2011. március
33.szám
A szerelem a lélek fogfájása, hacsak nem...
Vannak újságírók, akik műveltségből dolgoznak, és vannak olyanok is, mint jómagam, akik tájékozottság és olvasottság híján saját életükből kénytelenek újabb és újabb történeteket elmesélni.
Most hadd meséljek A.-ról, a szerelmemről.
Amikor A.-t megismertem, semmi mást nem láttam belőle, mint azt, hogy mi mindenben különbözünk egymástól. A. magas, németajkú, igen racionális filozófus - igen szorgalmas és pontos, nem mellesleg katolikus, aki sok időt fordít a vallásfilozófián keresztül az Isten megismerésére. Én magam alacsony, rendetlen, trehány fiatal nő vagyok, református újságíró. A. véres verejtékkel ír tanulmányokat, én hétről hétre írok cikkeket. Ő hegyet mászni szeret, én teli poharak/tányérok mellett diskurálni, ő melankolikus, én szangvinikus vagyok.
(A. angol billentyűzetet használ, amit egyszerűen nem bírok megszokni, ő nálam mindig szenved a magyar klaviatúrával.) A. és Zs. - ennél távolabb nem is lehetnénk egymástól az ábécében.
Ellentétek vonzzák egymást - jut eszembe az érthetelen, de tapasztalati úton igazolható szabály a szerelemről. Mintha ebben az esetben önkéntelenül működne a parancs: szeresd ellenségedet. Soha semmikor nem képes erre az ember, csak az egymásba szeretés áldott idejében - aztán az egész el is múlik, és rájövök, hogy az ellenséggel kötöttem házasságot. Persze van megoldás: formálódni. Nem véletlen, hogy a több évtizede házas emberek már-már olyanok, mint a testvérek - egészen egymás képére formálódnak az évtizedek kompromisszumaiban.
A másikban, abban az idegenben, akit szeretek, fedetlen arccal szemlélem saját magamat. Látom, milyen szorgalmas és talpraesett, vagy éppen mennyire tehetségtelen és csúf vagyok mellette, hozzá képest, és vagy elrúgom magam mellől, vagy elkezdem őt tanulni, a mintáit követni - ahogy ő is az enyémeket.
A folyamat sosem egyoldalú - egymás képére formálódunk. A. és az én esetemben ez egészen mókás: akcentussal beszéljük egymás nyelvét, ugyanolyan hosszú a majdnem ugyanolyan színű hajunk, s a fiú ma fedezte fel az S-Bahn üvegében látott tükörképünk alapján, hogy a kabátunk is megközelítőleg hasonló. Nem mélyenszántó, bár megmosolyogtató egybeesés.
„Isten szerelmes" - mondja Visky András egyik monodrámájában a címszereplő Júlia, aki arról gondolkodik, hogy Isten miért megy el olyan messzire a megbocsátásban, ami felfoghatatlan. A kereszthalál valóban sokaknak botránkozás, A. szerint egyszerűen nem ez a lényeg, hanem annak az abszurduma, hogy a transzcendens képes volt emberi testet ölteni. (Nem értünk egyet, de nem ez a lényeg, inkább az, hogy az S-Bahnon hazafelé ilyenekről beszélgetünk. Ugyanolyan kabátban.) Számomra Júlia mondata volt elsőre abszurdum, aztán rájöttem, hogy annak idején nekem is egy hasonló gondolat fordította meg az életemet - amikor egy mélypontomon az Isten azt mondta, Jézus a vőlegény, én a menyasszony, és minden csak azon múlik, hogy igent mondok-e neki. A szerelem a lélek fogfájása - olvasom A. falán a régi cigány bölcsességet. A szerelem valami impulzív, elragadó dolog, ahol az egész lényemet odaadom a másiknak, semmit sem várva ezért, és semmit sem vágyva jobban, mint hogy egy lehessek azzal, akit szeretek. Egynek lenni az ellentétemmel? Ez a szerelem óriási paradoxona. Akik szeretik egymást, megszeretik egymás zenéit, ízlését, otthonát. Megszeretik mindazt, ami idegen volt, és elváltoznak egymás hasonlatosságára. Isten is szerelmes, és alig várja, hogy szemlélni kezdjük, és végre újra megszeressük őt.
Az Isten annyira szerette ezt a világot, hogy viszonzást sem várva emberi testet öltött, teljesen hasonlóvá lett szeretteihez. Az pedig, hogy a folyamat visszafelé is megtörténik-e, ahogy a 2Korinthus 3,18-ban olvassuk, az egyedül rajtunk múlik: „Mi pedig, miközben fedetlen arccal, mint egy tükörben szemléljük az Úr dicsőségét mindnyájan, ugyanarra a képre formálódunk át az Úr Lelke által dicsőségről dicsőségre."
Pete Violetta
Ikarusz
Ember-ügyeket emészt monoton olajos morajlással az epe-sárga doboz
Tóth Sára
A házasságok az égben köttetnek?
Tanítások, tévtanítások és az évek, meg a rutin...
Luzsica Fanni
Örök szerelem
Korszakok, évszakok, szerelemszakok...
Szakács Gergely
Pár-Kapcsolat
Kompromisszum képtelen daru és kócsag
Adamek Norbert
A nagy Ő - van-e egyetlen, hozzám való?
Hogy is akarja ezt az Úr pontosan?
Czapp Enikő
Szerelemrecept
Doktor úr kérem, írjon fel nekem egy kis szerelmet
Réz-Nagy Zoltán
Szulamit - korszakról korszakra
Belenövünk az érzelmekbe
Nagy László
Csak a szexre kellesz?
Tisztaság, félelem, elzárkózás, tagadás
Bagdán Zsuzsanna
A., Zs. és az Isten szerelme
A szerelem a lélek fogfájása, hacsak nem...
Pete Violetta
Érintés és botránykő
Az a bizonyos hetedik parancsolat
Puskás Gabriella
Akár egy vízcsepp (3)
Folytatásos novellánk betegségről, őszinteségről, félelmekről és megoldásokról
Czapp Enikő
Aranyszínű
A legszebb ének
Dobóczky László
Szerelmem neve
Találkoztál már azzal, aki téged így tud szeretni?
Nagy László
„Egy csók és más semmi..."
De micsoda minőségi változás
Bálint Katalin
Néhány szó a kompromisszumokról és az önzésről
„Két kicsi kecske baktat a hegyre..."
Makay László
Keresztény-kompatibilis szerepjáték
Tudom, hogy merre jársz - Fogalmam sincs, merre kószálsz
Miklya Zsolt
A szerelmet Te találtad ki?
Töprengés a szerelemről
Bölcsföldi András
Falat kenyér
„A szerelembe, mondják, belehal, aki él, de úgy kell a boldogság, mint egy falat kenyér."
Fekete Zsuzsa
Kutyából szalonna
Mindent és mindenkit megkapott, amit és akit csak akart, mégis üresnek érezte az életét, halálfélelemmel kelt és feküdt.
Miklya Luzsányi Mónika
Szüzesség - de meddig?
„Mér' vagy olyan ideges Kislány? Csak nem valami elveszett?"
Kedvek Vera
Hosszú-táv-kapcsolat
„Hiányod átjár, mint huzat a házon"
Miklya Luzsányi Mónika
Fehér ruha, gyűrű, mirtusz...
Házassági szokások a világ különböző sarkain
Látogatóink száma a mai napon: 3110
Összes látogatónk 2000. november 01. óta : 57375324
Copyright © 2009 Közös(s)Ég Magazin, Minden jog fenntartva.
1. Tislér Diána - 2011-03-27 00:03:38
Köszönöm kedves Zsuzsa:) Tislér Diána