A., Zs. és az Isten szerelme
A szerelem a lélek fogfájása, hacsak nem...
Pete Violetta
Érintés és botránykő
Az a bizonyos hetedik parancsolat
Puskás Gabriella
Akár egy vízcsepp (3)
Folytatásos novellánk betegségről, őszinteségről, félelmekről és megoldásokról
Czapp Enikő
Aranyszínű
A legszebb ének
Dobóczky László
Szerelmem neve
Találkoztál már azzal, aki téged így tud szeretni?
Nagy László
„Egy csók és más semmi..."
De micsoda minőségi változás
Bálint Katalin
Néhány szó a kompromisszumokról és az önzésről
„Két kicsi kecske baktat a hegyre..."
Makay László
Keresztény-kompatibilis szerepjáték
Tudom, hogy merre jársz - Fogalmam sincs, merre kószálsz
Miklya Zsolt
A szerelmet Te találtad ki?
Töprengés a szerelemről
Bölcsföldi András
Falat kenyér
„A szerelembe, mondják, belehal, aki él, de úgy kell a boldogság, mint egy falat kenyér."
Fekete Zsuzsa
Kutyából szalonna
Mindent és mindenkit megkapott, amit és akit csak akart, mégis üresnek érezte az életét, halálfélelemmel kelt és feküdt.
Miklya Luzsányi Mónika
Szüzesség - de meddig?
„Mér' vagy olyan ideges Kislány? Csak nem valami elveszett?"
Kedvek Vera
Hosszú-táv-kapcsolat
„Hiányod átjár, mint huzat a házon"
Miklya Luzsányi Mónika
Fehér ruha, gyűrű, mirtusz...
Házassági szokások a világ különböző sarkain
Látogatóink száma a mai napon: 1303
Összes látogatónk 2000. november 01. óta : 57373518
Copyright © 2009 Közös(s)Ég Magazin, Minden jog fenntartva.
1. Pataki András Dávid - 2011-03-11 10:52:31
Kedves Norbi!
A témáról a véleményemet már leírtam egy másik oldalon:
http://www.parokia.hu/kozosseg/cikk/597/
Bár az alapvető, féltő indulatoddal nagyon egyetértek, a következtetéseddel nem feltétlenül. A probléma, ahogy írásodból is kiderül, hogy sokan azt hiszik, az Isten személyes vezetésének gyümölcse valami romantikus "nagy Ő". Nagy Ő-ről látásom szerint nem beszél a Biblia - személyes isteni vezetésről annál inkább.
Analógiám: alkatom révén számos más hivatásra is alkalmas lennék (van amiről papírom is van), mégis abban szolgálok, amit Istentől kaptam. Nem azért, mert olyan ideálisnak látom, harcaim is vannak gyakorta, mégis világosan felismertem, miközben Isten előtt kerestem, hogy ez az én utam. Ő indított el ezen, még nem állított meg, vagy fordított vissza, hát időnkénti küzdelmeim ellenére is járom ezt az utat.
Igazad van: "rengeteg nő alkalmas arra, hogy leéljek vele egy életet" - mégis Isten előtt keresve a társamat, és harcolva ezt a küzdelmet, Ő engem egyetlen nőhöz, Dorkához vezetett. Ez eleinte nem volt magától értetődő egyikünk számára sem, de hálás vagyok, hogy Isten meggyőzött erről minket. Hát hálás örömmel adok naponta hálát Tőle kapott társamért.
Az pedig egy pillanatig sem ellentétes ezzel, hogy a házastársam, akinek az esküvőn fogadalmat tettem, ha nem is valami idealisztikus nagy Ő, de egy életre szóló kizárólagos társ. És ezt annak is komolyan kell vennie, aki nem úgy kapta Istentől a társát, hogy már a házasságkötéskor tudta, hogy Isten vezetése állt a találkozásuk és egymásra találásuk mögött. Mert Isten nem csak akkor gondoskodik rólunk, amikor mi ennek tudatában vagyunk. Ha gyermekének vallom magam, bízzak Benne, hogy gondot visel rám életem minden területén. Akit az Úr szeret, annak még álmában (vagy akár tudatlan állapotában) is eleget ad. (Zsolt 127:2)
Testvéri szeretettel:
András