belépés | regisztráció RSS

Korábbi számok Elküld Nyomtat Magasság

Bölcsföldi András

A tanú - Örök parafrázis

Amikor NEM állítja meg az atya kezében a tőrt angyali szózat

1Móz 1,22
Isten története

Egy fa mögött állt, mikor ő is meghallotta a szózatot: Áldozd fel a te fiadat égő áldozatul! Akkor fogta a fiát, az egyetlenjét, akit szeretett. Fogta a szamarat, ami elő volt készítve, rákötözte a fa mindkét szárát, ráültette fiát és elindultak. A tömeg először ujjongott neki, pálmaágakat szeldeltek, és kiáltották: Hozsánna, hozsánna, áldott, aki az Úr nevében jön. 
Később aztán egyedül hagyták, ismét egyedül maradt az apjával. 
Mentek az úton, majd elfáradtak a sok gyaloglásban. Egy lankás, fás résznél, mely olyannak tűnt, mint egy kert, a fiú megszólította apját és azt mondta:

Abbá, Atyám.

Atyám, ha lehetséges múljék el tőlem ez a pohár, de mindazonáltal ne úgy legyen, ahogy én akarom, hanem ahogy te. Az apa komoran lépdelt, elnézett a dombok fölött, s megpillantotta a városfalat, mögötte az embereket. A sokaságot látva megörült, talán mégis inkább befogadják őt. A sötétség hamar oszlani látszott, s a tömeg fáklyákkal és botokkal felfegyverkezve közeledett. A borongós reggeli napfényben már villogtak a lándzsák hegyei. Látta Jeruzsálemet, s már nem csak a szent várost, hanem visszafelé a prófétákat, a nagy királyokat, Dávidot Góliáttal szemben, Sault, amint apja szamarait keresi. És látta a nagy vizet, melyen Noé és családja az életbe ringatózott és maga előtt látta szivárványt is. A nép ismét elgyötört volt, mint pásztor nélkül való juhok. Nem válaszolt, ez volt a válasz.

Hajnalodott.

A fiú arcáról véres verejtékcseppek hullottak alá. Nem volt alku, mint egykor Sodomáért. Később pedig hallgatott. Mint a levágásra szánt bárány. Amikor odaértek a helyhez, már csak kevesen voltak. A fiú már fent függött az áldozati oltáron. Az angyal nem avatkozott közbe. A fiú lenézett apjára, találkozott tekintetük. Kiolvasta a vádat: miért hagytál el engem. Aztán emberi szavak következtek, és végül az apja kezébe tette le a lelkét. Kés villant.

Elvégeztetett.

Egy ember rögtön bizonyságot is nyert: bizony, ez Isten Fia volt. Bizony az én egyetlenem volt - tette hozzá halkan. S a bokorra tekintett, ahol a kosnak kellett volna rugdalóznia, de az üres volt. Egy pillanatra ő is üres volt ott legbelül.

Megüresedett.

Amikor eljött a gazdag arimátiai, hogy levegye a testet, ő a háttérből figyelt, megnézte, melyik barlangba teszik. Jól megjegyezte és várt. Várta az új találkozást. A viszontlátás már egészen más volt. A fiú visszanyerte frissességét, eltelt lélekkel, megtelt élettel. Újra felpakoltak a szamárra. A kő mellett mentek el, melyen még látszottak a vérnyomok. Az áldozati bárányé. A szövetség immár nem egy családé, nem egy nemzetségé, még csak nem is egy népé. Kiterjedt minden emberre. Visszatért az az eredeti elképzelés, amire kezdettől, a Kezdettől fogva vártak. Az a szövetség, mely most már vérrel pecsételődött meg. Tartós és felbonthatatlan szövetség. Örök szövetség.

Örök szerelem.

Örök ünnep kezdődött, melynek nincs vége. A beígért nagy vacsora. Hazaértek. Apa és fiú újra egymás mellett ülnek. Időnként egymásra néznek. Egyetértenek. A vacsora ma is tart. Az asztalnál még van hely. Végül ő is odaült hozzájuk.

A tanú.

Hozzászólások

Jelenleg nincsenek hozzászólások.


Bejelentkezés után Te is hozzászólhatsz!

BEJELENTKEZÉS  REGISZTRÁCIÓ

További cikkek:
2019. október 23., szerda,
Gyöngyi napja van.
Tartalom
Vezércikk

Bölcsföldi András
Az ajtó
Egyszer csak előtte állt egy ajtó. Azt is írhattam volna, egyszer csak egy ajtó előtt állt.

Gondolkorzó

Gueth Péter
Variációk a változatlanságra
Miért lenne kereshető az otthon, mintha hely volna?

Felszín

Pete Violetta
A Ráday utcán
No, mi kellene neked?

Sebesi Viktória
Leheletnyi köd
„valahol én is, és ne itt egyedül”

Magasság

Bölcsföldi András
A tanú - Örök parafrázis
Amikor NEM állítja meg az atya kezében a tőrt angyali szózat

Horváth Zsuzsanna
Nyitott ajtó
Nyitott ajtót adott elém. Mindig és mindenhol. Minden kérésem ellenére sem zárta be soha a lehetőségeket előttem. Muszáj volt mindig választanom, döntenem. Vállalnom a felelősséget. Kimondhatatlan volt a vád: "Nem volt más út..." Mindig volt.

Mélység

Puskás Gabriella
Akár egy vízcsepp
Folytatásos novellánk betegségről, őszinteségről, félelmekről és megoldásokról

Teljesség

Dobóczky László
2006. aug.11.
Naplótöredékek

Fodorné Ablonczy Margit
Árnyék mögött fény ragyog...
Azon gondolkodtam el, vajon én hova nézek, ha félek? Hol vannak az én fényeim, csillagaim?

Üzenet

Michna Ottóné, Ablonczy Ágnes
Oltáron
hát hallgattál míg felértetek a csúcsra...

Áthallások

Hajdúné Tóth Lívia
Ezért
Az orvos sem tudott napirendre térni a történtek fölött...

Géczy Katalin
Gazdaggá tettél
Elmélkedés Mozart nagy g-moll szimfóniája mellett (K.V.550)

Kitekintés

Horváth Zsuzsanna
Megszólításra szoruló gyermekek
A szó veszélyes fegyver és van, aki fegyvertelen

Látogatóink száma a mai napon: 4062
Összes látogatónk 2000. november 01. óta : 45570100

Copyright © 2009 Közös(s)Ég Magazin, Minden jog fenntartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat