***Kálvin János írásai

„Igazságodat nem rejtegetem szívem mélyén, hanem beszélek hűségedről és szabadításodról. Nem titkolom el szeretetedet és hűségedet a nagy gyülekezet előtt."

(Zsoltárok 40,11)

 

***

Kálvin János életének mottója:

PROMPTE ET SINCERE IN OPERE DOMINI

(Határozottan és becsületesen, az Úr munkájában)

***

Kálvin János jelmondata:

COR MEUM VELUT MACTATUM DEO IN SACRIFICIUM OFFERO.

(Szívemet mintegy megöldökölve égő áldozatul Istennek ajánlom.)

***

„DOMINUS PER EVANGELIUM NOS VOCAT, ET NOS VOCANTI PER FIDEM RESPONSAM."

(Az Úr az Evangélium által hív minket és mi mint elhívottak, hit által válaszolunk.)

***

Kálvin János:

http://leporollak.hu/egyhtori/kalvin/irasok/KAL_KATE.HTM
http://leporollak.hu/egyhtori/kalvin/irasok/inst/KISINST.HTM

https://cprc.co.uk/wp-content/uploads/2019/09/hungarian_calvinsermonsonelection.pdf

https://refkossuthter.hu/kalvin-janos-konyvei
https://palheidfogel.gportal.hu/gindex.php?pg=20114121
http://leporollak.hu/egyhtori/kalvin/eletrajz/pruzskal/PRUZSKAL.HTM
http://stud-theol.blogspot.com/2009/10/kalvin-janos-magyarul.html

Szűcs Ferenc
Kálvin olvasása közben. Válogatott írások

https://kalvinkiado.hu/konyv/szakkonyv/kalvin-olvasasa-kozben-detail

 

 

 

Kálvin János

Kálvin János (Jean Caulvin), francia reformátor.

(Noyon, 1509. július 10.- Genf, 1564. május 27.)

Kálvin János munkássága nyomán a reformáció egyik központja Genfben jött létre. Kálvin mélyen vallásos és világos gondolkodású nagy hatású reformátor volt. 
A protestantizmus genfi irányzata nagy jelentőséggel és hihetetlen vonzerővel bírt egész Európában. Kálvin a protestantizmusnak azt a változatát hívta életre, amelyben a római katolikus egyházzal szembeni ellentét a legtisztább formában jutott kifejezésre.

Jellegzetessége a PREDESTINÁCIÓTAN és az ÚRVACSORÁRÓL szóló tanítás. Olyanná akarta tenni a református egyházat, mint amilyen az őskeresztyén egyház volt. A templomból eltávolított minden cifraságot. Az úrvacsorát két szín alatt (azaz kenyérrel és borral) szolgálta ki. Az istentisztelet főrészévé az igehirdetést tette. A hitetleneket, erkölcstelen életűeket az úrvacsorától eltiltotta. 
Kálvin János 1536-ban adta ki fő művét, a keresztyén vallás rendszerét (Institutio Religionis Christianae), amelyen még évtizedeken át tovább dolgozott, míg elkészült az 1559-es végső kiadás, amely terjedelmében ötszöröse volt az elsőnek: nyolcvan fejezetet tartalmazott (ez utóbbi 2014-es új fordításban magyarul is olvasható). Az egyetlen alapelv, amely minden fejezeten végigvonul a Bibliához való hűség, és az Ige jelentésének minél jobb elmagyarázására való törekvés. Ebben a rendszerező jellegű teológiai értekezésében a világot teremtő, az embert megváltó és annak életét megváltoztató Istenről, valamint a keresztyén életről szóló bibliai tanítását foglalta össze. Ez a könyv tartalmazza Kálvin reformátori nézeteinek klasszikus kifejtését.

***

„Ezentúl mindent csak az ő dicsőségére gondoljunk, beszéljünk, tervezzünk és tegyünk... Ne azt keressük, ami nekünk jól esik, hanem azokat, amik az Úr akaratával megegyeznek, s amik az ő dicsőségének előmozdítására szolgálnak..." (Kálvin Inst. II/III/VII. 1-2).

***

„Adja meg az Úr nekünk, hogy úgy tárgyalhassuk az Ő mennyei bölcsességének titkait, hogy az valóban a hasznunkra váljon az Ő szent nevének félelmében, az Ő dicsőségére és a magunk épülésére." (Kálvin János)

***

„Isten azt akarja, hogy a legnagyobb kitartással, mindenkor, minden helyen és helyzetben és minden dologban emeljük fel imádságunkat Istenhez, hogy mindent Őtőle várjunk, mindenért Őt dicsőítsük, mivel Ő minduntalan okot is ad nekünk arra, hogy Őt magasztaljuk és imádjuk!"
(Inst III 20,28)

 

„... nagy becsben kell tartani az Isten igéjének és a szentségeknek a szolgálatát. Ahol ugyanis ép és sértetlen állapotban van meg ez a szolgálat, ott semmiféle erkölcsi fogyatkozás vagy bűn, nem akadályozza meg azt, hogy az egyház neve fennmaradjon." Kálvin János
(Inst. IV.2.1.)

 

„Arról ismerszik meg Jézus Krisztus egyháza, hogy tisztán és hűségesen hirdetik, hallgatják és megtartják az Ő szent evangéliumát; hogy helyesen szolgáltatják ki a szentségeket, még akkor is, ha vannak tökéletlenségek és hibák, hiszen emberek közt mindig lesznek ilyenek. Azt a helyet viszont nem tekintjük egyháznak, ahol nem hirdetik, nem hallgatják, és nem tartják meg az Igét." (1536. évi Genfi Hitvallás, 18. tétel)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

***

A hit Isten Igéjén nyugszik

„Mélységes tisztelet hassa át szívünket az Ige iránt, úgyhogy amikor ráesik a Lélek fényessége, Isten arcát szemlélhessük benne." Kálvin János (Institutio I. 9.3.)

„Krisztusnak az igazi megismerése az, ha úgy fogadjuk Őt, ahogyan az Atya felajánlja nekünk, azaz az Ő evangéliumába öltözötten. Mert éppen úgy, ahogyan Ő rendeltetett hitünk végcéljául, csak akkor találhatjuk meg a hozzávezető utat, ha az evangélium jár előttünk."

 

"Miután tehát érdekünkben áll az egyházat felismerni, az Úr bizonyos ismertetőjegyeket, mintegy szimbólumokat jelölt meg számunkra...
Ugyanis azt látjuk, hogy ahol tisztán hirdetik és hallgatják Isten igéjét,
ahol a sákramentumokat Krisztus rendelése szerint szolgáltatják ki,
ott minden kétséget kizáróan lennie kell Isten valamiféle egyházának..."
(Institutio 4.1.8-9).

***

„...nem ez a módja az Isten népe tanításának, akiket az Úr egészen más tudománnyal akart taníttatni, mint efféle dajkamesékkel.
A saját igéjének hirdetését, ezt a mindenkire nézve közös tudományt rendelte arra.
Mi szükség lenne tehát annak a sok FA-, KŐ-, sőt sokszor EZÜST- ÉS ARANYKERESZTNEK felállítására, ha újra meg újra szívükbe vésnék az embereknek, hogy Krisztus a mi bűneinkért adatott halálra, hogy a kereszten, ami kárhoztatásunkat elviselje és a mi vétkeinket lemossa?! Ebből az egyetlen mondatból többet tanulhatnának, mint ezer KŐ- vagy FAKERESZTBŐl. De a fösvényeknek eszét, szemét jobban leköti az arany és ezüst, mint az Istennek bármiféle Igéje." (Kálvin János: A keresztyén vallás alapvonalai)

***

Predestináció

"Az eleve elrendelést, amellyel Isten némelyeket az élet reményébe fogad, másokat pedig az örök halálra szán, egyszerűen tagadni nem meri senki, aki azt akarja, hogy őt istenfélő embernek tartsák, de sokféle álokoskodásba keverik különösen azok, akik Isten előre tudását teszik meg az eleve elrendelés alapjának....

Eleve elrendelésnek pedig az Isten azon örök elhatározását nevezzük, amellyel önmagában elvégezte azt, hogy akarata szerint mi történjék minden egyes emberrel. Isten ugyanis nem egyforma állapotra teremt mindenkit, hanem némelyeket az örök életre, másokat pedig az örök kárhozatra rendelt már kezdettől fogva. Tehát a szerint, amint ki-ki egyik vagy másik célra rendeltetett, mondjuk azt, hogy az életre, vagy a halálra van elválasztva."

(Institutio Christianae Religionis, 3.21.5.

***

(Más fordításban így hangzik)

Az Institutio III. könyv 21,5 pontjában így határozza meg a predestináció lényegét.
„Predestinációnak Istennek azt az örök rendelkezését nevezzük, amellyel önmagában elvégezte azt, hogy akarata szerint mi történjék minden egyes emberrel. Ugyanis nem egyforma állapotra vannak teremtve, hanem egyeseknek örök élet van előre elrendelve, míg másoknak örök kárhozat. Tehát aszerint, hogy valamelyik ember ezeknek a céloknak az egyikére, vagy másikára teremtetett, mondjuk azt, hogy életre vagy halálra van elrendelve".

***

„A Szentírás a Szentlélek iskolája, amelyből, ahogyan semmi sem hiányzik, ami tudásra hasznos és érdemes, így semmi olyat nem is tanít, amit ne volna hasznos tudni.
Vigyáznunk kell, NEHOGY ELZÁRJUK A HÍVŐKET ATTÓL, AMIT A SZENTÍRÁSBAN RÁNK HAGYATOTT AZ ELEVE ELRENDELÉSRŐL, nehogy olyan színben tűnjünk föl, mintha rosszindulatúan meg akarnók fosztani őket Isten jóságától, vagy a Szentlelket vádolnók, hogy olyan dolgokat tesz ismertté az emberek előtt, amit legjobb volna eltitkolni". (III. 21,3)

***

 

„Ahogyan szükségünk van az ígéretekre, hogy a helyes életre serkentsenek és erősítsenek,
úgy a fenyegetések is hasznosak, mert éberségben és félelemben tartanak.
Tanuljuk hát meg, hogy nagyon is kívánatos Isten Fiához tartozni, mert akiket az utolsó napon elűz maga elől, azokra örök halál és tüzes kín vár. Azért utasítja majd a hitetleneket arra, hogy távozzanak tőle, mert most még a sok képmutató úgy össze van keveredve az igazakkal,
MINTHA ők is Krisztus testvérei lennének.

Istennek az elvetettek iránti bosszúja súlyosabb mindenféle más gyötrelemnél, és rettenetet kelt.
Ezen kívül jegyezzük meg, hogy a tűz ÖRÖK lesz, akárcsak a hívőknek megígért dicsősége is.
Azok az emberek, kiket az evangélium az üdvösségre hív, INKÁBB a Sátánt választják pusztulásukra, és VISSZAUTASÍTVÁN az üdvösség szerzőjét, ÖNKÉNT ADJÁK MAGUKAT erre a nyomorúságos sorsra.
Vétkükben nyilvánvalóvá válik pusztulásuk oka:
VISSZAUTASÍTJÁK AZ ELHÍVÁS KEGYELMÉT.
Az elvetettek megtudják: az utolsó napon meddő lesz minden kifogás, amivel most áltatják magukat.
Azt képzelik, megvetésükért nem jár büntetés? Az Úr azzal dönti porba önelégültségüket, hogy rámutat: egykor majd (bár túl későn) rá fognak érezni arra, AMIT MOST SEMMIBE SEM VETTEK.

Kálvin János
(A Máté ev. 25 rész magyarázata)

 

***

Nem kétséges tehát, hogy ezzel itt Krisztus már mindannyiunk számára szabályt írt elő, mintha ezt mondaná: Istent akkor engeszteljük ki magunk iránt, ha nem bízunk a cselekedetekben, és kérjük, hogy kegyelméből béküljön meg velünk. Ezt részben a pápisták is kénytelenek elismerni, ámbár silány koholmányukkal nyomban meg is hamisítják ezt a tanítást. Abban mindnyájan egyetértenek, hogy a bűnbocsánat mellőzhetetlen orvosság, hiszen senki sem tökéletes;

de aztán először elbolondítják a nyomorult embereket az úgynevezett részleges igazság hitével, utána hozzáteszik az elégtételeket, melyekkel eltörlik a bűnvádat.

Holott hitünk egyedül csak arra támaszkodhat, hogy Isten nem azért fogad el, mert mi azt megérdemeljük, hanem azért, mert nem számítja be a bűnöket.

A Lukács ev. 18,14 magyarázatából

 

***

„Manapság sok olyan embert látunk, akik hallgatják ugyan Isten Igéjét, mégis pimasz kifogásokat keresnek, hogy kivonják magukat a kötelező engedelmesség alól."
„Sokan gőgösen pöffeszkednek, vakságuk sem zavarja őket és süketen megvetik ezt a próféciát.


„Krisztusnak ezeket a jótéteményeit csak úgy élvezhetjük, ha nyomorúságunk mély átérzésében megalázzuk magunkat és csillapíthatatlan éhség támad bennünk iránta, a Szabadító iránt." Kálvin János

„A kísértések, amelyek próbára tesznek minket, olyanok, mint a hullámok és a viharok, könnyen romba döntik a bizonytalan lelkeket." (Kálvin János)

„Isten sok olyan embert megtűr egy ideig, akik amúgy méltóak lennének a pusztulásra, ám az ilyenek semmit sem nyernek ezzel a haladékkal, ha makacsságukban kitartanak."

„Amíg halljuk az Úr szavát, mellyel hív magához, addig a mennyek országába, - mintegy nyitott ajtón át- még beléphetünk".

„Az Úr Jézus Krisztus arra figyelmezteti tanítványait, hogy készüljenek fel a keskeny és tövises útra, hogy senkit ne ejtsenek foglyul a szabados és könnyű élet csábításai, hogy ne csapongjunk szanaszét. Krisztusnak ez a tanítása korlátok között tart minket, életünket a keskeny útra tereli, és a nagy tömegből kiválasztva kevés társat is rendel mellénk. Semmi sem tarthat vissza attól, hogy az életre törekedjünk". (Kálvin János)

„Krisztus mindezzel azt tanítja, hogy biztonságban megnyugodhatnak azok, akik hűségesen engedelmeskednek Istennek és hozzá gyűlnek, mert szárnyai alatt BIZTOS MENEDÉKÜK van, melyet nem vehet be SEMMIFÉLE HATALOM." (Kálvin János)

„Igazság szerint az egész földi életnek úgy kellene eltelnie, hogy folyamatosan bűnbánatot gyakorlunk, amely alól SENKI sem vonhatja ki magát." Kálvin János

 

„Ha Isten haragjának olyan jelei mutatkoznak, mint a pestis (dögvész) ...szent és minden időkre üdvös rendelkezés az,  hogy a pásztorok ilyenkor nyilvános böjtölésre  és rendkívüli könyörgésekre buzdítsák a népet". (Institutio 4.12.17)

 

Kálvin az úrvacsoráról

Kálvin János mondta az úrvacsoráról:

„UNIO MISTICA CUM CHRISTO", azaz: titokzatos közösség Krisztussal.

"Az Úr teste úgy áldoztatott fel egyszer értünk, hogy most azzal táplálkozván, amaz egyetlen áldozat hatását érezzük magunkban, hogy az Ő vére úgy ontatott ki egyszer értünk, hogy ránk nézve örökkévaló ital legyen. Ugyanezt jelenti az ígéret is: „Vegyétek, ez az én testem, amely tiérettetek adatik." (Mt 26,26). Az tehát a parancs, hogy azt a testet vegyük és együk, amely egyszer feláldoztatott üdvösségünkre."

„Az Úr rendelését tisztelettel megtartsuk. Mindenki, aki a szent sákramentumhoz megvetéssel vagy nemtörődömséggel közelít, egyáltalán nem gondolva azzal, hogy az Úr hívásának engedelmeskedjék, helytelenül használja és visszaél vele.

Mert ha sem égen, sem földön nincs nagyobb kincs és méltóság, mint az Úr teste és vére, akkor nem kis hiba, ha valaki hebehurgyán és kellő előkészület nélkül veszi azt. Ezért buzdít minket, hogy jól megpróbáljuk magunkat, ha azt akarjuk, hogy illendő módon éljünk azzal."
Kálvin János

***

„Minden paráznaság kárhozatos Isten előtt, s így ha Isten haragját nem akarjuk magunkra vonni, tartózkodnunk kell attól. Mivel testünk és lelkünk a Szentlélek temploma, mindkettőnek tisztaságát meg kell őriznünk, s ezért nemcsak a külső vétkezéstől kell szűziesen tartózkodnunk, hanem szívünkben, szavainkban, testtartásunkban s mozdulatainkban is kerülnünk kell a bűnt. Testünk legyen mentes minden féktelenségtől, lelkünk minden szenvedélytől, úgyhogy semmi részünket se mocskolja be a szemérmetlenség szennye." Kálvin János

***

 

„Annál inkább törekednünk kell az egység buzgó ápolására, minél mohóbban les ránk a sátán, hogy minket az egyháztól valamiképpen akár elszakítson, akár alattomosan eltávolítson." (Kálvin János)

***

 

Kálvin János a szektákról

„Sok hamis próféta jött el a világba"

„Szeretteim, ne higgyetek minden léleknek,  hanem próbáljátok meg a lelkeket, hogy Istentől vannak-e; mert sok hamis próféta jött ki a világba.  Erről ismerjétek meg az Isten Lelkét: valamely lélek Jézust testben megjelent Krisztusnak vallja,  az Istentől van; És valamely lélek nem vallja Jézust testben megjelent Krisztusnak,  nincsen az Istentől:  és az az antikrisztus lelke,  a melyről hallottátok, hogy eljön; és most e világban van már." 1János 4:1-3

***

Amit az apostol mond, az három részből áll.
Először is megmutat egy, az istenfélők számára veszélyes gonoszságot, s ezzel óvatosságra inti őket.
Előírja, miképpen kell óvakodniuk: különbséget téve a lelkek között - s ez a második rész.
A harmadik részben rámutat egy konkrét hibára, mégpedig a számukra legveszélyesebbre.
Ezzel tehát megtiltja nekik azok hallgatását, akik tagadják, hogy Isten Fia megjelent testben.
Az igevershez hozzáteszi, hogy  sok hamis próféta jött ki a világba!
A bejelentés hasznos intést tartalmaz, mert ha a Sátán már akkor sokakat elhitetett, akik Krisztus neve alatt szórták szét a csalásaikat, úgy a hasonló példáknak manapság nem kell megrettenteni minket.
Állandóan az a helyzet ugyanis az evangéliummal, hogy a Sátán különféle tévelygésekkel igyekszik beszennyezni és megrontania tisztaságát.
A  MI  KORUNKBAN  MEGSZÜLETETT  NÉHÁNY  RETTENETES ÉS SZÖRNYŰSÉGES  SZEKTA, s ezért sokan döbbenten állnak, s nem tudván, hová forduljanak, elvetnek a vallással kapcsolatos minden gondot.
Ők ugyanis nem találnak semmiféle más kiutat a menekülésre a tévelygésből.
De valóban a legostobább módon cselekszenek, mert az igazság fényének kioltásával a tévelygések sötétségébe merülnek.
Az evangélium prédikálásának kezdete óta azonnal sok hamis próféta jelent meg, s ez a tény megerősít majd minket minden efféle támadással szemben.
A tévelygések régi mivolta sokakat szorosan megkötözve tart, ezért nem mernek azokból kiemelkedni.
János apostol azonban itt egy belső gonoszságra mutat rá, amely akkor volt jelen az egyházban.
Nos, ha voltak csalók az apostolok és más hűséges tanítók közé keveredve, akkor talán csoda, hogy az evangélium tanítását már réges-régóta elnyomták, és oly sok romlás uralkodott el a világban?
Nincs hát rá semmi ok, amiért a régi mivoltnak vissza kellene minket tartania attól,  hogy GYAKOROLJUK A KÜLÖNBSÉGTÉTELT IGAZ ÉS HAMIS KÖZÖTT.

NE HIGGYETEK MINDEN LÉLEKNEK!
Mikor az egyházat viszályok és civakodások zavarták meg, sokan, mondhatni megrettenve, eltávoztak az evangéliumtól.
A Lélek azonban nagyon más ORVOSSÁGOT ír fel a számunkra, ami nem más, mint hogy a kegyeseknek nem szabad elfogadniuk semmiféle tanítást gondatlanul és válogatás nélkül.
Óvakodnunk kell tehát,
nehogy megzavartatván a vélemények sokaságától,
figyelmen kívül hagyjuk a tanítókat, velük együtt Isten Ígéjét is.
Elegendő azonban az az óvatosság, hogy
NEM HALLGATUNK MEG MINDENKIT VÁLOGATÁS NÉLKÜL!
Az apostol tehát úgy értette: mivel Krisztus ismerete magában foglalja az igaz vallással kapcsolatos tanítás summáját és lényegét, a szemünknek arra kell szegeződnie, nehogy megtévedjünk.
AZ AZ ANTIKRISZTUS LELKE!
Az apostol azért tette ezt hozzá, hogy még megvetendőbbé tegye azokat a csalafintaságokat, melyek elvonnak minket Krisztustól.
Mondtuk már, hogy az Antikrisztus birodalmával kapcsolatos tanítás közismert volt, így a kegyeseket az egyház jövőbeli szétszórattatására  figyelmezteti,
HOGY ÉBERSÉGET GYAKOROLHASSANAK.

„Krisztus szabadságra szabadított meg minket, álljatok meg tehát szilárdan, és ne engedjétek magatokat újra a szolgaság igájába fogni."  Galata 5,1

Írta: Kálvin János

 

 

 

 

***

(Kik a hit dolgában hajótöröttek?)

Részletek: Kálvin János írásából

Pál apostol úgy beszél Hümenaioszról, Alexandroszról és Filétoszról, mint hűtlen, hitszegő keresztyénekről, akik feldúlják mások hitét, akik az igazságtól eltévelyedtek és a hit dolgában hajótörést szenvedtek.

„A szentségtelen, üres fecsegőket pedig kerüld, mert azok többnyire istentelenségre vezetnek, és beszédük, mint a rákos fekély, terjed. Közülük való Hümenaiosz és Filétosz, akik az igazságtól eltévelyedtek, amikor azt mondják, hogy a feltámadás már megtörtént, és feldúlják némelyek hitét." 2Timótheus 2, 16-18

Látjuk, hogy némelyek elvetik az egészséges tanítást.  Akik nem szolgálnak az Úrnak tiszta lélekkel, hanem aljas ösztönöknek hódolnak, még ha megelőzőleg józan értelmük is volt, ettől teljességgel elesnek.

Tudjuk, hogy milyen páratlan kincs az egészséges tanítás! Ezért semmitől sem kell annyira félni, mint annak elvesztésétől. Pál apostol ennek egyetlen egy megőrzési módját szabja elénk, ha a jó lelkiismeret mögé bástyázzuk el magunkat. Tapasztaljuk ezt mindennap!  Mert miért van az, hogy az evangéliumot megvetve olyan sokan rohannak az istentelen SZEKTÁK felé, vagy szörnyű tévelygésekbe bonyolódnak?

Azért mert a vakságnak ezzel a nemével  bosszulja meg Isten a képmutatást, ellenben a tiszta istenfélelem az állhatatosságra tesz erőssé.

Ebből két dolgot kell megtanulnunk:

Először intést kapnak a tanítók és az evangélium szolgái s az ő személyükben az összes gyülekezetek, hogy tartózkodjanak az igaz tanításnak kétszínű és álnok gyakorlásától, mert ezért szigorú büntetés jár.

Azután megszűnik a botrány, ami igen sok embert megzavar, mikor azt kell látniuk, hogy egyesek, akik előbb a Krisztusra és az evangéliumra felesküdtek, nemcsak a régi tévhitbe esnek vissza, hanem ami sokkal rosszabb, szörnyű tévedések varázshatalmába kerülnek.

Az ilyen példák bizonyítják meg világosan az evangélium méltóságát, s ezekben mutatja meg nyílván az Isten, hogy semmiképpen sem tűrheti el annak megfertőzését. Különben ezt tanította az összes évszázadok alatt szerzett tapasztalat is. Amennyi tévelygés a keresztyén egyházban kezdettől fogva létezik, mind ebből a forrásból fakadt; mivel némelyekben a nagyravágyás elnyomta a tiszta istenfélelmet.

TEHÁT A ROSSZ LELKIISMERET MINDEN TÉVES TANÍTÁSNAK AZ ANYJA.

Ma is látjuk, hogy akik az igaz hitet nem őszintén karolják fel, igen sokan barmok módjára az Epikureusok esztelenségei felé rohannak, hogy a saját képmutatásukat leplezzék.

Sőt amikor mindenfelé terjed az Isten megvetése s a csaknem minden rendbeli bűnös és elvetemült erkölcsök azt igazolják, hogy semmi, vagy, hogy milyen kevés feddhetetlenség van a világon, nagyon kell félni, hogy a felgyulladt fény rövid idő alatt kialszik és csak NAGYON KEVÉS EMBER SZÁMÁRA hagyja meg Isten az evangélium megértését.

„A hit dolgában hajótörést szenvedtek." A kép, melyet az apostol a hajótöréstől vesz, nagyon találó.  Mert azt jelzi, hogy a mi hajózásunkat a jó lelkiismeretnek kell irányítania, hogy a hit sértetlenül érjen kikötőbe: különben a hajótörés veszélye fenyegeti, vagyis a hit a rossz lelkiismeret következtében, mint valami örvény miatt a viharos tenger vize alá merül.

Hümenaios azt híresztelte, hogy már megtörtént a feltámadás.  Hihetőleg Alexandrosz is eszét vesztette az annyira képtelen tévelygés miatt.  És csodálkozunk ma, ha némelyekkel a Sátán különféle álnokságok révén játékot űz, mikor látjuk, hogy a Pál barátai közül is egy-egy olyan rettenetes romlásba bukott?  Egyébként mind a kettőről úgy emlékezik meg Pál, mintha Timótheus előtt ismeretes emberek lettek volna. Nem kétlem, hogy ez az az Alexandrosz, akiről említést tesz Lukács (Ap. Csel. 19:33), s aki efézusi volt és lázadást akart kelteni, de abban megakadályozták. MI IGYEKEZZÜNK HITÜNKET JÓ LELKIISMERETTEL ÁPOLNI, HOGY MINDVÉGIG SÉRTETLENÜL MEGTARTHASSUK.

Pál ezt írja róluk: „Akiket átadtam a Sátánnak." Itt a kiközösítésre kell gondolni, mert semmi elfogadható magyarázat nincs arra nézve, aminek alapján el kellene hinnünk, hogy ezeket az embereket másképpen büntették volna, mint kiközösítéssel.  Pál tehát kiközösítés útján adta át őket a Sátánnak. Vegyük ehhez azt is, hogy a kiközösítés jelentőségét nagyon világosan kifejti. Ugyanis az egyházban uralkodói széke csak a Krisztusnak van, úgy rajta kívül nem lehet más, csak a Sátán uralma.  Ezért, akik az egyházból kizáratnak, azoknak mindaddig a Sátán uralma alatt kell élniük, amíg az egyházzal újból ki nem békülnek, s Krisztushoz vissza nem térnek.

Mások szerint a bűn nagyságához képest azokra örökre érvényes átkot is mondhatott az apostol - de e felől nem mernék biztosat állítani.  De mit akar az ezután következő rész: „Tanulják meg, hogy ne káromkodjanak" - hiszen, akit az egyházból kirekesztenek, az több szabadságot vesz magának, mivel a közös fegyelem kötelékéből mintegy felszabadulva még arcátlanabbul lázadozik? - Erre azt felelem, hogy akármit indulatoskodik is azoknak gonoszsága, a közeledéstől mégis el vannak zárva, HOGY A NYÁJAT ÉRINTKEZÉSÜKKEL MEG NE FERTŐZZÉK.  Mert sokkal inkább ártanak a gonoszok, ha ugyanannak a hitnek leple alatt hatolnak be. Tehát elvétetik tőlük az ártás lehetősége, mikor nyilvánosan megbélyegeztetnek, úgyhogy a tiszták közül senki sem marad bizonytalanságban afelől, hogy azok ISTENTELEN ÉS ÁTKOZOTT emberek s ezért a velük való érintkezéstől mindenki irtózni fog. Néha azokra is hatással van ez, akiket a megszégyenítésnek bélyege megrettent s így vakmerőségükkel felhagynak. Tehát még ha valamikor gonoszabb indulattal térnek is vissza, mégsem eredménytelen ez az orvosság az elvadultság megfékezésére.

Pál apostol ezt írja róluk: „Beszédük, mint a rákos fekély, terjed." Az orvosok mindannyian azt állítják, hogy ez a betegség olyan természetű, hogy ha a lehető leggyorsabban nem gyógyítják, a szomszédos részekre terjed, aztán behatol a csontokra s uralma nem ér véget addig, amíg az ember bele nem pusztul.  Mivel tehát a sorvadást hamarosan követi a meghalás, vagy a „tüzes betegség", amely terjedésével csakhamar megfertőzi a többi testrészeket is, míg a test teljesen elpusztul. Pál az áltanításokat finoman az ilyen végzetes betegséghez hasonlítja. Ugyanis, ha egyszer azoknak utat nyitunk, az egyháznak teljes elpusztulásáig terjednek.

Mivel tehát ilyen káros ez a veszély, idejében útját kell vágni és nem szabad addig várni, amíg terjedésével jobban megerősödik, mert akkor már nem lesz idő a segítségre.

Innen van a pápaságban az evangéliumnak rettenetes pusztulása,

mivel ott a pásztorok tudatlansága, vagy tétlensége miatt már régóta szabadon garázdálkodik a romlás,  mely a tanítás tisztaságát lassankint megsemmisíti. Közülük való!

Ujjal mutat rá a betegségekre, hogy azoktól mindenki óvakodjék, mert ha hallgatásunkkal mellőzzük az olyan embereket, akik az egész egyház pusztulásán mesterkednek, bizonyos tekintetben alkalmat adunk nekik a további ártásra. Ahol sokakat fenyeget a veszély, ott rettenetes a mi elnézésünk, ha a lappangó bajt a maga idejében napfényre nem hozzuk.

Hogyan? Talán azért kíméljek meg egyet, hogy hallgatásom következtében százan vagy ezren pusztuljanak el? Tehát nemcsak Timótheushoz intézi ezt a figyelmeztetést az apostol, hanem azt akarta, hogy minden népek és korok előtt bizonyítva legyen az ilyen emberek istentelensége, s hogy ALJAS ÉS VÉGZETES TANÍTÁSUKNAK útját vágja.

Miután kijelentette, hogy az igazságtól elpártoltak, tévedésük módját nevezi meg, t. i. azt állították, hogy a feltámadás már megtörtént, amivel nem tudom miféle allegorikus feltámadásra gondoltak, amit a mi korunkban is megpróbáltak némely tisztátlan ebek. Ezzel a fogással a Sátán a mi hitünknek legfőbb fejezetét, a test feltámadását rontja le. Mert régi és elavult az az őrület, amely már Pál apostol kíméletlen bírálata után, kevésbé zavarhat minket. De amikor azt halljuk, hogy az ilyen HAMIS TANÍTÓK egyeseknek a hitét már az evangélium kezdetekor megváltoztatták; szükséges, hogy az ilyen példa buzgóságunkat tüzelje, hogy azt a ragályos betegséget magunktól és másoktól is a maga idejében távol tartsuk.

Mivel sajnos az embernek hajlandósága van a dőreségekre, nincsen olyan szörnyű képtelenség, hogy arra némelyeknek a füle mindig nyitva ne lenne...

„Mindazáltal megáll az Istennek erős fundámentuma, melynek pecsétje ez: Ismeri az Úr az övéit;  és álljon el a hamisságtól minden,  aki Krisztus nevét vallja." 2Timótheus 2,19

Részletek: Kálvin János magyarázata Pál apostolnak Timótheushoz irt leveleihez, melyet az 1565-i genfi latin nyelvű kiadás szövegéből magyar nyelvre fordított: Szabó András

***

 

AKI HISZ ŐBENNE (JÉZUS KRISZTUSBAN), EL NEM KÁRHOZIK!

„Aki hisz Őbenne (Jézus Krisztusban), el nem kárhozik!" (János 3,18)

„Az Úr Jézus Krisztus oly sokszor és oly buzgón ismétli, hogy a hívők a halál veszélye felett állnak, ebből következtethetünk a szilárd és biztos meggyőződés hatalmas szükségességére, hogy a lelkiismeret ne legyen állandóan a reszketés és a riadalom állapotában.
Ismét kijelenti, hogy mikor már hiszünk, nincs kárhoztatásunk, ezért a hívők mentesek a kárhozat félelmétől.

Aki pedig nem hisz, immár elkárhozott. Ez azt jelenti, hogy nincs más orvosság, mellyel bárki emberfia elkerülhetné a halált, vagy más szóval, mindazok számára, akik elvetik a nekik Krisztusban adott életet, nem marad más, csak a halál, mivel élet csakis a krisztusi hitben található.
Soha nem volt más orvosság a halál elkerülésére,
mint, hogy az emberek Krisztusnak adják magukat.

Az elkárhozott fogalom erőteljesen azt fejezi ki, hogy minden hitetlen ember sorsa a végső pusztulás.
Itt az Úr Jézus Krisztus különösen azokról beszél, akiknél a gonoszság az evangéliummal szembeni nyílt ellenszegülésben mutatkozik meg. Szavát azok ellen emeli fel, akik szándékosan és gonoszul kioltják az Isten által meggyújtott világosságot.

Isten szembeszáll a panaszkodással, mellyel a gonosz emberek cenzúrázni szoktak - amit ők Isten rendkívüli keménységének vélnek, mikor nagyobb szigorúsággal bánik velük, mint amit vártak.
Sokan kíméletlennek tartják, hogy mindazok sorsa, akik nem hisznek Krisztusban, elkárhoznak.
Ezt a kárhoztatást senki se tulajdonítsa Krisztusnak!
Ő megmutatja, hogy mindenkinek magának kell tulajdonítani ezt a szégyent.
Ennek oka az, hogy a hitetlenség a rossz lelkiismeret bizonysága, s ebből nyilvánvaló, hogy a saját gonoszságuk akadályozza meg a hitetleneket abban, hogy Krisztushoz közeledjenek.

Krisztus célja az, hogy visszatartsa az emberek gonoszságát, így azok szokásukhoz híven ne vitatkozzanak, vagy okoskodjanak Istennel, mintha Ő igazságtalanul bánna velük, mikor az örök halállal bünteti a hitetlenséget. Megmutatja, hogy a kárhoztatás jogos, nem érheti semmiféle szemrehányás, s nemcsak azért, mert azok az emberek, akik többre becsülik a sötétséget a világosságnál, s elvetik a nekik ingyenesen kínált világosságot, gonoszul cselekszenek, hanem mert a világosság gyűlölete csakis abból az elméből származik, mely bűnös és tudatában van a vétkességének.

A hitnek képmutató megjelenése azokban is fellelhető, akik ellenzik az evangéliumot.
Ők bár „szentebbeknek tűnnek", mint az angyalok, még sincs semmi kétség afelől, hogy képmutatók, akik nem másért utasítják el Krisztus tanítását, hanem mert szeretik a rejtekhelyeiket, melyekkel elrejthetik hitványságukat.

Mivel tehát a képmutatás egyedül is istengyűlölővé teszi az embereket, valamennyien elítéltetnek, mivel ha nem büszkeségüktől elvakíttatván nem lelnék örömüket a bűneikben, azonnal és akarattal elfogadnák az evangélium tanítását. A világosság nem más okból gyűlöletes a számukra, hanem mert gonoszok és el akarják rejteni a bűneiket, már ami a hatalmukban van ezzel kapcsolatban.
Ebből következik, hogy az orvosság elutasításával mondhatni szándékosan táplálják a kárhoztatásuk alapját.

Nagy hibát követünk el tehát, ha azt hisszük, hogy akik az evangélium ellen bőszülnek fel, azokat istenes buzgóság sarkallja. Éppen ellenkezőleg, iszonyodnak és menekülnek a világosságtól, hogy szabadabban büszkélkedhessenek a sötétségben.

Semmi reményünk sem marad, ha Krisztus nem szabadít meg minket!
Az Ige azt mondja, hogy Isten haragja marad a hitetleneken.
A halál ott lebeg minden hitetlen feje felett, legyőzötten és rabigában tartva őket, ahonnan SOHA nem menekülhetnek.
S valóban, noha az elvetettek természetesen elítéltek, hitetlenségük által mégis új halált vonnak magukra, mert akik lerázzák magukról Isten üdvözítő igáját, azok a halál láncaival kötözték meg MAGUKAT.

Az Úr Jézus Krisztus mondja: „De amikor eljön az Emberfia, vajon talál-e hitet a földön?"  (Lk18,8)

NINCS NEHEZEBB, MINT LEVETNI A BŰNÖS INDULATOT!
Senki sem képes tiszta és igaz lélekből imádkozni. Ehhez kérni kell az Urat, hogy Lelkével igazgassa és vezesse szívünket, mert csak így lehet jogosan segítségül hívni Istent, és csak így válaszol kéréseinkre.

„De amikor eljön az Emberfia, vajon talál-e hitet a földön?" Ezzel a mondással Krisztus azt tanítja, hogy nem kell csodálkozni, ha az emberek eztán is senyvedni és sorvadozni fognak a sok szenvedés miatt, hiszen elhanyagolják AZ IGAZI ORVOSSÁGOT.
Vagyis elejét akarta venni annak a botránkozásnak, amelybe nap mint nap beleütközhetünk, amikor nap mint nap MINDENT méltatlan zűrzavarban találunk.

A világban mindenütt tombol a hitszegés, a kegyetlenség, a csalárdság, az álnokság, az erőszak, nincs méltányosság, nincs tisztesség, a szegények elnyomás alatt nyögnek, az ártatlanokat gőgösen és gyalázkodva zaklatják. És mindeközben úgy tűnik, Isten alszik az égben; a test épp ezért úgy képzeleg, hogy mindent a vak sors irányít.
Krisztus azonban arra figyelmeztet itt, hogy az ilyen emberek joggal fosztatnak meg a mennyei segítségtől, mert nem tudnak és nem is akarnak bizalommal támaszkodni rá. Nem is méltó arra senki, hogy az Úr megsegítse, ha csak zúgolódik magában és nem enged teret az Ő gondviselésének.

Krisztus azonban jó előre világosan megmondta, hogy mennybemenetele és visszatérése között A VILÁG TELE LESZ HITETLENEKKEL, s ezzel jelezte, hogy ha nem jön el hamar a Megváltó, késedelme az emberek vétke lesz, mert SZINTE SENKI SEM FIGYEL RÁ.
Ó, bárcsak ne kellene látnunk, mennyire bizonyosan teljesedik ez a jövendölés!
Mégis, a tapasztalat megtanít, hogy bár a gonosz roppant tömege nehezedik a világra és nyomja el azt, mindazáltal VANNAK NÉHÁNYAN, akikben felismerhető a HIT APRÓCSKA SZIKRÁJA."

Ítra: Kálvin János

Geneve (Genf), 1560

 

 

 

***

AZ ÖNMEGTAGADÁSRÓL

Írta: Kálvin János

Az önmegtagadás részben emberekkel, legfőképpen azonban Istennel való kapcsolatunkra vonatkozik.
Amikor a Szentírás azt parancsolja, hogy úgy viselkedjünk embertársainkkal, hogy inkább kívánjuk az ő tisztességüket, mint a magunkét (Róm 12,10; Fil 2,3), és hogy hűséges odaadással munkáljuk előmenetelünket, olyan dolgot követel meg tőlünk, amelyet szívünk nem tud elfogadni, hacsak előbb ki nem gyógyul bűnös természetéből.
Ugyanis az önszeretet annyira MEGVAKÍT ÉS ELTÖLT mindannyiunkat, hogy jogosnak képzeljük önmagunk felmagasztalását, míg másokat, magunkhoz hasonlítva, lenézünk.
HA BOLDOGAN AKARUNK ÉLNI, gyökerestől ki kell tépnünk szívünkből a vetélkedésnek és önszeretetnek gonoszságát.
A Szentírás tanítására hallgatva meg kell emlékeznünk arról, hogy adományaink nem tőlünk vannak, hanem Isten ingyen való kegyelmének ajándékai.
Ha büszkék vagyunk adományainkra, Isten iránti hálátlanságunkat áruljuk el.
„Ki tesz téged különbbé?" - kérdezi Pál. „Ha pedig kaptad, mit dicsekszel, mintha nem kaptad volna?" (1Kor 4,7)

FIGYELJÜK MEG ÉS ISMERJÜK EL HIBÁINKAT, ÉS LEGYÜNK IGAZÁN ALÁZATOSAK.
Mert ily módon nem fuvalkodunk fel, hanem bőséges okunk lesz arra, hogy bánkódjunk.
Másfelől, ha Istennek bármiféle adományát észrevesszük másokban, értékeljük és méltányoljuk hordozóikkal együtt, nagy gonoszságról tanúskodna ugyanis, ha Istentől való tisztességüktől megrabolnánk atyánkfiait.

Továbbá arra tanít bennünket az Írás, hogy mások vétkeit nézzük el, de ne bátorítsuk őket azokban hízelgéssel.
Hibái miatt senkit se ócsároljunk, mert kötelességünk mások iránt JÓINDULATTAL ÉS TISZTELETTEL viseltetni.
Ha személyválogatás nélkül figyelembe vesszük mások tisztességét és jó hírnevét, magatartásunk nemcsak MÉRSÉKELT ÉS JÓ KEDÉLYŰ, hanem UDVARIAS ÉS BARÁTSÁGOS is lesz.
Mert semmi más úton-módon az IGAZI SZELÍDSÉGRE el nem juthatunk, csak ha magunk megalázzuk, és ha szívünk mélyéről tisztelünk másokat.
***
Az önmegtagadás elemei:
JÓZANSÁG, IGAZSÁGOSSÁG ÉS ISTENFÉLELEM

1. Titusznak írva Pál apostol a jó rendben folyó élet summáját adja, a következőképpen:
„Mert megjelent az Isten üdvözítő kegyelme minden embernek, és arra nevel minket, hogy megtagadva a hitetlenséget és a világi kívánságokat, józanul, igazságosan és kegyesen éljünk a világban, mivel várjuk a mi boldog reménységünket, a mi nagy Istenünk és üdvözítőnk, Jézus Krisztus dicsőségének megjelenését, aki önmagát adta értünk, hogy megváltson minket minden gonoszságtól, és megtisztítson a maga népévé, amely jó cselekedetekre törekszik." (Titus 2,11-14)

Pál kijelenti, hogy Isten kegyelme kell, hogy serkentsen bennünket, az igaz istentisztelet útjából viszont két akadályt kell elmozdítanunk:
·        elsőként az istentelenséget, amelyre természet szerint nagy hajlandóságot mutatunk,
·        másodikként pedig a világi kívánságokat, amelyek el akarnak borítani bennünket.
Az istentelenség nem csupán a babonákat jelenti, hanem mindazt, ami megakadályoz abban, hogy Istent őszintén féljük.
A világi kívánságok pedig a testi vonzalmakat jelentik.
Pál arra ösztönöz bennünket, hogy feledkezzünk meg korábbi kívánságainkról, melyek a törvény két táblájával ellenkeznek, és mondjunk le saját értelmünk és akaratunk minden követeléséről.
***
2. Pál apostol szerint az új élet minden cselekedetét három dolog foglalja magába:
·        A JÓZANSÁG,
·        AZ IGAZSÁGOSSÁG
·        ÉS AZ ISTENFÉLELEM.
A józanság kétségkívül erkölcsi tisztaságot és mértékletességet jelent, beleértve az ideiglenes javaknak tiszta és egyszerű használatát, valamint a türelmet a szegénységben.
Az igazságosság magába foglal minden méltányos kötelességet, hogy minden ember megkapja azt, ami megilleti.
Az istenfélelem a maga rendjén a világ tisztátalanságaitól választ el, és az igazi szentségben egyesít Istennel.
E három erény: a józanság, az igazságosság és az istenfélelem erős egybekapcsolódása létrehozza a valódi tökéletességet.
***
3. Semmi sincs nehezebb annál, hogy minden testi gondolattól megváljunk, hamis vágyainkat legyőzve azokról lemondjunk, magunkat Istennek és felebarátainknak odaszenteljük, és e megromlott világban angyalok módjára éljünk.
Azért annak érdekében, hogy lelkünket mindenféle tőrből kiszabadítsa, Pál apostol a boldog halhatatlanság reménységére irányítja figyelmünket, biztatva bennünket, hogy reménykedésünk nem hiábavaló.
Mert amiképpen Krisztus egykor megváltóként jelent meg, úgy második jövetelekor megmutatja majd az általa szerzett váltság áldásait.

***
Ha Isten dicsőségét keressük, magunkat meg kell tagadnunk.
A keresztyén ember legyen kész és hajlandó emlékezetébe vésni azt, hogy élete minden pillanatában Istennel kell számolnia.
A keresztyén ember minden cselekedetét Isten törvényéhez méri, és titkos gondolatait is az ő akaratának veti alá.
Ha valaki megtanult Istenre figyelni mindenben, megszabadul minden hiábavaló kívánságtól.
Magunk megtagadása, amit Krisztus oly szorgalmasan parancsolt kezdettől fogva tanítványainak (Mt 16,24), végül szívünk minden kívánságát URALNI fogja.
Az önmegtagadás elve nélkül az ember vagy belemerül a legvaskosabb gonoszságokba, minden szégyen nélkül, vagy pedig ha mutatkozna is benne valami erény, megrontja a dicsvágy gonosz szenvedélye.
Ha valaki követni akarja az igazat, ugyanakkor viszont visszariad önmaga megtagadásától, lépten-nyomon akadályokba fog ütközni.
Van egy helytálló régi mondás, mely szerint az emberi lélekben a vétkek sokasága rejtőzik, ezekre pedig az egyetlen ellenszer A KERESZTYÉN ÖNMEGTAGADÁS.
A szabadulás annak van fenntartva, aki feladja önzését, és egyedül az Úr tetszését keresve azt cselekszi, ami őelőtte kedves.

Írta: Kálvin János

 

 

 

 

 

***
***

Kálvin imádságai

Kálvin János bűnvalló imája

Úr Isten, örökkévaló és mindenható Atyánk! Íme, egybegyűltünk itt, és a szentek egyességében, az angyalok és idvezült lelkek társaságában trónusod elé visszük áldozatunkat.

Megvalljuk és megismerjük szent Felséged előtt, hogy mi szegény bűnösök vagyunk, bűnben fogantatva hajlandók minden rosszra, és soha meg nem szűnünk áthágni szent rendeléseidet. Mikor ezt cselekedjük, igazságos ítéletedből romlást és kárhozatot vonunk magunkra. Mindazáltal, Uram, bánjuk, hogy téged megbotránkoztattunk, s kárhoztatjuk magunkat és bűneinket, igaz bűnbánattal kérve, hogy a te kegyelmed jöjjön segítségül minékünk.

Alázattal kérünk, szerető, irgalmas Atyánk, hogy könyörülj rajtunk.
Töröld el bűneinket, növeld és sokasítsd meg rajtunk napról napra Szentlelked ajándékait, hogy igaz bűnbánatunk teremje a megtérés gyümölcseit, amelyek kedvesek teelőtted.

Vallást teszünk azért a te színed előtt, hogy egyszülött Fiadba, a mi Urunk Jézus Krisztusba vetjük egyedül hitünket és reménységünket, bizonyosak lévén afelől, hogy hit által részeseivé lehetünk a te benne kijelentett kegyelmednek, melyet adj meg nekünk itt és az örökkévalóságban az ő nevéért. Ámen.

Kálvin Imádságok

„Isten azt akarja, hogy a legnagyobb kitartással, mindenkor, minden helyen és helyzetben és minden dologban emeljük fel imádságunkat Istenhez,
hogy mindent Őtőle várjunk,
mindenért Őt dicsőítsük,
mivel Ő minduntalan okot is ad nekünk arra, hogy Őt magasztaljuk és imádjuk!"
(Inst III 20,28)

Könyörgés lelki gazdagságért
Mindenható Isten! Te alászálltál miközénk, s arról is gondoskodsz, amire nekünk ebben a földi életben szükségünk van, és ami hasznos. Kérünk Téged, engedd meg, hogy mindenben Rád hagyatkozzunk.
Add reánk áldásodat, hogy semmiféle kényszerítést vagy erőszakot ne kövessünk el senkivel szemben, sőt még ennek a gondolatától is távol tartsuk magunkat.
Így hadd tanuljuk meg ezen a világon elhordozni a szegénységet, mégpedig úgy, hogy közben belső békénk és megnyugvásunk el ne vesszen, sőt inkább abban a lelki gazdagságban növekedjék, amit Te az evangéliumban kínálsz nekünk...Ámen.

Könyörgés Istenre hagyatkozásért
Mindenható Isten! Messze vagyunk Tőled zarándok utunkon.

Ezért azt szeretnéd, hogy mi mindennek ellenére Igéd tanítását követve, a helyes utat válasszuk, s azon maradjunk, hogy aztán végül erről le nem térve, eljussunk Tehozzád.

Kérünk arra, hogy hit által láttasd meg velünk, ami rejtve még, hogy egyedül Rajtad csüngve, s egyedül a Te előrelátásodra hagyatkozva, szilárdan higgyük, hogy gondoskodsz életünkről és üdvösségünkről, aminek következtében mi valóban biztonságban érezzük magunkat.
Mert még ha a legádázabb vihar is tör ránk, mi akkor is teljes nyugalomban maradunk,
míg végül az örök és lelki nyugalomhoz eljutunk,
amit a mennyekben már elkészítettél számunkra a mi Urunk, Krisztus által.
Ámen.

Kálvin bűnvalló imája
Úristen! Örökkévaló és Mindenható Atyám!
Megvallom és elismerem szent színed előtt, hogy én nyomorult bűnös vagyok, vétekben születtem, rosszra hajlom, képtelen vagyok a magam erejéből a jóra, szent törvényed nap-nap után sokféleképpen áthágtam és mindezzel a Te igazságos ítéleted szerint kárhozatot és halált vontam fejemre. De Uram, íme szánom és bánom, hogy megsértettelek Téged. - Égő töredelemmel kárhoztatom vétkeimet és alázatosan menekülök a Te irgalmasságodhoz, könyörögvén Hozzád, légy segítségemre az én nyomorúságomban! Szánj meg engem, jóságos Isten, irgalomnak Atyja és bocsásd meg az én vétkeimet a Te Szent Fiad, s az én Megváltom, az Úr Jézus Krisztus szerelméért! Áraszd ki rám és növeld folyvást rajtam Szent Lelked ajándékait, hogy Annak ereje által mind jobban megismerjem bűneimet és ellene mondva a világ csábításának, tagadjam meg az én ó-emberem.
Segíts Szent Lelkeddel, hogy szenvedélyesen igyekezzem a jóra, s teremjem szentségednek és igazságnak gyümölcseit, amiket fogadj el tőlem hálaáldozatom alázatos zsengéjeként. Az Úr Jézus Krisztus nevében kérlek, hallgass meg engem! Ámen.

Közbenjáró ima
Mindenható Isten, mennyei Édesatyánk, azt ígérted, hogy kéréseinket meghallgatod, ha azokat a Te szeretett Fiad, a mi Urunk Jézus Krisztus nevében terjesztjük Eléd.


Azt halljuk parancsolatodból, hogy imádkozzunk azokért, akiket fölébünk helyeztél, a felsőbbségért és kormányzókért, aztán a Te néped minden szükségéért, és majd minden emberért. Így kérünk Téged minden fejedelemért és uraságért, a Te szolgáidért, akikre rábíztad a Te igazságosságod gyakorlását, kiváltképpen pedig ennek a városnak a vezetőiért, add nekik a Te Lelkedet, és naponta erősítsd őket.


Kérünk Téged azokért is, akiket pásztorokul rendeltél, s akikre rábíztad a lelkek gondozását és a Te szent evangéliumod terjesztését, irányítsd és vezesd őket a Te Szentlelked által.

Aztán kérünk Téged minden emberért, mivel Te az egész világ Üdvözítője vagy. Kiváltképpen könyörgünk azokért, akiket kereszttel vagy üldözéssel látogattál meg, akik szegények, börtönben vannak, betegek, vagy üldözöttek és a testnek vagy a léleknek egyéb próbáit és gyötrelmeit kell kiállniuk
...Könyörgünk Hozzád érettük. Ámen.

Kálvin reggeli imája
Istenem, Atyám és Szabadítóm, mivel tetszett Neked, hogy engem ezen az éjszakán, mely most elmúlt, kegyelmedből megtartsál, s erre az új napra juttassál, ami éppen most kezdődik, tedd meg, hogy egészen szolgálatodra állhassak.

Segíts nekem, hogy minden gondolatom, beszédem, cselekedetem tetszésedre lehessen, a Te akaratodnak engedelmeskedhessem, és minden lépésem a Te tiszteletedre, testvéreimnek pedig üdvösségére váljék. Amint ebben a földi életben a Te napvilágodat kiárasztod az egész világra, úgy világosítsd meg az én értelmemet (intelligenciámat) a Te Lelked világossága által, hogy a Te igazságosságod útjait követhessem.

Minden, amit ma megteszek, Istenem, arra a célra irányul, hogy Téged szolgálhassalak, Téged magasztalhassalak, minden jót egyedül a Te áldásodtól várhassak, és semmit se tegyek, ami nem kedves Előtted.
Segíts, Uram, hogy mindennemű munkámban, amit testemért, és a jelenvaló világért végzek, lélekben felemelkedhessem ama mennyei és boldog élet felé, amit Te készítettél gyermekeidnek. Ámen

Kálvin esti imája
A Nap és a Hold fényében szabad meglátnunk a nappal és az éjszaka változását. Ezért add, ó, mindenható Isten, hogy megtanuljuk szemeinket még magasabbra emelni. Engedd, hogy megláthassuk reménységünk célját, örök üdvösségünket, abban a bizonyosságban, hogy ez az üdvösség ugyanannyira rendíthetetlen, mint a Te hűséged, aminek változhatatlanságát megláttatod velünk a Nap és a Hold, és a Te teremtetett világod állandóságában.

Ébreszd fel bennünk a vágyat, hogy szilárdan megálljunk annak az üdvösségnek a várásában, amire Te hívtál el minket, és amit Te készítettél el nekünk a mennyben a mi Urunk, Jézus Krisztus által. Ámen.


IMÁDSÁG A BAJBAN
Kálvin János imája
Mindenható Isten, mennyei Édesatyánk, azt ígérted, hogy kéréseinket meghallgatod, ha azokat a Te szeretett Fiad, a mi Urunk Jézus Krisztus nevében terjesztjük Eléd.
Kérünk, segíts, hogy egyedül Rajtad csüngve, s egyedül a Te előrelátásodra hagyatkozva, szilárdan higgyük, hogy gondoskodsz életünkről és üdvösségünkről,
aminek következtében mi valóban biztonságban érezhessük magunkat.

Még ha a legádázabb vihar is tör ránk,
mi akkor is teljes nyugalomban maradjunk,
míg végül az örök és lelki nyugalomhoz eljutunk,
amit a mennyekben már elkészítettél számunkra a mi Urunk, Krisztus által.

Aztán kérünk Téged minden emberért,
mivel Te az egész világ Üdvözítője vagy.
Kiváltképpen könyörgünk azokért,
akiket kereszttel vagy betegséggel látogattál meg,
akik a testnek vagy a léleknek egyéb próbáit és gyötrelmeit szenvedik...
Könyörgünk Hozzád érettük.

Vallást teszünk azért a te színed előtt, hogy egyszülött Fiadba,
a mi Urunk Jézus Krisztusba vetjük egyedül hitünket és reménységünket,
bizonyosak lévén afelől, hogy hit által részeseivé lehetünk
a Te benne kijelentett kegyelmednek,
melyet adj meg nekünk itt és az örökkévalóságban az Ő nevéért.
Ámen.

 

 

 

***

1564. április 28-án volt Kálvin utolsó előadása a genfi Akadémián, ahol búcsúbeszédében a következőket mondta:

„...Amikor először jöttem ebbe az egyházba, úgy szólván semmi sem volt belőle.

Prédikáltak ugyan, de ez volt minden.

Összeszedték a bálványokat és elégették őket,

de nem volt reformációs semmiféle formában.

Teljes volt a zűrzavar...

Csodálatos küzdelmek közepette éltem itt.

Előfordult, hogy megcsúfolásomra

este ötven-hatvan puskalövést adtak le házam előtt. ...

 

Nagy küzdelmekben vettem részt.

Tirátok talán még súlyosabbak várnak.

Mert gonosz és hitvány nép között éltek,

noha akadnak közöttük derék emberek,

maga a nép gonosz és elvetemült, és lesz gondotok vele,

amikor az Úr már engem elszólított....

 

***

 

Áprily Lajos: Kálvin, 1535.

Aetatis suae 26.

 

Ott ül a tornyos, vén Basileában,

fiatalon, a zord idők fokán.

Helvét magasság ég a messzeségben

s a kor viharsugára homlokán.

 

Páris felől piros máglyák lobognak,

jajgatva sír egy messzi, tompa kar.

Ádám esendő, átkozott fajában

lázad a bűn és zúg a zűrzavar.

 

Vergődve látja lázmeleg szemével,

igazság annyi hőse hogy zuhan.

S kitör a jajszó nyugtalan szívéből:

Meddig a próba, meddig még, Uram?

 

A vörös Münster várja már Erasmust,

az őszt, ki hullva is világtudás.

De Pál apostol óriás alakja

fölébe nő, mint égő látomás.

 

S feleletül mögötte felmagaslik

a véres testű embernek-fia:

fény hull sebéből és a fény zenéje:

Egyedül Istené a glória.

 

S két szót kiált a bibliás magasság,

hogy megkondul belé a végtelen:

Eleve-elrendeltetés az egyik,

s megváltó arcú társa: kegyelem.

 

S megered tolla lázas éjszakákon,

és növekedve ír és írva nő.

Amit leír, a századokba csendül,

sors lesz belőle, szellem és erő.

 

Acélos új rend, győzelmes tanítás,

világformáló s mégis ősi szó.

S teremtve hull a szomjazó szívekbe:

Igaz Tudomány. Institutio.

***

SOLI DEO GLORIA

***