Az ökumené útvesztői

AZ ÖKUMENÉ ÚTVESZTŐI

„Minden mozgalmat, minden igehirdetést és minden igehirdetőt
MEG KELL VIZSGÁLNUNK! Felelősségünk minden olyan dolog megvizsgálása, amiről azt állítják, hogy az a Szentlélek munkája.” (John F. MacArthur)

„Krisztus szabadságra szabadított meg minket, álljatok meg tehát szilárdan, és ne engedjétek magatokat újra a szolgaság igájába fogni." (Galata 5,1)

Korunkban az egyszerű érdeklődő ember számára nagyon megtévesztő lehet a legújabb korszellem diktálta nagy ökumenikus látszat egység, a különböző felekezetek hitvallásokat megkerülő látványos összeölelkezése.
Fel kell tennünk a kérdést, hogy biblikus-e lelki közösségben lenni, együtt imádkozni azokkal, akiknél vagy teljesen hiányzik, vagy súlyosan csorbát szenved minden hittétel, melyet számunkra Isten a reformáció áldásaiként fölragyogtatott. Milyen egységről beszélhetünk ott, ahol nyíltan vállalva  ma is a leghatározottabban tagadják, vagy -tudjuk az egyháztörténetből- egyenesen megátkozták a Sola Scriptura, Sola Gratia, Sola Fide, Solus Christus elveit, kinyilvánítva ezzel, hogy számukra egyáltalán nem az Úr Jézus Krisztus az egyetlen Út, az egyetlen Igazság, az egyedüli Közbenjáró.

• (Ezt a kiátkozást a katolikus egyház a Tridenti Zsinaton tette meg (1545-1563) „Anatema sit": „Átkozott legyen az, aki...".  Itt nem valami külső dolgokat átkoztak meg, hanem magának az örök Evangéliumnak a magvát, a reformátori hiteleveinket.)

***

" ... ez az irányzat azzal töri meg Isten törvényét, hogy kiterjeszti a külső formákat és olyan pozícióra emeli a ceremóniákat, amit sohasem szabad elfogadni. Ezek követőire vonatkozóan azt mondhatom: „Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják mit cselekesznek."
Megszegik Isten törvényét hagyományaik által.
Hogy indokolják a maguk fundálta formákat és ceremóniákat,
olyan magyarázatot adnak nekünk,
amik elfátyolozzák az evangéliumot,
és szabad folyást adnak a papok koholmányainak,
a szerzetességnek, a Mária-kultusznak
és képek imádásának.
Vegyük észre komolyan, hogy nagy bűn Istent másként tisztelni,
mint ahogy ő azt elrendelte.
Mária imádása az Úr megsértése.
Egy feszület előtt meghajolni azt jelenti,
hogy hódolat leple alatt bálványimádást végzünk.
A babona az igazságnak ugyanolyan ellensége, mint a hitetlenség.
(C.H. Spurgeon: A Te szavadra)

***

Érthetelen az, hogy ma egyházi részről sokan a reformáció vívmányait, a felekezetekre való megosztottságot egyenesen tragédiának tartják, mondván, hogy a reformáció óta az egyházban való szakadás eltorzítja az egyház bizonyságtételét, meggátolja misszióját, ezért a megoldást, a „gyógyulást", az ezer sebből vérző ökumenétől várják.

Sajnos még a protestáns egyházak egyes vezetői is a reformáció okozta szakadás feletti fájdalomról keseregnek, ahelyett, hogy magasra emelve hűségesen képviselnék Isten drága ajándékát, amelyet a reformációban adott választott népének örök IGAZSÁGKÉNT:
Sola Scriptura,
Sola Gratia,
Sola Fide,
Solus Christus!

Az ökumenisták napjainkban a pluralizmus, az ún. „szeretet és tolerancia" jegyében, tudatosan kerülik és elhallgatják az Úr Jézus Krisztusban megjelent egyetlen IGAZSÁGOT  és sokakat megtévesztve az ökumenizmus alábbi hamis jelszavait, féligazságait hangoztatják:

„Hisszük, hogy mi mindnyájan egyek vagyunk."
„Csak egy Isten van, mindnyájan azt imádjuk."
„Csak a szeretet számit, mindnyájan szeretjük egymást."
„Hisszük, hogy mindnyájan Isten gyermekei vagyunk."
„A tanítás (tan, hitvallás) elválaszt, míg a szeretet egyesít."
„Ne azt keressük, ami elválaszt, hanem ami összeköt!"

„Isten mindörökre őrizzen meg bennünket az olyan egységtől, amelyben az IGAZSÁGOT semmibe veszik, amelyben az elvek helyére fortélyok lépnek..." „Minden olyan egység rombol, amely nem IGAZSÁGON alapszik..." (C. H. Spurgeon)

Súlyos tévelygés az, ha valaki azt vallja, hogy a szeretet fontosabb, mint a tanítás, mondván, hogy a tanítás elválaszt, míg a szeretet egyesít.

Súlyos tévelygés az, ha valaki a szeretetre hivatkozva az IGAZSÁGOT figyelmen kívül hagyja. A Szentírás világosan és a leghatározottabban azt állítja, hogy a szeretet az igazsággal örül EGYÜTT! (1Korinthus 13,6)

A mi szeretetünk döntő próbája éppen az, hogy mennyire vagyunk engedelmesek az igazságnak. Isten gyermekeinek minden erővel a krisztusi igazságot kell képviselniük, hirdetniük és védeniük.

Az Úr Jézus Krisztus mondja: „... Ha megmaradtok az én beszédemben, bizonnyal az én tanítványaim vagytok, és megismeritek az igazságot, és az igazság szabaddá tesz titeket" (János 8,31b -32).

„Többé ne legyünk gyermekek, kiket ide s tova hány a hab és hajt a tanításnak akármi szele, az embereknek álnoksága által, a tévelygés ravaszságához való csalárdság által, hanem az igazságot követvén szeretetben, mindenestől fogva nevekedjünk Abban, Aki a fej, a Krisztusban." (Efezus 4, 14-15)

***

Természetesen minden embertársunkat tiszteletben tartunk, de azzal, ami Isten kijelentett Igéjétől eltér, nem vállalhatunk közösséget.
Mára már világos, hogy az ökumenikus mozgalom lemondott az Úr Jézus Krisztustól kapott missziói parancsról és helyette kitalálta a dialógust. Véleményük szerint nem kell Jézushoz vezetni azokat, akik Őt nem ismerik, hanem befogadóvá kell válnunk és tolerálnunk kell a másságot. Mára a misszió fontossága sajnos átértékelődött egyfajta jelenlétre, szociális szolgálatokra.

„Mindent megvizsgáljatok." (1Thesszalonika 5:21)  Mielőtt  bármit elfogadnánk, meg kell vizsgálnunk az ökumené teológiai hátterét és gyakorlatát. Csak néhányat az ajánlott megvizsgálandó tételek közül:

·         Az Ökumenikus Charta
·         A Pünkösdisták beszivárgásának és befogadásának körülményei
·         Az Apostoli Hitvallás szövegéből a "keresztyén" szó törlése
.         A nem keresztyén Unitárius Egyházzal való egyre szorosabb együttműködés
·         A Katolikus Egyház „megfigyelői státusza" ellenére egyre nyílvánvalóbb befolyása
·         A pápa világvallások közti béketalálkozói Assisi 1986-os szellemében
·         Az Egyházak Világtanácsának „más evangéliuma", stb.

"Az ökumené - jelen formájában- puszta emberi vállalkozás, amelynek nincs igazi bibliai alapja, még kevésbé bibliai célja. Egy tanulmány a következő konklúziót vonja le, az ökumenikus törekvések vizsgálata után: Az ökumenikus mozgalmat jelképező hajócska elhagyta a bibliai vizeket,  mégpedig azért, mert elveszítette tökéletes iránytűjét, a Szentírást és egyetlen kapitányát, Jézus Krisztust." (Sipos Ete Álmos református lelkipásztor)

Tudjuk, hogy a Kísértő az egyházban különösen is a dogmatikát, a tiszta hitvédelmi rendszert támadja.
Legfőbb törekvése lebontani, megszüntetni a hitvallásokat, elmosni, átlépni a felekezeti határokat.
Feltett szándéka, hogy a felekezeti különbségeket feloldja, bagatellizálja, cseppfolyósítsa, és így totálisan védtelenné, kiszolgáltatottá tegye a biblikus hitvédelmi rendszert.
Az ökumenikus beállítottság a saját felekezete hitvallását, és a személyes tanbeli felfogását háttérbe helyezi a más keresztény felekezetek tagjaival való közösség érdekében.

Isten gyermeke nem lehet imaközösségben azokkal, akik szerint lényegtelen a felekezeti hovatartozás, vagy egyenesen letagadják a sajátjukat! (2Péter 3,17) (Zsoltár 64,7)

Napjainkra a keresztyén világ nagy része ezzel a tragikus hitehagyással és gerinctelenséggel vált oly hiteltelenné, ugyanakkor a pogány világ felé toleránssá, vallás-semlegessé, így adva fel (árulva el) keresztyén identitását, értékeit. Az Úr Jézus Krisztus így figyelmeztet:
„Mert hamis krisztusok és hamis próféták támadnak majd, nagy jeleket és csodákat tesznek, hogy így megtévesszék, ha lehet, még a választottakat is."(Máté 24,24)
Isten gyermekei jól ismerik az Igét: „Mindent megvizsgáljatok." (1Thesszalonika 5:21) és észlelik a veszélyt. Akik pedig nem veszik komolyan az Úr Jézus Krisztust, azok teljesen védtelenek és kiszolgáltatottak!
Láthattuk, hogy ha az elvtelen ökumenikus nyitottság nem párosul biblikus fundamentális keresztyén igazsággal, sőt ha nem azon alapszik, akkor könnyen veszélyes tévelygéssé vállhat.
Mindezek fényében ki-ki vizsgálja meg, hogy ezt a fajta „fölülről vezérelt" ökumenét Isten előtti felelősséggel és jó lelkiismerettel tudja-e vállalni, többek között az 1Timótheus 5,22 és a 2Korinthus 6:14-15 alapján.
Természetesen a lelki szolgálat terén az evangéliumi-protestáns együttműködésben részt vehetünk, de lelki közösséget nem vállalhatunk ott, ahol idegen lelki hatás alatt Krisztus evangéliumát elferdítik.
A társadalomban, az egyházakat közösen érintő ügyekben, egyházak védelmében stb. természetesen továbbra is együttműködhetünk más biblikus felekezetekkel, elsősorban a történelmi egyházakkal.

Hisszük, hogy akik újonnan születtek és Krisztus testének tagjaivá váltak, azok az Úr akaratából, vezetésével egymásra találnak, és a különbözőségük ellenére is tisztán megélhetik egységüket Krisztusban.

Luther Márton mondta:
„A mi kincsünk akkora, hogy ésszel fel sem érhetjük. Hiszen ezért kell érte kemény harcban állnunk. Nem mondhatjuk tehát lekicsinylő hangon, mint ahogy a világ s némely balga lélek teszi, hogy nem kell a tantételeket oly szigorúan venni s miattuk a keresztyén szeretetet veszélyeztetni.
Ha kisebb dolgokban - mondják - tévelyeg is valaki, de egyébként nagyjából egyetért velünk, hát engedjük, s hunyjunk szemet a keresztyén testvéri egység kedvéért.
Nekünk nem kell az olyan béke és egység, amelyért Isten igéjét kellene elveszítenünk.
Hiszen ezzel az örök életet is és mindent elveszítenénk. Ebben nem lehet engedni, sem a szeretet kedvéért megalkudni, hanem engedjen mindenki az igének - akár barát, akár ellenség.
Mert nem külső, világi egységre kaptuk az igét, hanem örök életre.
Majd teremt az ige egységet; ige nélkül pedig úgysincs egység.
Ne ajánlgasson hát nekünk senki olyan szeretetet, amelynek az ige vagy a hit volna az ára.
Mert nem a szeretet, hanem az ige hoz örök életet, kegyelmet s minden mennyei kincset."
(Luther Márton: Jer, örvendjünk, keresztyének!)

***

„A kegyeseknek nem szabad elfogadniuk semmiféle tanítást gondatlanul és válogatás nélkül. Óvakodnunk kell tehát, nehogy megzavartatván a vélemények sokaságától, figyelmen kívül hagyjuk Isten Igéjét.” (Kálvin János)

***

„Ti tehát, szeretteim... vigyázzatok, hogy az elvetemültek tévelygései el ne sodorjanak, és saját biztos meggyőződéseteket el ne veszítsétek." (2Péter 3,17)

Budapest, 2015.

Trencsényi László

református lelkipásztor