Korábbi számok Elküld Nyomtat Felszín

A Polinéziához tartozó Tonga-szigetcsoport legjelentősebb szigete a Tonga-tabu, vagyis Szent Tonga. Innen ered a tabu fogalma. James Cook kapitány terjesztette el a XVIII. századi Angliában, innen terjedt tovább.

A tabu olyan erkölcsi vagy vallási parancs, amely nem szeghető meg. Freud szerint nem külső erőtől jön a büntetés, ha valaki mégis megszegi, hanem belső végzet által következik be. (Totem és tabu c. műve)

Az ókori zsidók nem ejthették ki Isten (Jahve) nevét. (Harmadik parancsolat: Isten nevét hiába fel ne vedd. 2Móz 20,7.)

A medvekultuszt gyakorló manysik és hantik nem ejtik ki a medve nevét, csak körülírják. Az Arvisura szerint azért hagyták ott földjüket és költöztek föl északra, mert a felmelegedés miatt elolvadt a hó és nem tudták a rituális, hóval történő medvemosdatást elvégezni. A népvándorlások egyik oka ez is lehet, a rítus fontossága, a vallási hagyomány megtartása.

Ma élő keresztyén festőművész barátom nem festi meg Jézust teljes emberi mivoltában, legfeljebb hátulról, vagy homályosan, esetleg csak a kezét (pl. a gyógyítás ábrázolásánál). Senki nem róná fel neki, saját belső törvénye tiltja.

Édesapám halálakor ott állt a család a kórház folyosóján, amikor megérkeztem, egyértelmű volt a szituáció, de senki nem bírta kimondani, hogy meghalt. Persze valahol tudtam, hogy ha nem nála vannak a kórteremben, hanem itt állnak körben döbbent csendben, azt jelenti, az agyam tudta, mégis, amíg nem mondta ki senki, addig mintha nem lett volna érvényes. Kérdeztem őket, hogy mi történt, de magamban azt hajtogattam, hogy nem, nem, nem! Nem akarom, hogy kimondjátok. Ne váljon még valósággá a szó erejével. Sokáig nem mondtuk ki a halál szót, mintha ezzel vissza tudnánk fordítani az eseményeket. Elment, elköltözött, szép csöndben elaludt stb. Akkor robbant a helyzet, amikor a lépcsőházban találkoztuk egy falubelivel, aki már tudta, mi történt és sorban, gépies hangon kondoleált mindnyájunknak. Ahogy kimondta, aktivizálta a történést.

Milyen ősi, mennyire mélyen van belénk kódolva, hogy a kimondott szó ereje hat, amit kiejtünk a szánkon, az valóra válik! Mint őseinknél a vadászmágia. Amit megidéznek, eljátszanak, az úgy fog történni. Ha nem mondjuk ki a halált, akkor nincs. Tabuvá válik a szó.

Ha valami takargatnivalója van egy családnak vagy közösségnek, nem beszélnek róla. Pl. alkoholista vagy narkós van a családban, ha hatalmas adósságuk van, vagy nyertek a lottón, örököltek egy nagy vagyont, vagy az apa veri a feleséget, kínozza a gyermekeit, esetleg szexuálisan is zaklatja őket: tilos beszélni róla. Tabu. Mintha ettől nem lenne valóság, illetve egy másik síkon létező valóság, amíg a társadalom vagy szűkebb közösség nem reagál rá. Ha kitudódik, „szájára veszi a falu", vége  a közkedveltségnek, oda a presztízs.

Dr. Polcz Alaine pszichológus honosította meg itthon az ún. Világjátékot a Tűzoltó utcai Gyermekklinikán. Néhány hónapig mellette dolgoztam. Ha behozta a szülő a gyermeket a legkülönfélébb szorongásos tünetekkel, de sem ő, sem a gyermek nem tudott választ adni, mi válthatja ki nála a bepisilést, étvágytalanságot vagy éppen az agresszivitást, bevitte a gyereket a Világjátékhoz, ami egy asztalnyi homokozó volt, tele babákkal, különböző foglalkozást, karaktert viselő figurákkal, tárgyakkal, és biztatta, hogy játsszon nyugodtan, amivel csak akar, amíg ő  bemegy az anyukával kicsit beszélgetni. A gyermek önfeledt játékba kezdett, nem látta senki, nem volt kontroll alatt, kijátszotta magából a szorongását, félelmét okozó helyzeteket. Pl. azt mondták, tökéletes családi életet élnek, a gyermek mégis elkülönítette az apát egy lakatlan szigetre, még a csónakot is elvette, a saját házukat pedig kettős fallal erősítette meg. Itt az apa agresszivitása volt a családi tabu, maguk előtt is elhallgatták, ezzel súlyos lelki sérülést okozva a gyermeküknek.

Ismertem olyan katolikus papot, aki szabályosan együtt élt a házvezetőnőjével, három gyermeke született tőle, ő hordta óvodába őket. Mindenki tudta, hogy az ő gyerekei, egyik jobban hasonlított rá, mint a másik, de senki rótta fel neki, tabutéma volt. Mikor a pap végre elszánta magát, hogy rendezi a családja életét, kilép a papi kötelékből és elveszi feleségül gyermekei anyját, leköpdöste a falu. A pap csak ne lépjen ki. Mindenki botlik, ő is, ezt megértették.

Sőt, talán felszabadította őket: na, nem kell olyan komolyan venni a Biblia intelmeit, lám az Isten szolgája is vétkezik, akkor nekünk sem lehet nagy bajunk tőle...

A tabu társadalomfüggő, az egyén és a közösség védelmét segíti. Minden közösségben és minden korban más-és más tabuk alakulnak ki. Ahogy az egyiket ledöntik, kialakul a másik, észre sem veszik. Pl. a mai társadalmunkban az a meghirdetett trend, hogy nincs többé tabu, mindenről lehet írni, beszélni. Múltkor felolvastam egy elbeszélésemet egy ismerősömnek, ahol negatív értelemben szerepelt a homoszexuális fogalom. Ugyanis annak idején nővéremtől nászajándékba kaptunk egy prágai utazást, de a férjem nem kapta meg az útlevelet, a katonaság visszatartotta, ezért – hogy ne vesszen kárba a befizetett út – a nővérem jött el helyette. Együtt vettük birtokba a lefoglalt nászutas lakosztályt, jókat párnacsatáztunk a baldachinos ágyon, mint gyerekkorunkban, a vendégek viszont homokosnak néztek minket és elhúzódtak tőlünk, tehát negatívan ítélték meg az esetet. Az ismerősöm rögtön rávágta, hogy ezt húzzam ki, erről nem beszélünk. Miért? Talán tabu? Létező jelenség, mindig is létezett, akkor miért nem beszélhetünk róla? Valójában az akkori tabutéma, a homoszexualitás helyett most ennek tagadása vagy rosszallása vált tabuvá. Hát akkor mi változott? Csak az előjelek.

Vagy itt van a cigány szó. Minden népet a maga nevén nevezünk beszélt vagy írott nyelvünkön, akkor ezt a szót, amely pontosan fedi az etnikumot, miért kell átkeresztelni romára? A roma cigány szó. Szerethetjük és segíthetjük a cigányokat cigányként és romaként is, de grammatikailag ez pont olyan, mintha azt mondanánk: tegnap szembejött velem az utcán egy English. Tehát: „A buszon találkoztam egy cigánnyal” helyesebb, mint: „A buszon találkoztam egy romával”. Nem is beszélve arról, hogy a cigányok magukat és egymást cigánynak nevezik. Nap mint nap hallom  utcán, közértben, piacon. Ez és még sok hasonló mesterségesen keltett feszültség fölösleges. Ha azt mondom: én Hungarian nő vagyok...Ugye, milyen nevetséges? A cigánykérdés nem attól fog megoldódni, hogy időnként átkereszteljük őket. A valós problémával kell szembenézni, a megélhetési gondjaikkal, a morális hozzáállásukkal, a bűnözés okaival és a társadalom jogos-jogtalan félelmeivel.

Hogy egy közösségben mi a tiltott és mi a megengedett, sőt kötelező, külön tanulmány témája lehetne. Egy tradicionális zsebmetsző családban nyilván az a dicséretes, ha a gyerek már kiskorában megtanulja és gyakorolja a „szakmát". Ezt csinálták a felmenőik is, ezt tudják tovább adni, ez biztosítja majd a megélhetését. Egy társadalmilag elfogadott morális értékrend alapján élő család, közösség szemében ez bűn, mellesleg jogilag is büntetendő cselekedet.

Van-e tabu az egyházban?

Vannak keresztyén közösségek, ahol nem lehet alapvető vagy a többség által alapigazságnak kikiáltott téziseket megkérdőjelezni. Kamaszkoromban sok keresztyén ifjúsági rendezvényen vettem részt, ahol nyíltan feltettem a kérdéseimet, de válasz helyett lehurrogtak: hogy merek ilyet kérdezni? Úgy, hogy meg akarom érteni a Biblia tanításának a lényegét!

Pl. Isten hat nap alatt teremtette a világot. Mit jelent ez ma, mit jelentett az ókor emberének? Fontos-e annyira, hogy ölre menjenek érte az egyházatyák? A hat napot szó szerint kell-e érteni, vagy hat periódusról, időegységről van szó? Nem az a lényeg, mit akar mondani nekünk a történet? Pl. Ádám és Éva valóban az első emberpár volt, vagy az evolúció során kialakult fejlődési fok szimbolikus magyarázata ez a történet? Vagy a Bibliában szereplő sok esemény, ami más országok, népek történetében már jóval korábban megíródott,pl. József története, vagy az özönvíz?

Vagy a felekezeti vita, hogy a kenyér Jézus teste-e, a bor Jézus vére-e, vagy csak arra emlékezünk, amikor magunkhoz vesszük?

Tehát a kérdés: vannak-e ma tabuk, melyek azok, elfogadjuk-e, harcoljunk-e ellenük?

Ha nem működik a belső hang, ha nem törekszünk a tilalom lényegének megértésére (pl. Jézus szombatnapon történő gyógyítása), nem is tudjuk elfogadni. A kisgyermek is akkor érti meg a tilalom okát, ha megmagyarázzuk neki (ha kicsi, eljátsszuk, elbábozzuk), mi lesz tettének a következménye. Nem játszunk a gyerekünk vagy szeretteink halálával, lehetőleg másokéval sem. Az a bizonyos belső hang óva int ettől. Talán ebben is az ősi mágia érvényesül.

Ha személyes kapcsolatban vagyunk Istennel, ha működik a párbeszéd, a „forródrót" közöttünk, hagyjuk, hogy Isten Szentlelke munkáljon bennünk, nem félünk a kérdésektől. Nem félünk sem feltenni, sem megválaszolni, és el tudjuk dönteni, melyik tabut kívánjuk lerombolni, mint amin átlépett az idő, melyeket állítunk fel újonnan, mint aktuális tilalmakat, és melyeket őrzünk szigorúan továbbra is, nem külső, hanem belső parancsra.