belépés | regisztráció RSS

Korábbi számok Elküld Nyomtat Magasság

Tóth Sára

Egy fogyatkozásod van

Taigetosz versus Bárka

Az ember manapság nem Bárkát épít, ahol meghúzódhat az özönvíz elől, hanem Bábelt. Égbe szökkenő tornyot, fölfelé törőt, tökéleteset. Szép kerek világot, fogyatkozás nélkül valót. Ebben a világban statisztika van, verseny van, minőségellenőr van. Tévedni és botlani nem lehet, a rendszerbe hiba nem csúszhat. Ami itt nem működik, a külső sötétségre vettetik.

Például intézetekbe. Ide kerülnek azok, akiknek fogyatkozásuk van.
A fogyatkozást nem viseli el a rendszert. Ilyenkor sietve kattogva működésbe lép, fordulnak kerekei: a lyukat gyorsan betömi, a fogyatkozást pótolja.
A legkellemetlenebb fogyatkozásuk az értelmi fogyatékosoknak van. Mint nevük is mutatja: itt valami fontos hibádzik. Egy kerék hiányzik. Az Értelemmel van baj. Ők tehát Esztelenek. Bolondok. A rendszer megtorpan e tűrhetetlen fogyaték láttán. Nemcsak a társadalom mamutrendszere, amely kitermeli magából az Intézeteket, hanem megtorpan az egyes ember. Az Eszes ember. Csorba esik az ő kerekded értelmes világán. Hiszen sok mindenféle képességgel megáldott toronyépítő ő: logikusan gondolkodik, beszél és cselekszik. Kommunikál a többi Értelmessel; írnak, politizálnak, veszekednek, összefognak, kombinálnak és variálnak. Építenek. Minél többet, nagyobbat, szebbet. Egy-két gyermeket is nemzenek, azok is Értelmesek lesznek, nekik is lehet építeni a tornyot, a kereket, lehet gyűjteni, kombinálni és variálni.
A rendszer tökéletes: fogyatkozás nélkül való. Amíg meg nem jelenik benne valami fájdalmas tökéletlenség. Egy Down-kóros gyermek például. Vele nem lehet kommunikálni, politizálni, veszekedni, összefogni, kombinálni és variálni. Nem ugyanazt a nyelvet beszéli (ha egyáltalán beszél), nem tudja, miféle érdekből kellene összefogni, miért kellene kombinálni és variálni. Nem érdemes neki építeni, gyűjteni sem érdemes. Föl sem foghatja, mit iparkodik olyan nagyon a sok okostojás. Ő csak van. Mi több, útban van, hisz létezése hirdeti a botrányt: felfeslett a világ szövete, és hiába próbáljuk vakon, süketen összefércelni.

Nikolett Down-kóros. Húszévesen is gyermek maradt. Jóképű és kisportolt öcsémnek boldogan süvöltötte: „Okostojáskám!”, de azt hiszem, azóta is szerelmes belé, és imádkozik érte. Sharon vak és beszélni sem tud. Csicsereg, mint egy madár. Fejét ferdén tartva maga elé néz, és egész nap dúdolgat. Húgom fél évig együtt lakott vele, mosdatta, öltöztette. Több mint egy évvel később egyedül látogattam meg ugyanott, London külvárosában. Megfogtam a kezét. „Emlékszel, Sharon, Lillára? A testvére vagyok.” A csiripelés abbamaradt, majd újra kezdődött, s a trillázásban új motívum jelent meg: lilalilalilalila.

Olyan emberek között találkoztam velük, akik úgy döntöttek: nem Bábelt, inkább Bárkát építenek. Bárkát építeni bolondság.
Már Noé korában az volt. Nevettek rajta akkor, nevetnek rajta most is. Mert hát Bárkát építeni annyi, mint beismerni: talán mégsem oly tökéletesen kerek ez a mi világunk, jól berendezett életünk. Talán annyira fogyatékos a Rendszer, hogy megérett egy özönvízre. Ezt nem lehet beismerni, csak kinevetni lehet. Porondra lép az Ész és érvel. Még ha igaz lenne is, hányan férnek bele abba a Bárkába? Bele sem érdemes fogni, statisztikai szempontból az eredmény mindenképpen siralmas lesz.

A Bárka építői így hát lefele indulnak. A Torony a magasba tör, a Bárka helyet készít, lefelé mélyül. Nem hajlandó statisztikai adattá válni. Építői meghallják az intézeti gyermek szavát:egy fogyatkozásod van. Az, hogy gazdag vagy. Túl nagy vagy, értelmes vagy. Hagyj fel a több, nagyobb, szebb gyűjtésével. Légy szegény, és kezdj el élni. Indulj el lefelé, és a kicsinyekhez tartsd magad.

Az Értelmesek felfigyelnek és kérdezősködni kezdenek. Szeretnék összeszámolni a kiadást és a bevételt: megvonni a mérleget. „Testvérem értelmi fogyatékosokkal dolgozik.” Elkomorulnak az arcok, és már látom, amit ők látnak: jámbor emberek, akiket a toronyépítők lelökdöstek az állványról, feláldozzák magukat és mosolyukat, és bezárkóznak a gyogyósokkal egy komor közösségbe Mások e szegény esztelenek lelki üdvéért aggódnak („Vajon mit érthetnek meg az evangéliumból?”), elfelejtvén, hogy a menny felé vezető úton a kisdedek, nem pedig az okosak és értelmesek vannak lépéselőnyben.

Kíváncsiságunk, a kimondhatatlan kimondása iránti szomjunk csillapítatlan marad.
A Bárka csekély eredményeket mutathat fel. Képeslapokat, például, ilyeneket hímeznek és festenek a kézműves műhelyben. Volt a műhelynek egy szivárványos korszaka, amikor Nikolett semmi mást nem volt hajlandó festeni, csak szivárványt, minden mennyiségben.
A szivárvánnyal egykor a Bárkának küldetett a remény üzenete, ma a Bárka küldi az élet szivárványhírét. Ha hajlandó vagy az eső szürkeségéből feltekinteni. Krisztinek az Intézetben tizennyolc éves koráig alig lehetett a szavát hallani, még kevésbé érteni. Bárkába kerülése után pár héttel megszólalt. Ma már folyékonyan beszél és énekel. Elfelejtette, hogy szüleinek az ő születése órája a szomorúság órája volt. Immár minden fordítva van: a születésnap a legnagyobb ünnep, mert csak a szegények és a kicsik érthetik meg, hogy „az élet a legjobb dolog, amit valaha kitaláltak”.

Megbotránkoztál, okostojás barátom? Még mindig válasz után kiáltasz? Hogyan eshetett a világon ekkora csorba! Boldog, aki a Bárkában meg nem botránkozik. Boldog, aki nem érti, de látja: hogy ők önmagukat adták válaszul.

Kitől tanulták a fogyatkozás eme titkát? Attól, akinek alászállásától a nap is megfogyatkozott. Ő szólít meg a kicsinyek által. Életünket kéri, mert életét adta. Az ő szegénysége a mi gazdagságunk.

Hozzászólások

Jelenleg nincsenek hozzászólások.


Bejelentkezés után Te is hozzászólhatsz!

BEJELENTKEZÉS  REGISZTRÁCIÓ

További cikkek:
2019. szeptember 19., csütörtök,
Vilhelmina napja van.
Tartalom
Vezércikk

Adamek Norbert
Perfekcionizmus
Az istenné válás keserű késztetése?

Gondolkorzó

Bölcsföldi András
Fehér lelkész
Hányan nézünk szembe saját síremlékeinkkel?

Felszín

Pete Violetta
Hibakereső profiknak
Idegesítő volt, kifejezetten viszketett tőle a munkatársak tenyere

Dobóczky László
Kiköpött ugyanaz
A nagyi pitéje, az enyém, és az alázat

Magasság

Tóth Sára
Egy fogyatkozásod van
Taigetosz versus Bárka

Dull Krisztina
Kollokvium a tökéletes világról
Képzelt riport

Miklya Zsolt
Ne légy szeles…
József Attila érett lírájáról

Mélység

Miklya Luzsányi Mónika
„…és mindörökre nő…”
Idomok és évek: merre halad az idol?

Péter-Szarka Katalin
Az elég jó anya
Kísérni, támogatni – szorongás nélkül

Miklya Luzsányi Mónika
A perfekt gyerek
Eminens, de vajon boldog?

Teljesség

Koczor Tamás
Tökéletesek, mint Isten
Felnőttek etikájára tanít a hegyi beszéd?

Üzenet

Péter-Szarka Katalin
Nem kell tökéletesnek lennem
Teljesítménykényszerünk szelídítgetése

Réz-Nagy Zoltán
Szerethető-e a tökéletes?
Mit üzen a japán teáscsésze?

Áthallások

Bradák Soma
A mélypont ünnepélye
Áldozatok és ábrázolások ecsetre alkalmazva

B. Tóth Klára
Pecséthordozók
Ami még Leonardónak is négy évébe telt

Hancsók Barnabás
A tökéletes trükk
Áldozatok az illúzió oltárán

Riport

Kojsza Péter
„Tökéletes sosem lesz!”
Kereste, de nem találta

Kitekintés

Szoták Orsolya
Láthatatlanok
Fogyatékos a családban: válaszút az intézet és a mélyszegénység között?

Szakács Gergely
Tökéletes vallásosság
Skatulyáink és a krisztusi igazság

Látogatóink száma a mai napon: 3214
Összes látogatónk 2000. november 01. óta : 45327105

Copyright © 2009 Közös(s)Ég Magazin, Minden jog fenntartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat