belépés | regisztráció RSS

Korábbi számok Elküld Nyomtat Üzenet

Réz-Nagy Zoltán

Szerethető-e a tökéletes?

Mit üzen a japán teáscsésze?

A minket körülvevő világ jórészt olyan tárgyi elemekkel népesül be, amelyeket a lehető legjobbnak találtak ki vagy terveztek meg, mégsem lettek azok. Kispórolt anyagok, kifelejtett műveletek, meggyorsított eljárások, megkurtított költségvetések a felelősek, de a végeredmény mindig ugyanaz: kézbe vesszük a tárgyat, és azt érezzük, hogy a cél világos, de a megvalósulás messze esik tőle.

A minket körbevevő tárgyi világban van egy olyan műtárgy, amelynél pont a fordítottját érezzük: egyáltalán nem akarja a tökéletesség eszményét megközelíteni, és talán éppen ezért nagyobb esztétikai élvezetet jelent a kézbevétele, mint egy tökéletesnek elgondolt tárgy esetében. 

Ez a japán teáscsésze, az úgynevezett „chawan”. Ha még nem láttál ilyet, akkor múzeumok honlapjain megnézheted, vagy a neten rákereshetsz, találhatsz is róla képeket bőven.

 Nemrég néhány múzeumban őrzött chawant visszakértek a japánok, mert úgy ítélték meg, hogy a kézbevételre, használatra szánt tárgyak megfakulnak, elvesztik színüket, értéküket, ha nem használják őket.  Mi a feleségemmel pár éve beszereztünk egyet, és a porított japán zöld teát, a machát abból szoktuk inni.

Persze nem tudom kézbe adni, mert elválaszt minket a tér és még sok minden, de egy chawan látványa is figyelemre méltó. Ránézésre látszik, hogy egyenetlen, girbe-gurba a széle, hólyagos rajta a zománc, összefolynak rajta a színek, többnyire esetlegesen, vagy esetlegesnek tűnően. Nagyon messze áll a tökéletestől, de nem is akar az lenni. Ellentétben a kínai teáskészletekkel, melyek próbálnak teljesen szimmetrikusak, egyenletesek mondhatni „tökéletesek” lenni. Hogy melyik tetszik jobban? Nekem a japán, mert nem hiszek a tökéletességben. Vagy legalábbis nem hiszek abban, hogy érdemes azon erőlködni, hogy tökéletes legyen valami, és kizárni az alkotás folyamatából a véletlent, az esetlegeset.

Hogyan született ez a furcsa küllemű eszköz?

Az önálló japán teáscsésze kitalálója egy cserépkészítő volt, soha nem tanult korongozni, ezért a kissé keményre szikkadt agyagból egyszerűen kifaragta a csészéket, mintha szobrok volnának. Kezdetleges kemencéjét csak alacsony hőfokra tudta felhevíteni; kis égetőterét úgy próbálta jobban kihasználni, hogy a csészét nem hagyta a kemencében kihűlni, hanem egy hosszú nyelű kovácsoltvas fogóval még forrón kivette, és rögtön újat rakott a helyébe. Mindössze kétféle színben készített csészéket: vörösben és feketében.

Ezzel új művészet született. Létrejöttek új irányzatok, melyek már nem ragaszkodtak a vörös és fekete színhez. 2010-ben  az egyik japán fazekas-mester blogja szerint 20 millió yenért /kb. 41 millió forint/árultak egy chawant, mely valamikor a Momoyama periódusban készült.

Ennyit ér egy nagyon is tökéletlen, esetleges műtárgy, mely a wabi-sabi filozófiáját hivatott kifejezni. Mi az a wabi-sabi? A „wabi”  szó a dolgok egyszerűségében, természetességében, befejezetlenségében és tökéletlenségében rejlő megragadó erőt, a „sabi”kifejezés pedig az időlegességre, a változásra és a mulandóságra utal.

Tehát az esetleges és egyszerű, a változásra mutató áll szembe a tökéletességet célzóval, de attól mindig elmaradóval.

A tökéletesség csak illúzió, ez az illúzió mégis mindig is kelendő és vágyott portéka volt.  

Jól emlékszem egykori tanáromnak, dr. Bodrog Miklósnak a szavaira: „Van olyan ember, akinek az illúzió kell.” Ezt annak kapcsán mondta, hogy hiába hiteles és reális talajon álló egy igehirdetés, lehet, hogy azért fog süket fülekre találni, mert a hallgatóság esetleg az illúzióra vágyik – és nem feltétlenül azért, mert úgy akarja, hanem mert ahhoz szoktatták hozzá.  

Az az ember, aki a tökéletesség illúziójára törekszik – mint mások által róla alkotható képre, azzal előfordulhat, hogy elutasításba ütközik környezete részéről. Mert a tökéletes – még ha csak annak látszatával van is dolgunk – elzárja előlünk az együttérzés és a szeretet csatornáit.

Nemrég volt egy remek jelenet a „Született feleségek” (Desparate housewives) sorozat egyik részében; az Eva Longoria által alakított Gabrielle Solis abban az iskolában, ahová leánya jár, az iskolai szülői önkéntesek élére kerül, és az a feladata, hogy megszervezze és koordinálja például az iskolai rendezvényeket. A többi anyuka mindaddig elutasítja a személyét, és csak nehezíti a munkáját, amíg egy alkalommal Gabrielle férje, Mr. Solis részegen be nem támolyog az egyik összejövetelre, ahol lelepleződik Gabrielle titka, és lefoszlik róla a tökéletesség illúziója, mert ott rögtön láthatja mindenki, hogy férje alkoholista, és házassága korántsem tökéletes. És ahogy a többiek szemtanúi a jelenetnek, szinte fellélegeznek a megkönnyebbüléstől, megenyhülnek az irányában és rögtön felajánlják a segítségüket.

 És Isten? Ő tökéletes?

Nos, talán meglepő, de a keresztyén teológia Aquinói Tamás óta módszeresen kerüli a tökéletesség kifejezését Istennel kapcsolatban. Aquinói Tamás a Summa Theológiában ezt írja: „Úgy tűnik, a tökéletesség nem tartozik Isten tulajdonságai közé. Mivel akkor mondjuk valamire, hogy tökéletes, ha az teljesen kész van. De Istenre nem illene ilyet mondanunk. Továbbá: Isten lényege a létezés. De a létezés tökéletlennek tűnik, hiszen mindenféle változásra fogékony. Ezért Isten tökéletlen.”

Isten a vádlottak padján (God on trial) című, Andy de Emmony által 2008-ban rendezett film azon a történeten alapszik hogy 1943-ban Auschwitzban, a haláltáborban az egyik barakk rabjai bíróságot állítottak fel, hogy kiderítsék: bűnös-e Isten abban, hogy felbontotta a szövetségét népével, a zsidósággal. A per során megszólalnak hívők és hitetlenek egyaránt, végül a rabbi mond beszédet,  aki – kezdve az Egyiptomból való szabadulástól egészen Dávidig és Bethsabéig veszi végig az Ószövetség történeteit, hogy mindenkiben megfogalmazódjék a vád és a szörnyű felismerés: Isten nem jó (vagyis nem tökéletes): nem volt jó az egyiptomi elsőszülöttekhez; nem volt jó az egyiptomi hadsereghez, amely ott pusztult a Sás-tengerben; nem volt jó Saul idején az amálekiekhez, akiknek a teljes kiirtását parancsolta. Nem mondhatjuk – fejezi be a rabbi –, hogy Isten jó (volt), csak azt, hogy a mi oldalunkon állt. De már nem áll, és erre akkor jött rá, amikor meglátta az egyik német katona övcsatját, amelyre az volt írva, hogy: „Gott mit uns”, vagyis „Isten velünk van”.

De nézzük újszövetségi nézőpontból a tökéletesség kérdését:
Isten emberré lett – ez sarkalatos keresztyén tanítás: egyrészt ez azt jelenti, hogy ha esetleg tökéletesnek lehetett volna is Őt tartani azzal, hogy emberré lett, feladta a tökéletesség pozícióját: egyáltalán nem tökéletes körülmények közé született, földi élete nélkülözésekkel és számos problémával volt terhelt– ezért mondjuk, hogy szegénnyé lett és a végén meghalt értünk. Lehet-e tökéletes, aki meghal? Nem, viszont szerethető. És Isten a szeretet választotta.

Hozzászólások

Jelenleg nincsenek hozzászólások.


Bejelentkezés után Te is hozzászólhatsz!

BEJELENTKEZÉS  REGISZTRÁCIÓ

További cikkek:
2024. március 19., kedd,
József , Bánk napja van.
Tartalom
Vezércikk

Adamek Norbert
Perfekcionizmus
Az istenné válás keserű késztetése?

Gondolkorzó

Bölcsföldi András
Fehér lelkész
Hányan nézünk szembe saját síremlékeinkkel?

Felszín

Pete Violetta
Hibakereső profiknak
Idegesítő volt, kifejezetten viszketett tőle a munkatársak tenyere

Dobóczky László
Kiköpött ugyanaz
A nagyi pitéje, az enyém, és az alázat

Magasság

Tóth Sára
Egy fogyatkozásod van
Taigetosz versus Bárka

Dull Krisztina
Kollokvium a tökéletes világról
Képzelt riport

Miklya Zsolt
Ne légy szeles…
József Attila érett lírájáról

Mélység

Miklya Luzsányi Mónika
„…és mindörökre nő…”
Idomok és évek: merre halad az idol?

Péter-Szarka Katalin
Az elég jó anya
Kísérni, támogatni – szorongás nélkül

Miklya Luzsányi Mónika
A perfekt gyerek
Eminens, de vajon boldog?

Teljesség

Koczor Tamás
Tökéletesek, mint Isten
Felnőttek etikájára tanít a hegyi beszéd?

Üzenet

Péter-Szarka Katalin
Nem kell tökéletesnek lennem
Teljesítménykényszerünk szelídítgetése

Réz-Nagy Zoltán
Szerethető-e a tökéletes?
Mit üzen a japán teáscsésze?

Áthallások

Bradák Soma
A mélypont ünnepélye
Áldozatok és ábrázolások ecsetre alkalmazva

B. Tóth Klára
Pecséthordozók
Ami még Leonardónak is négy évébe telt

Hancsók Barnabás
A tökéletes trükk
Áldozatok az illúzió oltárán

Riport

Kojsza Péter
„Tökéletes sosem lesz!”
Kereste, de nem találta

Kitekintés

Szoták Orsolya
Láthatatlanok
Fogyatékos a családban: válaszút az intézet és a mélyszegénység között?

Szakács Gergely
Tökéletes vallásosság
Skatulyáink és a krisztusi igazság

Látogatóink száma a mai napon: 1431
Összes látogatónk 2000. november 01. óta : 57373646

Copyright © 2009 Közös(s)Ég Magazin, Minden jog fenntartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat