belépés | regisztráció RSS

Korábbi számok Elküld Nyomtat Mélység

Nagy László

A csend mint tabu

Inkább nem akarjuk érzékelni azt, ami körülvesz bennünket?

Ha megkérdeznék tőlem, hogy mi az, ami a legtöbb ember számára tabu, amit elkerülünk, amennyire csak lehetséges, akkor nekem a csend fogalma ugrana be elsőre. Az ember számára a csend az érzékelés kommentár (elmeválasz) nélkül, ami a magát a gondolkodással azonosító ember számára kicsit hasonlít a halál (szintén tabu) fogalmához. Az egyéni létben s a közösségi formákban együttesen jellemző a csend kerülése, amely az egyéni, s közösségi ego félelmetes, néven nem nevezett ellenfelének tűnik. A csend fogalma egyáltalán nem tűnik negatívnak, sőt inkább pozitív előjelű az emberek számára. Persze jórészt az elme számára, ha nem kell elcsendesednie, s gondolatokat gyárthat a csend fogalmáról. Az egyénnek, a közösségnek egzisztenciálisan már többnyire messze kerülendő a mindennapokban ennek a választása.

Számos konferencián, lelki héten vettem már részt életemben. Így utólag megdöbbentő hasonlóságokat fedeztem fel a közösségi és egyéni stratégiák között, melyeken keresztül az ember megkísérli kikerülni a találkozást azzal, amivel nem tud mit kezdeni.

Az egyik jellemző a szervezők részéről az idő tökéletes beosztása, strukturálása. A témák többnyire mindenhol, mindenkor előre adottak voltak, s arról beszélgetünk, amire a témákban a figyelmünk irányult.

Lehetnek jó témák, fontos dolgok, ám az irányított figyelem igen erősen befolyásolta azt, hogy hogyan telik el az adott konferencia. A nem strukturált szabadidőben a „szabad egyének” többnyire hasonló stratégiákat alkalmaznak. Ugyanazt folytatják jórészt, amit odahaza tettek. Aki vicceket szeretett mesélni, vicceket mesél, aki az intellektuális eszmecserét kedveli, az éjszakába nyúlóan diskurál a világ nagy dolgairól. Aki kegyes életet él, az a hajnali imaközösségben mindig ott van, aki magába forduló odahaza, az konferencián szabad programját is gondolataival diskurálva a saját fejében tölti el, aki pedig flörtölős típus volt, az… 

Nem tapasztaltam eddig azt, hogy a csendet tömegével keresték volna az emberek. A csend ugyanis az egyik legnagyobb tabu. Az maga a megengedés, az ítéletmentesség, a nyitottság, a befogadás, az odaadás.

Csend az, amikor engedem, hogy ami van, az legyen. Amikor tudomásul veszem, érzékelem azt, ami van, s egyszerűen befogadom azt. Amikor nem az elmémre „gyúrok”. Az előadások, csoportbeszélgetések, áhítatok alatt s utánuk nem fűzök sem hangos, sem néma kommentárt az elhangzottakhoz. Egy másik ember jelenlétét (kinézetét, szavait, cselekedeteit) érzékelem s kommentár nélkül hagyom. A saját szavaimat, gondolataimat, cselekedeteimet sem értékelem, javítgatom, csupán tudatában vagyok azoknak. 

A „gondolkodó” ember számára ez egyet jelent a butasággal, a tehetetlenséggel, a védtelenséggel, a kiszolgáltatottsággal: „na ezt már tényleg ne!”. Ha most azonban használjuk az elménket, gondoljunk csak bele, milyen lett volna az életünk, ha kevesebb ellenállás lett volna benne, ha másokból, a világból, önmagunk testéből, benső világából több, mélyebb, s valósabb információt kaptunk volna, s azok nyomán választottunk volna. Ha hamarabb közel engedtünk volna magunkhoz olyan nézőpontokat, embereket, amiket-akiket csak hosszú idővel, komoly fájdalmak után választottunk. Ha életünk nagy részében az odaadásra, a nyitottságra „gyúrtunk” volna, s most ezek lennének a meghatározóak bennünk. 

Persze mindez csupán a múlt lehetősége lett volna. A jelenünk azonban a jövőnk múltja. A csend azért a legnagyobb tabu, mert abszolút egzisztenciálisan a bizalom, a megadás, az odaadás minőségeit hordozza. Az elme erre legfeljebb reflektálhat. Talán azért olyan nagy tabu a csend, mert a gondolkodó ember meg van győződve arról, hogy a bizalom egyenlő a megcsalatással, a megadás egyenlő a vereséggel, a kiszolgáltatottság pedig a megalázottsággal, megszégyenüléssel. Tehát mindezek kerülendőek. Nem elsősorban a beszéd, hanem a gyakorlat szintjén. 

BIZTOS, HOGY ÍGY VAN EZ?   

Már annyi tabu dőlt meg a történelemben. Igazán forradalmi lesz az, amikor emberek tömegesen felfedezik a csend erejét, s ledől a racionális gondolkodás bálványa, hisz jóval többet kapunk helyette: „az Isten békessége, mely minden értelmet felülhalad”. Ezt a békességet a csenden keresztül fel lehet fedezni. 

Mindez szintén csupán elmélkedés volt a csendről. Ha most egy pillanatra becsukod a szemedet, figyelmedet befelé fordítod, s engeded, hogy amit érzékelsz, az lehessen, akkor észreveheted azt, hogy…

Hozzászólások

Jelenleg nincsenek hozzászólások.


Bejelentkezés után Te is hozzászólhatsz!

BEJELENTKEZÉS  REGISZTRÁCIÓ

További cikkek:
2024. március 19., kedd,
József , Bánk napja van.
Tartalom
Vezércikk

Réz-Nagy Zoltán
Az irraconális tabukról és babonás félelmekről
Hinnéd, hogy ma is köztünk élnek?

Gondolkorzó

Adamek Norbert
Érdekeink – mé genoito!
Miből és hogyan éljen meg a templom szégyenkező egere?

Felszín

Miklya Zsolt
Ahol a csendek laknak...
Mesélj a farkasodnak!

Pete Violetta
Ha valami lyukad
Eldughatod, betömheted, titkolhatod. Vagy…?

B. Tóth Klára
Lehet-e tabutlanítani a korunkat?
Mesterséges és természetes feszültségek – hol a feloldás?

Magasság

Juhász Ábel
A tabu működése
Amiről mindenki beszél, csak nem mindegy, hogy hogyan!

Dull Krisztina
Könyörgés a tabuért
Tabukra márpedig szükségünk van

Mélység

Szakács Gergely
„Nem félünk a farkastól!"
Kockázatos őszinteség kontra megbetegítő titkok

Nagy László
A csend mint tabu
Inkább nem akarjuk érzékelni azt, ami körülvesz bennünket?

Puskás Gabriella
Akár egy vízcsepp (6)

Folytatásos novellánk betegségről, őszinteségről, félelmekről és megoldásokról

Dobóczky László
Félhomály
Öröklődő terhek sherpái vagyunk?

Detzky Panni
Pszichológia vs. vallás
Ugyanazon lélek világi és keresztyén gyógymódja

Teljesség

Detzky Panni
Isteni érintés
Találkozások a Mindenhatóval

Nagy Dávid
Koraesti kövezés
Az ítélkezés súlya

Czapp Enikő
Megérintett érinthetetlen(ek)
Egy dramatikus játék utórezgései

Üzenet

Bella Péter
A hívő ember és a tabu
Te melyik szerepet játszod ma este?

Pete Violetta
Szószékre szorul a kommunikáció
Mediális némasági fogadalom?

Nagy László
Tabuk nélkül
Egy képzeletbeli reality show, ahova bejutottál

Áthallások

Horváth Mariann
Bűneset
Dürer, a maximalista művész és az édenkerti eset

Riport

Pete Violetta
A hangember
Horváth Gergely megtéréséről és rádiós szolgálatáról az MR2-n

Miklya Luzsányi Mónika
Halál – az össztársadalmi tabu
Kísérni olyan úton, melyet egyedül kell befejezni?

Kitekintés

Bölcsföldi András
Egy világtalálkozó kérdőjelei
Miért van világtalálkozó, ha nincs? Miért nincs világtalálkozó, ha van?

Miklya Luzsányi Mónika
Mit, mikor, hogyan?
Kényes témák a gyermeknevelésben

Látogatóink száma a mai napon: 2343
Összes látogatónk 2000. november 01. óta : 57374557

Copyright © 2009 Közös(s)Ég Magazin, Minden jog fenntartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat