belépés | regisztráció RSS

Korábbi számok Elküld Nyomtat Teljesség

Dobóczky László

Szerelmem neve

Találkoztál már azzal, aki téged így tud szeretni?

A február végi csípős hideg ellenére egy szélvédett, de napos padon üldögéltem a minap. Vártam.
Körülöttem a még kopár nagy fák lusta magánya. Hátam mögött egy épület magas fala. Felettem pedig a tiszta égbolt. A több réteg ruha biztonságos védelmét és az éledező nap sugarainak erejét éreztem a testemen. Egyedül voltam a gondolataimmal, bár egy kicsit unatkoztam, hisz minden fontosabb kérdést végigvettem magamban. Úgyhogy nem bosszankodtam, amikor az éppen arra járó idősebb férfi szóba elegyedett velem.



- Nem fázik, fiatalember? – kérdezte ízes hangsúllyal.
Nem akartam egy sima „nem”-mel válaszolni, hisz akkor valószínű le is zártam volna a beszélgetést. Így visszakérdeztem:
- Nem fázom. Mi járatban errefelé?
- Csak úgy sétálgatok, hisz az időmből kitelik. És maga? – fűzte tovább a beszélgetésünket.
- Én várom a legkedvesebbet az életemben.
Láttam az arcán, hogy meglepi és kíváncsivá teszi válaszom.
- Ha nem vagyok túl indiszkrét, mesélne róla nekem? – érdeklődött, és így folytatta: Mindig érdekelt, hogy az emberek mi alapján kötelezik el magukat egy másik ember mellett. Honnan tudják, hogy Ő az igazi és mit jelent nekik a szerelem.
Kissé furcsa volt ez az közvetlenség, de természetemnél fogva nem hárítottam, hanem megpróbáltam válaszolni a váratlan kérdésre.
- Nem ismerem régóta, de az biztos, hogy nagyon szeretem, és érzem, hogy Ő az igazi.
- Mi az a nem rég?
- Úgy másfél éve.
- És honnan tudja, hogy Ő az igazi szerelme?
- Rengeteget gondolok rá, mert nagyon fontos nekem. Mindig vele szeretnék lenni, vagy legalábbis tudni róla. Érdekel, hogy mi van vele, hogy merre jár, hogy miket csinál, és főleg, hogy miért. Felnézek Rá. Lesem a gondolatait, figyelmes vagyok vele és igyekszem a kedvébe járni. Ha konkrétan tudom, hogy szeretne valamit, akkor azt megteszem neki. Áldozatokat hozok érte, de nem azért, hogy kivívjam az elismerését. Pusztán az iránta való tisztelet vezérel. Kíváncsi vagyok, hogy mit is akar valójában. Persze ezt nem mindig mondja meg konkrétan, de előbb- utóbb megtudom, mert rávezet. Szeretek vele találkozni, kettesben lenni; mindig megnyugtat. Sugárzik belőle a béke és a szeretet, ami hatással van rám a közelében. Én is békés és szeretetteljes leszek. Ha nem vagyok mellette, halványul ez a béke és erősödik a vágy, ami a közelébe vonz.
- És Ő is szereti magát?
- Igen. Minden bizonnyal.
- És ezt honnan tudja?
- Tapasztaltam. Figyelmes velem és hagy dönteni, még ha Ő nem úgy gondolja is, ahogy én. Felnőtt férfiként kezel, ugyanakkor tanít a maga módján. A legváratlanabb, de egyben a legmegfelelőbb pillanatokban ott van, ahol kell. Nem utolsó sorban vigasztal, ha szomorú vagyok és velem örül, ha jó a kedvem…
Elhallgattunk mindketten. Lágy szellő futott át a téren. A tél utolsó erőfeszítései libabőrössé tették a hátam. A kínos csendet én törtem meg.
- Az ember érzi, ha szeretik és tudja, ha szeret. Én érzem, hogy szeretve vagyok és tudom, hogy szeretem. Szerelmes vagyok.
- Akkor maga szerencsés fiatalember. Nem mindenkinek adatik meg az életében, hogy ilyen párt találjon. Sok embert kérdeztem már a kedveséről, de egy sem beszélt róla ennyire odaadóan. Igazán szerencsés.
- Köszönöm.
- Remélem, nem kell már sokat várnia rá, mert kezd nagyon hűvös lenni. Én igyekszem is haza a jó meleg szobába.
- Rendben, nehogy megfázzon!
- Nagyon örülök, hogy találkoztam egy olyan emberrel, aki megtalálta élete párját. Vigyázzon a kedvesére: egy igazi kincs!
- Köszönöm. Vigyázni fogok rá.
- Minden jót fiatalember! – mondta már távolodva tőlem.
- Isten áldja. – válaszoltam végül kissé emeltebb hangon hogy biztosan meghallja az egyre erősödő szélben.
És amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan el is illant a semmibe ez a kedves idősebb ember. Csak meredten néztem magam elé az előző beszélgetés hatására. A szél már a hangját is hallatta, ami elriasztotta a félénk napsugarakat, de én újra meg újra végigpergettem a szemem előtt a párbeszédünket. Végül rádöbbentem, hogy nem említettem a szerelmem nevét: hisz Ő JÉZUS.

Hozzászólások

1. Édes Erzsébet - 2011-03-22 21:44:59

Ez nagyon tetszett. Köszönjük:)


2. Titok Mese - 2011-10-07 17:59:36

gyönyörű



Bejelentkezés után Te is hozzászólhatsz!

BEJELENTKEZÉS  REGISZTRÁCIÓ

További cikkek:
2024. március 19., kedd,
József , Bánk napja van.
Tartalom
Vezércikk

Pete Violetta
Ikarusz
Ember-ügyeket emészt monoton olajos morajlással az epe-sárga doboz

Gondolkorzó

Tóth Sára
A házasságok az égben köttetnek?
Tanítások, tévtanítások és az évek, meg a rutin...

Felszín

Luzsica Fanni
Örök szerelem
Korszakok, évszakok, szerelemszakok...

Szakács Gergely
Pár-Kapcsolat
Kompromisszum képtelen daru és kócsag

Adamek Norbert
A nagy Ő - van-e egyetlen, hozzám való?
Hogy is akarja ezt az Úr pontosan?

Magasság

Czapp Enikő
Szerelemrecept
Doktor úr kérem, írjon fel nekem egy kis szerelmet

Réz-Nagy Zoltán
Szulamit - korszakról korszakra
Belenövünk az érzelmekbe

Mélység

Nagy László
Csak a szexre kellesz?
Tisztaság, félelem, elzárkózás, tagadás

Bagdán Zsuzsanna
A., Zs. és az Isten szerelme
A szerelem a lélek fogfájása, hacsak nem...

Pete Violetta
Érintés és botránykő
Az a bizonyos hetedik parancsolat

Puskás Gabriella
Akár egy vízcsepp (3)
Folytatásos novellánk betegségről, őszinteségről, félelmekről és megoldásokról

Teljesség

Czapp Enikő
Aranyszínű
A legszebb ének

Dobóczky László
Szerelmem neve
Találkoztál már azzal, aki téged így tud szeretni?

Üzenet

Nagy László
„Egy csók és más semmi..."
De micsoda minőségi változás

Bálint Katalin
Néhány szó a kompromisszumokról és az önzésről
„Két kicsi kecske baktat a hegyre..."

Áthallások

Makay László
Keresztény-kompatibilis szerepjáték
Tudom, hogy merre jársz - Fogalmam sincs, merre kószálsz

Miklya Zsolt
A szerelmet Te találtad ki?
Töprengés a szerelemről

Bölcsföldi András
Falat kenyér
„A szerelembe, mondják, belehal, aki él, de úgy kell a boldogság, mint egy falat kenyér."

Riport

Fekete Zsuzsa
Kutyából szalonna
Mindent és mindenkit megkapott, amit és akit csak akart, mégis üresnek érezte az életét, halálfélelemmel kelt és feküdt.

Kitekintés

Miklya Luzsányi Mónika
Szüzesség - de meddig?
„Mér' vagy olyan ideges Kislány? Csak nem valami elveszett?"

Kedvek Vera
Hosszú-táv-kapcsolat
„Hiányod átjár, mint huzat a házon"

Miklya Luzsányi Mónika
Fehér ruha, gyűrű, mirtusz...
Házassági szokások a világ különböző sarkain

Látogatóink száma a mai napon: 6615
Összes látogatónk 2000. november 01. óta : 57378825

Copyright © 2009 Közös(s)Ég Magazin, Minden jog fenntartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat