belépés | regisztráció RSS

Korábbi számok Elküld Nyomtat Mélység

Puskás Gabriella

Akár egy vízcsepp (3)

Folytatásos novellánk betegségről, őszinteségről, félelmekről és megoldásokról

ELSŐ RÉSZ
MÁSODIK RÉSZ

 

Sok embert megérint a szeretet és szinte minden ember tudja, hogyha ez érinti meg - mert akkor megmozdítja belül a lelkét, a szívét.

Nem a vágyát, az egészen más.

Mindenképpen reagál valahogy, a maga lehetőségeivel, képességeivel megpróbálja, mivel nem tud mást, csak azt, ami benne van, amire képes.

 

Nem tanítható a szeretet. Nem lehet ismeretként kezelni. Nem lehet utánozni. Nem emberi teljesítmény. Ezek az utánzatok megszűnnek, eltöröltetnek, mivel nem állják ki a próbát, kiderül, hogy semmit nem érnek.

Nem is értette, miért jutott eszébe a nagymamája. Régen meghalt már, még amikor ő gyermek volt. Mégis, most tisztán ott volt előtte az arca. A mindig mosolygó, a mindig kedves asszony - mindenki szerette. Emlékszik, senki nem akarta elhinni, hogy meghalt. Nagyon megdöbbentek, amikor kiderült, hogy régóta súlyos beteg. Soha nem látszott rajta. Vidám volt, életerős, kiegyensúlyozott. Tudta, hogy haldoklik, de nem félt, inkább a többieket biztatta, erősítette, támogatta még akkor is, amikor már az utolsó napjait élte.

Egyszer - az utolsó hónapokban - nála aludt. Este, lefekvés előtt felolvasott neki egy részletet - a Bibliából. Valamit az örök életről és Jézus szeretetéről.

Azt kérdezte tőle (pedig nem is tudta, hogy beteg, talán gyermeki megérzés lehetett): „Nagyi, te nem félsz semmitől? Nem félsz a haláltól?" - erre Nagyi nevetve válaszolta: „Ugyan, miért félnék, te gyermek! Hiszen félnél te, ha egy hosszú, fárasztó utazás után, amikor már minden porcikád sajog, minden lépés nehezedre esik - végre hazaérnél? Tudnád, hogy ott vár az Atyád, aki magához ölel, aki a karjaiba zár, és ott a hely, ahol végre megpihenhetsz? Félnél-e akkor?"

Visszagondolt arra, amit akkor érzett - gyermekként. Jót nevettek, mindketten, hogy dehogy félne... pedig nem teljesen értette, de amikor lefeküdt aludni, elalvásig ezen a képen járt az esze. Hogy vajon a Nagyi hová fog hazaérkezni? Mégsem kezdett el ezen akkor mélyebben gondolkodni. Gyermeki egyszerűséggel elfogadta és szíve mélyén tudta is - a választ.

Akkor még tudta, bár most is tudná!
De a gyermeki szív már tovatűnt és vele együtt az ismeret is.

Azóta senkivel nem beszélt erről és ezt semmilyen iskolában nem tanították, soha.

A szeretet: nem azt jelenti, hogy örökké, hanem, hogy sokáig, hosszan. Tehát csak hosszútűrő, de nem végleg beletörődik, elfásul és belenyugszik, mivel nem is tud, nem képes erre.

A tűrés nagyon aktív állapot, a remény motiválja.

A szeretet megnyilvánulni akar, társat keres, és ez nem beletörődés vagy megalkuvás. Nem az jellemzi, hogy belenyugszik abba, ami nem jó - hanem javítani akar: életet akar teremni.

 

Mivel a szeretet emelni akar, felemelni magához, ezért tud kegyes lenni. Magasabb szintről kezeli a helyzetet, ezért van lehetősége rá.

 

Mivel a szeretet adni akar, ezért képtelen irigykedni - teljesen ellentétes a természetével. Nincs is mire, mivel a szeretet adja az értéket, a szemétre pedig, a hamisítványra miért is lenne irigy?

Nem érdemeket gyűjt, nem jócselekedeteket teljesít, hanem állapot, amiből nagyon sok jó cselekedet fakad.

Lehet, hogy nem kellene szólnia. Akkor senkit nem bántana. Csak tűrne, és titokban végigcsinálná az egészet. Hazudna valamit, hogy elutazik egy hosszabb külföldi útra, vagy munkát vállal külföldön és közben végigcsinálná a kezeléseket. Nem okozna fájdalmakat, aggodalmakat.

Meg tud ő küzdeni ezzel az egésszel - egyedül is!

A kegyes hazugság - ami kegyetlenné válik, ha kiderül. Márpedig úgyis kiderül.

Továbblépett gondolataiban, már nem tetszett neki az ötlet annyira, mint először. Nem volt biztos benne, hogy túlélné a család ezt a hazugságot.

Bár sok hazugságot túléltek már.

Amikor pár éve annyira elhidegültek egymástól. Kiderült, hogy a férje találkozgat az egyik volt egyetemi évfolyamtársával, és erre ő úgy reagált, hogy elment a főnökével egy hétre Ausztriába. Soha nem derült ki, hogy semmi nem történt, a bosszú, csak az volt a fontos. Nehogy kevesebbnek látsszon, nehogy már ő legyen a sértett fél!

Nem beszéltek róla többet.

A család - a szeretet jelképe.

Az együtt töltött élmények, az ünnepek, és a megszokás, a mindennapok forgataga. Vajon csak ez tartotta össze őket eddig? Vagy tényleg volt - van közöttük igazi szeretet?

Újra a férjére gondolt. Mostanában csak úgy élnek - egymás mellett. És ahogy belegondolt, rájött, hogy az a „mostanában" bizony már években mérhető. Mindketten végzik a napi munkájukat, otthon megosztják a teendőket a háztartásban, a gyerekekkel. Igaz, soha nem volt köztük nagyobb konfliktus, de... mi is van köztük? Mi ez a kapcsolat? Se nem hideg, se nem meleg, olyan langyos. Néha még a szex is szóba jön, de tényleg csak néha. Egyikük sem hiányolja, nem reklamálja, nem is téma.

Most mégis, mennyire szörnyű belegondolnia, hogy többé már nem akar elé kerülni - meztelenül, soha! Milyen lesz a teste? Soha többé nem lesz nő. Csak egy torzó, egy szörnyszülött! Kopasz, félmellű asszony! Kinek kellene egy ilyen?

Jobb lenne, ha elengedné. Ha mehetne, kereshetne másik nőt, egy igazi nőt, aki még boldoggá teheti. Hiszen olyan fiatal még! Élnie kellene, szeretnie, szárnyalnia. Ott van az az új kolleganője, a Nóra. Régóta figyeli, hogy milyen sok időt töltenek együtt, sokszor még leveleznek is, az egyik csevegő oldalon, az interneten. Eddig ez hidegen hagyta, vagy inkább szó nélkül tűrte - örökre azért nem maradhat így, ebben biztos volt, de tenni, szólni nem akart - félt a következményektől. Ám most, ebben a helyzetben irigyen gondolt rá, rossz érzéssel töltötte el, hogy milyen szép és kedves teremtés ez a Nóra. Neki bezzeg nincs oka az aggodalomra! Ő bezzeg nem beteg, nem fog hányni, nem hullik ki a haja, nem lesz nemsokára a teste egy rosszul sikerült, torz báb!

És a gyerekek? Az jutott eszébe, amikor még kicsik voltak.

Olyan jó volt visszaemlékezni a pici babaruhákra, a kiságyakra, a babaillatú fejecskékre. Vagy amikor még az volt a vitatéma, hogy a lányával babázzon, vagy a fiával tologassák a kisautókat. Amikor biciklizni tanultak és mellettük futottak, felváltva a férjével, kifulladásig. Az első nyaralásra, amikor apró békákat gyűjtöttek a tóparton egy csónakba, és a tulajdonos visított, amikor meglátta. Vagy amikor először látták a tengert! Emlékezett a fia arcára, csak nézett csillogó szemekkel és annyit mondott: hú, de nagy!

Mi lesz, ha nem látja őket felnőni? Elképzelte a szalagavatókat, az érettségik, a felvételik izgalmát, az első szerelmeket, a csalódásokat - neki kellene akkor vigasztalni, bátorítani, mellettük állni. Oly sokszor szinte látta maga előtt a lánya esküvőjét, ahogyan segít majd neki az öltözködésben, fésüli, szépítgeti. Odaadja neki az édesanyja gyöngysorát. Minden asszony azt viselte az esküvőjén már emberöltők óta a családban. Mi lesz, ha nem lehet ott? Ki teszi akkor azt a lánya nyakába? Hiszen az ő nyakába is az édesanyja tette! Az az ő dolga lenne! Talán egy idegen nő? Egy mostoha?

És a fia? Kivel fogja eltáncolni a keringőt a szalagavatóján? És vajon milyen lányt választ? Ki ad neki tanácsot, ha meglepetést akar szerezni a szerelmének?

Nincs az a lelki fájdalom, amely mérhető lenne ahhoz, amit érzett, amikor arra gondolt: lehet, hogy mindezeket nem láthatja, nem érheti meg.

FOLYTATÁS >

 

Hozzászólások

1. puskás pál - 2011-03-10 00:33:47

kedves Gabi .Remélem továbbra is a te irásodat olvassuk melyet igen nagy szerettel várunk. Csak azért, mert a neved eddig szerepelt most a szerkesztő neve alatt fut az irás. Nagyszerü,  csodálatos az általad leirt érzés szinte érezni a betegség szelét, érzését . Gratulálok PP.


2. zatkone puskas gabriella - 2011-03-11 06:18:23

Természetesen továbbra is az én írásom, ez egy novella, csak a hossza miatt jelenik meg folytatásos formában. Örülök, ha tetszik és köszönöm, bár hiszem, hogy nem az én érdemem...



Bejelentkezés után Te is hozzászólhatsz!

BEJELENTKEZÉS  REGISZTRÁCIÓ

További cikkek:
2024. március 19., kedd,
József , Bánk napja van.
Tartalom
Vezércikk

Pete Violetta
Ikarusz
Ember-ügyeket emészt monoton olajos morajlással az epe-sárga doboz

Gondolkorzó

Tóth Sára
A házasságok az égben köttetnek?
Tanítások, tévtanítások és az évek, meg a rutin...

Felszín

Luzsica Fanni
Örök szerelem
Korszakok, évszakok, szerelemszakok...

Szakács Gergely
Pár-Kapcsolat
Kompromisszum képtelen daru és kócsag

Adamek Norbert
A nagy Ő - van-e egyetlen, hozzám való?
Hogy is akarja ezt az Úr pontosan?

Magasság

Czapp Enikő
Szerelemrecept
Doktor úr kérem, írjon fel nekem egy kis szerelmet

Réz-Nagy Zoltán
Szulamit - korszakról korszakra
Belenövünk az érzelmekbe

Mélység

Nagy László
Csak a szexre kellesz?
Tisztaság, félelem, elzárkózás, tagadás

Bagdán Zsuzsanna
A., Zs. és az Isten szerelme
A szerelem a lélek fogfájása, hacsak nem...

Pete Violetta
Érintés és botránykő
Az a bizonyos hetedik parancsolat

Puskás Gabriella
Akár egy vízcsepp (3)
Folytatásos novellánk betegségről, őszinteségről, félelmekről és megoldásokról

Teljesség

Czapp Enikő
Aranyszínű
A legszebb ének

Dobóczky László
Szerelmem neve
Találkoztál már azzal, aki téged így tud szeretni?

Üzenet

Nagy László
„Egy csók és más semmi..."
De micsoda minőségi változás

Bálint Katalin
Néhány szó a kompromisszumokról és az önzésről
„Két kicsi kecske baktat a hegyre..."

Áthallások

Makay László
Keresztény-kompatibilis szerepjáték
Tudom, hogy merre jársz - Fogalmam sincs, merre kószálsz

Miklya Zsolt
A szerelmet Te találtad ki?
Töprengés a szerelemről

Bölcsföldi András
Falat kenyér
„A szerelembe, mondják, belehal, aki él, de úgy kell a boldogság, mint egy falat kenyér."

Riport

Fekete Zsuzsa
Kutyából szalonna
Mindent és mindenkit megkapott, amit és akit csak akart, mégis üresnek érezte az életét, halálfélelemmel kelt és feküdt.

Kitekintés

Miklya Luzsányi Mónika
Szüzesség - de meddig?
„Mér' vagy olyan ideges Kislány? Csak nem valami elveszett?"

Kedvek Vera
Hosszú-táv-kapcsolat
„Hiányod átjár, mint huzat a házon"

Miklya Luzsányi Mónika
Fehér ruha, gyűrű, mirtusz...
Házassági szokások a világ különböző sarkain

Látogatóink száma a mai napon: 2332
Összes látogatónk 2000. november 01. óta : 57374546

Copyright © 2009 Közös(s)Ég Magazin, Minden jog fenntartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat