Nyomtat Elküld Olvasási nézet

LELKI OÁZIS

A LELKI OÁZIS MISSZIÓ létrejöttéről

„Ezt mondja a magasztos, a felséges, aki örök hajlékában lakik,  szent az ő neve: Magasságban és szentségben lakom, de a megtörttel és az alázatos lelkűvel is. Felüdítem az alázatosak lelkét, felüdítem a megtörtek szívét." Ézsaiás 57,15

A Lelki Oázis Misszió gondolata 2004-ben Istenünk szent jelenlétében, imádságos háttérben fogant. Az Úr Jézusért való megpróbáltatások közben kristályosodott ki és a Szentlélektől kapott bátorítással két éven át érlelődött a szívemben. A Bibliából felismert missziós küldetés alapján szerettem volna tenni valamit Isten gyermekeiért, akikkel szorosan összeköt a közös kincsünk, az Úr Jézustól kapott drága hitünk. Mivel szomorúan kellett látnom a sok megfáradt, elkeseredett (lelkigondozatlan) hívő testvérem életét, így vágy ébredt a szívemben, hogy össze kellene fogni őket, hogy megkaphassák mindazt, amire szükségük van. Vágytam egy olyan helyre, ahol boldogan együtt lehet Krisztus megváltott népe, ahol az Úr szent jelenlétében, az Ige melletti áldott légkörben megpihenhet és kaphat egy „lélegzetvételnyi" gyámolítást, törődést, ahol mennyei áldásokban és mindabban részesülhet, ami emberileg adható:

Testvéri szeretet, tisztelet
Őszinteség, bátorító szó
Önzetlen segítés, gondoskodás
Figyelmesség, megbecsülés, törődés
Az igazság őszinte, de tapintatos kimondása

„Csak Istennél csendesül el lelkem, Tőle kapok segítséget." Zsoltár 62,2

„Tudjuk, hogy az evangélium hirdetéséhez tulajdonképpen minden rendelkezésünkre áll. Mindenünk megvan, csak éppen nem tudunk elég hatékonyan élni az Istentől kapott lehetőségeinkkel. Mi, az ige szavaival élve nemes harcban állunk a lelkek mentésének harcmezején. A frontharcosok számára feladatuk megvalósításához elengedhetetlenül hozzátartozik az alapos felkészítésen túl a pihentetés is. Utánpótlás híján nem lehet győztes csatát vívni. Megtanulhattuk volna már, hogy megfáradtan, kimerülten nem lehet hatékony munkát végezni lelki téren sem. Úgy látom, hogy komoly lemaradásunk, bepótolnivalónk van e területen. Ha már Isten mindent megtett azért, hogy békességünk legyen, nem kellene-e nekünk is nagyobb hangsúlyt helyezni a lelki testvéreink békességének biztosítására? A megfáradt hívő testvéreink számára olyan igazi „oázis" hely és lehetőség kellene, mely egyszerre lehetne: templom, iskola, rendelő, szanatórium. Égetően szükségesek lennének tehát az olyan Lelki Oázisok, ahol megfelelő feltételek mellett a hívőket erősíteni, gondozni, felüdíteni, felkészíteni, bátorítani lehetne. Ahol az evangélium frontharcosai együtt imádkozhatnának és rákészülhetnének a következő feladatra, mely számukra egyúttal a lelki hátteret, az imádságos hátországot is biztosíthatná. (Menedék, felkészülés, pihentetés helye.)"

Nyírtura, 2004. szeptember 20.

Trencsényi László

református lelkipásztor

***

LELKI OÁZIS MISSZÓ

  • „A te szeretetedben sok örömünk és vigasztalásunk volt, mert a szentek szíve felüdült általad, testvérem." Filemon 7
  • „Tartsuk meg a reménység vallását tántoríthatatlanul, mert hű az, aki ígéretet tett." Zsid 10,23

Az Úr nagy kegyelmének, megkülönböztetett, gyöngéd gondoskodásának tartjuk, hogy lelki Oázis Missziónk létrejöhetett.  2010-ig Piliscsabán tartottuk heteinket, azóta pedig Kismaroson. A csendesheteinken való részvételt kezdettől fogva mindenki számára ingyenessé tettük, csupán adományokat fogadtunk el, így támogatva azokat, akik egyébként anyagi okok miatt nem tudtak volna részt venni.

Célunk volt, hogy az alkalmainkon eltöltött idő felüdülésül szolgáljon mindazoknak, akik Isten szent jelenlétében az élő vizek forrásainál keresnek elcsendesedést, megnyugvást, gyógyulást, vigasztalódást: zaklatott életükre, sebeikre, gondjaikra - bajaikra Istentől gyógyírt, valódi megoldást. Kívánjuk, hogy legyen ez a lelki hely igazi Oázis, egyszerre: templom, iskola, rendelő, szanatórium, rehabilitációs központ.

Mindehhez igyekeztünk maradéktalanul biztosítani a termékeny lelki elcsendesedésre alkalmas nyugodt, pihentető körülményeket. Elsődlegesnek tartottuk, hogy mindig legyen biztosítva a mennyei tartalom, az egészséges igei tanítás, lelkiismeretes és felkészült előadókkal. (Megfelelő igei komolyság, megfelelő mennyiség és megfelelő tálalás.)

Őszinte vágyunk az volt, hogy a résztvevők kapjanak komoly biblikus megerősítést, hogy tudjanak a helyes irányba fordulni, a mennyei úton előre haladni, Isten számára maradéktalanul rendelkezésre állni, hogy az Úr áldásaiban részesült, teológiailag képzett, hitben megerősödött, szolgálatra kész emberek térjenek vissza gyülekezeteikbe.

Tudjuk, hogy a Krisztus megváltott gyermeke nem akárki, hanem rendkívüli személy, a legnagyobb felelősséggel fölruházva. Tudjuk azt is, hogy a keresztyén élet, súlyos kereszteket hordozó élet, ugyanakkor Krisztusban megújult, megerősödött, megáldott, boldog és megszentelt élet.

Azért imádkozunk, hogy a programjainkon résztvevők élete legyen folyamatosan az Ige mennyei áldott vizsgálata alatt, hogy világosan kiderülhessen a Krisztushoz tartozásuk állapota: mélysége, ápoltsága, frissessége, összeszedettsége, rendezettsége, komolysága, szilárdsága, tisztasága, szentsége. Azért imádkozunk, hogy Krisztus gyermekei találjanak egymásra és egymás hite által épüljenek, egymást segítve, támogatva erősödjenek, egymásra figyelve gyakorolják a keresztyén szeretetet, türelmet és tudjanak egymásért imádkozni.

Tudjuk, hogy a lelkek mentésének nemes harcában minden hívő ember fontos és felelős. Azáltal, hogy az Úr Jézust követjük egy test tagjai lettünk, egymást segítve egy célt kell szolgálnunk, együtt kell lépnünk, tennünk, amíg még lehet.  Ezt természetesen csak akkor és addig tudjuk, amíg: „..az élet Igéjére figyelünk!" Fil 2,16.

Boldog az a keresztyén, akiről dicsőséges Ura, Jézus Krisztus elmondhatja majd: Megtette azt, ami tőle telt! Márk 14,8

Budapest, 2014

Trencsényi László

 

A ti hitetek mellé ragasszatok jó cselekedetet, a jó cselekedet mellé tudományt." 2Péter 1,5

Mivel hitünk mellé tudást kell ragasztanunk, ezért mindig örömmel és Isten iránti engedelmességgel foglalkozzunk az Igével, és engedjük, hogy az Ige foglalkozzon velünk.

Minden hívő ember tudja, hogy nincs fontosabb, mint amit Istenről, a mi Teremtőnkről, Megváltónkról megtudhatunk.  Ebbe elmélyülni csak ámuló, tiszta gyermeki őszinte belefeledkezéssel, csodálattal lehet. Istenről mély, igaz, tiszta tudást szerezni megtisztelő kegyelem és kiváltság. Kegyelem, hogy még elsajátíthatjuk mindazt, amit csak lehet, amit Szent Lényéről kinyilatkoztatott a Szentírásban. Ez minden hívő embert újra és újra mély alázatra, tiszteletre és szó szerint térdre kényszerít.

„A teljes írás Istentől ihletett és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre, hogy tökéletes legyen az Isten embere, minden jó cselekedetre felkészített." 2Tim 3,16-17

Mivel a hívő ember nagyon szereti Megváltóját az Úr Jézus Krisztust, legjobban arról szeret hallani, ami Vele kapcsolatos.  Kell, hogy érdekeljen minket a mi drága kincsünkről, a hitünkről szóló tanítás.  Nagy kegyelem bepillantani, csodálattal érzékelni, ahogy fokról-fokra bomlik ki előttünk az Istenről szóló tudomány magával ragadó szépsége. Ezt csak állhatatosan, kellő minőségi időt szánva, elmélyülve, tisztelettel és szent félelemmel lehet.

Kegyelem, hogy még tanulhatunk, de nem csupán önmagunknak. A mi Megváltónk azért adott ilyen nagy lehetőséget, hogy a megszerzett ismeretet helyesen használjuk fel az evangélium hirdetés, a lélekmentés áldott és szent szolgálatában.

Tudjuk, hogy a hívő élet mindenkit arra kötelez, hogy engedelmes szívvel, Isten előtti felelősséggel, tudatosan és meggyőződéssel kövesse Megváltóját.  Vegyük tehát a legkomolyabban az Úr Jézustól kapott küldetést és végezzük hűséggel szolgálatunkat!

Kérjük a mi Urunkat, hogy Szentlelke által vezessen, hogy helyesen éljünk a Tőle kapott lehetőséggel, ragadjuk meg az alkalmakat, hogy bárhol élünk, alkalmas eszközökké váljunk a mi áldott Megváltónk kezében.

„Igaz az a beszéd, és teljes elfogadásra méltó, hogy Krisztus Jézus azért jött el a világba, hogy a bűnösöket üdvözítse." 1Timotheus 1,15

Budapest, 2015

Trencsényi László

 

HOGYAN JÁRJUK AZ EMMAUSI UTAT?

Olvasmány: Lukács evangéliuma 24,13-35

Vitathatatlan tény, hogy minden hívő ember az „emmausi" utat járja, csak az nem mindegy, hogy kivel és hogyan: csöndesen, lehangoltan vagy vitatkozva, lázadozva.

Voltak alkalmaink! Sok-sok „Lelki Oázisnak"nevezett alkalom! Próbáltunk minden feltételt biztosítani. Mutattuk az irányt! Mindig a Biblia volt az iránytű! Sokszor találkoztunk, megálltunk egy-egy hétre, majd szinte úgy, ahogy jöttünk, indultunk szomorú ábrázattal tovább. De sokszor tűnt úgy, hogy sietősen feledve van a hirdetett Ige! Lecsengett, leállt a szív „hevült, föllángolt, gerjedezett öröme"- kihunyt, mintha mi sem történt volna. Mintha azok a tanítványok, békésen nyugalomra tudták volna hajtani a fejüket ott, azon az éjszakán Emmausban. Nem ez történt!

Azokhoz a szomorú tanítványokhoz az Úr Jézus tudatosan csatlakozott. Ő jól tudta, hogy nem csak az volt a probléma, hogy „látásukat valami akadályozta", hanem az is, hogy a „szívük rest volt"! Ez valóban nagy balgaság, ez a halálos restség! Sajnos a bűn miatt ilyen rest a szívűnk a Krisztus beszédének örömmel való komolyan vételére, el és befogadására és hálából való továbbadására!  Ott és akkor, Krisztus hozzájuk csatlakozása, jelenléte mindent megváltoztatott! Azoknak a tanítványoknak ott menetközben elég volt egyetlen „csendesdélután" is! Krisztus élő jelenléte, az Ő páratlan igemagyarázata, áldott beszéde kellett hozzá és az is, hogy a terített asztalnál ezek az emberek végre úgy igazán felé forduljanak, gyermeki hittel a szemébe nézzenek és felismervén Őt, lássanak végre MEGNYÍLT szemekkel!

Én sok mindent nem értek a mai keresztyének hozzáállásából, az evangéliumhoz való viszonyulásából! A „keresztyének" alatt én az Isten választottait értem és nem azokról beszélek, akik olyanok, mint a tenger hulláma, amelyet a szél sodor és ide s tova hány. (Jakab 1,6) Azokon nem kell csodálkoznunk, mert nincs gyökerük. Ők minden további nélkül tudnak azonosulni a világgal, a világiasság hitvány kínálataival. Nekik nem probléma a törvénytelenség, nem nehéz elfogadni a szürkeséget, megszokni a lelki homályt, a ködösítést, a tévtanítást, vagy a szórakoztatást.

A „szórakoztatás evangéliuma" nem a Krisztus egyháza, a konkoly nem búza, a kecskék nem bárányok, és a meghívottak nem biztos, hogy választottak is! (Mt. 22,14) A kiválasztottak viszont, akikért a nagy nyomorúság napjai is megrövidíttetnek majd, (Mt.24,22) miért lehangoltak, miért magányosak? Miért nem rebbennek össze? Miért nem zárnak össze? Miért nem igénylik a testvéri közösség oltalmát, biztonságát? Miért nem dobban együtt a szívük? Miért nem erősítik, vigasztalják, védik, támogatják, bátorítják egymást? Miért „jobb" nekik egyedül?

Az emmausi tanítványok még azon az éjszakán a lelki közösségbe siettek vissza!
Az volt az igazi otthonuk! Nem tarthatták magukban az örömhírt!
Frissen kellett továbbadniuk!
Biztosan tudod, hogy Jézus Krisztus tanítványa vagy? (2Kor 13,5)
Tanítható vagy? Igényled?     Vezethető vagy? Kéred?
Hadra fogható vagy? Küzdesz?        Küldhető vagy? Vállalod?
Ők Krisztusért éltek-haltak ezután! Futva vitték az evangéliumot! Ragyogtak! (Fil 2,15)
Ragyogj!

Budapest, 2016

Trencsényi László

 

 

 

 

Copyright © 2008 Parókia Portál, Minden jog fentartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat / Hírlevél

Látogatók ma: 2, összesen: 193868

  • 2020. január 19., vasárnap

    A feltétel nélkül szerető Istenről beszélnek. Látják a szülők, tanárok, gyerekek mindennapos harcait. Lelkészként szeretnének segíteni nekik.
  • 2020. január 18., szombat

    Emlékezetes imádságokat felelevenítő sorozatunkban a fasori református gyülekezet tagja meséli el, hogyan ért jó véget egy rettegett vizsga, hogyan ép...
  • 2020. január 16., csütörtök

    Richard B. Hays könyve arra érzékenyít minket, hogy felfedezzük az Újszövetségben is az Ószövetséget, Jézus Krisztusban pedig az Ószövetség Istenét.
  • 2020. január 15., szerda

    Sinka István életműjében saját sorskérdéseink is visszaköszönnek. Önarcképet tart elénk, mert benne vagyunk minden versében. Szabó Szabolcs előadása a...
  • 2020. január 14., kedd

    Ezzel a felirattal, hatalmas táblán hirdette a hétéves kisfiú, mit gondol a vasárnapi istentiszteletről – csak így volt hajlandó elindulni ottho...
  • 2020. január 13., hétfő

    Utoljára találkozott ebben a formában a dunamelléki református egyházkerület vezetősége és lelkipásztori közössége.
  • 2020. január 12., vasárnap

    Tizenhárom lelkészhallgató kezdi meg gyakornoki évét februártól azokban a dunamelléki református gyülekezetekben, amelyek lelkészei segítenek felkészí...
  • 2020. január 09., csütörtök

    Dél-koreai küldöttséget fogadott a dunamelléki püspöki székházban Bogárdi Szabó István református püspök.
  • 2020. január 09., csütörtök

    Tomcsányi Domonkos előadása az online tér biztonsági kihívásairól, az adatainkért folytatott versenyről és az információs buborék csapdájáról a XV. Ha...
  • 2020. január 08., szerda

    Nem azonnali eredményekért dolgozik, komolyan hisz a szolgálatában. Csak hiteles keresztyének által válhat egy iskola nemcsak egyházivá, hanem kereszt...